Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-03-27 / 13. szám
Evangélikus Élet élő víz 2011. március 27. » 11 Március 25. - Krisztus fogantatásának ünnepe A világ kereszténysége kilenc hónappal karácsony előtt - március 25-én - Krisztus fogantatását ünnepli. Ez az ünnep szinte egyidős a karácsonnyal. Reformátor eleink is megtartották. Annak hatására, hogy a római katolikus egyház ebből a Krisztus-ünnepből (is) Mária-ünnepet kreált, és Gyümölcsoltó Boldogasszony néven tartja meg, egyházunkban fokozatosan elhalványult ennek a rendszerint hétköznapra eső ünnepnek a fénye, és ma már az általunk nem ünnepelt Mária-ünnepek sorában tartjuk számon. Ám miként a karácsony sem Mária szülésének, hanem Krisztus születésének az ünnepe, úgy ezen a napon is Krisztus fogantatásáról kell megemlékeznünk, az azt bejelentő angyali üdvözlet igéi alapján. A hétköznapokon is istentiszteletet tartó gyülekezeteinkben ennek nem lenne szabad, hogy akadálya legyen. ■ Véghelyi Antal Petrőczi Éva A lübecki harang (virág)haláltánc 1942. március 28-ról 29-re - virágvasámapra - virradó éjjel a lübecki Mária-templom két, 434 és 273 éves nagyharangja is áldozatul esett a bombázásnak, roncsaikat mementóként őrzik. Kék kondulásból szürke, hallgatag érc-halom: se irgalom, se oltalom. A két harangnyelv (két kitépett porzó), a két harangtest (két roncsolt virág-lepel), évente egyszer, Virágvasárnap, magasba lendül, s énekel. Táncot jár két halott harang, láthatatlan kötélen, táncot jár minden holtakért, a józan Hanza-éjben. Az ajándékba kapott vers szerzője szeretettel hívja olvasóinkat kettős könyvbemutatójára, amelyen a Kagylókürttel harangozni című „puritán tanulmánykötetéről” és A patak éneke című verseskötetéről beszélget az est háziasszonyával, Berecz Ágnes gyűjteményi igazgatóval. (Időpont: április 4-, hétfő 17.30. Helyszín: Ráday Könyvtár, Budapest IX., Ráday u. 28., fszt. balra, hátul az udvarban.) A beszélgetést dedikálás követi, és az új könyveken kívül kaphatók lesznek - jelentős engedménnyel - a szerző hatvanadik születésnapja alkalmából megjelent kötetei is. Petrőczi Éva április 7-én, 18 órától a budapesti Német Ajkú Református Egyházközség Protestáns Fórumának vendége lesz a Hold utcai református templomban, az ő vendége pedig Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke. A költőnő megzenésített verseivel Csörsz Rumen István működik közre. Erre a díjtalan estre is szeretettel várják olvasóinkat., , Visszakapott méltóság Kosár és komputer „Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: »Asszony, megszabadultál betegségedből.« És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent’’ (Lk 13,10-13) Teológusokkal dolgoztuk fel - mintegy hittanóraként - ezt a történetet, és kipróbáltuk, hogy milyen az, amikor az ember kilencven fokban meggörnyed, és nem tud kiegyenesedni. Azt tapasztaltuk elsőként, hogy a valóságnak, a térnek csupán egy icipici szeletét látjuk. Pont úgy, mint amikor az embernek a csőlátása miatt fogalma sincs, hogy mi van az általa befogható körön kívül. Aztán megpróbáltuk egymást megszólítani ebben a görnyedt helyzetben. Nagyon megalázó volt, hogy vagy lehajolt hozzánk az egyenesen álló, aki beszélgetni akart velünk, vagy nekünk kellett a nyakunkat egészen kicsavarni, hogy lássuk az arcát. Bizony vannak olyan szakaszok az ember életében, amikor nagyon kiszolgáltatott, megalázó helyzetbe kerül. Ilyen helyzetben volt ez az asszony is. Amikor kipróbáltuk ezt a pózt, döbbenten tapasztaltuk azt is, hogy nem tudunk mély levegőt venni. Csak egészen felszínesen lélegeztünk, hiszen összeszorult a rekeszizmunk. Egy olyan asszony áll előttünk, aki a valóságnak csak egy pici szeletét látja, aki folyton megalázó helyzetbe kerül, és aki nem bír mélyen lélegezni. Jézus akkor minden látványos megoldás nélkül, szelíden, csendesen odalép, megérinti őt, és azt mondja neki: „Asszony, meggyógyultál a betegségedből.” Ő pedig azonnal kiegyenesedik, és megtörténik vele az, amit bármelyikünk átélhet. Én is megtapasztalhatom, milyen érzés észrevenni azokat a dolgokat, amelyek eddig a csőlátásom miatt rejtve voltak előttem. A valóságból mindig mindent csak a magam szemszögéből láttam, az életnek csak egy kis szeletét érzékeltem. Nagyon nagy élmény, amikor az ember szeme előtt egyszer csak kitárul a világ. Én, aki korábban megalázott helyzetben voltam, rádöbbenek arra, hogy van méltóságom. A teremtettségből kapott méltóságomat élem és érzem át, hiszen én is egyetlen, egyedi darabként jöttem ki az Isten kezéből. Ez pedig nem valami pökhendi nagyképűséggel tölt el, hanem nagyon nagy hálával az Isten iránt, aki engem pont ilyenre teremtett. Kapok olyan lehetőséget, mint ez a mostani, piliscsabai találkozó is. Jézus odalép hozzám, kitágítja a perspektívát, rádöbbent méltóságomra, és friss levegővel szellőzteti át a lelkemét. Amikor igazán mélyen föllélegezhetek, amikor egy picit kijöhetek a mindig gátló körülmények közül, a mindig csak felületes, kapkodó lélegzés világából, és igazán belélegezhetem a tiszta, friss, hűvös levegőt, amitől az ember egészen más közérzettel fog visszamenni a mindennapok feladatai közé. Imádkozzunk Anselm Grünnel! Uram, Jézus Krisztus, keresztbe fonom karomat a mellkasom előtt. A szívem belsejében őrzöm a mai nap estéjét, és bezárom az ajtót, hogy senki se léphessen be csendes, belső szobámba. Itt laksz te, Uram. A napi gondok, problémák számára tilos a belépés. A jövőtől való félelem, a szorongás sem jöhet be ide. Az emberek, akikkel ma együtt voltam, még a legjobb barátaim is mind kívül maradnak. Természetesen gondolok rájuk, és imádkozom értük, mégis, bezárom az ajtót, mert most veled szeretnék kettesben lenni. Ha te, Uram, a titok, bennem élsz, akkor én is otthon vagyok önmagámnál. Belső világomban felfakad általad a Szentlélek forrása, és ebből mindig erőfeszítések nélkül meríthetek. Amikor fáradt vagyok, és elfogyott az erőm, tudom, hogy forrásod sohasem apad ki bennem, hiszen isteni forrás ez. Ámen. Szabóné Mátrai Marianna esti áhítata, amely elhangzott a Déli Egyházkerület felügyelőinek találkozóján, Piliscsabán. mind«. «Prills 3, 'i'iinkri ÉZlEgjÖhjHív 'likőr < A? .*■"> mond. "ne. ok Vaní. w /-B... :ege ennek "KastíMnom • ! 1 >i<ind (a az \ Lyonom kuck *iom. é* ami'1 Hzsarolercsál adom us % feleli ennek Családi istentiszteleteken az adományokat nálunk a gyerekek szokták összegyűjteni. A nagyobbacskák egyedül viszik a kosarat, a kisebbek szülői kísérettel. Egyik vasárnap én is részt vettem egy ilyen családi istentiszteleten. Egyszer csak megállt mellettem egy fiatalasszony. Hirtelen nem tudtam, mitakarhat. Aztán lejjebb néztem, és megláttam egy kosarat tele pénzzel s mögötte két csillogó, csodálkozó szemet. A kosár mögül ugyanis egy kisfiú feje kandikált ki. A kis lurkót be akarták vonni a gyülekezet életébe. Én ugyan szívesebben láttam volna a kezében egy mackót vagy kisautót, de szülei bizonyára elmagyarázták neki, hogy mi is a pénz szerepe az ember életében, és hogyan használják azok, akik becsületesek... Lehet, hogy mire ez a kisfiú fölnő, már nem is találkozik pénzzel. Egy rádióadásban hallottam, hogy az úgynevezett „smart phone”, „okostelefon” segítségével mindent elfogunk tudni intézni. Vásárolhatunk is, így nem is kerülünk kapcsolatba pénzzel, legfeljebb egy kártyával. A technika fejlődése megállíthatatlan, de vajon a készülékek jó irányba terelik-e a személyes kapcsolatokat, megadják-e a különböző közösségekhez való tartozás valódi élményét, tudnak-e igazi segítséget adni ezek a csodagépek az emberi léleknek? Talán ha az említett kisfiú felnő, szívesen gondol majd vissza arra, milyen jó is volt társaival együtt a gyülekezethez tartozni egy „valódi” templomban. Komputere segítségével eljuthat a világ legnagyobb, legcsillogóbb templomaiba, be is léphet, de kosarat nem vihet, hogy adományt gyűjtsön. És hiába várja, hogy valaki megsimogassa a fejét... ■ Csaba Piroska HETI ÚTRAVALÓ „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára” (Lk 9,62) Böjt harmadik hetében az Útmutató reggeli és heti igéi szemünket az Isten Bárányára irányítják, aki szolgálni jött értünk. Keresztelő meglátta Jézusban az Úr szenvedő Szolgáját és az újszövetségi páskabárányt: „íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (Jn 1,29) Én is „hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyekben lakozol. Jusson színed elé az én imádságom.” (GyLK 758,1) Valljuk: „Jézus Krisztusban van a mi váltságunk az ő vére által: a bűnök bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint.” (Ef 1,7; LK) Ezért „szemem állandóan az Úrra néz..!’ (Zsolt 25,15) S akit ő elhív - „Kövess engem!” (Lk 9,59) -, annak egész életével: szavaival és tetteivel kell hirdetnie Isten országának örömhírét! Tehát minden christianus misszionárius és világosság az Úrban. Erre hív Pál: „Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben (...). Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével!” (Ef 5,1-2.6) Urunk is egyértelműen fogalmazza meg követésének szigorú feltételeit a toronyépítés, a hadba vonulás és a megízetlenült só példázata által: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom’.’ (Lk 14,27) Dr. Luther szerint: „Bár a keresztet nem azért vállaljuk, mintha ezzel szeretnénk üdvözülni vagy csak a legcsekélyebb érdemeket is szerezni; mégis Krisztus példája szerint szenvednünk kell, hogy hozzá hasonlóvá legyünk.” Jób a szenvedései között Istenhez fordul „Miért?” kérdéseivel: „Miért nem veszed le rólam a szemed? (...) Miért tettél a céltábláddá? (...) Miért nem bocsátód meg vétkemet (...)?” (Jób 7,19.20-21) Jézus Urunk szerint az ő nevében végzett legkisebb szolgálat is annak bizonyítéka, hogy „aki nincs ellenünk, az mellettünk van” (Mk 9,40). S ugyanakkor óv mások és saját magunk megbotránkoztatásától, tehát bűnre csábításától, eltántorításától is. A lelkileg vak farizeusok mennyei jelt követeltek Jézustól, ezzel kísértették. Ő érteden tanítványait így figyelmeztette: „Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok?” (Mk 8,18) Ne legyünk vakok Jézus küldetésének felismerésére, isteni hatalmának meglátására; nézzünk fel őreá szüntelen! A tizenkettő kiküldésekor az ő mindenek előtt való szeretetét szabja a tanítványság előfeltételeként; s aki még akár a legközelebbi családtagjait is jobban szereti, „mint engem, az nem méltó hozzám; és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám” (Mt 10,37-38). Az Isten országának és az Emberfia eljövetelének napja el van rejtve előlünk, de Urunk szerint a helyzet olyan lesz, mint Nóé és Lót napjaiban volt. Lót felesége nem előre-, hanem hátratekintett. „Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt’.’ (Lk 17,33) „Aki az életét megtartja, / Elveszti azt énnélkülem. / Ki érettem halálba adja, / Az megtalálja énvelem. / Ki keresztjével nem követ, / Énhozzám méltó nem lehet.” (EÉ 438,4) Ma is ez az imitatio Christi, a Krisztus-követés egyeden lehetséges útja! ■ Garai András
