Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-02-27 / 9. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2011. február 27. !► 5 Gregorián az evangélikus templomban ► Ókumené másfél évezred egyházi muzsikájában címmel tartottak zenés áhítatot múlt vasárnap a budahegyvidéki evangélikus templomban. A zenés meditáció a nemrég zárult ökumenikus imahét méltó folytatása volt, hiszen az áhítatot körülölelő, énekszóban megjelenített imádságcsokrot a felső-krisztinavárosi római katolikus plébánia felnőttkórusa nyújtotta át az egybegyűlteknek. Nemcsak eszmeiségében, de szervezésben is összeért a két esemény: az imaheti közös alkalmak adták az ötletet a templom lelkészének, Keczkó Pálnak, hogy meghívja a kórust. A karvezető, Tőkés Tünde elmondta, hogy 1983-ban alakultak gyermekkórusként, s az évek alatt „nőtték ki magukat” felnőttkórussá (de a gyermekkórus is működik a mai napig). Alakulásukkor szolgálatra vállalkoztak, így elsősorban a liturgiába illeszkedő gregorián dallamkincsből merítenek. A bemutatkozásban utaltak arra - és ezt az éneklés minden pillanatában érezhette a hallgatóság -, hogy az Urat szolgálni csak őszinte hitből fakadóan és elsősorban egymást elfogadva lehetséges. A vasárnap esti áhítat zenei anyagát - az este címéhez hűen - felekezeti és műfaji sokszínűség jellemezte. A műsor Bach evangélikusok számára jól ismert Ó, jérték, énekeljünk című koráljával indult, majd - jelezve az egész kereszténység közös gyökerét - gregorián dallam hangzott el. Megszólalt a Mint a szép híves patakra genfi zsoltár a református Maróthi György feldolgozásában. A Dicsőült helyeken zsoltárparaffázis a Kájoni János ferences szerzetes által összeállított énekeskönyvben jelent meg először a 17. században, és ma az Evangélikus énekeskönyvben (EÉ 50) is megtalálható. A széles értelemben vett ökumené jegyében felhangzott Thomas Tallisnak, az anglikán egyházi zene kiemelkedő képviselőjének Ifye love me című kórusműve. Hallhattuk továbbá Mozart, Werner, Mendelssohn Bartholdy, Saint-Saéns, Elgar, Nystedt egy-egy darabját, illetve megszólaltak magyar zeneszerzők - Kodály Zoltán és Bárdos Lajos - művei is. A kórus a bemutatkozásukban kiemelt felnőtté érést igazolta előadásmódjával is: rendezettség, fegyelmezettség, egyben áhítat jellemezte, így alakulhat ki az a szavakon túli belső odafigyelés, amely az Istennel való párbeszédhez elengedhetetlen. A művek között elhangzott meditáció is jól illeszkedett az istenkeresés zenei anyagához. Keczkó Szilvia lelkész szavaival az emberek béke utáni vágyát kutatta, láttatva, hogy az eléréséhez az emberi erőfeszítések önmagukban kevésnek bizonyulnak; a békét csak az Úrhoz fordulva, vele s benne lelhetjük meg. Zárásként kórus és gyülekezet egy ortodox esti dicséretet énekelt: Isten boldog fénye, el nem múló szépsége, szent és áldott Krisztus! Az énekkart Tőkés Tünde és Opánszki Dávid vezényelte, orgonán Hegyi Dániel és a vendéglátó gyülekezet kántora, Ecsedi Zsuzsa működött közre. A művek között fel-feltörő taps is jelezte, hogy a kórusnak sikerült az imádság szavait a hallgatóság érzései szerint megfogalmazni és így valódi közösséget formálni Budahegyvidéken. ■ Borókay Réka Megért egy misét ► Latin nyelvű evangélikus mise? Első hallásra bizony fából vaskarika, groteszk és abszurd mondat. Holott az Ágostai hitvallásban mély meggyőződéssel vallották eleink, hogy „a mise megmaradt nálunk, és a legnagyobb áhítattal ünnepük”. Hazánkban azonban különféle, e helyen nem részletezendő történelmi okokból az elmúlt két és fél évszázad során idegen befolyásra tragikusan puritánná szegényedett az evangélikus istentisztelet - és ezen az évek óta tartó liturgikus reform talán még sokáig nem tud majd érdemben változtatni. Ezen a háttéren bízvást nevezhetjük történelmi eseménynek azt, hogy február 3-án a zuglói evangélikus templomban - zeneakadémiai vizsga keretében - egy kisebb gyülekezet Luther latin nyelvű, megreformált miserendje szerint ünnepelte az istentiszteletet. Luther 1523-ban jelentette meg Formula Missae et Communionis pro Ecclesia Wittembergensi című művét, amelyben elsőként közölt teljes liturgikus rendet. A magyar nyelven napjainkig (!) hozzáférhetetlen könyvében a reformátor nem ötletszerűen fércelgeti a liturgiát, nem gyökértelen újdonságokat akar ráerőltetni az egyházra - ahogyan azt időről időre láthatjuk a különböző liturgikus reformok esetében -, és mindenekelőtt eszében sincs az, hogy egyszerű, puritán, mindössze éneklésből és igehirdetésből álló liturgiát alkosson. Nem is akar „alkotni” hanem Krisztus-központúvá reformálja az istentiszteletet, mint ahogyan tette magával az egyházzal is. Luther latin miséjében benne lüktet az előző ezerötszáz év élő keresztény liturgiája, annak egész dinamikája, hullámzása, az egyetemes egyház átélt és átimádkozott ősi spirituális kincse. Megreformált mise ez, amelyben természetes módon megtalálható minden hagyományos elem, és mindennek határozott iránya van: nem az ember áldozatáról, vallásos elszántságáról, igyekezetéről, hanem Krisztus páratlan, semmihez sem fogható dicsőségéről tanúskodik. Felépítése a nyugati kereszténység megszokott miserendjét követi, így helyet kap benne a bevezető zsoltár (Introitus), az „Uram, irgalmazz” imádság (Kyrie), a „Dicsőség” (Gloria a Laudamus teve!), a rövid, éppen tömörségében „ütős” kollekta imádság, a Szentírásból vett olvasmányok, az igehirdetés, a Niceai hitvallás. (Hiszen a templomainkban elterjedt Apostoli hitvallás nem a mise, hanem a keresztelés hitvallása!) Magától értetődik, hogy a Formula Missaenek az úrvacsora ünneplése, az ostyában és a borban jelen lévő Krisztussal való valódi közösség átélése, a szent titok előtti alázatos lebomlás is szerves része, egyik csúcspontja. Itt is a hagyományos elemekkel találkozunk: az úrvacsorái liturgia bevezetésével (Praefatio), a magasba emelt ostya és bor felett elhangzó szereztetési igékkel (Consecratio), az Isten szentségét éneklő Sanctusszal, az Úrtól tanult imádsággal (Pater noster), Isten békességének hirdetésével (Pax), valamint Krisztusnak, Isten bárányának az énekével (Agnus Dei). Elterjedt kívánság napjainkban, hogy az istentisztelet - és egyáltalán az egész egyházi élet - olyan legyen, hogy a mai kor embere otthon érezze magát benne. Mások minduntalan valamilyen különleges élményeket várnak a templomi alkalmaktól, amelyekben nincs helye a hagyománynak. 2011-ben latin nyelven misét tartani - ez egyáltalán nem tűnik otthonosnak, időszerűnek, modern élményt nyújtónak. A Formula Missae ünneplése azonban nem is korszellemhez kötött, törékeny otthonosságot adott a résztvevőknek, hanem eredeti céljának megfelelően felemelte a lelkeket az egyház Urához, aki minden istentiszteletünket a jelenlétével szenteli meg, és teszi időtől, helytől, emberi érzésektől és véleményektől függetlenül jó értelemben vett élménnyé. A zuglói templomban ünnepelt Formula Missae összeállítója Sanda Anna zeneakadémiai hallgató volt, aki a scholát, a liturgikus kórust is vezette, liturgusaként pedig Jorsits Attila lelkészjelölt, illetve e sorok írója szolgált, akinek - és szabadjon most az utolsó gondolatokat személyes vallomássá formálni - vissza nem térő, szinte hátborzongató élménye volt a latin mise celebrálása. És nem csak azért, mert egy mai evangélikus lelkész meghatódik, ha pontosan úgy misézhet, ahogyan a reformátor tette 1523-ban a wittenbergi templomban... Sokkal inkább azért, mert racionalizmussal átitatott világunkban, illetve idegen hatások alatt sínylődő istentiszteleti életünkben megszoktuk, hogy mindent a józan ész, az értelem, a közérthető és minden mást háttérbe szorító emberi szó felől közelítsünk meg. A mise, az istentisztelet, a liturgia pedig nem ilyen. Nem is lehet, hiszen benne nem az ember cselekszik, hanem mennyei erők hatnak. Olyan erők és olyan események, amelyeket megérteni ugyan nem lehet, alázattal, örömmel és ámulattal csodálni azonban igen. Luther Márton atyánk nagyon jól tudta ezt, és örökségül hagyta ránk. Soha nem késő tehát megtanulnunk tőle újra és újra az istentisztelet titkát. Főleg, ha éppenséggel már az ideje is itt van. Mert ez tényleg megér egy misét. ■ Tubán József ÁDÁMOK ÉS ÉVÁK ÜNNEPE SZOLNOKON Igereflektorok ► Amint lapunk január 30-i számának 6. oldalán hírül adtuk, „a Biblia egy-egy részletét viszik színre szolnoki középiskolások a színház és a fiatalok kapcsolatának erősítésére indult, Ádámok és Évák ünnepe című versengés februári programjában a helyi Szigligeti Színházban” A cél az, hogy minél több tanuló ismerje meg a színház belső világát, a szereplés okozta izgalmat és - jó produkció esetén - a sikert. A kezdeményezés 2009-ben versenyként indult. A diákok akkor Madách Imre Az ember tragédiája című darabjának egy-egy jelenetét vihették színre. Az érdeklődés igen nagy volt, sajó példa ragadós. Idén Zalaegerszegtől Békéscsabáig számos színház tette magáévá az elgondolást. Az ötlet „szülőhazájában” Szolnokon ebben az esztendőben a Biblia üzenetét igyekeztek megfogalmazni a könyvek könyvének jellegzetes részeiből kiindulva. Balázs Péter színházigazgató és Kiss József művészeti vezető ötlete mögé igazi városi összefogás teremtődött. Ennek része volt az is, hogy a tematika kidolgozására a helyi ökumenikus lelkészkört kérték fel. Itt körvonalazódott, hogy a csapatok egy-egy tartalmilag összetartozó ó- és újszövetségi szakaszt kapnak. A feladat nem volt egyszerű: nyolc percbe kellett összesűríteniük a mondanivalót. A nagy kihívás nem riasztotta el a tizenöt részt vevő intézmény több mint háromszáz diákját és a felkészíhelyi önkormányzat és a média is. így akik február 8-án kiszorultak a zsúfolásig megtelt nézőtérről, s a 15-i előadásra sem fértek be, a Szolnok Tv jóvoltából mégis megtekinthetik a produkciókat. A színház, a lelkészkor és a városi vezetés képviselőiből álló zsűri ebben az évben nem helyezéseket állapított meg, hanem különdíjakkal igyekezett ösztönzést adni a kiemelkedő teljesítményt nyújtóknak. Ilyen tekintetben egészen bizonyos, hogy tulajdonképpen mindenki díjat érdemelt volna. Ki azért, mert a több ezer éves sorokba csomagolt mondanivalót képes volt mai, valóságos helyzetbe ágyazva megeleveníteni. Ki azért, mert színészi eszköztára, karakterformáló képessége volt rendkívüli. Talán az itt szereplők közül némelyekről hallhatunk még pár év múlva?... Ki azért, mert a mindennapi életben kényszerűen elszenvedett hátrányokat, a kamaszos félszegséget és az oly általános közönyt legyőzve vállalta a szereplést, szabad idejéből önként sok-sok órát áldozva a próbákra. A legnagyobb tapsot talán éppen ők, a sehol sem kiemeltek érdemelnék! Jelenlétével Jókai Anna is megtisztelte az előadást. Hozzászólásában a Kossuth-díjas író biztatott: nem szabad elhinni, hogy a fiatalság csupán a sekélyességre fogékony. Itt a bizonyíték! A szervezők a rendezvény mottójául - igen találóan - János evangéliumából választották Jézus szavait: „Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy..!’ (3,21; Károlifordítás) A színház lámpáinak fényében a Biblia üzenete kelt életre. Hisszük, kívánjuk, reméljük, hogy az Ábrahám próbája - a Varga Katalin Gimnázium diákjai tő tanárokat. Óriási lelkesedéssel, nagy odaadással készültek az előadásra hónapokon át. És a siker nem is maradt el. Hogy is maradhatott volna? Minden együtt volt, ami szükséges hozzá. A technikai hátteret a színház infrastruktúrája és személyzete adta. A támogatók között ott volt a ige igazi reflektoraivá - visszatükrözőivé - az élet mindennapi szerepeiben éppen ezek a fiatalok lesznek, akiket minden bizonnyal megérintett nemcsak a verseny izgalma, hanem az isteni szó is. ■ Győri Péter Benjámin szolnoki evangélikus lelkész A legjobban fordított - brüsszeli utazást nyert Evangélikus diák lett az Európai Bizottság Juvenes Translatores elnevezésű nemzetközi fordítóversenyének magyarországi győztese. Hazánkban huszonkét középiskola diákjai indultak az erőpróbán; az első helyezést Czenthe Anna, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium 12/b osztályos tanulója szerezte meg. A versenyzőknek két óra állt rendelkezésükre, hogy írásbeli fordításukat elkészítsék. Mindkét nyelvnek az Európai Unió hivatalos nyelvei közül kellett kikerülnie. Anna németről magyarra fordított. A magyarországi győztes - huszonhét tehetséges, kiváló idegennyelvismerettel rendelkező fiatalból álló nemzetközi csoport egyik tagjaként - április 6. és 8. között brüsszeli utazáson és ennek keretében díjátadó ünnepségen vehet részt. A látogatás során a fiatalok bizottsági fordítókkal is találkozhatnak. Anna tanára Sólyom Anikó. N EvÉlet-infó
