Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-05-22 / 21. szám

IO Mt 2011. május 22. FÓKUSZ Evangélikus Élet HIRDETÉS_________________________________________________________ A Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség pályázatot hirdet gyüle­kezeti pénztáros (heti 20 órás) munkakör ellátására. A munkakezdés idő­pontja: június 20. A pályázati kiírás teljes anyaga a pkeczko@lutheran.hu e-mail címen kérhető el. HIRDETÉS Hogyan értsük meg a muzulmán észjárást? Rendkívüli alkalomra hívjuk testvéreinket május 27-én, pénteken 18 órá­ra az országos iroda utcai termébe (Budapest VIII., Üllői út 24.), ahol Asif James Mail pakisztáni keresztény teológus tart előadást Hogyan értsük mega muzulmán észjárást? címmel. A több mint egy évtizede London­ban élő és főként iszlám hitű egyetemisták között szolgáló lelkipásztor rendszeresen tart felvilágosító előadásokat Európa-szerte, hogy így hív­ja fel a figyelmet a világban üldözött keresztény közösségek szenvedé­seire. Mindenkit sok szeretettel hívunk és várunk erre az alkalomra! B. Pintér Márta, a Női Missziói Szolgálat lelkésze HIRDETÉS__________________________________________________________________________________________________ A környezetvédelmi világnaphoz kapcsolódóan rendezik meg a teremtés 21. ünnepét Az önként vállalt csend címmel. A konferencia ökumenikus istentisztelettel kezdődik május 27-én, pénteken 14.30-kor a budavári pol­gármesteri hivatal csarnokában (1014 Budapest, Kapisztrán tér 1.). HIRDETÉS_________________________________________________________________________________________________ Utazás Törökországba A miskolci evangélikus gyülekezet meghosszabbítja a jelentkezési ha­táridőt A Pál apostol nyomdokán - Ókori emlékhelyek címmel meghir­detett törökországi utazására (Kappadókia-Epheszosz-Trója). Az uta­zás időpontja: október 12-21. Előlegfizetési határidő: június 3. Érdeklő­dés: 46/505-727 (Vargáné) vagy 20/824-9093 (Baksa László). Várjuk jelentkezésüket a júniusi, biztosan induló Krakkó-Zakopane utunkra is! HIRDETÉS_________________________________________________________________________________________________ 3. országos Fébé-nap A harmadik országos Fébé-napot Az újraindult Fébé két évtizede cím­mel május 21-én, szombaton 10 órától tartjuk a budahegyvidéki evan­gélikus gyülekezetben (1122 Budapest, Kék Golyó u. 17.). Program ♦ 10.00: Istentisztelet úrvacsorával - Gáncs Péter elnök-püspök ♦ 11.15: Egy Túrmezei Erzsébet-verset követően „így látjuk mi”: Egyesü­let - Veperdi Zoltán; Iratterjesztés, Bagolyirtás - Herzog Csaba; Siló - Endreffy Attila; A jövő - dr. Visnyei Orsolya. ♦ 12.00: Filmvetítés: A Fébé ma ♦ 13.00: Énekkari szolgálat ♦ 13.45: Elbocsátás, úti áldás - Veperdi Zoltán HIRDETÉS „Szabadságra vagytok elhív a..!’ (Gál 5,13) Missziói konferencia • Piliscsaba, július 3-6. Szeretettel hívjuk és várjuk testvéreinket nyári konferenciánkra július 3. és 6. között a piliscsabai Béthel Missziói Otthonba (Széchenyi u. 8-12.). Részvételi díj: felnőtt: 6 800 Ft, tízéves kor alatt: 3 800 Ft, hároméves kor alatt ingyenes. (A díj támogatott. Aki tud, adjon többet, hogy vendégül láthassunk olyanokat is, akiknek nincs lehetőségük a részvételi díj kifi­zetésére.) Jelentkezési határidő: június 20. Jelentkezni lehet postai úton, telefonon vagy e-mailben az Evangéli­kus Missziói Központ címén: 1164 Budapest, Batthyány Ilona u. 38-40. Telefon: 1/400-3057 (a délelőtti órákban). E-mail: evmis@lutheran.hu. Ágyneműhuzatot érdemes hozni. A jelentkezőknek újabb levelet már nem küldünk. (A külmissziói konferencia július 7-től 10-ig lesz szintén a Béthelben. Akik azon is részt kívánnak venni, maradhatnak a helyszínen, de külön kell jelentkezniük a külmissziói konferencia szervezőinél. Ezt a szándé­kukat nekünk is jelezzék.) Szeverényi János és munkatársai PROGRAM Vasárnap ♦ Érkezés, regisztráció 16.00 órától ♦ 18.00: Vacsora • 19.00: Ének a határtalanról - a Poézis együttes szolgálata Kákay István veze­tésével; áhítat - Szemerei János püspök Hétfő ♦ 7.30: Imaközösség • 8.00: Reggeli ♦ 9.00: Áhítat - Győri Gábor Dávid • 9.30: Hat gyerek, egy férj, három gyülekezet és a kórház - Lip­­tákné Gajdács Mária • 10.30: Szünet ♦ 11.00: Délvidéki imádságok - Ban­ka Gabriella; énekes bizonyságtétel - Bosnyák Magdi (Szerbia) ♦ 12.30: Ebéd ♦ 15.00: Bibliakör (dr. Koch Béla, Jenei Ottó, Orbán Attila) • 16.30: Zarándokúton - Bakay Péter ♦ 18.00: Vacsora ♦ 19.00: Szabadulások Szá­­razdon - Orbán Attila Kedd • 7.30: Imaközösség ♦ 8.00: Reggeli ♦ 9.00: Áhítat - Erdészné Kár­páti Judit ♦ 9.30: Mit tett Isten velünk? - Lóczy Tibor (Sajógömör); köz­reműködik Csákány Marianna énekes Kárpátaljáról ♦ 10.30: Szünet 11.00: „Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg..." - Nemeshegyi Tamás (Ke­resztyén Tűzoltók Baráti Köre) • 12.30: Ebéd ♦ 15.00: Bibliakör (dr. Koch Béla, Jenei Ottó, Orbán Attila) ♦ 16.00: „Szabadságra vagytok elhíva...” (Gál 5,13) - Orbán Attila ♦ i8.oo:Vacsora • 19.00: Isten mozgásban van - Szeverényi János beszámolója a fokvárosi világevangélizációs kong­resszusról Szerda • 7.30: Imaközösség • 8.00: Reggeli ♦ 9.00: Tanúságtételek, „mor­zsaszedés’’ • 10.00: Szünet ♦ 10.30: Istentisztelet úrvacsorával - Szeveré­nyi János ♦ 12.00: Ebéd II. János Pál pápa boldoggá avatásáról ► 2005 őszén a Vigília című római katolikus folyóirat szerkesztősé­ge felkért, hogy II. János Pál pápa halála kapcsán írjak cikket ezzel a címmel: Egy magyar evangélikus lelkész szemével. A számtalan nagyon pozitív véle­ménynyilvánítás evangélikus részről a médiában, egyházi ve­zetők és sajtóorgánumok részé­ről, Európa- és világszerte a nagy pápa iránti őszinte elisme­rést, megbecsülést, tiszteletet mutatta. Még akkor is, ha köz­tudott, hogy mi nem tartjuk a pápát vicarius Christinek (Krisz­tus helytartójának), ismerete­ink szerint ez a titulus már a II. vatikáni zsinat dokumentuma­iban sem szerepel. E középkori megnevezés helyett ma az epis­­copus servus servorum Dei, vagy­is a püspök Isten szolgáinak szol­gája használatos. így írták alá, Róma püspökeként a dokumen­tumaikat a zsinati pápák - XXIII. János és VI. Pál - is. ■ Dr. Hafenscher Károly (id.) * II. Alábbi írásomat - természetesen - nem megbotránkoztatónak vagy sér­tőnek szánom. Teológus írja a követ­kező sorokat, akinek nagyon sokat kellett foglalkoznia a pápasággal, a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) és a római katolikus egyház közös bi­zottságában tizenegy éven át (1973- 1984) betöltött tisztségében. AII. János Pál május í-jén történt boldoggá avatását övező érdeklődés és a felfokozott szimpátiamegnyilvá­nulások a világi sajtóban is tapasztal­hatók voltak, téma volt a pápa élete, halála. A szenvedéseiben és agóniá­jában imponáló egyházfő világszer­te tiszteletet ébresztett, messze túl a római katolikus világegyház határa­in is. Ennek a „sajtóáradatnak” ame­rikai, nagy-britanniai, svéd újságok éppen úgy részesei voltak, mint a ma­gyar média. Sőt az újságírók megjó­solták, hogy ez a mostani elismerés II. János Pál rövidesen várható szent­té avatásának előrejelzése is. Evangélikus lelkészként szentelé­sem idején (1948-ban) esküt tettem a meg nem változtatott Ágostai hit­vallásra, és ennek értelmében vallom a szentek tiszteletéről szóló tanítását (21. szakasz): „A szentek tiszteletéről azt tanítják: a szentekről megemlé­kezhetünk azért, hogy kövessük hi­tüket és jó cselekedeteiket, hivatá­sunk szerint (...). Azt azonban nem tanítja a Szentírás, hogy a szentekhez fohászkodjunk, és a szentektől kér­jünk segítséget, mert egyedül Krisz­tust állítja elénk közbenjáróul, en­­gesztelésül, főpapul és szószólóul. Őt kell segítségül hívnunk, és megígér­te, hogy meghallgatja könyörgésün­ket. Ezt a tiszteletet fogadja a legszí­vesebben, hogyha ti. Őt hívjuk segít­ségül minden nyomorúságunkban. »Ha valaki vétkezik, van szószólónk az Atyánál« tjn 2,1.” Melanchthon az Apológiában rész­letesebben kifejti ezt a tételünket, és szentírási idézetekkel igazolja mon­danivalóját. Ezek szerint nem vallha­tom ezentúl sem a pápa közbenjáró szerepét, boldoggá vagy szentté ava­tása után sem. Meglepetés lehet római katolikus olvasóim számára, hogy az Egyházi törvénykönyv, a Codex Iuris Canoni­ci hivatalos latin szövege és magyar fordítása ( Erdő Péter kitűnő munká­ja) öt kánonban is hozza hasonló mó­don az adoratiónak, imádásnak és a tiszteletnek a különbségét, De cultu sanctorum, 1186-1190. kánon (ma­gyarul A szentek, szentképek és erek­lyék tisztelete címen). Idézem: „Isten népe megszentelődésének elősegíté­sére az egyház a Krisztus-hívők kü­lönleges és fiúi tiszteletébe ajánlja a boldogságos Szűz Máriát, Isten any­ját (Dei matrem), akit Krisztus minden em­ber édesanyjává tett. Az egyház támogatja a többi szentek igaz és hiteles tiszteletét is, mert példájukon a Krisztus-hívők épül­nek... Továbbá meg kell őrizni azt a gyakor­latot, mely szerint a templomokban szent­képeket tesznek ki, hogy a hívők tiszteljék őket, mégis mérsékelt számban és megfelelő rendben helyezzék el azokat, ne­hogy a keresztény népben csodálko­zást keltsenek (admiratio exciteretur), és kevésbé helyes áhítatnak adjanak tápot.” Vagyis a római kánonok sze­rint is különbség van helyes tisztelet és az admiratio között. 2005-ben néhány pontban fog­laltam össze a pápa értékelését. Rö­viden summázva: 1. II. János Pál imádkozó ember volt. Kitartóan, hosszan, élete végé­ig, bajban és örömben imádkozó ke­resztény. Imádságához tartozik, hogy bűnbánó pápa volt. Mintegy száz bűnvalló nyilatkozatot tett, több mint húsz témában bocsánatot kérve egy­háza nevében, természettudósok előtt, hugenották és mai örököseik kö­zött, a husziták máig nehezen gyó­gyuló sebeit gyógyítgatva. Az Újvilág felfedezésének ötszázadik évforduló­ján, 1992-ben Amerikába való meg­érkezésekor emlékeztetett, hogy a keresztény spanyol, portugál hódítók kiirtották az őslakosság nagy részét, vagy a francia-angol (akkor még nagyrészt protestáns) rabszolga-ke­reskedők századokig embertelenül bántak színes bőrűekkel, az Afrikából áthurcolt szerencsétlen rabokkal. A mea culpa emlegetése tua cul­pa helyett nem tetszett mindenkinek. Nekünk, evangélikusoknak ez a hang sajátunk is, hiszen a reformáció ez­zel indult. A 95 tétel közül az első bűnbánatra, megtérésre indít (re­formáció = korrekció). 2. Merész kritikus volt a pápa. Nemcsak a világhatalomra törő kom­munizmusnak mondta meg a véle­ményét, hanem a kapitalizmus kép­viselőinek is. A pénz- és bankuralom ellen úgy beszélt, hogy azt a multina­cionális cégek és a bankvilág vezetői nem díjazták. A 7. és 8. parancsolat magyarázatában Luther Nagy káté­jában hasonló éles megfogalmazáso­kat találunk. 3. A pápa tanárember volt, aki mo­rálist, azaz erkölcstant tanított egy­kor a Krakkói Egyetemen. Ezt nem csupán az individuális etika terüle­tén kamatoztatta, hanem a mai, ér­zékeny szociális kérdésekre igyeke­zett válaszolni is. Nem láncolta ma­gát sem a szocialista, sem a kapita­lista elvekhez. 4. Lengyel pápa volt. A szláv pápa fogadása Rómában nem volt kéte­lyektől mentes. Hiszen nem mediter­rán övezetből, hanem a keleti blokk­ból érkezett, a kontinens talán legka­­tolikusabb népének tagjaként. 1984-ben fogadott bennünket, a fentebb már említett LVSZ-katolikus közös bizottság tagjait. Meghívta a rómaiakat, akik visszaadták man­dátumukat, de velük együtt meghí­vott bennünket is egy félórás kihall­gatásra a Szent Péter-Szent Pál te­rembe, majd átvonultunk az irodájá­ba. A diplomáciában szokásos mó­don az LVSZ főtitkára, Carl Mau mutatta be az evangélikus fél tagjait (heten voltunk), a szakértőket, a ta­nácsadókat és az LVSZ megjelent képviselőit; mindenkinek elhang­zott a neve, a beosztása és az orszá­ga. Jómagam az euró­pai kisebbségi egyhá­zak képviselőjeként szolgáltam tizenegy éven keresztül az LVSZ meghívására. II. János Pálnak min­denkihez volt néhány rövid szava. Amikor hozzám ért, angolul mondta el a magyarul is ismert mondatot: „A magyar, lengyel örökké két jó barát.” így folytatta: „Mi tehát nemcsak testvérek, de barátok is va­gyunk.” Meglepett a figyelme. A len­gyel pápa nem felejtette el krakkói szol­gálatát, és barátjául fogadott. Ajándék­ként átnyújtott egy kötetet, Szent Je­romos Újszövetség-fordításának revi­deált kiadását, Pál apostol leveleit. 5. II. János Pál névválasztásában is iránymutató volt. Nem volt zsinati pápa, de a zsinati pápák nevét vette fel, beleértve a zsinat után harminc­­három napon át tisztségét betöltő elődjéét. A János név utalt a kaput­­ablakot nyitó pápa elődre, az aggior­­namento meghirdetőjére, az egy­szerű népet is szerető pápára, XXIII. Jánosra. A Pál név pedig a bölcs, egyensúlyozó VI. Pálra, erre a nagyon művelt, puritán vezetőre. I. János Pál kettős nevét is vállalta. 6. II. János Pál hosszú távon gon­dolkodott. Figyelemmel kísérte Eu­rópa és a többi kontinens napi hely­zetét, mégis már a 21. századra akart indításokat adni. Volt víziója. Ha nem volt is futurológus, az ismert trendeket mégis komolyan vette. Tudta és említette gyakran, hogy a II. vatikáni zsinat nemcsak mögötte van, hanem előtte is. Tudta azt is, hogy időre van szükség, amíg az egyház egész népe magáénak vallhat valamit. Az olaszok többször szóltak a „rodaggio szimptómáról" - ez a szó egy új autó bejáratását jelenti. Vagy­is azt az időszakot, amikor a valósá­gos teljesítmény még várat magára. 7. Végül pedig utazó pápa volt II. Já­nos Pál. 104, Itálián kívüli utazását tartják számon, de nem öncélú „globe­trotter” volt, útjai kivétel nélkül szol­gálati utak - a Vatikán nyelvén „zarán­dokutak” - voltak. Magyarországon kétszer is járt, az ellenreformáció se­beit próbálta gyógyítgatni, a gályára^ bök sírjára koszorút tett (1991). Eredményeit pontosan lemérni nem lehet, de hogy másként néztek rá, mint a Vatikán egykori foglyaira, az bizonyos. Nyitottsága a világval­lások felé - sőt az ateisták felé is - dialógusra késztette egyházát. Töb­ben támadták túlzott nyitottsága miatt. Ez a nagyszerű ember bemu­tatta, hogy a szenvedő pápa élete leg­végéig vállalhatja gyengeségét is, nem rejtette el, nem szégyellte beteg­ségének külső jeleit sem. Úgy halt meg, mint Ura, kínokat szenvedve. Nem úgy, mint Szókratész - áld mosolyogva itta ki a mérget tar­talmazó kelyhet -, hanem mint Jézus Krisztus, a fájdalmak férfia, aki a ke­reszten is hangosan imádkozott, és jajgatva távozott. Szenvedése nem­csak empátiát mutatott a szenvedők iránt, hanem szimpátiát is. Bizonyos vagyok abban, hogy a zseniális, nagy tekintélyű pápa még sok feladatot ad teológusoknak is, nemcsak újságíróknak, anélkül hogy imádkoznánk közbenjárásáért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom