Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-05-15 / 20. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2011. május 15; r Éjszakai fülemülekoncert ► Már megint a madarak! - je­gyezheti meg az olvasó, s való­ban, talán kissé „túl vannak rep­rezentálva” ebben a rovatban. De talán éppen azért, mert velük találkozunk a legtöbbször, hi­szen ők mindig ott vannak a közvetlen környezetünkben. A róluk szóló hírek bennünket is érintenek valamilyen módon, leginkább érzelmileg, mert so­kan szeretik ezeket a kedves kis lényeket. Természetesen igyek­szünk sok másféle hírt és infor­mációt is megosztani az érdek­lődőkkel, akiket biztatunk is ar­ra, hogy bátran írják meg ne­künk, ha van valamilyen, a te­remtésvédelemmel kapcsolatos hírük, megfigyelésük a saját kör­nyezetükből. - S. A. Gólyahalál Lelőttek egy gólyát a Baranya megyei Pellérden - olvasom a hírt, és érzem, hogy önt el az indulat. Minden év­ben már tél végén eszembe jutnak költöző madaraink: vajon mikor és hányán jönnek vissza, milyen vi­szontagságok között teszik meg a ha­zavezető utat? Végtelen szomorúság­gal tölt el, amikor például üres gólya­fészket látok, és még május elején is reménykedem, hogy ha talán késve is, de megérkeznek. Idén leginkább a fecskékért aggódtam. Nagyon ke­vésnek találtam az április végén a le­vegőben cikázó madarakat. A kuta­tók által közölt tények immár min­denki által megtapasztalhatok: évről évre egyre kevesebb példányuk érke­zik haza. Nehéz elképzelni, hogy vannak, nem is kevesen, akiket nem érdekel a madarak sorsa. Ám ennél sokkal szörnyűbb, hogy vannak olyanok, akik képesek lelőni egy gólyát, pedig ez sajnos minden évben megtörténik. Most Pellérden volt valaki, aki - ki tudja miért, talán heccből, unalom­ból, gonoszságból - sörétet lőtt egy ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó gólya fejébe. A tetem közelében le­vő fészekben most is költ egy madár, és ha az ő párja pusztult el, akkor a költés is tönkremegy. A lelőtt madár eszmei értéke száz­ezer forint, de a kár ennél jóval na­gyobb. Milyen szörnyű és értelmetlen pusztítás ez! Megtalálják-e valaha a tettest? És ha igen, vajon mit mond, miért tette? Zavarta a kelepelés? Mert ilyen is van. Sok helyen, ahová évről évre megérkezik a gólyapár, néhány hét múlva eltűnnek, mert elzavarják őket a környéken lakók. * * * Fülemülék éjszakája A madarak és fák napjának rendez­vényét a világon először a párizsi eu­rópai madárvédelmi egyezmény alapján Chernél István ornitológus szervezte meg Magyarországon 1902-ben. 1906-ban az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter, gróf Apponyi Albert rendeletben írta elő, hogy minden iskola köteles megtar­tani a madarak és fák napját. Ez az­óta is a legszélesebb körben megtar­tott természetvédelmi rendezvény, amely jelentősen hozzájárul a gyer­mekek tudatos környezeti nevelé­séhez. A Magyar Madártani Egyesület különleges programsorozatot szer­vezett a madarak és fák napja (május 10.) apropóján: a fülemülék éjszaká­ját, amelyre az ország számos pont­ján várják az érdeklődőket (az idő­pontok és a helyszínek megtalálha­tók a www.mme.hu honlapon). És hogy miért éppen a fülemüle? Talán mert a világ egyik legszebb énekhan­gú madara. Mivel a fülemüle a váro­sokban is megtelepszik, nagyon so­kan találkozhatnak vele (Budapesten például a Margitszigeten lehet élvez­ni a fülemülekoncertet), de leginkább a hangjával. Ugyanis ez az olajbar­na színű, vöröses farkú, rejtőzködő életmódot folytató madár ritkán kerül a szemünk elé. Hosszú távú vonuló, a telet Afri­ka trópusi tájain tölti. A tavaszi vo­nulási csúcs április végére, május elejére esik. Megérkezéskor a hí­mek azonnal énekelni kezdenek. Nem csak napközben, de a költési időszak első felében egész éjszaka fúj­ják a nótájukat. Amint a szürkület tel­jes sötétségbe fordul, a többi madár elhallgat, és rázendítenek a fülemü­lék. Nem szégyenlősek, így az érdek­lődők akár két-három méterről hall­hatják az elképesztő hangerejű és vál­­tozatosságú éneklést. Este kilenc­tíz óra körül elhallgatnak, pihennek egy kicsit, majd éjféltől hajnalig dá­­ridóznak tovább. Az MME rendezvénysorozatának fő attrakciója a fülemülék koncertje, de számos más madárfaj énekét is meg lehet figyelni egy ilyen májusi es­tén: a rigók, a vörösbegy, a poszáták jeles képviselői is hozzájárulnak az ünnepi hangkavalkádhoz. Mivel ilyenkor már számos madárfajnak vannak fiókái, a nappali világosság utolsó percéig meg lehet figyelni, a szülők hogyan etetik kicsinyeiket. Persze, nem csak szervezetten lehet hallgatni a madarak énekét. A kertek­ben, parkokban bármikor élvezhet­jük „hangoskodásukat”. ■ L. T. Az előző rejtvény megfejtése: Ararát Munkacsoport. Nyertesünk Mészá­ros Enikő Budapestről. Gratulálunk! E heti kérdésünk: Melyik költőnk melyik versében mennek perre a szereplők a fülemüle éneke miatt? A megfejtéseket a 20/824-8100 telefon­számra vagy az aniko.santa@luthe­­ran.hu e-mail címre várjuk. Öt templom fesztivál hatodszor Koncertek, istentiszteletek, színhá­zi előadások szerepelnek a május 12-én, csütörtökön kezdődött Öt templom fesztivál programján; a helyszín öt európai vallás egy-egy temploma Győr egyik városrészében, Újvárosban. „Öt nap, öt templom, öt vallás, egy kultúra” a mottója az Európában is egyedülálló ökumenikus fesztivál­nak, amelyet immár hatodik alkalom­mal rendez meg a Karzat Kultúrköz­­pont Alapítvány az egyházak közre­működésével - mondta el Borsa Ka­ta kuratóriumi elnök a Magyar Táv­irati Irodának. A fesztivál nyitónapján, csütörtö­kön Fehérváry Lilla és Kátai Zoltán ad Mária-énekekből és pünkösdi imádságokból összeállított alkalmi koncertet a görög katolikus temp­lomban. Pénteken a Szent Efrém fér­fikar Liszt Ferencnek és kortársainak a műveivel lép fel a Kossuth utcai ka­tolikus templomban. Szombaton a Custos Viol Consort és a Régizene együttes először ad közös koncertet. Műsorukon barokk zenét szólaltat­nak meg az evangélikus Öregtemp­lomban. A hétvégén Matija Solce, a prágai művészeti egyetem, a DAMU taná­ra érkezik nemzetközi kurzusának növendékeivel, akik két színházi pro­dukciót mutatnak be a görög katoli­kus templom udvarán. Vasárnap a zsinagógában lesz a premierje az Én nem tudom, mit hoz a holnap... című színházi produkciónak, amelyet a Budapest Bár és Sebestyén Bálint, a Győri Balett magántáncosa ad elő. Ugyanaznap Ferenczi György és a Rackajam koncertezik a református templomban. Hétfőn ugyanott a fesztivál zárásaként Kányádi Sándor költővel találkozhatnak az érdeklődők a Kaláka együttes koncertjén. A fesztiválon kétnapos tudomá­nyos konferenciát is tartanak. A má­jus 12-13-i tanácskozáson vallástör­ténészek, teológusok és filozófiatör­ténészek arra keresik a választ, hogy mit tanítanak az angyalokról az óko­ri Mediterráneum világának spiritu­ális szövegei, elsősorban a zsidók és a keresztények szent könyvei - mondta Borsa Kata. Az Öt templom fesztivált a Nem­zeti Kulturális Alapprogram három­millió forinttal támogatja. M MTI OT TEMPLOM FESZTIVÁL 2011. MÁJUS 12-16. GYŐR-ÚJ VÁROS www.karzat.hu • karzat@karzat.hu EVÉL&LEVÉL Tűnődések Olvasom az Evangélikus Élet múlt heti számában Az év igehirdetése díj pá­lyázati felhívását, és tűnődöm... A kiírás okát értem: igehirdetéseink körül bajok vannak. A cél pedig mindnyájunk szívügye: egyházunk igehirdetése legyen biblikus és korszerű, álljon erős teológiai alapokon, s tegyen bizony­ságot Jézus Krisztusról. Legyen olyan, amely megállítja igehallgató népünk fogyását, sőt meg is fordítja az aggasztó folyamatot. Mindezzel egyet is ért­hetnék, mégis tűnődöm. Tűnődöm a zsűri összetételén. A bírálóbizottság tagjai az egyházkerület vezetői és a teológia professzorai. Ez nem egyoldalú? Nem túlzottan „aka­démikus”? Mintha egy iparcikket pusztán a gyári mérnökök és a gazdasági szakemberek bírálhatnának, illetve a tömegközlekedést a MÁV vezetői és a menetrendek készítői. Ugye, meg szokták kérdezni a fogyasztókat, illetve az utasokat? Nem hiányzik a bírálóbizottságból egy-egy gyakorló lelkész, ne­tán igehallgató Budapestről, valamelyik vidéki gyülekezetből, sőt talán még szórványból is? Olyanok, akiknek prédikálunk? A nagyobb gondom azonban maga a pályáztatás. Áldom az Istent, hogy gimnazista- és teológuséveim során sokszor hallhattam egyházunk nagysze­rű igehirdetőit. Különféle teológiai irányhoz tartoztak, tradicionális kegyes­séget hirdetők és erőteljes hitébresztők egyaránt voltak közöttük. Ordass, Túróczy és Szabó József püspökök, Scholz László és Balikó Zoltán, édesapám és Józsa Márton, Sréter Ferenc, Kékén András, Csepregi Béla és Káldy Zol­tán... Szószékük alatt ülve mindig épültem, s közben maga a szolgálat Ura állított elém egy alig megközelíthető szakmai szintet. Tűnődöm és kérdezem: a felsoroltak közül melyikük jelentkezett volna egy ilyen pályázatra? S a ma­iak közül biztosan „a legjobbak” fognak pályázni? Olvastam számos leírt igehirdetést, olyat is, amelyet elhangzásakor hal­lottam. A nyomtatott szövegből kaphat áldást az olvasó, de abból már hi­ányzik az istentisztelet áhítata, az élőszóval hirdetett evangélium ereje, a Szent­iéleknek a hallgatóságból gyülekezetei formáló jelenléte... A bírálóbizottság tagjai eldönthetik a beküldött igehirdetések sorrendjét bibliai, dogmatikai és homiletikai szempontok szerint, ám miként ítélik meg, hogy az igehirde­tő maga meghallotta-e Isten neki szóló szavát, a mondanivalót átszűrte-e sa­ját lényén, meggyőződésévé lett-e mindaz, amit hirdet, ha nem hallották szó­székről, sőt az igehirdető személyét is zárt boríték őrzi? S hogyan tudják meg­állapítani, hogy a kiírás fontos szempontjain túl - „in statu nascendi” - az élő szó születésének pillanatában jelen volt-e, munkálkodott-e a hitre és szol­gálatra hívó Urunk, a teremtő Szentlélek? Hiszen az evangélium hirdetése által ő teremt hitet, ahol és amikor neki tetszik... Sokunk imádságának tárgya egyházunk, papjaink igehirdetési szolgálata. Javaslom, hogy igehirdetések pályáztatása helyett - akár például szombat esti időponthoz kötve - egyházunk mozgósítsa imádkozásra az igehallgatókat. A magyar nyelvű Útmutató közli a prédikációk alapigéjét. Tegye meg min­den templomba készülő evangélikus, hogy akár egy rögzített időpontban, akár az indulás előtt olvassa el a kijelölt textust, elmélkedjen rajta, és könyörög­jön az ige hirdetőjéért! Könyörögjünk együtt igehirdetésünk megújulásáért! Id. Zászkaliczky Pál nyugalmazott lelkész (Főt) Kősziklára épült ház - hálaadó istentisztelet Mágocson A felsőszeli harangok a Baranya megyei Mágocson csak magnóról hallatsza­nak ugyan, mégis könnyekre indítják azokat, akik hallják. Május 7-én szé­pen megtelt az imaterem: hálaadásra jöttünk össze, mert volt rá okunk bő­ven. Szabó Vilmos Béla esperes a Hegyi beszéd végét választotta igehirde­tési alapként, majd megáldotta az épületet, és áldást kívánt a benne folyó mun­kára. Buzdított, hogy vegyük komolyan Jézus szavait. Ő a kőszikla, ő az alap, akire építhetjük egész életünket. Az elmúlt években szó szerint jöttek a viharok, a szél, az eső, a beázások, és megtépázták a gyü­lekezeti házat. De az élő Jézus nevében bí­zó gyülekezet élni aka­rásáról tett tanúbi­zonyságot. Ami saját erőből nem ment, ah­hoz kaptunk anyagi segítséget az egyház­megyétől. Ezt köszön­tük meg a Tolna-Bara­nyai Egyházmegye ve­zetőségének. Andor­­ka Árpád egyházme­gyei felügyelő a szá­mokon túl a napi igék­kel is megerősített bennünket. Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügye­lő elismerését fejezte ki a gyönyörű környezetért, a gyülekezet szeretetéért. Marx Józsefné gondnok beszámolt az elvégzett munkákról, amiből kitűn­hetett, hogy valóban van miért hálát adnunk Istennek és a szorgalmas em­beri kezeknek. Kialakítottunk egy kis imatermet, ahol a bibliaórákat tartjuk, bevezettük az egész lakásba a gázt, átrakattuk és kijavíttattuk az egész te­tőszerkezetet, új oltárterítőket csináltattunk. Hála legyen Istennek minde­nért! Éreztük, hogy ő maga is építette a házat, nem csak mi fáradoztunk. Kiss László komlói református lelkész Fii 4,6-7 igéivel köszöntötte a gyülekeze­tei, és megáldotta a jelenlévőket. Győrffy István kántor szolgálatával eléne­keltük a Himnuszt, majd kezdetét vette a szeretetvendégség. Asszonyaink finom süteményein kívül hidegtálat, salátákat és a Babirád Baromfi-feldolgozó Kft. termékeit kóstolhatták meg a Budapestről, Paksról, Szekszárdról, Dombóvárról, Komlóról és Egyházaskozárról érkezett ven­dégek. Nagy öröm volt számunkra az is, hogy éppen ezen a napon ünnepelte a Taksonyi házaspár az ötvenedik házassági évfordulóját. A katolikus temp­lomban ökumenikus szertartással áldottuk meg őket, a család, a rokonok és az evangélikus testvérek részvételével. Hálát adunk Istennek, hogy az a gyü­lekezeti munka, amely megalapozta a felsőszeliek és kajaliak hitét, ma itt kö­zöttünk termi jó gyümölcseit. Koskai Erzsébet lelkész FOTÓ: RÓZSAI GYÖRGY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom