Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-04-24 / 17. szám
2 41 2011. április 24. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Feltámadott Urunk! Kérünk, add meg nekünk, hogy megtapasztalhassuk életünkben feltámadásod erejét! Te mozdíts ki minket a fásult közönyből, emelj fel a kétségbeesés mélységéből, ébressz fel új életre! Töltsd meg szívünket húsvét örömével! Kérünk téged gyülekezetünkért, egyházunkért. Add, hogy a te halált is legyőző hatalmadnak hiteles hirdetői lehessünk. Könyörgünk a te népedért az egész világon. Add, hogy a megpróbáltatások ellenére sugározzon rólunk a veled való közösség öröme. Egyesíts minket Szentlelkeddel, hogy békességben, egyetértésben, megbocsátó szeretetben végezhessük szolgálatunkat, és tanúskodjunk feltámadásodról. Kérünk téged a világért, amelyben élünk. Add, hogy a természet tavaszi szépségében felismerjük a te gondoskodásodat. Kérünk téged embertársainkért is. Add, hogy meg tudjuk becsülni ajándékaidat, és felelősséggel bánjunk a reánk bízott javakkal. Élet Ura! Kezedbe tesszük mindazokat, akik most nehézségekkel küszködnek, akik elveszítették az életkedvüket, akik nehéz terhek alatt görnyednek. Könyörgünk a betegekért és azokért, akikre rávetült a halál árnyéka. Kérünk téged gyászoló testvéreinkért. Add, hogy fájdalmukban belőled meríthessenek erőt. Kérünk, adj nekünk vigasztalást a veszteségben és reménységet a szenvedésben. Kérünk téged a gyermekekért és a fiatalokért. Add, hogy a felnövekvő generáció megismerjen téged. Te vezesd őket életútjukon, neveld őket szereteteddel. Könyörgünk a családokért. Add, hogy a nehézségek és a konfliktusok ellenére megmaradjon bennük az összetartás. Élő Jézus Krisztus! Hallgasd meg imádságunkat, amikor köszönetét mondunk a feltámadás ajándékáért és azért, hogy az éjszaka sötétségéből a hajnal fényébe vezettél minket. Elűzted a halálfélelmünket, megtanítottál arra, hogy ne féljünk a sírtól, mert te nemcsak világot alkottál a semmiből, de a halálból is életet teremtesz. SEMPER REFORMANDA „A húsvéti angyal prédikációjának a lényege ez: Ti a sírban keresitek azt a Jézust, aki ma már egészen más. Ti megfeszítettnek hiszitek, pedig már feltámadott halottaiból. A halál birodalmában hiába keresitek. A helyet megmutathatom ugyan, ahova helyezték, de maga nincs itt többé. Az Ő neve most már: »Nincs itt.« Pál is ezt mondja: »Annakokáért, ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén.« Krisztus nincs »itt«, tehát a keresztyén sem lehet »itt«. Sem Krisztust, sem az övéit nem lehet földi formák között megragadni. A keresztyén ember neve is: »Nincs itt.« Emberi megigazulás, magabizakodó kegyesség, bölcseség, törvény halotti leplét tisztára levetkőzte. Ne keresd földi dolgok lárvájában. Mert ilyesmiben a keresztyén ember éppen úgy nem fogható meg, mint ahogy Krisztus sem.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) HÚSVÉT 2. NAPJA - ZSOLT 116,8-10 Az élők földjén Cella a tér. Vaskos idő a rácsa. Idő-rudak, mint vaspipák kigörbítve széthajtanak; valaki megszökött. (Vasadi Péter: Halleluja) A tér vaskos rácsaiba újra és újra beleütközünk. Vasárnap ebéd után, mikor a kis unoka éppen elszenderülne, a szomszéd motoros kapával rotálni kezdi a földjét. A gyerek felriad, oda a pihenés, oda a béke. A tér és az idő szorítása. Ünnepségre hívják a férfit, legjobb barátjának ötvenedik születésnapjára. Arra az időpontra azonban fontos tárgyalást írt elő a főnöke már jó néhány hete. Az utóbbi kötelesség, az előbbi soha vissza nem térő alkalom. A tér és az idő szorítása. A szülők figyelik felnőtt gyermeküket. Munkahelyek, barátnők, hogyan váltogatja őket. Látják, előre látják, hogy elrontja az életét. Talán gazdag lesz, talán sikeres, de felületes és sekélyes. Ám beleszólni nem szabad, nem is lehet. Tehetetlenek. A tér és az idő szorítása. A férfi ott áll a játékgép előtt. Nézi az óráját, indulni kellene haza. De még ezt a játékot, meg a következőt. S ha eddig vesztett, talán a hatodikra megint nyer. S tudja, hogy összességében mindig veszíteni fog - tanulta a valószínűség-számítást matematikából. De nem tud elszakadni, nincs ereje rá. A tér és az idő szorítása. Nap mint nap beleütközünk kemény rácsaiba. Igen nyomorultul érezzük magunkat ilyenkor. Pilinszky János még tovább is látja a történéseket: „De láthatod, az istenek, / a por, meg az idő / mégis oly súlyos buckákat emel / közéd-közém...” A tér és az idő nemcsak a végtelentől, hanem egymástól is elválaszt. Jézus feltámadt! - köszöntjük egymást húsvét reggel. Valóban feltámadt! - válaszolják rá, hogy megerősítsenek ebben a hitben. Valóban feltámadt. „Jézus feltámadása nem mítosz, nem legenda, nem vízió, hanem esemény, amelynek voltak tanúi, akik nem tudták ugyan könnyen elhinni a felfoghatatlant, de akik megbizonyosodtak annak valóságáról - írja Madocsai Miklós, majd folytatja: Nem élhetünk úgy, mintha ez nem történt volna meg. Komolyan és radikálisan le kell vonnunk ennek konzekvenciáját akkor is, ha ezért szakítanunk kell eddigi életstílusunkkal.” A két emmausi tanítvány fáradtsággal, sötétséggel nem törődve visszaindult a hatvanfutamnyi úton Jeruzsálembe, mert találkozott a feltámadott Jézussal. Az élő Jézus élő hitet teremtett bennük, és a tér és idő szorítását legyőzve vitték a húsvéti hírt a tanítványtársaknak. Péter apostol fel mert hagyni az évezredes törvényekkel, és belépett a pogány Kornéliusz házába. Nem zárta börtönbe a rend, nem kötözte meg a hagyomány, hiszen a halálból feltámadt Jé-AZ ÜNNEP IGÉJE zus szétfeszített Péter apostolban is minden határt, amely Isten szeretetének útjában állt. így töri ki tér-idő cellánk rácsait Jézus, a Feltámadott. Az Úr színe előtt járhatunk, az élők földjén. Nem a tér és idő korlátáival meghatározott földön, hanem az élők földjén. Két föld lenne - egy tér és idő által határolt, s egy másik az élőknek? Hogyan értsük a zsoltáros szavait? Két világ volna - egy virtuális és egy valóságos? El lehetne vonatkoztatni ettől a világtól, és fájdalom nélkül tudomásul venni veszteséget, betegséget, bűnt és halált? Nem. Hiszen Jézus is ebben a világban élt és szenvedett éppen az idő és a tér szorításában. Azonban vállalta a szenvedést, mert bízott abban, aki kigörbíti az „idő-rudakat”. Amikor a férj nem ragaszkodik ahhoz, hogy a vitáikban övé legyen az utolsó szó, amikor be tudja ismerni, hogy tévedett vagy hibázott, még akkor is, ha úgy érzi magát, mint egy lábtörlő, amelyre mindenki rátapos, akkor komolyan veszi Jézus feltámadását, aki szelíden viselte a megaláztatást is, és hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják. Amikor a feleség egy napon már harmadszorra is elmosogat, és összeszedi a fürdőben és a hálószobában elhagyott szennyes holmikat, és nem érzi magát úgy, mintha rabszolga lenne, hanem szeretettel tud kicsi lenni, akkor komolyan veszi Jézus feltámadását, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. Amikor a szerelmes fiú el tudja engedni kedvesét harag nélkül úgy, hogy nem táplálja magában az illúziót, hogy majd az utolsó pillanatban visszakapja őt, akkor komolyan veszi Jézus feltámadását, aki meghalt a kereszten, akinek oldalát átdöfték, aki sírban feküdt két napon át. Ebben a világban élünk. Tér és idő kötöttségében. Sokszor valóságos szorításban. De tudjuk, hogy Jézus, aki vállalta ennek a kötöttségnek minden terhét úgy, hogy közben engedelmes maradt az Atya iránt, szétfeszítette a tér és az idő korlátáit. S azoknak, akik az Atya iránti engedelmességgel, szeretetben és igazságban élnek, azoknak végtelen teret nyitott meg ezáltal. Ámen. ■ Bencze András Úr Jézus Krisztus! Add meg nekünk, hogy feltámadásodat hétköznapi döntéseinkben is figyelembe vegyük, s ne csak szóval valljuk, hanem bátor bizalommal higgyük, így téged követve keresztünket naponkéntfelvegyük. Ámen. Felvirradt áldott, szép napunk ► Rovatunk negyedik sorozatának végéhez értünk. Az elmúlt évben bemutattuk a heti énekek gazdag és változatos csoportját. Ezek az énekek nem csupán az adott ünnephez kapcsolódnak szorosan, hanem szem előtt tartják az Útmutató heti igéjét is. Mai énekünk, a Felvirradt áldott, szép napunk (EÉ 217) nem került bele sem a graduálénekek, sem a heti énekek sorába. Viszont legjobb húsvéti énekeink közül való, ezért ezzel zárjuk válogatásunkat. A szöveg és a dallam egységét biztosítja, hogy egy személytől származik. Nikolaus Herman (1480/1500- 1561), a reformáció első generációjának tagja kántorként és tanárként tevékenykedett St. Joachimsthalban; énekeit elsősorban tanítványainak írta. 1560-ban jelentette meg Die Sonntagsevangelia über das Jahr in Gesänge verfasset für die Kinder und christlichen Hausväter (Vasárnapi evangéliumok az egész évre énekek formájában gyermekek és keresztény családapák számára) című gyűjteményét: itt található mai énekünk is. (Herman többi fontos éneke: EÉ 156, 501; GyLK 794, 824.) A költemény tizennégy versszakos. Ezt mind a német, mind - Áprily Lajos fordításában - a magyar énekeskönyv öt strófára (az eredeti 1-2., 9. és 13-14. versére) tömöríti. Az 1. strófában úgy virrad fel húsvét hajnala, mint az utolsó ítélet napja: „Ma győz a Krisztus.” A 2—3. versben a bűn, a halál és a szenvedés elveszti hatalmát. A 4-5. versszak az egész teremtett világ és benne az ember örömét fejezi ki. A kimaradt szakaszok leírják húsvét részletes történetét: az asszonyokat a sírnál, a tizenegy és az emmausi tanítványok találkozását a Feltámadottal. Később megemlítik az ószövetségi előképeket, Sámsont és Jónást; végül az Egyiptomból való kivonulás párhuzama is elénk kerül. A kitörő örömöt sugárzó, erőteljes húsvéti vershez Herman az énekeskönyv egyik legszebb dór dallamát kapcsolja (megjegyzése szerint ezen a dallamon kell énekelni minden evangéliumot egészen pünkösdig). A kompozíció tartóerejét a d’-a’-c” hangok adják: ez az indítás az igen népszerű 1. tónusú antifónákra is jellemző. Az ének táncos jellege a hármas ütemekben és a pontozásokban mutatkozik meg, és valószínűleg a húsvéti játék és a liturgikus tánc gyakorlatára vezethető vissza. /. S. Bach nagyszerűen ragadta meg ezt a karaktert: a dallamot - néhány kis változtatástól eltekintve - szoprán-basszus oktávkánonban vezeti, a középszólamok mindezt örömmotívummal ellenpontozzák (Erschienen ist der herrlich Tag, BWV 629, Orgelbüchlein). Végül - remélve, hogy az énekelemzések és a meditációk segítettek közelebb kerülni egy-egy ünnep valódi lényegéhez - búcsúzik a rovatvezető: ■ Ecsedi Zsuzsa CANTATE Z5&Í, Eged Itten diczeriinc, Örvendező új élet A felnőtt ember, a felnőtt keresztény el tud és el is akar merülni nagyhét eseményeiben. Szüksége van erre, mielőtt felvirrad az áldott nap, és fényével elfeledtet minden homályt. Kell a virágvasárnapot követő egyre növekvő mélység, kell a feszültség, nem jó kihagyni egyetlen mozzanatát sem annak, mi minden előzte meg Krisztus győzelmét. Igen, az ő győzedelmeskedését ellenségei, az ősi kígyó, a bűn, halál, kín, pokol, szenvedés fölött. Úgy értem, kell a bűnnel terhelt lelkűnknek, hogy halljuk, hogy elgondolkodjunk arról, hogyan rendelte el Jézus az úrvacsorát, hogyan alázta meg magát és mosta meg a tanítványok lábát, hogyan imádkozott vérverejtékkel homlokán, miként kínozták és halt meg a kereszten. Míg az élet győzött, sok minden történt, míg Krisztus elhozta az új életet, szükségszerűen követték egymást nehéz órák és percek. Idén először tanítottam meg kis ovis hittancsoportomban nagyhét és húsvét eseményeit. Harmadik éve van velem a csapat, mára öt-hat-hét éves gyerekek. Ezért úgy gondoltam, sokat tanultunk már Jézusról, belevágunk. Ők nem szerettek volna elmerülni nagyhét eseményeiben, noha hálás kis tanítványokról van szó. Minden órán sietni akartak. Nagy vonalakban, lényegét tekintve ismerték már szüleiktől ezeket a történeteket, s egyre csak siettetni akarták az eseményeket. Hát persze! Minél hamarább szerettek volna elérkezni a dicsőséges harmadnap hajnalához. Hogy megnyugodjon a kis lelkűk. „De ugye feltámadt?!” - kérdezgették egyre. „Persze, hogy feltámadt" - kellett minidig elmondanom az alkalmak végén. Különös, boldog-vidám hangulatban adja elénk ezt az érzést énekünk. Minden húsvéti, feltámadást hirdető ének más, máshonnan indul, és másként jár körbe, noha ugyanazt zengi, hirdeti. Amire a kicsi gyerekek is annyira vártak! De ez a szöveg több ennél. Számomra ez az ének arról beszél, milyen más lehet húsvét után az életed. Nem egyszerűen az ünnepet követő hétfőn, kedden vagy egy hét elteltével, hanem a személyes életedben, amikor átéled, megérted, s könnyet törölsz az üres sír mellett. Örömöt hirdet, valódi örömöt, mert lehet örömöd, kell, hogy legyen, hisz a világ zsarnoka legyőzetett, nem kel fel többé, az élet győzött a halál felett. Nem dínomdánomra, földi örömök feletti mulatságra hív, hanem a Krisztus győzelme felett való örvendezésre és az ebből fakadó igaz életörömre. „Mi is nagy vígan éljünk hát, / És mondjunk szép halleluját, / Hadd zengje Krisztust énekünk, / Ki sírból feltámadt nekünk! / Halleluja!” ■ Keczkó Szilvia TEvangt ‘Evan8élikus Élet*. Az Evangélikus Élet 2005-2010. évi lapszámai PDF formátumban b ^ ‘Evangélikus Étó letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről.
