Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-04-10 / 15. szám
Evangélikus Élet élő víz 2011. április 10. *■ ii „Nélkülem semmit...’”- Igaz történet -A 2000-es éveket írtuk, amikor Flóra Zsuzsanna asszony úgy gondolta, hogy bérel egy kis üzlethelyiséget, ahol cserepes és vágott virágokkal kereskedhet. Kora reggel a közeli falvakban a termelőktől vásárol majd növényeket, a vevők kívánsága szerint csokrokat, koszorúkat köt belőlük, és tisztességes haszonnal árusítja. Az induláshoz hitelt vett fel. Egy idő múlva azonban váratlanul megnövekedett a kamat, így emelkedett a havonta fizetendő összeg is. Zsuzsannának már sejtelme sem lehetett róla, mikor törlesztheti a felvett összeget, mert a havi részletekkel csak a kamatot törlesztette. Szerette a virágokat, kedves, udvarias volt a vevőkkel és másokkal is. Aztán... a vásárlók száma egyre kevesbedett, mert egyik is, másik is munka nélkül maradt. Az élelem, cipő, ruha, sok más szükséges dolog került a virágvásárlás elé. Néhány hónap múlva lemondott a kis vállalkozásról, kiárusította, elajándékozta üzlete tárgyait, majd egy-két év múlva ő is munkanélkülivé lett. Magába roskadt. Mi lett vele? Merre menjen? Mit dolgozhat? Nem válogatott a munkában, csak valamennyi jövedelemhez jusson. Sírt és imádkozott, közben állandóan munkát keresett. De úgy érezte, hogy az ég zárva maradt, imái csak szobája plafonjáig jutottak. A templomba eljárt, de amit hallott, az is csak addig könnyített rajta, amíg hallgatta. Kívül az utcán már a „Mit tehetek?” őrlő gondolatai telepedtek rá. A következő év tavaszán egy vasárnapi istentisztelet végén a hirdetések között a lelkész az evangélikus egyház piliscsabai konferenciatelepén tartandó csendeshétre hívogatta a gyülekezet tagjait.- Vajon hogyan telik egy ilyen rendezvény? - kérdezte egy ismerősét, aki már volt csendeshéten. A megkérdezett asszony kedvesen válaszolt:- Először is: szép kis szobákban helyezik el a jelentkezőket. Egy-, két- vagy háromágyas szobák vannak. Mindegyikhez tartozik fürdőszoba. Jók a fekhelyek. Rendezett, szép a nagy ebédlő, jó és elegendő a háromszori étkezés...- És hallgatnak vagy tanulnak valamit? - sürgette a választ adó asszonyt Zsuzsanna.- Igen! Igehallgatás, kis- és nagycsoportos beszélgetés a napirend fő pontja.- És van még más is?- Van. Három-négyórányi szabad idő, amikor kirándulhat, aki akar, vagy egyszerűen csak sétálgat a Béthel virágokkal szegélyezett sétányain, vagy alvással, pihenéssel töltheti a délutánját. Érdekel annyira, hogy megpróbálod?- Azt hiszem, igen... * * * Zsuzsanna asszony úgy tett, ahogyan ismerőse ajánlotta: jelentkezett a piliscsabai hétre. Egyik délelőtt az áhítaton az íKor 1,18-25 verseit magyarázta a lelkész. A 21. vers arról szól, hogy a világ bölcsei kiváló tudományuk, filozófiájuk által sem ismerhetik meg Istent, sőt éppen ezek által távolodnak el tőle. Isten ugyanis úgy döntött, hogy a sok ember által túl egyszerűnek, bolondságnak tartott igehirdetés által üdvözítse a benne hívőket. Mert aki hiszi, hogy Jézus Krisztust Isten küldte az ember (minden ember) megváltásáért, bűnből való kiszabadításáért, és be is ismeri, megbánja bűneit, az bocsánatot kap, sőt a helyette meghalt, de feltámadott Jézus átviszi a mennyek országába, hogy örökké vele legyen. Zsuzsanna csodálkozott. Hát ez ilyen egyszerű? Ez valóban így van? A lelkész még a Golgotán megfeszített latorról is beszélt, arról, hogy ő is beismerte a bűnét, sőt hitte azt is, hogy Jézus az örökkévaló király, és üdvözült. Még ott a haldoklásában ezt az ígéretet kapta Jézustól. Este a hazavezető úton a kocsiban Zsuzsanna szinte felkiáltott: „Ó, Istenem! Segíts nekem! Hadd higgyek benned teljesen!” Másnap alig várta, hogy a lelkésszel beszélhessen. A beszélgetés és az imádság után Zsuzsanna szíve örömmel lett tele, és olyan békesség töltötte el, amilyet addig nem ismert. Bibliaolvasó ember lett belőle. Tudta, hogy Isten ismeri gondjait és gondolatait. Továbbra is állást, munkát keresett. Nem válogatott a munkában, csak dolgozhasson. Hitelei törlesztésében fia, menye és édesanyja segítettek, de még sok fizetnivalója volt. Örömmel töltötte el, hogy komoly keresztény emberek, akikkel addig csak a köszönésig jutott az ismeretségben, ezután közelebb kerültek hozzá. Járni kezdett a gyülekezeti alkalmakra, és kedves barátokra talált, akik lelki testvéreivé lettek, és imádkoztak érte. Meglátta, sőt érteni kezdte azt is, hogy Isten őt türelemre és engedelmességre tanítja. * * * Egyszer megtudta, hogy egy virágüzletből egy ismerős asszony gyesre megy, és ő megpályázhatja a helyét. Nem ment könnyen, de megkapta. Lett állása. A tulajdonosnő elfogadta őt. Az üzlet nem a közelében, hanem egy másik kisvárosban volt, de húsz-huszonöt perc alatt odaérhetett. A tulajdonosnő figyelte, és észrevette szorgalmát, rendszeretetét, becsületességét és hogy kedves a vevőkkel. Nyugodt volt akkor is, ha - saját egészségi állapota miatt - Zsuzsannára kellett hagyni az üzletet. Ő hibátlanul intézte a megrendeléseket, kötötte a virágokat, számolta el a beszerzéseket, végzett minden effélét. Egy év telt el. Zsuzsanna anyagi helyzete kicsit könnyebbedéit. Isten iránti hálája, hitben való növekedése is egyértelmű lett. A tulajdonosnő az év végén úgy döntött, hogy a forgalom csökkenése miatt az új év első két hetében zárva tart, és közben elvégeztet némi felújítást az üzletben.- így majd csinosabb, szebb lesz a bolt.- A vevők is, mi is gyönyörködhetünk benne - tette hozzá Zsuzsanna.- A helykészítéshez, a rakodáshoz hozzákezdek, amikor akarod! És amíg a főnökével beszélt, bevillant az agyába egy gondolat. Bár már a következő pillanatban érezte az intést, a tiltást, hogy ezt nem szabad, nem vette komolyan a figyelmeztetést. Otthon kifundálta, hogy egyszerre két helyről is kaphat jövedelmet... ha például a felújítás alatt betegállományba megy. Az orvosnak majd fejfájásra, kimerültségre, kellemetlen szívtáji érzésekre panaszkodik, és akkor talán egy hétre betegállományba veszi. Ez a boltban bevillant gondolat otthon jól kibontakozott, egyre jobban tetszett neki, és közben eszébe sem jutott, hogy ezt „táppénzcsalásnak” nevezik. Jól akart járni. Valamit tenni vagy nem tenni... mindegy! Több pénzhez kellene jutni! Azt furcsállotta, hogy kedvetlenné lett. A kora reggeli igeolvasást szinte futólag végezte. El is felejtette, amit olvasott. Valami kis imát elmondott, oda sem figyelt, mert idegesítette, hogy ezer dolog vár rá, és az idő mindig kevés hozzá. Még tartott az óesztendő. Karácsony és újév között egy fiatalember lépett az üzletbe. Koszorút rendelt, és elmondta, milyen felirat kerüljön a szalagra. Zsuzsanna elvégezte a munkát, és a következő napon ki is vitte a koszorút a temetőbe. Nem sokkal később a fiatalember fölindultán jött vissza a boltba, és reklamált:- Az a szalag így nem jó!- Miért?- Mert nem pontosan úgy van a szöveg, ahogy mondtam.- Megbeszélem a főnöknőmmel, mit tegyek, most egyedül vagyok az üzletben, ő éppen beteg. Zsuzsanna kivette köpenye zsebéből kis mobiltelefonját, hívta a számot. Ebben a pülanatban a fiatalember kitépte a kezéből a telefont, ő kezdett beszélni a tulajdonosnővel. Ez az arcátlan viselkedés lebénította Zsuzsannát. A férfi, miután beszélt, visszaadta a telefont. Miután tisztázta a teendőket, a tulajdonosnő javaslatára Zsuzsanna a következőt mondta:- Rendben! Megírok egy másik szalagot, és önnel, a kocsiján kivisszük a temetőbe, kicserélem. Kitette a „Rögtön jövök!” táblát, és elindultak. Visszafelé úton a férfi egy akadály miatt a temető kapuján belül megállt, Zsuzsanna kinyitotta az ajtót, hogy kiszáll, de...- Jaj! Egy darab jégen megcsúszott, a hátára esett, és estében a jobb kezét a járda széléhez csapta. Darabokra tört a csuklója. Iszonyú fájdalom! Kórházba hamar! A férfi a János-kórházba vitte. Megröntgenezték. A csontokat érzéstelenítés nélkül megpróbálták a helyükre húzni. Gipszbe tették. Újra röntgenezték. Semmi sem változott.- Feltáró műtétre lesz szükség. Sebész szakorvos fogja végezni. Jöjjön holnap - mondta az orvos. * * * Zsuzsanna estére került haza a fia segítségével, nagy fájdalmakkal. Otthon könnyek között kezdte érteni a miértet.- Nélküled cselekedtem, Uram! Nemrég mondtad, hogy „nélkülem semmit sem cselekedhettek". Bocsánatot kérek! Táppénzre akartam tétetni magam, hogy duplán kapjak pénzt. Most táppénzen lehetek jövedelem nélkül. Bocsáss meg nekem! Szégyellem! Téged megszomorítottalak, a főnöknőmet magára hagytam. Kezdődik a felújítás, és én nem tudok neki segíteni a rakodásban. Fizethet valakit helyettem... Akár ki is rúghat. Segíts rajtam, Uram! Amikor az egészet kigondoltam, már tudtad. Láttad a pénz utáni vágyamat. Éreztem is a bensőmben egy halk rosszallást, de nem figyeltem rá! Most már tudom, hogy az a te intésed volt. Minden másként alakult volna, ha segítségül hívtalak volna nyomorúságom perceiben, ahogyan az ötvenedik zsoltárban olvasom: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem” Másnap újra megröntgenezték a kezét, de nem került sor a műtétre, mert nagyon sok ember volt előtte, aki mind arra várt. Pedig már részben előkészítették, a karjában volt a kanül. Megértette, hogy itt nem maradhat. Kikérte a leleteit, a röntgenképét, és elment egy másik kórházba. Ott újra megröntgenezték. A sebész meglepődve kérdezte:- Ezt miért kell műteni? A csontok a helyükön vannak! A biztonság kedvéért azonban még kétszer nyújtották, ami nagyon fájdalmas beavatkozás, de a műtétet elkerülhette. Hála, megnyugvás és békesség töltötte be a lelkét. Érezte az Úr jelenlétét, és szinte hallhatóan megszólalt benne egy hang: „Nem azért raktam össze a csontjaidat, hogy szétbontsák és megdrótozzák, s hogy a lemezeket ők illesszék össze! Azért történt mindez, hogy meglásd, megértsd: nélkülem cselekedtél, és megváltott gyermekemként csalni akartál!” Zsuzsanna asszony még egy ideig viselte a gipszet, kilógó ujjai megdagadtak, de áldotta és áldja az Urat, hogy szólt hozzá, jelenlétének valóságát élhette át. Tapasztalhatja, hogy gyógyítja kezét, gyógyítja a lelkét, és szeretetével, békességével ajándékozza meg. * * # Biztatás Nélkülem semmit! De mindent velem végezhetsz végig hisz a kegyelem körülvesz, őriz. Nyújtsd a jobb kezed. Boldog így leszel, mert az Úr vezet. ■ Klucsik Veronika HETI ÚTRAVALÓ „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mt 20,28) Böjt ötödik hetében az Útmutató reggeli és heti igéi az igazi Főpap szolgálatát tárják elénk, hogy azt elfogadva mi is a „sokak" között lehessünk, s vallhassuk: az Isten Fia föláldozta önmagát; elhordozta Isten ítéletét, hogy mi az ő igazsága által megigazuljunk, a belé vetett hit alapján. „Jézus Krisztus az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.” (íjn 2,2; LK) Ez feketevasárnap kérése, kijelentése és kérdése: „ítélj meg engem, Istenem! Te vagy oltalmazó Istenem. Miért kell gyászban járnom?” (GyLK 705,1-3) S ez volt a Zebedeus fiainak kérése: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején” Csak a kereszt után adatik a korona; így „aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája” (Mk 10,37.44) - tanácsolja nekünk is az örök Főpap! Róla a kánaáni papkirály példája alapján esküvel jelenti ki az Isten: „Pap vagy te örökké, Melkisédek módján. Az Úr van jobbodon..” (Zsolt 110,4-5) A Fiú Isten engedelmes szenvedése által „örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki” (Zsid 5,9). „Mert Krisztus azzal, hogy pap, Istent Atyává teszi, magát pedig Urunkká. Ő a pap is, meg az áldozat is. Csak egyszer áldozta fel önmagát. Oltára pedig a kereszt, amelyen elemészti magát a szeretet tüzében.” (Luther Márton) „Mert ilyen főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtlen, aki a bűnösöktől elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél” (Zsid 7,26) Jób szenvedései közepette is bízott Istenében. Vallomását reformátorunk így fordítja: „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és ezután feltámaszt a porból. Akkor majd bőrömmel vesz körül, és testemben meglátom az Istent.” (Jób 19,25-26; lásd Biblia magyarázó jegyzetekkel, 588. o.) Jézus Urunk örök váltságot szerzett tulajdon vérével, mert „vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat”, „így tehát új szövetség közbenjárója lett (...), hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét’.’ (Zsid 9,22.15) Ezért Pál csak a megfeszített Úr Krisztust hirdeti nekünk is, „hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék” (íKor 2,5). Az ártatlan Bárány egyetlen keresztáldozata egyszer s mindenkorra érvényes, mert ez örökre eltörölte bűneinket, s „aholpedig a bűnbocsánatról van szó, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat” (Zsid 10,18). János előre láthatta a győzelmes Bárányt és kíséretét a Sión hegyén, és hárfák hangját hallotta: „És új éneket énekelnek a trónus előtt, a négy élőlény és a vének előtt..” (Jel 14,3) Mi is kezdjük el magasztaló imánk, énekünk: „Ó, Jézus, áldva légy e szentekért! (...) // Bár vívná harcát minden gyermeked / Oly híven, bátran, mint e győztesek, / És velük zengné majd az éneket...” (EÉ 454,1.3) „Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt..!’ (Jel 19,6-7) Egyedül övé a dicsőség! ■ Garai András IX0YC
