Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-03-13 / 11. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2011. március 13; m 13 Gyülekezettörténet latinul és tótul ► Különleges dokumentumot őriz a Csömöri Evangélikus Egyház­­község irattára. A vaskos pa­pírtáblába kötött, kopott disznó­bőr gerinccel megerősített, több mint kétszáz éves kézirat alig öt­ven lapot foglal magában, ame­lyeket száz éven át számos kéz írt tele különféle időpontokban és ügyekről latin, szlovák és ma­gyar nyelven. Ez a terjedelemre csekély, mégis rendkívül sok­rétű kézirat igen nagy értéket képvisel nemcsak a csömöri gyü­lekezet, de tágabb értelemben az evangélikus egyház számára is. A csömöri egyházközség történeté­nek első időszakáról nagyon hiá­nyosak az ismereteink. Tudjuk, hogy 1690-ben a települést még „elpusz­tultnak”, „Csömör-pusztának" ne­vezték. 1720-ban azonban már negy­venkét háztartást írtak itt össze, amelyek valamennyien lutheránus vallásúak voltak, és saját templo­muk is volt. Az 1740-ben dühöngő pestisjárvány a lakók háromnegyedét elvitte, templomukat is elveszítették, s az egyházközség megszűnt. A következő híradás ötven évvel későbbről, 1787-ből származik, ami­kor Grassalkovich Antal herceg tá­mogatásával ismét gyülekezetté szer­veződtek a hívek: ha nem is önálló egyházközséggé, de legalább Cin­­kota leányegyházává. Az ezt követő újabb hetven éven át megint igen ke­veset tudtunk a gyülekezet történe­téről. Legalábbis mostanáig. Egyházközségünk 2010 kora tava­szán kezdett hozzá saját honlapjának (csomor.lutheran.hu) elkészítéséhez. Johann Gyula lelkész a honlap gyü­lekezettörténeti fejezetéhez anyagot keresve bukkant rá az irattár mélyén arra a kötetre, amelybe 1916-ban be­leütötték az akkor önállóvá vált csö­möri egyházközség irattári pecsétjét. Az ezt megelőző utolsó bejegyzés év­tizedekkel korábbról származik. A kéziratos kötet és a lapjai közé helye­zett számos önálló dokumentum már első átnézésre is olyan jelentő­ségűnek ígérkezett, hogy elhatároz­tuk: teljes egészében közzétesszük a gyülekezet honlapján, digitalizálva, átírásban és fordításban is. A kéziratot 1798-ban kezdte el ír­ni az akkori csömöri evangélikus is­kolamester, Kiinger János. A beveze­tő oldalak különösen is jelentősek, ezeken ugyanis a csömöri gyülekezet első száz viszontagságos évét foglal­ta össze latin nyelven, számos olyan okiratot is bemásolva vagy idézve, amelyek eredetije mára már elveszett, s csak innen tudunk róluk. Az első évszám 1717, ez korábbi, mint bármilyen más dátum, amelyet a gyülekezettel kapcsolatban eddig is­mertünk. Az összefoglaló számos eddig is­meretlen történeti adalékot tartalmaz ezekből a korai évekből az első paró­kia építéséről, az első lelkészek meg­hívásáról, a környező falvak evangé­likus gyülekezeteivel való kapcsolat­­tartásról. Megtudhatjuk, hogy a gyü­lekezetei valószínűleg 1722-ben ala­pította Jakobeus Sámuel lelkész, az el­ső parókia építtetője. Ennek az épületnek a mestergerendáját, rajta a latin nyelvű felirattal, Kiin­ger János még látta, és a feliratot le is másolta az utókor számára. Olvashatunk a császári és a föl­desúri hatalom visszaéléseiről, a templom, lelkészlak és iskola 1740- es elkobzásáról és az azt követő év­tizedek megpróbáltatásairól, ami­kor a csömöri evangélikusoknak kötelező volt a katolikus templom­ba járniuk és a katolikus papot és iskolamestert eltartaniuk. De szép sorokat olvashatunk azokról a hívekről is, akik ennek el­lenére titokban átjártak a cinkotai evangélikus gyülekezetbe, s így őrizték meg hitüket kis híján negy­ven éven át. Az ő állhatatosságuk­nak köszönhető a csömöri evan­gélikus gyülekezet fennmaradása. Az evangélikus istentisztele­tet csak II. /ózse/rendeletei nyo­mán, 1787-től engedélyezték újra Csömörön. Kiinger János részlete­sen beszámol a csömöri hívek kez­deményezéséről iskola, tanítólak és istentiszteleti ház építésére, az ezt szervező egyházgondnokokról s az ifjabb Grassalkovich Antal herceg ehhez szükséges nagylelkű föld- és építőanyag-adományáról. Nagy gonddal dokumentálja, hogyan osz­toztak a csömöri evangélikusok és katolikusok a korábban közösen vásárolt harang költségein, s hogyan jutott ennek nyomán 1793-ban sa­ját haranghoz az evangélikus gyü­lekezet. A történeti összefoglaló mellett a kézirat másik legértékesebb forrása az eddig ismeretlen, legkorábbi fenn­maradt 1722-es csömöri lelkészi hí­­ványlevél pontos másolata 1798-ból. Minthogy a csömöri evangélikus gyülekezetét „a felső vármegyékből be­hívott',’ azaz szlovák telepesek alapítot­ták, ezért a lelkész feladatait és java­dalmazását összegző levelet a gyüle­kezet „tót” nyelven írta, azaz a szlovák irodalmi nyelv 1800-as évekbeli kiala­kulása előtti saját tájszólásán, amely­nek kései változatát még az utóbbi években is beszélték az öregek Csömö­rön. A levél - valamint a gyülekezet­történet több más, ugyanebben a táj­szólásban írott betoldása - ilyenfor­mán az „első csömöri nyelvemléknek” is tekinthető. Különösen érdekes, hogy amikor Kiinger János latin nyel­ven összefoglalja az egyház földjeit, ezek pontos elhelyezkedését is a helyi szlovák tájszólásban használt nevükön adja meg a latin szövegbe beszúrva. A kézirat és a hozzá kapcsolódó ok­iratok feldolgozását folyamatosan vé­gezzük. Hamarosan befejezzük és közzétesszük a gyülekezet honlapján a teljes 18. századi anyag átírását és for­dítását, amelynek bevezető oldalai a csomor.lutheran.hu oldalon, a Történeti források menüpontban olvashatók. A csömöri példa más egyházköz­ségek számára is hasznos lehet. A mai Magyarország evangélikus közös­ségeinek túlnyomó része a csömöri­hez hasonlóan kései alapítású, és csak II. József türelmi rendeletét kö­vetően indulhatott fejlődésnek. De hátha irattárukban ott rejtőznek az azt megelőző évtizedek vagy akár év­század történetének emlékei is? Ér­demes lenne leporolni őket, hogy fe­ledésbe ne menjen azoknak az elő­döknek az emléke, akik a nehéz időkben is hűek maradtak az őseik ál­tal örökül hagyott hitvalláshoz. ■ Dr. Sajó Tamás UTOLSÓ ÁLLOMÁSÁHOZ ÉRKEZETT A PÜSPÖKVÁLASZTÁSI KAMPÁNY Presbiteri csendesnap Győrött ► Az elmúlt esztendőben, november elsején kezdődött a Nyugati (Du­nántúli) Egyházkerületben a püspökválasztás folyamata, mégpedig a jelölési eljárás megindításával. A püspökjelöltek listáját a január 8- án Révfülöpön megtartott rendkívüli egyházkerületi közgyűlés vég­legesítette, a jelöltek ezután indultak „kampánykörútra” A kerület hat egyházmegyéjéből ötben már megfordultak, és fórumokon találkoz­tak az érdeklődő gyülekezeti tagokkal. Az elmúlt hét szombatján a kampánykörút utolsó állomásaként a Győr-Mosoni Egyházmegye pres­biteri csendesnapján vett részt a két püspökjelölt, Bencze András és Szemerei János. Az esemény helyszíne a győri Öregtemplom volt. Az egyházmegye minden gyülekeze­téből szép számmal érkeztek érdek­lődők, hogy megismerhessék a jelöl­teket, programjukat, illetve a fóru­mon kérdéseket intézhessenek hoz­zájuk. házi élet számtalan területét érintő kérdést tettek fel a két jelöltnek. Szóba került - egyebek mellett - a misszió, a digitális lelkészi szolgálati napló, az egyháztagság fogyása és el­öregedése, az ökumené, a püspöki Hallgatói kérdés a püspökjelöltekhez - képünk bal szélén Szemerei János, jobb szélén Bencze András (középen Kiss Miklós esperes) A csendesnap Ócsai Zoltán győ­ri igazgató lelkész áhítatával kezdő­dött. A megjelenteket Koháry Ferenc lébényi lelkész, egyházmegyei misszi­ói előadó köszöntötte, majd átadta a szót a fórumot moderáló Kiss Mik­lósnak, a Győr-Mosoni Egyházmegye esperesének, aki röviden vázolta a püspökválasztási folyamat eddigi eseményeit. A program szerint Bencze András és Szemerei János először húsz-húsz percben szólhatott önmagáról, eddi­gi szolgálatáról, illetve arról, mi­lyennek szeretné látni a 21. század evangélikus egyházát. A két előadás után következett a tulajdonképpeni fórum, amelyen a hallgatók az egy­székhely kérdése, a szolidaritási tör­vény, a válságba került lelkészek és gyülekezetek élete, az új liturgia, egyházunk anyagi helyzete... A presbiteri csendesnap délutáni részében a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ diák­jai mutatkoztak be, színvonalas mű­sorral ajándékozva meg az egybegyűl­teket. Ezután úrvacsorái istentiszte­lettel fejeződött be a Győr-Mosoni Egyházmegye presbiteri csendesnap­ja. Az istentiszteleten Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke szolgált. Segítői a győri gyü­lekezet lelkészei - Csorba János és Já­nosa Attila - voltak. ■ K. M. Felhívjuk olvasóinkfigyelmét, hogy a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püs­pökjelöltjei lapunk jövő heti, március 20-i számában ígértek válaszolni a szer­kesztőségünk által hozzájuk intézett „párhuzamos kérdéssorra”. HIRDETÉS_________________________________________________________________________________ Szeretettel hívjuk az érdeklődőket az evangélikus nők klubjának követ­kező alkalmára március 19-én, szombaton 10 órai kezdettel az országos iroda utcáról nyíló termébe (Budapest VIII., Üllői út 24.). Vendég: Gu­­lácsiné Fabulya Hilda országos szlovák lelkész, aki Ragaszkodás a gyö­kerekhez címmel szól egyházunkban betöltött sajátos szolgálatairól. HIRDETÉS ~ A Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend soron következő ülését - a budapesti evangélikus egyetemi lelkészséggel együttműködésben - március 17-én 15.30-kor tartja a MEÖT-székház tanácstermében (1117 Budapest, Magyar tudósok krt. 3.). Az előadás címe: A kibontako­zás teológiája. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. HIRDETÉS______________________________________________ Konfirmandustalálkozó a soproni líceumban A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület idei kerületi konfir­mandustalálkozója április 2-án és 3-án, szombat délelőtt 9 órától vasár­nap délig lesz a soproni evangélikus líceumban. A szállás és az étkezés költségeit az egyházkerület állja. A részletes programról érdeklődni, il­letve a hétvégére jelentkezni március 16-ig lehet Mesterházy Balázs evan­gélikus lelkésznél a balazs.mesterhazy@gmail.com e-mail címen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom