Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-08-01 / 31. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet 2010. augusztus í. *• 3 Golf a cigánymisszióért Harci helyzetben Nagy Gábor lelkésszé szentelése Tordason Az ajándékozó szemével A szűkös évek gyakran helyes látásra tanítanak. Felfedik, hol pazarló továbbra is az életünk, ahol mégiscsak érvényesíteni lehetne azt a bűvös önkorlátozást, amely másoknak egy csapásra esélyteremtés is. Különösen így van ez, ha Isten maga láttatja meg, hogy dolgainknak elsősorban nem státust kifejező vagy piaci, de sokkal inkább használati, sőt szolgálati értékük van. Fasori szolgálati autónk helyzetét így kezdtük fokról fokra átértékelni. A döntést érlelte a Budapest Belvárosában tapasztalható egyre lehetetlenebb forgalmi és parkolási helyzet és az a hír, hogy a sárszentlőrinci evangélikus alapítvány keretében működő cigánymissziónak szüksége lenne egy autóra. Azt is tudtuk, hogy ezekben az években pályázati úton aligha van esélyük új autóhoz jutni. Elhatározta tehát presbitériumunk, hogy a lelkészi szolgálati autót, a tizenhat éves, ám mindössze kilencvenezer kilométert futott Volkswagen Golfot - teljes körű felújítást követően - friss műszakival átadjuk a cigánymisszió számára. Ott lesz jó helye, ott hozhat áldást, az összegyülekezés, az esélyteremtés különleges útjain. Az átadás napján - amelyet az évenkénti Közös asztal cigánytábor előtti péntekre időzítettünk - Dévény Zoltán presbiterünkkel együtt érkeztünk a Zsivora György Népfőiskolái Alapítványhoz. A napi program bepillantást nyújtott Sárszentlőrinc gazdag történelmi múltjába és abba a lelki építő munkába, amelyet a napszámból érkező, ünneplőbe öltözött cigány testvérek körében tapasztaltunk. Felemelő lelki közösségben köszöntük meg ezt énekkel, imával és hálaadással Urunknak, a Krisztus Jézusnak. ■ Aradi György A megajándékozott szemével Ott állt a teljesen felújított, frissen lemosott autó a gyülekezeti ház előtt, a nagy diófák alatt. Az „ünnepélyes” átadási ceremónián - amely valójában bensőséges hálaadó áhítat volt -mindenki láthatta. De a gyülekezeti teremben nyilvánvalóvá vált, hogy nem csupán egy autót kaptunk, egy önmagában törékeny, szürke tárgyat, hanem valami oly különlegeset, ami örök igazságok hordozója már most, és ez a nemes feladat vár rá a jövőben is - most már az új használók feladataként. Üzeni, hogy van egy evangélikus gyülekezet a nagy és távoli Budapesten, amely közel van hozzánk, amelynek fontos a cigányság, a cigánymisszió, az evangélium továbbadásának ügye; amelyik szeretettel gondol ránk; amelyikkel többek között összeköt a két gyülekezet templomtornyából messzire zengő harangok közös felirata: „Ismeri az Úr az övéit”. Ezzel az igével bátorította Aradi György fasori lelkész az egybegyűlteket. Mi is küldtünk tárgyakat a fasori testvéreknek (a sárszentlőrinci gyülekezet történetét bemutató könyveket), de fontosabbnak tartottuk Pál apostol üzenetének továbbadását, ami már a mi tapasztalatunk is: mert mi is tudtunk szűkölködni az autók terén, most már be leszünk avatva a bővölködésbe is, és nekünk is jó érzés megajándékozottnak lenni. De az igazi örömünk az, hogy amit átvettünk mint kedves, jó illatot, kellemes, Istennek tetsző áldozatot, az inkább az adományozót gazdagítja, mert Isten be fogja tölteni minden szükségüket az ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban. Ezt kívánjuk hittel, reménységgel és szeretettel nekik! ■ Bakay Péter ► Ordinációs ünnepi istentiszteletre gyűltek össze a felnevelő gyülekezet tagjai, a rokonok, barátok, ismerősök az elmúlt szombaton délután a Fejér-Komáromi Egyházmegye keleti csücskében fekvő Tordas templomában, ahol Ittzés János püspök lelkésszé szentelte Nagy Gábor végzett teológust. A liturgiában Süller Zsolt helyi lelkész, illetve - az Evangélikus Hittudományi Egyetem részéről - dr. Korányi András egyetemi docens segédkezett. A püspök a szolgálatra indító igehirdetésében íTim 6,11-12 alapján arra figyelmeztette a lelkészjelöltet, hogy aki komolyan veszi a hitét, harci helyzetben van. A bűnök kerülése mellett a jóra is tudatosan kell törekednie. A kísértések belülről támadnak, de az egyházat a szívünkben való küzdelem menti meg. „Ragadd meg, ami a tiéd: az örök élet evangéliumát! De ne tartsd meg magadnak! Kerüld a kísértéseket, állj be a harcba, indulj a szolgatársakkal, az imádság háttérerejével a szolgálatba, hogy sokakhoz eljusson az evangélium!” - zárta igehirdetését Ittzés János. Nagy Gábor 1985-ben született Székesfehérváron. Szüleivel és nővérével Tordason élt, itt keresztelte meg Bottá István lelkész. Az általános iskolát is itt végezte, már első osztálytól kezdve járt hittanra. Alsó tagozatban Szemerei János, felsőben Fűké Szabolcs - korábban Tordason szolgáló lelkészek - tanították. Nyolcadikosként - a konfirmációra készülve - vett részt egy táborban, ahol személyesen is megismerte és elfogadta Jézus Krisztust mint Urát és Megváltóját. Elmondása szerint ettől az évtől kezdve járt rendszeresen istentiszteletekre és a gyülekezeti ifjúság összejöveteleire. Néhány évvel később presbiternek is megválasztották. A középiskolát a budapesti Puskás Tivadar Távközlési Technikumban végezte, ahol az érettségi után távközlési technikusi oklevelet is szerzett. 2004-ben jelentkezett az Evangélikus Hittudományi Egyetemre. A hatodévet Súron és Bakonycsernyén töltötte Szarka István és Szarka Éva mentorsága alatt. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület legfiatalabb lelkészét Ittzés János püspök augusztus 15-től a súri gyülekezetbe küldte ki szolgálatra. ■ Menyes Gyula Homo eucharisticus A Lutheránus Világszövetség (LVSZ) hétévenkénti nagygyűlései egyfajta iránytűt, „égtájolót” kínálnak a világ evangélikusságának. Ezt élhettem át a lapzártakor befejeződött 11. nagygyűlésen is, a németországi Stuttgartban. Új összefüggéseket és távlatokat ajándékozó élményt jelentett számomra Rowan Williams canterburyi érsek előadása, amellyel felvezette a nagygyűlés fő témáját: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma’.’ Az anglikán egyház feje hangsúlyozta, hogy a Miatyánk negyedik kérése a mindennapi kenyérért elválaszthatatlan az ötödik kéréstől, amely, ha úgy tetszik, a mindennapi bűnbocsánatra vonatkozik. Emlékeztetett arra, hogy Hieronymus szerint a negyedik kérés így is fordítható: „Add meg nekünk ma a holnap kenyerét. . ’.’így a kérés a Jézus Krisztusban közénk érkezett Isten országára is kiterjeszthető. De hol találhatjuk meg együtt a mindennapi kenyér és a bűnbocsánat, valamint a jelenbe beragyogó jövő ajándékát? Az angol teológus látása szerint mindez az úrvacsora szentségében élhető meg, amennyiben felismerem: „homo eucharisticus’’ lehetek. Olyan, eucharisztiából élő, hálás ember, akit maga Isten táplál az élet kenyerével, Jézus Krisztussal. Mindez nem maradt elvont teológiai tétel, hiszen Stuttgartban minden napot úrvacsorái közösségben kezdtünk. Ezek valóban az egész nap munkáját meghatározó eucharisztikus ünnepek voltak, ahol közel ezerfős gyülekezetben élhettük át a feltámadott Úrral és sokszínű népével való találkozás örömét. A bűnbocsánat felszabadító ajándékát is egészen konkrétan megtapasztalhattuk, amikor - közel ötéves komoly teológiai dialógus gyümölcseként - a stuttgarti nagygyűlésen ünnepélyes keretek között létrejött a kiengesztelődés, a megbékélés az LVSZ és a Mennonita Világkonferencia között. A mennoniták a reformáció korabeli újrakeresztelő (anabaptista) mozgalom örökösei. Őseiket reformátor eleink kegyetlenül üldözték. Sajnos, egészen odáig menően, hogy egyeseket, végső „teológiai érvként” kivégzéssel „szabadítottak meg” az eretnek tévelygésből... Valóban katartikus élmény volt, amikor istentiszteleti keretek között is megtörtént részünkről a bocsánatkérés, és megszületett a kölcsönös kiengesztelődés. Tudom, hogy viszonylag könnyűnek tűnik az ősök vétkeit megvallani és a múlt bűneiért bocsánatot kérni. De hiszem, hogy mindez modellértékű lehet. Segíthet, hogy mai vétkeinket, mulasztásainkat, konfliktusainkat is minden szent türelmetlenségtől, arroganciától mentesen, valóban krisztusi indulattal, a kölcsönös bizalom, megértés és nyitottság, valamint a kölcsönös bűnbánat és bocsánat szabadságában próbáljuk elrendezni. ÉGTÁJOLÓ Az Úr imádsága ugyanis éppen arra tanít, hogy a mindennapi kenyér mellett a mindennapi bűnbocsánat kérdésében is mennyei Atyánk irgalmas szeretetére szorulunk. Nemcsak én és nemcsak a másik, különkülön, hanem együtt: „. ..add meg nekünk. .. bocsásd meg nekünk.. ’.’ Adjuk meg, adjuk tovább egymásnak, amit, akit mi is úgy kaptunk ajándékba! így leszünk egyszerre megajándékozott és ajándékozásra képes, hálás szívű emberek, akikre illik a kitüntető név: homo eucharisticus. Ez nem egy kihalt ősemberfajta megkövült csontvázának elnevezése, hanem valóban a jövő emberéé. A homo eucharisticus olyan, Krisztus által, sőt egyenesen Krisztussal táplált „új emberfajta”, aki tud kérni és hálásan elfogadni, kapni és örömmel továbbadni: kenyeret és bűnbocsánatot egyaránt. Nem véletlenül hangsúlyozza a Lutheránus Világszövetség immár két évtizede, a curitibai nagygyűlés óta, hogy nem csupán szervezet, szövetség, hanem az evangélikus egyházak közössége akar lenni. Közösség, bibliai szóval koinónia, melynek tagjai egyszerre részesednek Isten ajándékaiban, és részesítik a rájuk bízottakat a továbbadásra kapott lelki, szellemi és testi ajándékokból. Természetesen mint minden, az egész világot átfogó, multikulturális szervezetben, közösségben, az LVSZ- ben is támadnak feszültségek; többek között teológiai, bibliaértelmezési kérdésekben. 79 ország 145 tagegyháza a Krisztusban megvallott egység mellett sem gondolkozhat minden részletkérdésben egyformán, és nem léphet egy kötelező ütemre. Az LVSZ nem evangélikus Vatikán, nem Szentszék... Az LVSZ elnöke nem lutheránus pápa, még akkor sem, ha a most választott elnök, Munib Younan történetesen a Szentföld evangélikus püspöke... A „jól értesültek” tudni vélték, hogy a meglévő nézetkülönbségek (például szexuáletikai kérdésekben) az LVSZ szakadásához fognak vezetni Stuttgartban. De hála Istennek, a vészjósló hangok tévedtek. A tizenegyedik nagygyűlés a 2007-ben Lundban meghirdetett további - alapos teológiai tanulmányokkal előkészített, higgadt - párbeszédre, közös gondolkodásra kérte a tagegyházakat, hangsúlyozva a Krisztusban kapott egység elkötelező ajándékát. A teológiai munka eredményeit 2012-ig kell összegyűjteni és közkinccsé tenni. Ennek részeként ebben az évben egyházunkban is minden lelkészi munkaközösség foglalkozik ezzel a komplex témakörrel: a házasság, a család, az emberi szexualitás égető problémáival. Fontos, hogy együtt keressük, együtt éhezzük az igazságot, hiszen akkor nekünk is szól Jézus ígérete: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra..” A canterburyi érsek többek között úgy is szólt a kenyérről, mint ami, aki az igazság kenyere: „Én vagyok az út, az igazság és az élet...” De ne feledjük: ez az igazság nem emberi igazságszolgáltatás, ítélkezés. Jézus igazsága sohasem éles kő, amely másokat halálra sebezhet, hanem éltető kenyér, amely táplál. Stuttgartban egy héten át részesedhettünk a meghallgatott imádság áldásaiból. Naponta átéltük a mai kenyércsodát: közel ezren, spirituális értelemben (is) jóllaktunk. Mi, akik ott lehettünk, tartozunk azzal, hogy a összegyűjtött bőséges maradékot a közeljövőben megosszuk mindazokkal, akik éheznek az igazságra, a gyógyító, tápláló, jó szóra. Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
