Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-04-17 / 16. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2011. április 17. !► 3 „Első lépésként meglátogatom az egyházkerület összes lelkészét!” Az első interjú Szemerei János megválasztott püspökkel ► A jelölő- és szavazatszámláló bizottság április 8-án hozta nyilvánosságra, hogy a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület új püspökévé Szemerei Jánost választották a gyülekezetek. Az Evangelikus.hu internetes portál szerkesztője bravúros gyorsasággal, még aznap interjút készített a Somogy-Zalai Egyházmegye - jelenleg Kaposváron szolgáló - esperesével. Az alábbiakban mi is ennek az interjúnak közöljük a szerkesztett változatát.- Hogyan és kitől tudta mega hírt, hogy Önt választották meg az egyházkerület új püspökévé?- A püspökválasztással kapcsolatos érdeklődés az egyházmegyei fórumok után is fennmaradt, és a választás délutánján és estéjén tetőzött. Az evangélikus egyház egy nagy család. Lelkészek és presbiterek, gyülekezeti tisztségviselők és tagok ezernyi családi szálon kötődnek egymáshoz. A gyülekezetekben meghozott döntések, amelyek általában egy-egy szavazatot jelentettek, nem voltak titkosak. Telefonon, sms-ben és e-mailen is kaptam gyülekezeti eredményeket lelkészektől, ismerősöktől, barátoktól és rokonoktól. Ezek egyházmegyénként és kerületileg is összeálltak már estére. A nem hivatalos, „exit poll” eredmény kilencvenkilenc százalékos pontossággal már a választás estéjén eljutott hozzám is.- Mit érzett először, amikor meghallotta, hogy az Ön számára pozitívan dőlt el a választás?- Nemcsak a testnek, hanem az érzelmeknek és az értelemnek is van egyfajta tehetetlenségi ereje. Hónapokig tartott a ráhangolódás, amikor belül gondolkodtam, és nyilvánosan beszélhettem is a terveimről. A hivatalos eredmény kihirdetéséig azonban minden feltételes módban volt. A nem hivatalos eredmény megismerése után, az elmúlt közel két hétben a bizonytalansági elem folyamatosan csökkent. A támogatásban megnyilvánuló bizalom örömét és a rám váró terhek súlyát érzem főként. Nagyon sokat jelent, erőt ad, hogy tudom, sokan imádkoznak értem, kerületünkért és egyházunkért!- Hogy gondolja, mi lehetett az, amiért az emberek többsége Önt választotta püspöknek?- Ez a kérdés a legnehezebb. Egy kerületi választásnál már azok vannak többen, akik személyesen nem ismerik a jelölteket. Hogy a sajtón, esetleg a nyilvános fórumokon keresztül milyen kép rajzolódott ki a jelöltekről, és hogy mi motiválta a gyülekezeti tagok döntését, azt pontosan nem tudhatom. Azt hiszem, hogy a többség emberekre figyelő, gyülekezetcentrikus, bizalomalapú gondolkodást, a realitásokkal számoló és hazai evangélikus hagyományainkat tiszteletben tartó egyházi életet szeretne a jövőben kerületünkben.- Úgy gondolom, hogy püspökjelölt társa méltó „ellenfél” volt ebben a „küzdelemben”. Beszélt-e azóta Bencze Andrással?- így van. Bencze Andrással a fórumok során végig testvéri szeretetben álltunk egymás mellett. Nem mindenben egyezett a véleményünk, ugyanakkor kölcsönösen megadtuk egymásnak és egymás véleményének a tiszteletet. Örültem, hogy ezt sokan észre is vették. A választást követően egyszer már személyesen is találkoztunk, a múlt hét péntekén Győrben. András már akkor, a nem hivatalos eredmények ismeretében gratulált. Ma, a hivatalos eredmény kihirdetése után is felhívott. Sok erőt kívánt, és felajánlotta a segítségét. Elmondtam neki, hogy vele közösen, összefogásban képzelem én is az egyházkerületi munkát.- Milyen előkészületeket igényel majd a váltás az Ön számára? Gondolok itt arra, hogy Kaposvárról Győrbe kell költözniük, és bizonyára családtagjaira is várnak ezáltal változások munkahely, illetve iskola tekintetében...- Megterhelő hónapok előtt állunk. Az új hivatal átvételéig itthon, a kaposvári gyülekezetben, a Somogy-Zalai Egyházmegyében és az eddigi közegyházi területen végzett feladataimat vinnem kell tovább. Elő kell készíteni utódaim szolgálatba állását Kaposváron és az egyházmegyében, és fel kell készülni az új feladatra is. Természetesen ez nemcsak engem, hanem családom tagjait is érinti. Gergő fiam például ősszel kezdi az utolsó évét a középiskolában. Nem szeretnénk, ha az érettségi előtti évben iskolát kellene váltania. Feleségem helyzete sem könnyű, hiszen ő is fontos hivatásban áll. Vak gyerekeket és felnőtteket tanít, amit kellő előkészítés nélkül nem lehet befejezni és átadni. A részleteket illetően több terv is van, amit az érintett testületekkel végig kell beszélni. Elképzelhető, hogy első évünk nehéz kétlakiságot fog jelenteni.- Mi lesz az első lépés, amit tenni fog amit szeretne megvalósítani?- Az első, kiemelt fontosságú tervem, hogy meglátogatom az egyházkerület összes lelkészét, akinek az otthonában még nem jártam. Szeretnék első kézből tájékozódni, szeretném megismerni kollégáim helyzetét, terveit, gondjait és örömeit. Ahhoz, hogy felelősen intézhessem lelkészek, gyülekezetek és intézmények ügyeit, közvetlen tapasztalatokra, helyzetismeretre, hiteles információkra van szükségem. Úgy tervezem, hogy az egyébként is szoros időbeosztás mellett erre egy év kell. Viszont ez a nehéz év fontos bázisa lehet a következő esztendők munkájának. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Forrás: Evangelikus.hu Kedves Testvéreim! Ezúton is köszönetét mondok azoknak, akik a püspökválasztás folyamatában imádságos szeretettel hordoztak, és nekem bizalmat szavaztak. Hálás vagyok azoknak, akik törekedtek arra, hogy a választást egyházhoz méltónak megőrizzék. Bocsánatot kérek, ha valakit akaratlanul is megbántottam volna. Köszönöm a székesfehérvári gyülekezetnek, hogy szülői, felnőtt szeretettel elengedett és visszafogadott. Hálát adok Istennek, hogy egyházkerületünk ügyét az ő kezébe tehettük le. Az ő elhívásának megfelelően igyekszem végezni gyülekezeti és közegyházi feladataimat. A Lélek ajándékait kérem Szemerei János testvérem szolgálatára, hogy megválasztott püspökként küldetését az egyház Urának elhívása szerint töltse be elődjének, Ittzés Jánosnak példáját követve. Erős vár a mi Istenünk! Szeretettel: Bencze András lelkész Uram, kihez mehetnénk? A papírhalmazokban való keresgélés a bosszúság mellett gyakran tartogat kedves meglepetéseket, az emlékezés örömével járó felfedezéseket is. Az ember néha órákra elmerül az emlékeket előcsalogató halmokban, és ottfelejti magát. így került kezembe egy régi levél, benne Dutka Ákos Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal 1923-ban című verse. Különös érzésekkel olvassa az ember húsvét ünnepére készülve a karácsonyi verset. Ha e beteg bolond világra, Uram, még egyszer megszületnél, Bár milliónyi templomod van, Kezdhetnél megint Betlehemnél. Szalmajászolnál rangosabb hely, Uram, tenéked ma se jutna: Soha messzibb a Te országod, „Miatyánkod” bár mindenki tudja. Ha így jönnél Názáretből Sápadtan, fázva, december este, Az ügy efogyott szenvedőkhöz Párizsba, vagy Budapestre, S leülnél az éhezők közt S abból, amit valaha mondtál Mesélnél új vigasztalásul - Elfognának a tizedik szónál. Mondjál csak új Hegyibeszédet S amit mondtál a gazdagokról S ha gyűlnének az elhagyottak S szólnál az írás-forgatókról S ha megpróbálnád Uram még egyszer Az Embert rávenni Szeretetre -Internálnának, esküszöm rá, Ha nem is vemének mindjárt keresztre. E súlyos szavakat olvasva eltűnődünk: változott-e valami 1923 óta? Igen, sok minden más lett, de valahogy mégsem sikerült növekedni a szeretetben, erősödni a hitben, és nincs kor, melyben ne lenne érvényes a felkiáltás: „Ha e beteg, bolond világra, / Uram, még egyszer megszületnél, / Bár milliónyi templomod van, / Kezdhetnél megint Betlehemnél.” Úton húsvét felé, a nagyböjti időszakot ülve talán nincs nagyobb kritika ennél, amely megfogalmazódhat a keresztény emberrel szemben. A lélek megtisztításának folyamatában, az intenzív Jézushoz fordulás, a váltságműben való elmerülés napjaiban bizony kötelessége minden hívőnek elgondolkodnia azon, hányszor szólt, cselekedett méltatlanul a krisztusi névhez. Keresztény életünk tartalma, a hit - amely része, alkotóeleme, netán dísze mindannyiunk életének - sokszor nem alapja, nem forrása életfolytatásunknak. Keret csupán, de nem tartalom. Nem véletlen az az arab mondás: „Úgy hazudsz, mint egy keresztény!...” Krisztust követő Európa polgára, hol van hited szilárdsága, a krisztusi magatartás, a minden korlátot átívelő határtalan szeretet? Beszélsz róla, de nem élsz általa, mint Karinthy ÉGTÁJOLÓ Frigyes Barabbás című novellájában a Feltámadott igazságát követelő tömeg. Kiszáradt árok fenekén, elfeketült nyelvvel vonítunk a vörös felhők felé, vagy nyavalyásként, mindent és mindenkit elveszítve, bűzhödt mocsárba nyomva várjuk mi is a Mestert, hogy a halálból visszatérve kövessük őt Pilátus házáig, és új törvényt kérjünk. Megismertük Barabbást, a rossz döntés átkától szenvedünk bénán és megcsonkítva árkok és mocsarak fenekén, ahonnan egyedül Krisztus tud kiemelni. Hányszor vonszoltuk mi is béna önmagunkat a szabadulás örömével Pilátus háza elé, s vártuk a kérdést: Kit engedjek el? - hogy teli torokból kiálthassuk: a Názáretit! És Pilátus kérdezett, és kérdezni fog, míg igazságot akarunk e világban. Hát kit bocsássák el mármost, Barabbást vagy a názáretit? És ekkor ő intett nekik. És ekkor zúgás támadt, mint a mennydörgés zengett fel a sokaság. És a sokaság ezt kiáltotta: »Barabbást!« És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik azt kiáltotta: »A názáretit!« A Mester pedig halovány lett, és megfordulván végignézett rajtuk. És külön-külön megismeré mindegyiknek az ő arcát, de e sok arcból egyetlen arc lett az esti homályban, óriási fej, mely ostobán és gonoszul és szemtelenül vigyorgott az ő arcába, véres szemei hunyorogtak és szájából büdös lé szivárgott és torkából úgy bömbölt rekedten: »Barabbást!«; mintha azt hörögné: »Halál! Halál! Halál!« Pilátus pedig zavartan lesütötte az ő szemeit, és mondá neki: »Te látod...« Ő pedig bólintott fejével és csendesen felmenvén a lépcsőn, kinyújtotta kezeit a hóhér felé, hogy kötözze meg.” (Karinthy Frigyes: Barabbás - részlet) Hányszor isszuk a Názáreti vérét, s prédikáljuk Barabbást? Sokszor, nagyon sokszor. Egyénenként, de közösségként is komolyabban kell vennünk a lutheri óember naponkénti megöldöklését s az új ember felöltését. A keresztény ember nem csupán önmaga hitelességével, hanem Krisztus egyházának, magának Krisztusnak a hitelességével játszik. Egy piackutató cég rendszeresen közli jó néhány szakma bizalmi indexét. Az index alapján készült lista tanúsága szerint az anyaországi közvélemény a 14. helyre utasította a papságot... Ez sem tanúskodik másról, mint a keresztény hívők hitelességének személyes - s kollektívvé vált - bukásáról, a szavak és a tettek inkoherenciájáról. Böjtben talán ezen kellene gondolkodnunk, imáinkban pedig kérjük a megváltozás erejét! Minden kornak, minden generációnak végig kell zarándokolnia a Via Dolorosát - végig kell járnunk a böjtöt, a bűnbánatot, a kereszthalált, hogy végül megérkezzünk a feltámadás, az élet megtapasztalásához. Itt állunk ma virágvasárnap küszöbén. Lelkünk pálmaágakat lenget, felsőruhánkat földre terítjük. Az életünkbe bevonuló Krisztust ünnepeljük ma, őt, aki nélkül nincs élet, nincs feltámadás az istennélküliségből. Megtérésünk, személyes via dolorosánk itt kezdődik virágvasárnap öröménél, amikor felismerjük: „Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van nálad!” Ez a felismerés vezessen el mindannyiunkat húsvét újjáteremtő hajnalához! Adorjáni Dezső Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület
