Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-05-08 / 19. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2011. május 8. !► 15 A párbeszéd idejének kezdete Még március végén lehetett olvas­ni rovatunkban a tavaszi protestáns médiaműhelyen elhangzott, a kö­zösségi médiával foglalkozó elő­adásnak a rövid összegzését (EvÉlet, 2011. március 27.). A kétévesek tech­nológiája című írás feladata az volt, hogy átfogó képet nyújtson elsősor­ban napjaink internetes közegéről és kultúrájáról, másodsorban pedig elhelyezze ebben a legnépszerűbb közösségi alkalmazásokat, mint amilyen például a Facehook és a Twitter. E rovat szempontjából van valami közös abban a két jelöltben, akik nemrégiben a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületben a püspöki tisztség­re pályáztak: már indulásukkor lehe­tett tudni mindkettőjükről, hogy Fa­­cebook-felhasználók. Vagyis olyan személyekről van szó, akik ismerik a Magyarországon jelenleg legnépsze­rűbb közösségi oldalt, és használják is. Az egyházkerület új püspöke, Szemerei János ráadásul csaknem meg is duplázta akkori - virtuálisan is összekapcsolt - ismerőseinek a szá­mát, amely lapzártánk idején mint­egy hatszáz főre rúg. Jó pár éve az iWiW kapcsán — mondjuk így - számháború folyt: ki­nek van több ismerőse? Vagyis egy­fajta népszerűségi mutatónak te­kintették az ismerősök számát. Va­lójában nem is alaptalanul, hiszen egy-egy csinosabb lánynak vagy jó­­képűbb fiúnak a statisztikák szerint is több ismerőse volt, mint társaik­nak. A képlet akkor sem volt persze egyértelmű és mindenkire érvé­nyes, ráadásul a virtuális kapcsola­tok hajhászása lehetetlenné tette EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence ennek a számnak mint mutatónak a használatát. Sokat csúfolták akkoriban inter­netes telefonkönyvnek az iWiW-et, és az akkori rendszer tényleg más fel­építést követett, mint jelenleg a Facehook. És pontosan ezért ért vé­get ez utóbbin a minél több barát be­jelölésének hajszája. A Facehook üzenetfolyama - vagyis az a felület, amelyet bejelentkezve először lá­tunk - ugyanis az ismerőseink által generált tartalmakat mutatja. így értelemszerűen minél több az isme­rősünk, annál több tartalom jelenik meg, és ebből egyre több olyan lesz, amely minket a legkevésbé sem fog érdekelni - például egy-egy olyan személynek a fotója, akivel mind­össze egyszer találkoztunk egy réges­­régi eseményen. Természetesen az ilyen rendsze­rekben kifinomult szűrési lehetősé­gek állnak rendelkezésre, vagyis könnyen megóvhatjuk magunkat a pusztán „zajnak” elnevezett jelenség­től. Az elmúlt hónapok során a Iace­­book változtatott az üzenetfolyamba kerülő anyagok algoritmusán, és egy intelligens és automatikus szűrő­­rendszert vezetett be. Ennek az a lé­nyege, hogy csak azok a tartalmak je­lennek meg nálunk, amelyek vélhe­tően tényleg érdekelnek minket. A kérdés, miképpen dönti el a rendszer, hogy számunkra érdekes anyagról van-e szó. E sorok írója nem ismeri a pontos receptet, egyvalami azon­ban biztos: ha mi vagy az ismerőse­ink többször hozzászólunk egy má­sik személy vagy szervezet tartalmá­hoz, akkor onnantól kezdve a későb­bi tartalmai is megjelennek majd nálunk. Nemrég az egyik legismertebb hazai tanácsadó blogbejegyzésének a címe Az év, amikor kiszűrtek téged a haverok (http://doransky.poster­­ous.com/az-ev-amikor-kiszurtek-te­­ged-a-haverok) volt. A jelenségről azt írta, hogy a Facehook automatizmu­sának köszönhetően már most elkez­dődött a folyamat, és egyben felhív­ta a figyelmet arra is, hogy a külön­féle szervezetek számára mostantól nem lesz elég a rajongói bázis növe­lése, ugyanis pusztán a kifelé irányu­ló kommunikáció nem feltétlenül fogja elérni a bázis tagjait, ha nem si­kerül bevonni - válaszra, aktivitás­ra késztetni - őket. S hogy mi köze mindennek az egyházi kommunikációhoz? A Face­­book remek eszköz lehet a misszió­ra is, de csak abban az esetben, ha nem csak nekünk van mondaniva­lónk mások számára, ugyanis ez idővel már nem fog eljutni hozzájuk. Bántóan hasonlít ez a kép az üres templomban prédikáló lelkészhez. A Facebookon csak az oda-vissza kom­munikáció lesz a járható út, a párbe­széd folytatása pedig nem egyszerű feladat, még ha mindennap van is mit mondanunk. De lesz-e kérdésünk minden napra, amelyre valaki vála­szolhat? ■ Nagy Bence Boldoggá avatták II. János Pált A Vatikánban május í-jén XVI. Be­nedek pápa boldoggá avatta II. János Pált, aki 1978 és 2005 között a 264. római pápaként ült „Szent Péter trónján”. A lengyel származású Karol Józef Wojtyla 1920. május 18-án született a Krakkóhoz közeli Wadowicében. Szüleit és testvérét korán elvesztet­te, egyetemi tanulmányait a második világháború szakította félbe. Dol­gozott gyárban, kőbányában, majd 1942-ben jelentkezett az illegálisan működő papi szemináriumba. 1946-os pappá szentelése után Rómában, a pápai egyetemen szerzett teológiai doktorátust. Rövid ideig falusi segédlelkész, majd a krakkói Szent Flórián-templom káplánja volt. Egyházi közösségét új módszerekkel szervezte, kirándulásokra, túrákra vitte a fiatalokat. A teológiai kar eti­ka szakának elvégzése után a krakkói szemináriumban és a lublini egyete­men tanított. 1958-ban címzetes püs­pök, 1964-ben Krakkó érseke és metropolitája lett, 1967-ben VI. Pál pápa bíborosi rangra emelte. Aktívan vett részt az 1962 és 1965 között ülésező II. vatikáni zsinat munkájában, bizonyítva: tisztában van az új egyházképpel, amely szerint a tekintélyelv helyébe a szolgálat, a ki­oktatás helyébe az igehirdetés lépett. 1978. október 16-án, a harminchárom napi uralkodás után elhunyt I. János Pál pápa utódául - általános megle­petésre - a viszonylag ismeretlen Wojtylát választották meg. Ő volt 455 év óta az első nem olasz, egyben az első kelet-európai, és 58 évével 132 év óta a legfiatalabb pápa. II. János Pál arra törekedett, hogy helyreállítsa a tanbeli egységet, meg­­rendszabályozza a túlzókat, a tanító­hivataltól eltérőket, és a katolikus egyház kormányzásában is új rend­szert vezetett be. Sohasem tagadta meg gyökereit, lengyel hazája iránti szeretetét, a népi hagyományokban gyökerező Mária-tiszteletet, a mun­kásként szerzett tapasztalatokat, a lengyel zsidók deportálásának elíté­lését és a kommunizmus elleni har­cot. Befolyása messze túlterjedt a Va­tikánon, első, 1979-es lengyelorszá­gi látogatása nagyban hozzájárult a kommunista rendszer bukásához. Több mint húsz merényletet kísé­reltek meg ellene. 1981. május 13-án a csodával határos módon élte túl, amikor a török Ali Agca közvetlen közelről rálőtt a Szent Péter téren. Egészsége 1993-tól kezdett hanyatla­­ni, Parkinson-kórban is szenvedett. 2005. április 2-án, nyolcvanöt éves korában halt meg, temetésére ápri­lis 8-án került sor. A 264 katolikus egyházfő közül csak Szent Péter és IX. Pius ült II. Já­nos Pálnál hosszabb ideig a pápai tró­non. Ő volt a legtöbbet utazó pápa: 104 külföldi látogatása során 129 or­szágot keresett fel, eközben a Föld- Hold-távolság háromszorosát tette meg. Magyarországon két alkalom­mal: 1991. augusztus 16-20. között, majd 1996. szeptember 6-7-én járt. Mindenkinél több szentet és boldo­got avatott, bíborost kreált. Megre­formálta a kánonjogot, a katolikus egyház törvénykönyvét, elkészíttet­te az új katolikus katekizmust. II. János Pál bocsánatot kért a ka­tolikus egyház múltbéli bűneiért, törekedett az észak-dél ellentét fel­oldására, szót emelt az emberi jogo­kért. A lengyelen kívül kitűnően be­szélt franciául, angolul, spanyolul, né­metül, olaszul, a hívőket rendszerint anyanyelvükön köszöntötte. Beszé­deit maga írta, és a „pápai többes szám” helyett az egyes szám első sze­mélyt használta. Halála után szokatlanul hamar, két hónap múlva megindította a bol­doggá avatási eljárást utódja, XVI. Benedek. Az eljárás egyházmegyei szakasza pontosan két évvel II. János Pál halála után zárult le, majd 2009 decemberében XVI. Benedek a „tisz­teletreméltó” címmel ruházta fel őt. 2011. január 14-én közzétették, hogy XVI. Benedek pápa megtörtént­nek ismert el egy II. János Pál közben­járására bekövetkezett csodát, s en­nek alapján elrendelte a néhai egyház­fő boldoggá avatását. A Vatikán által összeállított, orvosokból, teológu­sokból, bíborosokból és püspökökből álló bizottság ugyanis csodának mi­nősítette Marie Simon-Pierre francia apáca felépülését a Parkinson-kórból. Az apáca társnőivel az ugyancsak Par­kinson-kórban szenvedett II. János Pál közbenjárásáért fohászkodott, s két hónappal a pápa halála után egy reggel arra ébredt, hogy visszanyer­te mozgásképességét, megfogalmazá­sa szerint mintha újjászületett volna. M MTI EVÉL&LEVÉL&LEVÉL Örvendező keresztények „Örüljetek mindenkor” - mondja Pál apostol, de elfelejtette hozzátenni: ki­véve, amikor úrvacsorát vesztek, mert az egy komoly, sőt szomorú alkalom, mivel ott bűneitek terhével szembesültök... 1957-b'en Dániába kerültem, ahol nyaranként az ott élő magyar evangé­likusoknak konferenciát rendeztünk. Egyszer dán feleségemet is elvittem, aki nem értett magyarul, de egy szó megragadta figyelmét.- Mit jelent a „bűnös ember”? Mindig erről beszélnek - mondta. Egy dán lelkész, aki Sopronban volt ösztöndíjas, és jól beszélt magyarul, így jellemeze az egyházi életet: a magyar igehirdetők a bűn ellen harcolnak, a dánok az evangéliumot (örömhírt) hirdetik. Az ilyen általánosítások természetesen túlzóak, mégis elgondolkodásra kell, hogy késztessenek bennünket. Valóban így látja a mi istentiszteletünket az, aki nem abban nőtt fel, és nem így szokta meg? A vasárnap reggeli istentisztelet örömünnep, a feltámadott Úr dicsőí­tése. Nálunk - az új Liturgikus könyv szerint - mégis a Tízparancsolat fel­olvasásával kezdődik. Nem hálaadással, nem dicsérettel, hanem avval az „adóslevéllel” melynek követelését Pál apostol szerint (Kol 2,14) Krisztus eltörölte. Ezután jön a számonkérés! Valóban bánod bűneidet, vagy csak megszo­kásból mondod el a bűnvalló imádságot? Ami még rosszabb: meg is kell ígér­nünk, hogy ezentúl igyekezni fogunk, és jók leszünk. A baj ezekkel a gyónási kérdésekkel nem is csak az, hogy nem igazi kér­dések (mert csak egy előre megfogalmazott válasz van), a legnagyobb baj az, hogy megválaszolásuk feltétele a bűnbocsánatnak, az úrvacsora vételének. Ez a cselekedetekből megigazuló ember gondolatmenetét mutatja: meg­tettem, amit kellett, most már Isten elé állhatok. Az evangélium azt mond­ja, az üdvösségedért semmit sem tehetsz. Sem bűnbánatod, sem igyekeze­ted... nem üdvözít, egyedül Krisztus, ingyen, kegyelemből. Miért kell hát ki­kérdezni a híveket, mi ez a számonkérés? És mivel az istentiszteleten az első negyedóra a mi bűneinkkel telik el, ne­hezen tudok az örömre hangolódni. De bizonyára csak velem van valami baj. Bűnös ember vagyok. Szilas Attila (Várpalota) Soproni siker a SZÉTV-en A korábbi évekhez hasonlóan ebben a tanévben is megren­dezték a szakmai előkészítő érettségi tantárgyak versenyét (SZÉTV), amelyen a szakkö­zépiskolák 12. évfolyamos di­ákjai vettek részt húsz szakma­­csoportból. Az egészségügyi szakmacsoportból 147-en in­dultak, a közelmúltban Szol­nokon lezajlott országos dön­tőre 30 diákot hívtak. A versenyt evangélikus intézmény tanulója, Egresits Enikő nyerte meg, aki a soproni Eötvös József Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola diák­ja. Osztálytársai közül Mácsadi Dóra 5., Pápai Lívia 6., Horváth Petra 29., Jagosits Zsanett pedig 30. lett. Felkészítő tanáruk Tóth Lászlóné Weisz Zsu­zsanna volt. Balikóné Németh Márta (Sopron) Keresztények - ezért nem lehetnek többé nevelőszülők A Derbyben élő, hatvanas éveiben já­ró Johns házaspár tizenöt gyermeket nevelt fel. A bíróság szerint a keresz­tény házaspár felfogása árthat a gyer­mekeknek. A két bíró a brit diszkri­minációellenes törvényekre hivat­kozva hozta meg határozatát, amely­ben leszögezik: „Nagy-Britannia nem teokrácia, hanem szekuláris állam. ...Az, hogy valaki vallásos meggyő­ződés alapján él - bármennyire hite­lesen és bármennyire régi vagy tisz­teletreméltó vallás követőjeként -, önmagában sohasem mentheti fel a hívőt a világi törvény hatálya alól.” A bíróság elismerte, hogy ellent­mondás feszül a nemi irányultságról szóló rendelkezés és a vallási diszk­riminációt tiltó törvény között, ám úgy vélik, nevelőszülők esetében „a nemi irányultságra vonatkozó rendel­kezéseknek elsőbbséget kell élvezni­ük” a nevelőszülők vallásszabadságá­val szemben. Határozatuk kimond­ja: a hatóságok megkövetelhetik, hogy az állampolgárok pozitívan áll­janak a homoszexuális hajlamhoz és viselkedéshez. Véleményük szerint a Johns házaspárral szemben nem történt vallási alapú megkülönbözte­tés, mivel - mint fogalmaznak - nem keresztény hitük, hanem erköl­csi nézeteik miatt vonták meg tőlük a nevelőszülőség jogát. A brit székhelyű Keresztény Jogi Központ igazgatója, Andrea Willi­ams az esettel kapcsolatban rámu­tatott: a brit igazságszolgáltatás­ban „az utóbbi időben egyre gyak­rabban értelmezik úgy a törvényt, hogy a homoszexuálisok jogait a lel­kiismereti szabadság elé helyezik. Az elveikhez ragaszkodó keresztények a közélet fontos területeiről szorul­nak ki. Ha a keresztény erkölcs ká­ros a gyermekre nézve és elfogadha­tatlan az állam számára, vajon hány évnek kell eltelnie, míg a saját gyer­mekeiket is elveszik a keresztény családoktól?” - tette fel a kérdést az igazgatónő. A Johns házaspár ügyében szüle­tett döntés mérföldkő a társadalom életében, és - ami az angolszász jogrendben különösen fontos - jogi precedenst teremthet. A nemi irá­nyultságról szóló brit törvény koráb­ban is sok vitát kavart; valamennyi angol katolikus örökbefogadási szer­vezetnek be kellett szüntetnie műkö­dését, miután egy bizottsági döntés kimondta, hogy nem utasíthatják el az egynemű párok örökbefogadási kérelmét. Az utolsó ilyen intézmény 2010 augusztusában szüntette be te­vékenységét - írta a Catholic News Agency hírügynökség. M Magyar Kurír

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom