Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-01-02 / 1. szám
A 2011. év igéjével kívánunk minden kedves olvasónknak áldott új esztendőt: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval’.’ (Róni 12,21) ÚJÉV ÜNNEPE - MT 7,24-27 Otthon, édes otthon A jól ismert ikerpéldázat erőteljes képei könnyen érthetőek. A házépítésnél az alap fontosságát senki sem kérdőjelezi meg. Akár mint egykor, Jézus korában sziklát kerestek alapul, akár a mai technológiával, erős betonból készítik a fundamentumot - az épület jövője már az alapozásnál eldől. Aki itt akar spórolni, rosszul jár. Amit az alapozásnál elmulasztunk, később nem pótolható. Ugyanez a helyzet életünk házának építésénél. Mindenki szeretné ezt a „hajlékot” is biztos alapra építeni. Annak az embernek, akinek élete biztos alapokon áll, van tartása, az mások számára is megbízható. A biztos alapok nélkül élő emberben azonban nem lehet megbízni, hiszen nála sosem lehet tudni, hányadán is állunk vele. Önmagának is teher, másnak meg akár veszélyes is lehet. Jézus Urunk igéi biztos alapot vetnek életünk házának. Ezért veszünk részt istentiszteleteken, ezért hallgatjuk az igehirdetéseket. Az igehallgatás a gyülekezet közösségében erőt ad keresztény életünk hétköznapjaihoz. Újévi igénkkel kapcsolatos nehézségeink akkor kezdődnek, ha tisztázzuk, hol is található az evangéliumban. A Hegyi beszéd zárószakasza a kettős példázat. A Hegyi beszédé, amely a boldogmondásokkal kezdődik, amelyek azoknak ígérik a mennyek országát, akik lelkileg szegények, és akiket az igazságért üldöznek. Más igék is eszünkbe jutnak a Hegyi beszédből. Különösen is nyugtalanító, ami az 5. fejezet végén olvasható: „Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsóruhádat, engedd át neki a felsőt is. Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól nefordulj el” (Mt 5,39-42) Ezek azok az igék, amelyekre a példázat utal: Aki hallgatja ezeket és cselekszi, az hasonló az okos emberhez, aki sziklára építette házát. Sok kortársunk éppen fordítva gondolja, és olykor talán mi magunk is így vélekedünk: csak próbáljon valaki eszerint élni, mi lesz vele?! Aki nem áll ellen a gonosznak, azt eltiporják, kihasználják, tönkreteszik. Hová is jutnánk, ha nem védenénk magunkat, ha hagynánk magunkat, amikor bántanak? Az a fundamentum, amelyet Jézus kínál, minden biztonságunkat elveszi! Vajon Jézus nem így gondolta? E feltételezést nem tudjuk bizonyítékokkal alátámasztani. Viszont a kereszténység történetében voltak kísérletek arra, hogy Jézus igényét hatástalanítsák. A középkorban elterjedt álláspont volt, hogy a Hegyi beszéd csak a nagyon kegyes emberekre, például csak a szerzetesekre érvényes. A többi kereszténynek elég csak a Tízparancsolatot megtartani. Evangélikus teológusok is vélekedtek úgy, hogy a Hegyi beszéd nem érvényes azokra, akik másokért hordoznak felelősséget, akár szülőként, akár egy-egy közösség vezetőjeként. De Jézus semmi ilyesmiről nem beszél. Sőt életével és halálával mutatta meg, hogy milyen komolyan gondolja, amit mondott. Rajta látjuk, hova vezethet, ha valaki Jézus szavai szerint él: szenvedés, mások értetlensége és a kereszthordozás lehet az osztályrésze. Természetesen közelebb áll hozzánk az, amit egészséges emberi logikának szoktak nevezni: Ahogy te nekem, én úgy neked. Nagyon gyakran ez a szabály irányítja cselekedeteinket. Ez a teljesen normális és magától értődő. És mégis, az ilyen, a kölcsönkenyér visszajár elv alapján aratott diadalok után megkeseredik az ember szájíze, és a győzelem öröme sem az igazi. Időnként megtörténik a csoda, hogy valaki Jézus igéjétől szíven találva követi is őt. Odatartja a másik arcát is. S talán arra is ütést mérnek. De lehet, hogy az ellenfél is megdöbben, elgondolkodik, és megáll az újabb ütésre emelt kéz a levegőben. Átvitt értelemben is szerezhetünk ilyen tapasztalatokat. Lehet, hogy újabb sebeket kapunk, de megtörténhet az is, hogy megértés és bizalom születik ott, ahol addig visszautasítás és ellenségeskedés uralkodott. A kockázat megmarad, mindkét folytatás lehetséges: a kudarc vagy az új kezdet két ember között. Aki hallgatja beszédemet és cselekszi - mondja Jézus -, az hasonló az okos emberhez. Igen, éppen azoknak, akik rendszeres igehallgatók, nekünk van szükségünk erre a figyelmeztetésre, hogy az igehallgatást az engedelmességnek, a cselekedeteknek kell követniük. AZ ÜNNEP IGÉJE De né feledkezzünk el a dolog másik oldaláról sem! Nincs keresztény élet, engedelmesség igehallgatás nélkül! A cselekvés, amelyet Jézus Krisztus életünk fundamentumának ajánl, nem magától születik. Újra és újra szükségünk van a figyelmeztetésre, bátorításra, az evangélium erőinket felszabadító üzenetére. Aki hallgatja beszédemet és cselekszi - mondja Jézus -, az hasonló az okos emberhez. Persze környezete ostobának tartja, ha önként többet ad, mint amit elvárnak tőle, ha védtelenné teszi magát, és nem áll ellen a gonosznak. De hát nem ugyanez történt a Mesterrel is? A hozzátartozói mondták róla, hogy magánkívül van. Szavaitól pedig megdöbbentek az emberek. Pedig éppen ezek azok a szavak, amelyek megváltoztatták az embereket, és előbbre vitték a világot. Az új esztendő első prédikációs alapigéjében nem egyéves szavatosságú ígéretet kapunk. Életünk sziklára lesz alapozva, ha engedelmeskedünk Jézus Krisztus igéjének. Ugyan sziklák nem leszünk, amelyek soha meg nem inognak, mert az ő szavának való engedelmességnek az igehallgatásból kell majd mindig újra megszületnie, és minden egyes alkalommal össze kell szednünk a bátorságunkat, hogy szavára hallgatni tudjunk. Talán még az az érzés is megkörnyékez majd bennünket, hogy így elveszítjük lábunk alól a talajt. Pedig csak ha minden önbiztosítási szándékot feladunk, akkor fogjuk megtapasztalni, hogy ő maga tart és hordoz bennünket. ■ Ittzés János Imádkozzunk! Kegyelmes Istenünk! Köszönjük, hogy kivezettél az óévből és megajándékozol az új esztendővel bennünket. Győzd meg igéddel szívünket, hogy megértsük, a te örök szereteted életünk alapja. Add, hogy megújult életű tanítványaidként élhessünk kegyelmed új esztendejében szent neved dicsőségére, embertársaink javára! Ámen. Jézus harcolni és győzni jött ■ SZEVERÉNYI JÁNOS Az új esztendő igéjére mondhatná valaki, hogy szép gondolat, most már csak azt kell eldönteni, hogy mi a rossz, és mi a jó; ki az, aki ezt megmondja? Valóban nagy kérdés ez felbolydult, erkölcsi, etikai szempontból kaotikus korunkban. A majd háromezer évvel ezelőtt élt Ézsaiás próféta ezt írta: „Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz...” (Ézs 5,20) Korunk szellemisége pedig büszkén hirdeti: nincs abszolút érték, amelyhez viszonyulnunk lehetne. Mindenki maga dönti el, hogy számára mi a követendő. Megjegyzem, így is néz ki a „fehér civilizáció” Amikor az ember félredobja, relativizálja vagy egyenesen kineveti az egyetemes értékeket, kiszolgáltatja magát döntései következményeinek. Védtelenné válik a szerelme, házassága, családi és társadalmi élete. Védtelenné válik a magát szuverénnek tartó embertársától is, akinek szintén nincsenek erkölcsi korlátái. Ennél még félelmetesebb és józanítóbb, hogy Isten engedi az embert a maga döntései szerint élni: „ Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket’.’ (Róm 1,25-26) Az évet kezdve gondolkozzunk el azon, hogy mi hitünk, életünk, egyházunk alapja! Van-e valamilyen biztos pont, amelyhez viszonyulunk? Ahogyan néhány évvel ezelőtt az Európai Unió alkotmányával kapcsolatban, úgy hazánk újrafogalmazott alapokmányával kapcsolatban is folyik a vita: szerepelhet-e egy 21. századi alkotmány preambulumában, előszavában a kereszténység mint az elmúlt ezer év történelmének meghatározó szellemi alapja? Mivel az újkor elválasztotta az egyházat az államtól, tudjuk, nem lehet kizárólag a bibliai tanítás alapján törvényeket alkotni. Ugyanakkor kérdésként merül fel azok felé, akik szívesen elvetnének minden tízparancsolatos és jézusi elvet, tanítást, hogy ha valóban az ember szabad döntése szerint dől el, hogy mi a jó, és mi a rossz, akkor ki vagy mi fogja megvédeni a szerelmet, családot, szülőket, az életet és a tulajdont. Ugyanis a félretett Tízparancsolat nagy része ezekről szól: tiszteld apádat és anyádat, ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne kívánd a más tulajdonát. Meg kell vallanunk, hogy akkor leszünk erkölcsi szempontból igazán érzékenyek, amikor minket ér a kár. Olyankor törvényért kiáltunk. Talán érdemes mégiscsak a népek apostolára hallgatni: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval” A győzelmet pedig feltételezi a jó és rossz közötti különbségtétel és a szabályszerű küzdelem. A jóakaratú emberek szeretnének külső békében, bizalmi légkörben, csatározások nélkül élni a világban és az egyházban. Némelyek valami nagy összhangban, harmóniában reménykednek. Érthető ez a vágy, de erre a keresztények nem kaptak ígéretet. Jézus Krisztus ebbe a világba harcolni és győzni jött: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa’.’ (íjn 3,8b) „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot’.’ (Jn 16,33) Aki az Úr követését kompromisszumokkal, két úrnak való szolgálással, mindenkinek tetszeni akarással próbálja gyakorolni, az áruló. Elárulja a Megváltót, aki maga az igazság. Békét ebben a világban csak a szívünkben, személyiségünk központjában érezhetünk, élhetünk meg. A békesség előzménye bűneink, kiegyezéseink feladása,-kereszthez vitele, a bűnbocsánat, szabadulás és újjászületés átélése. Érdemes Lutherra figyelnünk: „Ha tehát keresztyének akarunk lenni, biztosan számítanunk és készülnünk kell arra, hogy ellenségünk lesz az ördög valamennyi angyalával és a világgal együtt, akik mind bántanak és keserítenek minket. Mert ahol Isten igéjét hirdetik, befogadják vagy hiszik, és gyümölcsét termik, ott nem hiányozhat a gyönyörűséges szent kereszt sem. Ne is gondoljon arra senki, hogy nyugodalmasan élhet. Sőt kockáztatnia kell mindenét a földön: javait, becsületét, házát és gazdaságát, feleségét és gyermekét, testét és életét’.’ Az új év igéjének környezetében írja Pál: „Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz..!’ (Róm 12,9) Kívánom mindannyiunknak, hogy győzzön Jézus bennünk. A szerző egyházunk országos missziói lelkésze
