Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-01-09 / 2. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2011. január 9. » 3 Petőfi Sándor, az evangélikus egyház és az európai uniós elnökség ► Folytatás az 1. oldalról Az idei Petőfi-szilveszter azonban más volt, mint a többi. A város ugyanis nyert egy pályázaton, és a kapott összegből megújult a szülőház. Jutott a pénzből egy új kiállításra is, melynek ékessége annak a keresztelőmedencének a másolata, amelyet Petőfi megkeresztelésekor is használtak. (Az eredeti a budapesti Evangélikus Országos Múzeum büszkesége.) Szilveszter napján délután négy órakor nyitotta meg újés koszorúzás. Ezen az eseményen most dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke mondta az ünnepi beszédet. Petőfi Európa csendes, újra csendes című versére utalva szólt arról, hogy Európa 1848-49-ben, de 1956- ban is magára hagyta a magyarságot. Most viszont hazánk lehet az Európai Unió soros elnöke. Szavai szerint Petőfi szellemiségében lehet ezt a tisztséget méltóképpen betölteni, és a költő által oly sokszor megfogalmazott szabadság bizoösszefüggésben Fabiny püspök hangsúlyozta, hogy Petőfi szellemi fejlődéséhez jelentős mértékben hozzájárult az evangélikus egyház és annak iskolái; az egyházak ma is tevőlegesen részt vehetnek - mondta - Magyarország és Európa szellemi arculatának alakításában. A január í-jén kezdődő magyar uniós elnökség ezért az egyházak számára is sajátos feladatokat jelöl ki, és megszólalási lehetőséget kínál. Az ünnepség éjjel egy órakor az evangélikus templomban istentisztelettel zárult. E Kispálné Lucza Ilona mutatja be Petőfi Sándor (1823-1849) felújított szülőházát a vendégeknek ra kapuit a megújult szülőház és az új kiállítás. Domonyi László, a város polgármestere és Kispálné dr. Lucza Ilona múzeumigazgató mellett felszólalt Font Sándor országgyűlési képviselő és L. Simon László, zz Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke is. Ezt követően a vendégek megnézték Szigligeti Ede Nőuralom című darabját, majd korabeli receptek szerint készült vacsora mellett búcsúztatták az óesztendőt. Az ünnepség fénypontja minden évben éjjel fél í-kor a Petőfi-ház előtti megemlékezés nyúlhat a legfőbb vezérelvnek. A püspök ebben az összefüggésben Petőfi számos versére utalt: „Hol a szabadság, ott van a haza” (A gyüldei ifjakhoz); „Lantom, kardom tied, oh szabadság!” (Burián Pál emlékkönyvébe); „...imakönyvem: a / Szabadságháborúk története!” (Beszél a fákkal a bús őszi szél); „Fázunk és éhezünk / S átlőve oldalunk, / Részünk minden nyomor... / De szabadok vagyunk!” (A farkasok dala) Az evangélikus egyházban 2011 a „reformáció és szabadság” tematikus éve. Ebben az kései órán a kemény hideg ellenére is hagyományosan igen sokan kezdték az évet a templomban. Fabiny püspök igehirdetése után a jelenlévők megtekinthették az eredeti anyakönyvi bejegyzést, illetve a születés helyét Kiskőrösként bizonyító egyéb anyakönyvi adatokat. A Petőfi-szilveszter - hagyomány. Hagyomány, amely megmutatja egy város, egy gyülekezet ragaszkodását nagy fiához, a magyarság legnagyobb hatású költőjéhez. ■ Lupták György / evangelikus.hu Pápai megemlékezés evangélikus költőnk születésnapján Petőfi Sándor - máig egymásnak ellentmondó adatok szerint -1822. december 31-én vagy 1823. január í-jén született Kiskőrösön. Még Petrovics Alexanderként keresztelték meg az evangélikus vallás szerint. Apja, Petrovics István mészárosmester szlovák családból származott, de magyarnak vallotta magát, míg édesanyja, Hrúz Mária, férjhezmenetele előtt mosónőként és cselédként dolgozott a maglódi evangélikus lelkésznél. (Petőfi egyik nagyobb terjedelmű művében, a több életrajzi vonást is tartalmazó Az apostolban is utalt szilveszteri születésére, főhőse is a Szilveszter nevet kapta.) 1824 októberében - egyéves korában - Kiskunfélegyházára költöztek, melyet Petőfi később szülővárosának tekintett. E várost Szülőföldemen című költeményében születése helyének nevezte, e szavai később sok vitára adtak okot a két település - Kiskőrös és Kiskunfélegyháza -, illetve a költő életrajzának kutatói között is. „De mi, pápaiak jól tudjuk, hogy Petrovics Sándor Kiskőrösön, Petőfi Sándor pedig itt, Pápán született” - emelte ki rövid beszédében - mosolyt fakasztva - Kerecsényi. Tény, hogy a költő diákként 1842-ben Pápán írta le legelőször - az Érdemkönyvbe - a Petőfi vezetéknevet. A megemlékezők fenyőkoszorút helyeztek el az egész alakos bronzszobornál, valamint gyertyákat, mécseseket gyújtottak a halhatatlan szellemű poéta emlékére születésének évfordulóján. M EvÉlet-infó ► „Változnak az idők, az irodalmi ízlések és divatok, de Petőfi Sándor a magyarság legkedvesebb költője maradt: élete nemzeti történelmünk része, annak egyik legszebb emberi teljesítménye, tanulni belőle minden új nemzedék kötelessége” - hangsúlyozta Kerecsényi Zoltán körvezető azon a pápai megemlékezésen, amelyet a Nagy László Kör szervezett január x-jén délután. Somogyi József szobrászművész Petőfi-szobránál Gosztola István versmondó szavalta el a Szülőföldemen című verset, melynek utolsó sorát, refrénjét a jelenlévők együtt mondták az előadóval... Petőfi Sándor pályájának más szempontból is mérföldköve volt Pápa, hiszen ott írta meg például A borozó című versét, amely a nyomtatásban megjelent első műve lett. Petőfi egyik alapítója volt a Képzőtársaságnak nevezett önképzőkörnek, amelynek irodalmi, kulturális hagyatéka is felelősséget ró az emlékét is méltóképp ápoló kései utódokra. Két fontos mondat Hát mégis neki kell állni, és papírra, pontosabban a szövegszerkesztőbe kell vetni a soron következő írást! Pedig azt reméltem - biztosan tudom, a sorozat darabjait jegyző püspöktársakkal együtt -, hogy néhány kísérlettel sikerül végre meggyőznünk hetilapunkfőszerkesztőjét: itt lenne az ideje lezárni a műfajában már eléggé korosnak számító - hiszen négy teljes évet megélt - Égtájoló sorozatot. De amint ez a mostani eredmény (?) is mutatja, őgyőzött. S ráadásul még bizonyos értelemben a felelősséget is rám hárította. Ugyanis a nem egészen fél év múlva esedékes nyugdíjba menetelemmel érvelt. A szerkesztőség addig mindenképp szeretné életben tartani a püspöki publicisztikafolyamot. Hát ezért született meg ez az írás is, mutatva a sajtó (és képviselői) akaratérvényesítő képességét. De talán lesz valami haszna is; és ha itt-ott valami aktualizálásra utaló szándék is felfedezhető lenne benne - az nem a véletlen műve... * * * Amikor ma az új esztendőben először fordulhatok a kedves olvasókhoz, két fontos bibliai mondatot idézek. Mindkettő az Ótestamentumban található, Józsué könyvéből való. Az első a könyv elejéről, a második az utolsó fejezetéből. Az első Isten Józsuénak adott ígérete, a másik Józsué fogadalma: „Nem maradok el tőled, nem hagylak el” (1,5c) - „De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (24,15c) S mi minden van a két mondat között! Hiszen Józsué az, akire Mózes halála után Isten rábízta népe vezetését és azt, hogy legyen a honfoglalás küzdelmeinek hadvezére. Sikerek és kudarcok, győzelmek és vereségek s végül a sikeres honfoglalást lezáró - ma így mondhatnánk - alkotmányozó országgyűlés súlyos, jövőt meghatározó eseménye. Nem akarom azonban eltitkolni a kedves olvasók, testvéreim elől, hogy az elsőként idézett mondatot kicsit önkényesen, bizonyos ellenpontozási szándékkal választottam ki. Ugyanis mielőtt e sorokba kezdtem volna, éppen befejeztem egy másik írást 2011 igéjéről - „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval! (Róm 12,21) - a Dunántúli Harangszó számára, és még mindig foglalkoztat újév ünnepének igehirdetési alapigéje (Mt 7,24-27), amelynek alapján magam is szolgáltam a győri Újtemplomban. ÉGTÁJOLÓ S nem tagadhatom, most olyan igére vágyódtam, amelyben nincs felszólító mód, és nincs figyelmeztető szó a bizonyosan ránk törő szelekről és viharokról, hanem csak csendes bizonyosság Istenünk hűségéről, így leltem rá Józs i,sc-re. Építkezések és küzdelmek, harcok közben nem vágyálmokat kergetünk, és nem emberi ígérgetésekre építjük életünket. Reménységünk megingathatatlan alapja Isten hűsége. Erről tanúskodik Isten népének története, és erről tesz bizonyságot mindenki, aki a hit bátorságával Istenre meri bízni magát. De miért olyan fontos számunkra Isten ígérete? Mindenekelőtt azért, mert ő mondja. S az teljességgel lehetetlen, hogy Isten hazudjon (Zsid 6,18). Előfordulhat ugyan, hogy az ember perelni kezd Istennel, mert betegségek, váratlan nehézségek közepette ez is megtörténhet, de az biztos, hogy őt hazugságon senki emberfia nem érheti. Nem győzöm újra és újra elmondani, hogy azt különösen is szeretem Jézus Krisztusban, hogy amikor követésére elhívta tanítványait, nem ígért nekik fűt-fát, gondtalan életet, holtbiztosán sikeres vállalkozásokat, hanem nyíltan szólt a tanítványi élet megpróbáltatásairól, a kereszthordozásról. Amit azonban megígért, azt meg is adta, és adja ma is az őt szeretőknek: a bűnbocsánatot, a szív békességét és örömét, az ő eljövendő országának, az üdvösségnek a reménységét - s az ezekből fakadó hálás szeretetet, amely a világon egyedül képes arra, hogy emberek és közösségek életének bajaiban, feszültségeiben gyógyulást adjon. Még arra is képes, hogy a rosszat a jóval, vagyis Isten erejével legyőzze! Hát ezért olyan fontos, hogy ígéretet kaptunk arra, hogy nem marad el tőlünk, és nem hagy el bennünket. De ne feledkezzünk el a másik mondatról sem, Józsué vallomásáról! Külön is figyelnünk kell a mondat kezdetére: „De én.. ” Ez annak az embernek a súlyos szava, aki sok mindent tapasztalt, népe tagjait és saját szívének gyengeségeit is jól ismeri, de főként ismeri és nem felejti el Isten hűségét. S ó, aki mindeddig kész volt hűségesen szolgálni népe javát Isten parancsa szerint, ezen a ponton egyértelműen fogalmaz: tudniillik - mondja a rábízott közösségnek - ha akartok, járhattok más úton, dönthettek másfajta világnézet, vallásos elképzelés alapján, hátat fordíthattok az ígéreteit hűségesen megtartó egy igaz Istennek, de én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! Józsué hitvallása és példája ott és akkor segített, hogy a közösség helyes döntést hozzon. Vajon mai súlyos helyzetekben, amikor sokak szerint olyan nehéz az utak, lehetőségek között a jót választani, a helyes döntést meghozni, a mai Józsuék - ha vannak - segítenek-e közösségeiknek, hogy a szívekben és szájakon a jó válaszok megszülessenek? Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
