Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-05-29 / 22. szám

8 41 2oii. május 29. MELLÉKLET Evangélikus Élet 2005 óta, immár hatodik esztendeje, egyházkerületünk leg­nagyobb ünnepén, a missziói napon adunk hálát Isten­nek azokért a szolgatársainkért - lelkészekért és nem lel­készekért -, akiken keresztül az egyház Ura különösen is gazdagon megajándékozott minket. Örülünk, hogy ebben az évben is bőven van mit és kit megköszönnünk. Isten áldása kísérje további életüket és szolgálatukat! Gáncs Péter püspök Akikért hálát Az egyházkerület hűségérmesei Jantos István 1942. május 12-én született Oroshá­zán. Érettségi után a kereskedői pályát választotta, és ebben a szakmában ké­pezte magát tovább. Életére a hűséges kitartás a jellemző. Egyetlen munka­helyen szolgált különböző beosztások­ban negyvennégy éven keresztül. 1969-ben fogadtak egymásnak örök hűséget feleségével, Keresztes . Ilonával az orosházi evangélikus I ban-rosszban. 1955-ben hazaköltözik, a közeli, épülő városban, Komlón he­lyezkedik el a szakmájában. 1958-ban lesz presbiter, 2000-ben választják a gyülekezet felügyelőjévé. Az elmúlt évtizedek embert pró­báló, hitvallásos idők voltak, amely­ben csak azok vállalták egyházi kö­tődésüket, akik Isten szolgáinak tud­ták magukat. Jakab bácsi részt vett minden fontos döntésben, sok-sok önkéntes munkával, bölcs tanáccsal, emberismerettel, szelídséggel mun­kálkodott azért a kicsiny evangélikus közösségért, amely újra még újra kitüntette, és kitünteti jelenig is a bi­zalmával. Példamutató az a derű, aktivitás és alázat, ahogyan ma is fel­ügyelőként szolgál gyülekezetében. templomban. Két gyermeküket ke­resztyén hitben nevelték, mostpedig öt unokájukért, és azok gyermeki hitéért adnak hálát Istennek. Személyes hitéletét örömökkel ál­dotta és próbákkal formálta az Úr. Sú­lyos betegségekből Jézusba kapasz­kodva felépülftgész életében csele­kedeteivel tett bizonyságot megváltó Uráról és egyházához való hűségéről. 1993-tólelőször presbiterként, majd másodfelügyelőként, 1999 januárjától felügyelőként ^szolgál az Orosházi Evangélikus Egyházközségben. Műsza­ki beállítottságát, hozzáértését a felújí­tások, építkezések során kamatoztat­ja. Szívén viseli az orosházi gyüleke­zet intézményeinek sorsát. Részese a szarvasi Benka Gyula Evangélikus Ál­talános Iskola életének is mint az igazgatótanács tagja. Aj| egyházkerü­let munkájában küldöttként vesz részt. Életének vezérigéjé: „Légy hü mindhalálig, és neked adom az élet koronáját!* fjei ?.;io) Känselmann Jakab Szüleinek második gyermeki az Úr akaratából 1927. no: 17- én látta meg a napvilágoi tőttősön. Itt végzi el az általános i kola első hat osztályát is. Az elemi után Budapestre kerül, ahol Kita­nulja a kőműves szakmát, majd ha­zatér szülőfalujába. 1944-ben besorozzák katonának. Hadifogságba esik, megszökik, majd évekig bujkálni kényszerül. 1951-ben ismét besorozzák, majd az ötvenes években Budapesten dolgozik mint hídépítő. 1954-ben köt házasságot Francz Erzsébettel, akivel hosszú év­tizedeken keresztül élik életüket jó­tője ség főszerkesztője. Két gyermeke, négy unokája van. Lánya, Baradné Koch Boglárka a paksi kántor, tanár az ötödik generá­cióból. Nagy Dezső Szentesen született 1941. március 20- án. Édesapja evangélikus, édesany­ja katolikus. A mély evangélikus gyökerek határozták meg vallását. Családfáját evangélikus esperes és lelkész ékesíti. A gyulai gyülekezet tagja. Általános iskoláit Gyulán, a közép­iskolát Sarkadon végzi el. Budapes­ten keres megélhetést, itt végzi el az épületgépészeti technikumot. A Deák tér istentiszteleteinek ak­tív látogatója, Kékén András, id. Ha­fenscher Károly igehirdetései erősítik meg benne egyházunk iránti kötődé­sét és feladatvállalását. Hazaköltöz­ve családot alapít, de felesége rövid házasság után, súlyos és hosszú be­tegséget követően egy kis gyermek­kel magára hagyja. Özvegyen, húgá­val együtt, idős szüleik ápolása felől is gondoskodniuk kell. Koch Józsefné Inotai Gyöngyi Nyugdíjas magyar-német-rajz szakos általános iskolai tanár, könyvtárosi Pedagóguscsalád negyedik generá-, ciójának egyik tagja. Elődei kántor-' tanítók voltak, közülük ketten szol­gáltak Pakson, majd nagynénje, Hoff­mann Mária játszott itt ötvenöt éven-át az orgonán. Pakson született (1944), itt ke­resztelték, és itt konfirmált, majd a paksi evangélikus templomban es­küdtek férjével, aki most a gyüleke­zet egyik gondnoka. 1992 óta a nők világimanapjához kötődő liturgiafelolvasások résztve­vője, a hozzá kapcsolódó kiállításo­kat rendezi. Az utóbbi években a szervezést és az országismertetést is magára vállalta. 2004-ben 120 éves a templomunk címmel kiállítást rendezett a gyüle­kezet által összegyűjtött anyagból. A parókián és a templomban fellelt emlékeket később egy szekrényben rendszerezte. 2008-ban jelent meg édesapjáról, Inotai (Hoffmann) Imréről írt köny­ve sok gyülekezeti vonatkozással. Dekorál, tolmácsol, fordít. A német testvér-gyülekezeti kapcsolatok segí-Aktívan részt vesz a templom 1975-ben történt felújításában. 1997-ben a gyülekezet egyhangú­lag választja meg gondnokának, amely tisztséget a mai napig is betöl­ti. Két cikluson keresztül egyházke­rületi közgyűlési tag. Aktív részese egyházunk rendszerváltás utáni meg­újulásának. Enikő lánya zeneilnevel­­tetése révén ő is igyekszik felelevení­teni zenei tanulmányait. Napjainkban ő a gyülekezet kántora is. Az özvegyi évek után 2009-ben köt házasságot a hasonló sorsú Zle­­hovszky Katalinnal. Életét egyháza és hazája iránti féltő szeretet jellemzi. int egyházmegyei küldött évtizede - in át szolgálta a megyei ügyeket is. 2oo7jpen stroke érte, és bár felépült >etegségéből, fokozottan ügyelnie kell az állapotára. Ma is rendszeres temp­lomjáró, oltardíszítő munkát végez,, gyülekezetünkben. Bölcs tanácsaira odafigyel a fiatalabb korosztály is. Weisz József Nyolcvannégy esztendős, a dunaföld­­vári gyülekezet tagja. Szegény család­ból származik. Édesapja az első világ­háborúban mindkét szemére megva­kult. Kevés vagyonuk is odaveszett. Ettől kezdve nagyon szomorú gyer­mekkora volt, nem volt télikabátja, s apja cipőjében járt. Tizenkét éves ko­rában az evangélikus gyülekezet nő­egyletétől szentestén ajándékként kapott egy télikabátot. Ez az embe­ri együttérzés is motiválta, hogy to­vábbi életében szolgálja gyülekezetét. A legnehezebb időkben is - katonai állása ellenére - hőséggel építette gyülekezetét, nemcsak tekintélyé­vel, hanem odaadó kétkezi munká­jával is. 1942. október 18-án született Gyó­nón. 1962 óta a Pesterzsébeti Evan­gélikus Egyházközség tagj a^hit vesé­vel, családjával. 1972 és 2006 között a gyülekezet gondnoka. Aktív szolgálata alatt a legnehe­zebb évek sanyargatták a peremke­rület keresztyénségét. Az anyagi problémák megoldásában Opóczky István az első helyen állt abban is, hogy tevékenységével és a szervezés ellátásával meg tudták őrizni a gyü­lekezet épületeinek - templom és pa­rókia - állagát. Jellemző volt rá a csendes, megbíz­ható háttérmunkás szerénysége. Né­hai Bencze Imre és Virágh Gyula, majd Pintérné Nagy Erzsébet és a je­lenlegi lelkész munkáját segítette. Üdvözlendő volt tevékenysége, hiszen az elvilágiasodás és gyökértelenség vonzásába került peremkerületi pro­­letárság életstílusába a jó értelemben vett tradíciótiszteletet sugározta, megélte és megkövetelte másoktól is. 1952-ben megválasztották pres­biternek, e tisztséget ötvenegy évig viselte. Volt pénztáros, jegyzőkönyv­­,Vezető, de fizikai munkával is szolgál­ta gyülekezetét. Negyvenhárom évig dolgozott mint számviteli szakember. Szor­galmát, lelkiismeretes munkáját, szakmai tudását elismerték. Nagy öröm volt számára, amikor 1998-ban a templomot kívül-belül fel­újíthatták. 1980-ban már huszonhárom éve nem volt helyben lakó lelkésze a gyü­lekezetnek. Weisz József kezdeménye­zésére sógora, az akroni (USA) gyüle­kezet presbitere, Wiandt János gyűj­tést szervezett, így öt évre biztosíthat­ták a lelkész jövedelmét, és a templom­falak szigetelése is megvalósulhatott. Jézus ígérete: „...és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta” (Mt 16,18) nemzedékről nemzedék­re megvalósul, de ehhez kellenek az olyan őszinte, áldozatkész, hűséges és imádkozó hívek, mint Weisz József testvérünk. Tessedik-díjasok Lupták György, az év lelkésze 1980-ban végzett Budapesten, az Evangélikus Teológiai Akadémián, majd Tolna megyébe, Nagymányok­­ra került mint segédlelkész. 1983 óta Kiskőrösön szolgál. Elő­ször segédlelkészként, 1984 óta paró­­kus lelkészként, jelenleg pedig a gyü­lekezet igazgató lelkésze. 2006 óta a Bács-Kiskun Egyház­megye esperese. A Magyarországi Keresztyén Ifjú­sági Egyesület (MKIE) újraalapításá­ban az első pillanattól kezdve részt vett, 1991-ben egyike volt az alapító tagoknak. Később bekerült az MKIE álasztmányába, 1996-ban pedig az ^ MKIE elnökévé választatták. Az or­szágos szervezettel egy időben alakult meg a kiskőrösi KIE-csoport is, amelynek szintén ő a vezetője. Az 1997/98-as tanévben ösztöndí­jat kapott a Helsiiiki Egyetem teoló­giai fakultására. Hazatérve sokat tett a Kiskőrös és Lapua közötti testvér­­városi, illetve testvér-gyüfekezeti kap­csolat létrejöttéért. m 1999 óta tagja a német Prochrist műholdas evangelizációs egyesület­nek. Ezen belül ő felei a magyar nyelvterületen folyó munkáért. Tagja az Iniciativa Protestáns Vál­lalkozói Egyesületnek is/ahol a vin­cellér-továbbképzés a szívügye. Nyolc éve rendszeresen szervez Kiskőrösön vincellérszemináhumot, német szak­emberek bevonásával. 1998 óta vezeti Kiskőrösön a Gos­pel Sasok éhekegyüttest. Molnár Istvánná, az év pedagógusa 1955- június 17-én Szarvason született evangélikus családban. A Vajda Péter Gimnáziumban érettségizett. Óvónői képesítést szerzett, majd óvónőként dolgozott. 1985-ben általános iskolai tanítói diplomát kapott. 1993-tól az I. Számú Általános Iskola tanítója, köz­ben az igazgatóhelyettesi feladatokat is ellátta. 1999-2000-ben szervezésé­nek köszönhetően elindulhatott a Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola és Óvoda, melynek azóta is megválasztott vezetője. 2003-ban pedagógia szakos tanári képesítést, majd közoktatási vezető szakirányú szakképzettséget szerzett. Munkáját nagy odaadással, a ke­resztény pedagógia értékeire ala­pozva végzi. Hatalmas szakmai ta-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom