Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-04-24 / 17. szám
6 ■m 2oii. április 24. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Kiadónk az európai kitekintésű könyvfesztiválon ► A látogatók körében ezúttal is kedvező fogadtatásra talált, hogy a Luther Kiadó, a Kálvin Kiadó, a Harmat Kiadó és a Szent István Társulat egy nagy közös standdal volt jelen a 18. budapesti nemzetközi könyvfesztiválon. Ráadásul - a Millenárison belül - a legtöbb kiállítót befogadó Jövő Házának ugyanazon szegletében, mint tavaly. Április 14. és 17. között több mint hatvanezren látogattak el az egykor Ganz-gyártelepként működő, a tavaszi könyvfesztiválnak 2008 óta otthont adó kulturális központba. Útravaló mondatok Beszélgetés Szigethy Gábor irodalomtörténésszel új könyvéről, Ruttkai Éváról és Latinovits Zoltánról Az épületegyüttesben és az azt övező parkban közel kétszáz hazai és külföldi kiadó kínálta „portékáját" A seregszemle idei díszvendége - hazánk soros európai uniós elnökségének apropóján - nem egy vagy két ország, hanem az Európai Unió sokszínű közössége volt. A fesztivált ily módon nem egyedül Réthelyi Miklós nemzeti erőforrásokért felelős miniszter nyi-Prőhle Gergely köszönt tóttá meg; a nyitóceremónián jelen lévőket Andrulla Vasziliu, az EU oktatásért, kultúráért, többnyelvűségért és ifjúságért felelős biztosa is személyesen üdvözölte, a huszonhét tagország ► A Budafoki Evangélikus Egyházközség adott otthont immár kilencedik alkalommal a magyar istenes versek szavalóversenye döntőjének. A általános és középiskolások részére meghirdetett versengés zsűrijének elnöke KubikAnna Kossuth-díjas színművész volt. Az alkalom nem jött volna létre a gyülekezet vezetőjének, Solymár Gábornak és feleségének fáradozásai nélkül. Komolyan felkészült, a hideg templommal dacoló diákok álltak a zsűri és a közönség elé április 15-én, pénteken délután. A jó szervezésnek köszönhetően maga a verseny röpke egy óra alatt lezajlott. De nem akármilyen óra volt az! A magyar irodalom válogatott gyöngyszemeit hallgathatták az egybegyűltek a - sokszor korukat meghazudtoló érettségről kortárs irodalmát bemutató standnál pedig Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium Magyarország és az unió kétoldalú kapcsolataiért felelős helyettes államtitkára - egyházunk országos felügyelője - mondott köszöntőt. A tagországok képviseletében hazánkba látogatott pályakezdő, illetve már „befutott" alkotókkal - köztük a svéd Per Olov Enquisttal, a Budapest Nagydíj idei kitüntetettjével -, valamint a magyar írókkal és költőkkel számtalan könyvbemutató és dedikálás keretében találkozhattak az érdeklődők. A már említett egyházi kiadók közül ezúttal csak a Kálvin Kiadó szervezett író-olvasó találkozókat. Ők Petrőczi Éva A patak éneke című verseskötetére, Hajdú Zoltán Levente Előtted, Uram... című imádságoskönyvére és Szarka Miklós Párkapcsolati, családi és életvezetési kérdések - keresztyén válaszok című művére hívták fel ily módon is a figyelmet. A Luther Kiadó kiadványai közül - mint az utóbbi időben más könyves börzéken is - Varga Gyöngyi Áldáskönyve és Döbrentey Ildikó imagyűjteményei voltak a legkeresettebbek. ■ V.J. és beleélő képességről tanúbizonyságot tevő - versenyzőktől. A megmérettetést rövid szünet után a zsűrielnök értékelése követte. A Kossuth-díjas színművész egy Latinovits-idézettel - „Aki jól mond verset, építi a nemzetét” - köszöntötte a résztvevőket, majd minden egyes versenyzőt személyesen, külön-külön megszólított, ellátva őket építő, bátorító útravalóval. Hangsúlyozta, hogy mindig van lehetőség fejlődni. A jó tanácsok után elérkezett a díjak kiosztásának ideje. A minden résztvevőnek járó oklevélen felül könyvutalványban részesült Török Eszter, Beck Mátyás, Kaszás Fanni, Sohár László és Beyer Fülöp. Budafok polgármestere, Szabolcs Attila különdíjat adott Gyűrűs Boldizsárnak. Végül, de nem utolsósorban a három korcsoport győztesei: Tóth Kévé, Vinkler Márk és Somogyi Bettina. ■ Kiss Tamás Forrás: evangelikus.hu ► Legutóbbi könyvének címlapján, tizenkét apró négyzetben életére meghatározó személyek, események fotóit láthatjuk. Egy értelmiségi állomásai 1945 és 2010 között Magyarországon: az Évezredtöredék remek esszéregény, kemény ítélkezés és vallomás. Szobája zsúfolt polcain személyes és szakmai kötetek, a szekrényben Latinovits Zoltán kedves könyvei. A lakás tele relikviákkal, hiszen felesége, Gábor Júlia Ruttkai Éva lánya. Csodálatos hagyaték őrzője: fotográfiák, színházi dokumentumok, könyvek, kéziratok tudósa. Szigethy Gábor egyik írásában Zsuzsanna nővért említi, aki az evangélikus árvaházban 1949-ben maga köré gyűjtötte a hét-nyolc éves apróságokat. Erről kérdeztük legelőbb: ki volt ez a tüneményes ember?- Édesapám győri diák volt, és szoros barátságot ápolt az akkori evangélikus lelkésszel, Ittzés Mihállyal - kezdi az emlékezést. - Édesapám korai halála után édesanyám kórházba került, öcsémet egy időre győri nagyanyám vette magához, én a tiszteletes úréknál laktam. Furcsa történet: pár évvel ezelőtt az ökumené jegyében boráldásra hívták Pannonhalmára Ittzés Jánost. Köszöntöttem a püspök urat, s megkérdeztem, vajon emlékszik-e arra, amikor édesanyja, Erzsiké néni mindkettőnket elfenekelt, mert az asztal alatt a szőnyegre öntöttük a spenótot. A tiszteletes úr később a pesti evangélikus árvaházban helyezett el, a Hűvösvölgyben. Akkor már az öcsém is ott volt óvodában.-A gyerekkori élmények elkísérnek egész életünkben...- Zsuzsanna nővér vigyázott ránk egy évig - második elemista voltam -, akinek az arcára már nem emlékszem. Engem nagyon szeretett, az édesanyámtól kapott könyvekből olvasott föl nekem esténként. Az árvaházat 1950-ben a kommunisták felszámolták. Akkor nem tudtam, hogy mennyire súlyos édesanyám betegsége. Amikor el kellett hagyni az intézetet, emlékszem, ahogy Zsuzsanna nővérrel álltunk a kapuban, a vállamra tette a kezét, és azt mondta: „Kisfiam, vigyázz édesanyádra!" Egy nyolcéves gyerek számára ez a mondat felfoghatatlan, csak a súlyát érzi. Engem elkísért egész életemben.- Megvan még az édesapjától kapott Biblia?- A könyvespolcomon van, az ott sorakozó számos Biblia között. Már gimnazista voltam, amikor újra forgatni kezdtem apám Bibliáját, abban találtam egy általa aláhúzott mondatot Máté evangéliumában: „És gyűlöletesek lesztek az én nevemért, de aki mindvégig megáll, az megtartatik’.’ Ezt a mondatot hagyta rám... Furcsa mód rám testálódott Latinovits Zoltán Újszövetsége is, amelyet Mezei Máriától kapott. Ennek utolsó oldalán Mezei Mária ceruzás bejegyzése: „Jézus is félt?!" Ez a mondat is velem él. Ezzel üzennek azok az emberek, akik nekem fontosak voltak.- Honnan a fiatalkori színházi rajongás?- Szüleim tanáremberek voltak, édesanyámnak az ötvenes években is volt operabérlete. Néha az ő bérletével én mentem operába. És már 1953-ban minden héten megvásároltam a Színház és Mozit, kivágtam a szereposztásokat, és beragasztottam egy füzetbe. Az ötvenes évek végén minden héten legalább kétszer ott ültem az operaház kakasülőjén. Amikor 1960- ban leérettségiztem az Apáczai Csere János Gimnáziumban, én voltam az egyetlen az osztályban, aki nem jelentkezett egyetemre. Díszletmunkás lettem a Vígszínházban, színházi rendezőnek készültem. Amikor végeztem a munkámmal, s a többiek pihenni mentek, én bútoroztam, kellékeztem, segédügyeltem, statisztáltam, ha kellett, segédöltöztető voltam - mindent tudni akartam a színházról.- Milyen emléket őriz Latinovits Zoltánról és Ruttkai Éváról?- Latinovits Zoltánról csak töredékes emlékeim vannak. 1974-ben ismerkedtem meg későbbi feleségemmel, Ruttkai Éva lányával. Éva és Zoltán között épp akkor átmenetileg összetört valami. És Zoltán 1976. június 4-én meghalt. Csak néhányszor találkoztam vele, inkább színpadi szerepeiről van sok és meghatározó személyes élményem. Nemrégiben megjelent, feleségemmel együtt írt könyvünkben, az Álomszínészpárban elmesélem a talán legmegrázóbb emlékemet. Többször láttam a Vígszínházban Pirandello IV. Henrik című darabját. Latinovits Zoltán az őrült Henriket játszotta, akiről a második felvonás közepén kiderül, hogy már rég nem őrült, csak tetteti. Az első felvonást nézve, hallgatva a nagyon nehezen beszélő Latinovits Zoltánt, rémülten úgy éreztem, hogy a színész részeg, küszködik a szavakkal. A második felvonás alatt már nemcsak én éreztem így, de érzékelhetően a színész kollégák és a nézők is. Aztán egyszer csak az addig háttal, nyögve beszélő Latinovits Zoltán hirtelen a nézők felé fordult, és kristálytiszta hangon szólalt meg. Zseniális színész volt.- Ruttkai Éva?- Éva egy másik történet. Országosan ismert és mindenki által szeretett színésznő volt. Az évek során egyre mélyebb, egyre szorosabb lett a kapcsolatunk. Édesanyám már régen nem élt, Éva egy kicsit az anyám volt. És a legjobb barátom, nagyon sok szakmai és emberi kérdésben kérte ki a véleményemet. És bizonyos értelemben cinkosok is voltunk, mint a testvérek, akiknek közös titkaik vannak. Élete utolsó éveiben, 1985-86-ban sokat voltunk kettesben is esténként, és mindent meg tudtunk beszélni a halála utáni időkről anélkül, hogy egyetlen szó elhangzott volna a betegségéről, a közeledő végről.- Tőle kapott-e útravaló mondatot?- Az utolsó este a kórházban rám nézett, és azt mondta: „Fáradt vagy, rosszul nézel ki.” Még akkor is értem aggódott.- 1956-os könyve hogyan született?- 1942-ben születtem, tizennégy éves voltam a forradalom idején. Ott voltam október 23-án este a rádiónál. És futva menekültem, amikor az első lövések eldördültek. Sok mindent nem értettem, de tudtam, mert átéltem, hogy forrong a világ. Kamaszként láttam Budapestet mosolyogni és láttam sírni. Számomra november 4. hajnala életemet meghatározó pillanat volt, amikor ágyúdörgésre ébredtünk. Nagyanyám bölcs szavakkal tudatosította bennem, hogy el kell felejteni az álmokat, amelyekről néhány napig azt hittük, valósággá válhatnak. És akkor megint kaptam az élettől egy olyan mondatot, amely meghatározta a sorsomat. Úgy terveztük, hogy 1957. február 4-én fekete karszalagot viselünk az iskolában. Házunk kapuja előtt állt drága emlékezetű osztályfőnöknőm, Kovács tanárnő - akinek a harcokban halt meg a fia -, a vállamra tette a kezét, és azt mondta: „Kisfiam, ne csináljátok!” Könnyes volt a szeme. Akkor tanultam meg, mit jelent az, félteni valakit. — Legújabb könyvéről mit kell tudni?- Különös könyv, feleségemmel együtt írtuk. Ő, aki nem íróember, úgy fogalmazott, ezt a könyvet nem írtuk, ez a könyv íródott. Éva halála után, 1989-ben hoztuk létre a Ruttkai Éva-emlékszobát, ami tizenöt éven keresztül működött. Juli mindig azt mondta, mi történeteket mesélünk és történeteket gyűjtünk. Egyszer például egy idős hölgy, aki 1976-ban a MÁV vezérigazgatójának az egyik titkárnője volt, egy táviratot adott át, amelyben a siófoki állomásfőnök jelentette, mi történt a balatonszemesi állomáson 1976. június 4-én 19 óra 40-től 20 óra 25 percig, amikor Latinovits Zoltánt elgázolta a vonat. Könyvünkben mesélünk a két színészről, de nem intimitásokat, hanem személyiségükre, színészi tehetségükre, alkotó munkájukra jellemző történeteket. Tárgyakról, kellékekről, jelmezekről, gesztusokról, váratlanul elhangzó mondatokról - két csodálatos emberről, akik sugárzásukkal, szeretetükkel megajándékozták az embereket. Egész életükben ajándékoztak. Ezt próbáltuk megtanulni tőlük, ez a szándék vezetett bennünket is, amikor mesélni kezdtünk róluk. ■ Fenyvesi Félix Lajos Istenes versek szavalóversenye
