Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-01-09 / 2. szám
6 ■m 2011. január 9. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Boci, boci, tarka... Haláluk után is „élő” evangélikus kalendáriumszerkesztők Interjú dr. Dukkon Ágnes irodalomtudóssal ► A csillagászat magyar nyelvű bibliográfiáját (http://csimabi.csillagaszat.hu/cs-onlin.htm) böngészve az 1711-es esztendőnél a következő kötet leírását találjuk: Ujj Kalendariom, Mellyet Christus Urunk születése után való 1711. Esztendőre irtNeubart Janos. És Magyar Országra, Erdélyre, és egyéb Tartományokra-is alkalmaztatott. Neubarth Kristóf szintúgy naptárak készítésével foglalkozott, a két Neubarth nevéhez többek között bártfai, debreceni, kolozsvári, komáromi és lőcsei prognosztikonok fűződnek. A hazai csillagászati szakirodalom évtizedeken át egyértelműen magyar földről származónak tekintette őket. Valódi kilétük megfejtésében dr. Dukkon Ágnes irodalomtudós, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Orosz Nyelvi és Irodalmi Tanszékének főiskolai tanára, a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület tagja sietett az asztronómusok segítségére. A régi magyar kalendáriumok szakavatott kutatóját az evangélikus vallású és teológusi képzettségű Christoph és Johann Neubarth életéről és munkásságáról kérdeztük. Aligfél százada atyánkfia falujában még gyakran hangzott fel az elnyújtott kiáltás: „Drótoszó-fótoszóóóóó!” E hírverésre Rozi néni meg Juliska már készítette is a reparálni való lábast, sajtárt, tejesköcsögöt. Ha kiszakadt a vizeskanna füle, vagy kilyukadt Lajos bácsi bormérője, félretették, mert tudták, hogy a drótostót, hátán hordva műhelyét, évente többször is beköszön a faluba, s mindent megjavít, ami edényben a ház körül csorbát szenvedett. Nagyobb helyeken akár négy-öt napot is eltöltött, annyi munkája akadt. Előbb beszállásolta magát egy ismerős portára, hol a kosztkvártélyért természetben fizetett (mindent megjavított, ami reá várt), majd másnap reggel kiült az árokpartra, vagy egy kút mellé, árnyas fa alá telepedett, és fogadta a kuncsaftokat. Mindenre volt célszerszáma meg kelléke egy kis ládikában, ügyesen szortírozva. (A mesterfogásait atyánlfia, a többi gyerekhez hasonlóan, tisztes távolból próbálta ellesni.) Jöttek is a népek esőstől! Az összegyűlt pénzecskét kicsi kendőbe kötözte, s ha már mindent befoltozott-megdrótozott, újra hátára vette a betyárbútort. A szomszédfaluszélen aztán megint rákezdte: „Drótoszó-fótoszóóóóó!" Zemplénből-Gömörből valók vol-Ady Endre születésének századik évfordulóján Ceausescu Romániájában a Magyar jakobinus dalát némi átigazítás után engedték csak elszavalni, imigyen: „Hiszen magyar, román, szláv bánat / Mindigre egy bánat marad’.’Hallom-olvasom, hogy újabban meg ifjú szomszédunk neheztel reánk, mert tótozzuk őket. Szegény Mikszáth, mit szólna most a szlovák atyafiak e névbeli buzgólkodásához... Hazai nyelvi frusztrációnk is már bő két évtizedes. A cigány-roma megnevezésbéli mérkőzés jelenleg döntetlenre áll, a mezőnyjátékban némi cigány fölénnyel. A hivatalosság romázik, az országlakosság meg - köztük az érintettekkel - cigányozik. Utóbbiak bizony cigány önkormányzatba tömörülnek, rájuk szavaznak, esetleg a cigány vajdára hallgatnak, cigány kultúráról és cigány folklórról tak e derék atyafiak, kora tavasztól késő őszig - szép, nagy kört leírva az Alföldön - gyakorolták mesterségüket. Manapság egyre zajosabb, olykor tolakodva magakínáló házalók járnak már arrafelé is. Úgy visít fel a jégkrémesautó a legváratlanabb pillanatban, hogy majd kiesik a toll atyánkfia kezéből! A dunyhát-tollat felvásárlók szinte naponta váltják egymást, hangszóróból üvöltve-ajánlva jobbnál jobb üzletet. Az ócska bútor vagy fémhulladék után érdeklődők meg rendszerint délelőtt kiabálják ki a házbelieket, a már-már üde színfoltnak számító - mert csendesebb szavú -, „Románból" batyuzók pedig jobbára délután kéredzkednek be portékáikkal. Mindenen túltesz azonban a reggelente menetrend szerinti pontossággal felhangzó „Boci, boci, tarka”! Atyánkfia még jól emlékszik kezdő hegedűóráinak slágerszámára (szenvedett is a szárazfa a vonója alatt, míg elfogadhatóan előcsalogatta belőle e műremeket), de ez a mostani minden eddigi ilyetén élmény ét felülmúlja csengő-bongó instrumentális ötleteivel, kisgyermekes bocivokáljával, poénosnak szánt csattanójával: „Oda megyünk lakni, ahol tejet kapni’.’ És az előadást, oda-vissza az utcában, naponta megismétlik. Műsoruk prolongálva! De meddig? beszélnek. Álságos tapintat ez a romázás, s különösen politikusaink ajkán csörömpöl hamisan a szó. De furcsa is lenne az átkeresztelő, mert akkor bizony következetesnek kellene lenni! A generális névcsere után például a Száztagú Romazenekar - élén a világhírű romaprímással -játszaná majd a Romabáró dalait, miközben romahal helyett - mert az könnyen romaútra megy -, romapecsenyét rendelnénk az étteremben. De hogy tovább romálkodjak: a fenti adys példa nyomán, picit átigazítva Vörösmarty örökbecsűjét (A vén roma), így szólna majd a mű refrénje: „Húzd rá roma, ne gondolj a gonddal’.’ Még mielőtt romakereket hányatnának vélem, kérem, hallgassuk meg a Transylmania együttes népszerű dalát, s fogadjuk mega benne foglaltakat: „Legyen úgy, mint régen volt..!’! ■ OZSVÁTH SÁNDOR- Mit tudunk Christoph és Johann Neubarthról? Mikor éltek, honnan származtak, milyen rokoni szálak fűzték őket össze?-17. századi sziléziai asztronómusok, a mai Wroclaw - németül Breslau, régi magyar nevén Boroszló - közelében lévő városka, Boleslawiec (Bunzlau) szülöttei. Az apa, Christoph Neubarth 1607-től 1682-ig élt, tanulmányait szülővárosában, a korban igen jó színvonalú iskolában kezdte meg. Egyebek közt a 16-17. században olyan jeles diákjai voltak ennek az iskolának, mint Martin Opitz, Andreas Tschernig, Christoph Colerus, Andreas Scultetus, a német irodalom neves képviselői. A kalendáriumkészítést az 1650-es évektől haláláig folytatta. Fia, Johann Neubarth születési évét egyelőre nem sikerült kiderítenem, de a halálozási éve ismert: 1686. Egy német kutató, Klaus-Dieter Herbst 2004-ben megjelent munkájában szerepel ez a dátum és még néhány adat a két Neubarthra vonatkozóan.- Hol jelentek meg és mikor kerültek magyar földre naptári előrejelzéseik?- Christoph és Johann Neubarth német nyelvű kalendáriumait Boroszlóban a Baumann-nyomda adta ki, de a magyarországi és erdélyi protestáns nyomdák egy részének is ők készítették a naptári kalkulációkat az 1650-es évektől 1686-ig. Néhány kalendárium címlapján, például az 1674-re és 1675-re szóló kolozsvári naptárakban ilyen formában találkozunk az apa nevével: Neubarth Christoph Bolesla-Silesius. A régi, neves kalendáriumszerzők azonban gyakran a haláluk után is sokáig „élnek”, mert a naptárkiadóknak fontos, hogy ugyanazzal a névvel jelenjenek meg továbbra is a kalendáriumok, a kiadványok kelendősége miatt. így történt Johann Neubarth esetében is: halála, 1686 után egy bizonyos Gottfried Kirch készítette - az ő neve alatt - a boroszlói kalendáriumokat, amelyeket átvettek a magyarországi kiadók is, így például a lőcsei Brewer-nyomda, illetve a kolozsvári kiadók, mint Tótfalusi Kis Miklós az 1690-es évektől 1702-ig, de szerepel a neve debreceni, bártfai és komáromi magyar nyelvű kalendáriumokon is, még a 18. század első két évtizedében is. A naptári kalkulációkat általában egyetemhez vagy neves iskolához köthető személyek, többnyire matematikusi, orvosi, teológiai végzettséggel rendelkező tudósok készítették a kora újkorban. Az egyik ilyen központ volt Közép-Európában Krakkó, a krackai kalendárium még a 18. század végén is népszerű volt nálunk, holott már csak a név utalt az „ősmintára” A protestáns régiókat egyebek közt a sziléziai Boroszló látta el kalkulációkkal és prognózisokkal: időjóslással, horoszkóppal, egyéb jellegzetes naptári témákkal.- Apa és fia egyaránt teológust végzettséggel bírt.- Christoph és Johann Neubarth teológiai végzettségéről is a naptárak címlapjáról értesül(t) az olvasó: 1679- től 1685-ig a kolozsvári magyar kalendáriumok mindkettejüket Teológus és Astrologus-ként említik, a lőcsei magyar naptárakban viszont csupán a nevük szerepel, de a foglalkozás nem. Evangélikus vallásúak, pietisztikus vallásosságukra azokból a bevezető és záró bekezdésekből következtetünk, amelyek a prognosztikon - vagy ahogy gyakran nevezték, Astrologiai Visgalas - hagyományos jóslásait közrefogják.- Szinte mindegyik naptárban rövid fohász, a prédikációk retorikai sajátosságaiból ismert fordulatok, néha zsoltárversek, énekek találhatók. Kolozsvárott megjelent, 1679-re szóló kalendáriumban olvashatjuk ezt: „Azért az Úr Istent szorgalmatosán imádnunk kell, és ehhez képest így énekelnünk, mondván: Adgy békességet Isten népednek, / Hogy felmagasztallyanak mindenek, / Az te jóvoltodért Felségednek, /Hálákat adván mondgyanakszentnek’.’ Bár óvatosságra int bennünket az a tény, hogy az ilyen toldalékszövegek nemcsak a naptári számításokat készítő asztronómustól/asztrológustól származhatnak, hanem a fordítótól vagy a kiadótól is. Van, amikor aprólékos szövegelemzéssel megállapítható, hogy ki lehet a szerző, máskor viszont nem. A Neubarth-kalendáriumok közül a fent idézett kiadás, valamint az 1682-re szóló kolozsvári kalendáriumban olvasható búcsúzó sorok személyes hangja s az életkor említése utal Christoph Neubarth szerzőségére: „Itt az én edgyügyű Prognosticálásomat erre az emlékezetre méltó 1682-dik Esztendőre, mellyet az én vénségemnek 74-dik Esztendejében írtam, a Kegyes Olvasónak feltenni, vélle communicálni és béfejezni akartam. A' mellett őket az Isten kegyelmes gondviselése alá ajánlom. Ámen!”- Kutatásai során megtalálta ma is élő leszármazottaikat...- Igen, ez rendkívül érdekes számítógépes „kaland” volt 2002-ben: éjszakába hajló munka után éppen befejeztem a kalendáriumokról írt könyvemben a Neubarth-naptárakról szóló fejezetet, s mielőtt kikapcsoltam volna a gépet, megnéztem az e-mailjeimet. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy az egyik levél küldője: Christoph Neubarth! Először azt gondoltam, káprázik a szemem, mert egész nap velük foglalkoztam, aztán vírusra gyanakodtam, és percekig nem mertem megnyitni a levelet. Végül győzött a kíváncsiság. Kiderült, hogy a berlini Akademie Verlag munkatársától jött az üzenet, aki a 17. századi Neubarth család leszármazottja, s a fia ugyancsak Johann, mint ama régi Neubarth-ős fia... Egy Brémában publikált cikkem nyomán jutott el hozzám, s arról érdeklődött, sikerült-e részletesebben kiderítenem a 17. századi elődök életrajzi adatait. Még évekig leveleztünk, máig megvan a kapcsolat, de a sziléziai elődök fölkutatásához Bolestawiecbe kellene eljutni vagy wroclawi levéltárakba, ahol még az 1990-es évek közepén kutattam, de akkor nem a Neubarthok, hanem a másik izgalmas 17. századi kalendáriumkészítő, a késmárki David Frölich érdekelt. Egyébként az interneten elég sok Neubarth nevet lehet találni, de az említett berlini kolléga valóban ennek a 17. századi családnak a leszármazottja, van is a birtokában egy régi Neubarth-kalendárium.- Olvashatjuk esetleg a műveiket fakszimilében vagy kivonatos formában? Hol tájékozódhatunk részletesebben életükről és munkásságukról?- Sajnos, fakszimile kiadás nincsen egyik Neubarth-kalendáriumról sem. De ez jó gondolat, talán a Széchényikönyvtárban dolgozó régi könyves kollégáim tudnának segíteni abban, hogy egy ilyen kiadvány napvilágot lásson. Szerencsére vannak viszonylag ép példányok, technikai akadálya valószínűleg nem lenne a kiadásnak. Életükről, munkásságukról a legutóbbi magyar nyelvű ismertetés a Régi magyarországi kalendáriumok európai háttérben című könyvemben olvasható. ■ Rezsabek Nándor Az oláh, a tót meg a cigány
