Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-05-08 / 19. szám
6 -m 2011. május 8. FÓKUSZ Evangélikus Élet «... megemlékezik róla, hogy por vagyunk” ► Sajátos találkozó zajlott április 29-én a baracskai börtönkápolnában: az elmúlt bő tíz évben a börtönlelkész mellett segítő feladatokat ellátó, azóta már szabadult fogvatartottak gyűltek össze közös hálaadó istentiszteletre. A börtönlelkész és az egymás után sorban megszólaló volt „egyházi megbízottak” szavaiból lassan kirajzolódott a 103. zsoltár istenképe: „Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. (...) Amilyen könyörülő az atya a fiákhoz, olyan könyörülő az Úr az őtfélők iránt. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk” MÁJUS 1-8. Nemzetközi börtönmissziós imahét A Magyar Testvéri Börtöntársaság és a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezetének felhívása Amikor bő tíz éve felállt a börtönlelkészi szolgálat, senki nem tudta igazán, hogy tulajdonképp mit is takar az elnevezés. Bár a börtönlelkésznek kinevezett lelkipásztorok, plébánosok, rabbi már korábban is bejártak a büntetés-végrehajtási intézetekbe, alapvetően más helyzetbe kerültek. Addig eseti jelleggel jöttek be látogatni vagy istentiszteletet tartani, és jövetelüket előkészítették az intézet dolgozói. A szolgálat megindulásától azonban teljes időben bent tartózkodtak, és maguknak kellett megoldani saját „háttérmunkáikat” is. Ezentúl a többi bejáró koordinálása is az ő feladatuk lett. Szénási Jonathan Sándor református lelkipásztor is így látott munkához a baracskai büntetés-végrehajtási intézetben. Az egyik nevelő kereste meg azzal, hogy nem kellene-e takarító a kápolnába. Mint kiderült, egy csenevész fiút szeretett volna „védett helyre” tenni a lelkipásztor mellé. Mivel az intézetparancsnok engedélyezte, fokozatosan rajzolódott ki, mennyi más feladattal is meg lehet bízni a kápolna takarítása mellett. Mire szabadult, már annyira hiányzott a segítsége, hogy megmaradt a státusa. Utódai között voltak, akik zenélni is tudtak. Az ő idejükben a liturgikus alkalmak még emelkedettebbek voltak. Ma a tizenegyedik egyházi megbízott látja el feladatát. Mint zenész kü lönösen is hálás Istennek azért, hogy ha már meggondolatlansága miatt börtönbe került is, de ebben a kápolnában töltheti le büntetésének idejét. Itt folyamatosan tud gyakorolni, ráadásul orgonajátékával sokakat gyönyörködtet. Gábor - aggódó szülei minden figyelmeztetése ellenére - a könnyű életet kereste a nehéz tanulás helyett, míg végül börtönbe került. Mivel szülei korábban zeneiskolába is járatták, tudott billentyűs hangszereken is játszani, ezért helyezte a befogadó bizottság (ez dönt arról, milyen munkára kerülnek a fogvatartottak) a kápolnába. Bár korábban soha nem járt templomba, most arról tett bizonyságot, hogy itteni élményei komolyan átformálták gondolkodását. István kint is kántor volt egy templomban. Egy másik intézetbe kellett bevonulnia, hogy közlekedési balesete miatt kapott büntetését letöltse. Amikor ott más fogvatartottaktól hallotta, hogy Baracskán milyen hitélet van, átkérte magát ebbe az intézetbe. Saját felekezetének az alkalmain kívül nem akart másokén is részt venni, ezért más munkát kért magának. Egy incidens miatt azonban három hónap múlva „levették” a munkából, és egyetlen munkalehetőségként maradt számára a kápolna. Most hálás Istennek, hogy le kellett gyűrnie előítéleteit, és annyi értéket láthatott meg más felekezetek hitéletében. László munkásőrtiszt volt valamikor. Kedélyesen mondja: máig sem tudja, hogy a lelkipásztort vagy őt akarták bosszantani, amikor egyházi megbízottnak osztották be. Ma sem tartja magát egyházi értelemben hívő embernek, de amit itt a kápolnában hosszú hónapok alatt megtapasztalt, az azt mondatja vele, hogy nemcsak lehetőségnek kellene lennie a vallásgyakorlásnak, hanem kötelezővé kellene tenni a hitoktatást. Az intézeti lelkipásztor a 103. zsoltár 7. versét emelte még ki: „Megismertette az ő útait Mózessel; Izraelfiaival az ő cselekedeteit’.’ A sivatagi vándorlás során Izrael fiai féltek a Mindenhatótól. Még a hangját is féltek hallani, ezért azt mondták Mózesnek, hallgassa meg ő az Örökkévalót, és tolmácsolja az üzenetét. Amelyet aztán egyre-másra nem vettek komolyan. Ezért az Örökkévaló kénytelen volt időről időre megszorítani őket, hogy jó irányba terelje. Bízik benne - mondta az intézeti lelkész -, hogy ha nem lesz is mindenki „Isten szavát halló Mózes” ebben a kápolnában, de Isten Lelke annyi világosságot gyújt a szívében, hogy meglássa az életében Isten kezének a nyomát, hogy semmi nem történt ok és cél nélkül, Istennek mindennel terve volt. ■ -1 -N -R A húsvét ünnepe utáni első vasárnappal (május 1.) - a világ több mint száz országához hasonlóan - hazánkban is kezdetét vette a börtönmissziós imahét, melynek felhívását a szervezők az idei esztendőben is 2800 magyarországi egyházközséghez és gyülekezethez juttatták el. A Magyar Testvéri Börtöntársaság 1993 óta vesz részt a nemzetközi börtönmissziós imahét magyarországi szervezésében. Felhívásukkal, valamint az imahét programjával céljuk az, hogy az egyházi és világi közvélemény figyelmét ráirányítsák a börtönmisszió, az igazságszolgáltatás, a bűnmegelőzés kérdésére, ezzel összefüggésben a bűnelkövetőkre, azok családjaira, az áldozatokra és hozzátartozóikra. A szervezők kérik, hogy a testvérek imádságban hordozzák missziósaink, a börtönlelkészek Az első látogatásom egy afrikai börtönkörletben kitörölhetetlenül beleégett az emlékezetembe. Fogalmam sem volt, hogy mire számíthatok, zaklatott és nyugtalan voltam, és nem gondoltam, hogy bármi mondanivalóm lenne annak a kilencven férfinak, akik ott rám várnak, és halálra vannak ítélve. Amikor a börtönigazgató meghívott, hogy látogassam meg a börtönnek ezt a legszigorúbban őrzött körletét, valószínűleg látta tanácstalanságomat, izgatottságomat és a lelkesedés teljes hiányát. „Nem kell aggódnod - mondta, és átölelt -, nem kell félned semmitől, mert itt több örömöt és boldogságot fogsz találni a fogvatartottak között, mint bárhol máshol az egész országban!” Persze kételkedtem abban, amit mondott mindaddig, amíg valójában be nem léptem a siralomházba. Hirtelen boldog, mosolygó, csillogó szemű férfiak között találtam magam. Olyan érzés volt ez, amilyet azelőtt és azóta sem tapasztaltam soha: több mint egy órát énekeltünk, dicsértük az Istent és hatalmas kegyelmét, akiben ők valóban megtalálták a reményt, a megbocsátást és a szabadságot. Az örömük akkor örökre „megfertőzött". Mert minden alkalommal újra és újra átélem ezt az élményt, amikor Jézus szavait olvasom, ahogyan bejelenti küldetését és megváltó feladatát a világnak: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivelfelkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét’.’ A börtönben halálukat várva élő fogvatartottak öröme leírhatatlan volt - ez egyedül azért lehetséges, mert Jézus Krisztus tette őket teljesen szabaddá. Szabaddá a múlt bűneitől, szabaddá a jövőjük félelmeitől, valóban szabaddá olyan módon, hogy tudják: a börtönök rácsai nem fognak soha eltűnni, és egyetlenegy ítélet sem fog soha megváltozni. Ez valóban a féktelen öröm ünnepe volt ott, ahol a halál veszi körül őket. és a börtönpasztoráció ügyét és szolgálatát. Részlet a felhívásból: „Szeretettel kérjük most lelkész testvéreinket, hogy ezen a héten, a húsvét ünnepe utáni 1. vasárnapon kezdődő, szokásos alkalmaikon kapcsolódjanak be az imádságba, s ragadják meg az alkalmakat, hogy az istentiszteleteken beszéljenek erről a mindenkit érintő és érdeklő ügyről s elsősorban arról, hogy Jézus Krisztus az Igazság és őnála van a megbocsátás és az irgalom. Csodálatos üzenetet helyez szívünkre Lukács evangélista: »Örvendjünk, mert Jézus az Úr kedves esztendejét hirdeti!« Szeretettel kérjük a gyülekezeteket, hogy anyagilag is támogassák nehéz körülmények között végzett szolgálatunkat, különösen is azért, hogy a fogvatartóit szülők gyermekei között Jézus provokatív üzenete éppen az, hogy ő azért jött, hogy jó hírt, örömhírt hozzon a szegényeknek, a foglyoknak, a társadalom legalján lévő embertársainknak is. Mert sajnos olyan világban élünk, ahol emberek milliói élnek nyomorban. Az a jó hír, amelyet Jézus bejelent, amelyet ő közvetít, nem a gazdasági jólét kezdete, hanem a radikális megvalósulása az igazi jó hírnek, amely minden földi gazdagságnál többet jelent. Hiszen még a közöttünk élő leggazdagabbak sem irányíthatják a saját életüket, nem is beszélve a jövőjükről. A Jézus által kijelentett örömhír túlmutat mindazon, ami pénzért megvásárolható. Ez azt jelentette, hogy a pénz nem minden, és Isten sokkal többre tartja a szegényt, mint a pénzt. Pontosan ez az igazi örömhír mindazoknak, akik nélkülözésben élnek. Jézus az elesetteknek és elnyomottaknak is hirdeti a szabadulás örömhírét. Azok számára, akik olyan körülmények között élnek, ahonnan nincs menekvés, nincs szabadulás. Olyan szabadságot hirdet, mely segít a fogvatartottnak a terhét viselni, segít, hogy a tudatára ébredjen: nincs egyedül a súlyos teher alatt, és az elnyomottság nem az utolsó szó. Ez az igazi remény ígérete mindazok számára, akik nem látnak kiutat abvégzett Angyalfa programunkat, karácsonyi megajándékozásukat és a nyári táboroztatást folytatni tudjuk. Szolgálatunk abból a hitből fakad, melyet a feltámadott Jézus Krisztus jelentett ki számunkra: »Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak!« Ez a parancs hív most minket is, valamint imahetünk és közelgő világkongresszusunk mottója: Remény, megbocsátás, újrakezdés és szabadság. Mindez igen áldott ésfontos feladat mindannyiunk számára!” ■ Roszík Gábor evangélikus lelkész, a Magyar Testvéri Börtöntársaság és a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezetének elnöke ból a nyomorúságból, amelyben most vannak. Ez az az ígéret, amely ugyanúgy szól szegénynek, vaknak és rabnak: Jézus reményt hoz, és segítséget nyújt a gyógyuláshoz mindenki számára. És gondoljuk csak el: ha Jézus a világ legkevésbé kedvelt embereivel tesz ilyet, akkor mindenki számára él a remény. Ha Jézus mindazokhoz szól, és mindazoknak szabadságot ígér, akik bármilyen függőség, kín, szorongás vagy erőszak közepette élnek, akkor azoknak is szól a jó hír, akik a csordaszellemben bízva, gőgben, előítéletben és sérelemben élnek. Jézus a jó hírt kinyilvánítani jött közénk: „.. .azért küldött, hogy hirdessem az Úr kedves esztendejét”-az ünneplést, a gyökeres változás ünnepét, Isten kegyelmét és könyörületességét mindazoknak, akik jól ismerik az emberi nyomorúságot és nélkülözést. Ez Jézus Krisztus örömhíre, ez az, amit mi most ünnepiünk, ez Isten csodálatos erejének és kegyelmének örömhíre. Nekünk mindannyiunknak erről az Úrról kell bizonyságot tenni és hirdetni minden börtönben és minden közösségben. Örvendj! Ünnepelj! ■ Ron Nikkel, a Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság - Prison Fellowship International (PFI) elnöke A börtönmissziós imahét hátralévő imatémái Május 5., csütörtök: a büntetés-végrehajtás napja. A börtönparancsnokokért és családjukért, hogy megbecsüljék őket. A börtönökben dolgozókért, hogy irgalommal végezzék munkájukat. Hogy bátorítva és reményt adva cselekedjenek hivatásuk gyakorlása közben. Május 6., péntek: a börtönben lévők családjainak napja. Az elítéltek családjaiért, különösen a gyermekekért, hogy szebb jövőjük legyen. Az elítéltek családjaiért, hogy a távoliét ne gyengítse szeretetüket, és támogassák egymást. Az otthon maradt családokért, hogy irgalmat találjanak az Úrban, és türelemmel viseljék azt a megpróbáltatást, hogy hozzátartozójuk távol van. Május 7., szombat: a börtönlelkészek, missziósok napja. A börtönlelkészekért és önkéntesekért, hogy az Úr adjon erőt, kitartást és türelmet a munkájukhoz. Hogy a fegyőrök és az elítéltek is segítséget kapjanak a börtönlelkészektől és missziósoktól. Május 8., vasárnap: a megbékélés napja. Hogy a fogvatartottak a kereszthez jöjjenek, ahhoz a helyhez, ahol a szeretet és az igazság találkozik. Hogy a fogvatartottak megbékéljenek az áldozataikkal, családjukkal és közösségeikkel. „Az Úr Lelke van énrajtam, mivelfelkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét’.’ (Lk 4,18-19) Örvendj! Ünnepelj!
