Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-08-01 / 31. szám
Evangélikusaiét ÉLŐ VÍZ, 2010. augusztus í. w- 11 Az imádság képe Madocsai Miklós: Imádságmozaik III. ► „Mozaik: különböző színű apró darabkákból összeállított ábrázolás vagy díszítmény” - olvasom az egyébként ismert, használt szó magyarázatát az idegen szavak szótárából. Megfog benne a „különböző szín” és a „darabkák” kifejezés. Igen, színekből és darabokból áll össze a kép, az ábrázolás. Madocsai Miklós szorgalmas és ugyanakkor hívő szívvel összeállított munkájában valóban keverednek a különböző színek, és apró darabkákból áll össze az imádság képe. Az ajánló sorokban dr. Hafenscher Károlytól ezt olvasom, erre és a korábban megjelent Imádságmozaik kötetekre utalva: „Kötetünkben a 19-20-21. század keresztény imádságaiból válogatott a szerző, ezzel is jelezve, hogy nemcsak az első évszázadokban, az első évezredben, a reformáció idején, hanem a mai napig hangzanak el imádságok, illetve maradtak meg írásban is, újraolvasható formában. Ma is, a modern, posztmodern vagy az ún. szekularizáció utáni korban Isten népe imádkozó nép, és az egyházat joggal hívjuk ecclesia oransnak, imádkozó egyháznak. Ez a valóság!” Igen, a színes, apró darabkákból ez a kép áll össze, hála Istennek. Az ismert szerzőről, testvérünkről és barátunkról pedig ezt olvashatjuk ugyancsak az ajánlásban: „Engem Madocsai Miklós, egykori munkatársam imádsággyűjteménye meglep. Belföldi ösztöndíjas korában, fél évszázaddal ezelőtt a rendszeres teológia iránt érdeklődött, és hitünk titkait feszegető problémákkal viaskodott... Madocsai ma már nem Isten-bizonyítékot keres, személyesen vallja meg átélt hitét... Miklós barátom az élő Istennel számol... legnagyobb titkainkat Isten elé viszi. Nem jelent ez beszűkülést, inkább fejlődést.” „Ebben a kötetben az európai kereszténység imádságaiból gyűjtöttem össze »mozaikokat«, hogy naponként segítsenek minket is bizalommal Istenhez fordulni, átélni az imádság örömét, békességét és erőt adó csodáját.” Ezzel a mondatával a MADOCSAI MIKLÓS IMÁDSÁGMOZAIK III. szerző „belső célját” árulja el: nem egyszerűen mások imádságával és imádságában akar minket gyönyörködtetni, hanem abban akar segíteni, hogy bekapcsolódjunk a nagy kórusba, hogy benne legyünk a magunk színével és darabkájával a teljes mozaikban. Mert az imádság nemcsak „kötelesség” hanem öröm, békesség és erőforrás! Lehetetlen valamit is mondani a mintegy száz emberről, akiknek életéről, gondolkozásáról ír, és akiknek imádságait idézi. Ennek a pár sornak ez nem is feladata. Korunk „nagy" és „kisebb”, külföldi és magyar alakjairól olvasunk a kötetben, ők pedig megszólalnak a „belső szobában”. Az ember csodálja a szerző szívós hangyaszorgalmát és azt, hogy ez immár a harmadik kötet ebben a tárgyban. Összefoglalás, részletes ismertetés helyett hadd szólaltassam meg egy - a kötetben szereplő - közös barátunkat, aki társunk volt szerényen, csendesen a hitben és a lelkészi szolgálatban. Már nincs közöttünk, fiatalon ment el Szabó István kollégánk. De imádsága megfogott, mert mindnyájunknak így lehetne és kellene készülni a nagy útra, sőt az örökkévalóságba, Istenhez: „Uram, már régóta fáj a szívem. Úgy mondják, nem a szív fáj, hanem a szíverek. Tulajdonképpen mindegy. Szorongó érzés tudni: elkopott a főalkatrész. Meddig bírja? Nem tudom. Többször gondolok halálomra, s szeretnék úgy gondolni rá, hogy készületlen ne találjon. Az anyagiak nem idegesítenek. Uram, legyen áldott neved, hogy nem tartanakfogságban. Inkább az foglalkoztat, hogy készületlen ne találjon szent hívó szavad. Lehessek olyan gyermeked, aki számadását naponta elrendezi. Sokszor vagyok erőtlen, nemcsak testben, de lélekben is. Uram, kérlek, könyörülj rajtam, hogy Pállal együtt elmondhassam: a hitet megtartottam. Ne vond meg kegyelmedet tőlem, Uram! Ámen” Köszönjük a gonddal elkészített mozaikképet! Segítsen minket napi futásunk közepette az elcsendesedésben, indítson a „belső szobába” hogy jobban állhassuk a külső munkát, harcokat. Ismertetésemet a szerző mondatával zárom: „Mennyei Atyánk ajándékozzon meg minket az imádság mindennapi csodáival.” ■ Keveházi László Madocsai Miklós: Imádságmozaik III. Kiadta a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület, 2010. Kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.). A siker csapatmunka eredménye Mi jut eszedbe, amikor a sikerre gondolsz? Milyen definíciót használnál? Van, akinek a siker azt jelenti, hogy nagyon jól fizető munkája van, amely hozzásegíti egy bizonyos státushoz vagy valamilyen hatalomhoz. Másoknak a siker a várva várt előléptetést jelenti, elismerést egy cégnél vagy egy közösségben. Megint mások úgy néznek a sikerre, hogy végre elérhettek egy olyan célt, amelyre már régen vágytak. A fenti esetekben a siker mindig személyes, egyéni szinten jelent meg. Nemrég elkezdtem olvasni egy könyvet, a címe A győztes kézikönyve. Egy amerikai fociedző, fim Tréssel írta. A könyv azt javasolja, hogy gondoljuk újra a sikerről alkotott koncepciónkat. Definíciót is ad a sikerről: „Belső megelégedettség, az értelem megnyugvása, ami abból adódik, hogy tudom, megtettem a tőlem telhető legtöbbet a csapatért.” Tréssel így folytatja: „A siker csapatmunka eredménye." Nagy bölcsesség van ebben a gondolkodásban. Ha például a kereskedelemben dolgozol, hiába nagyszerű a rábeszélőképességed, rövid életű lesz a sikered, ha az, amit eladsz, rossz minőségű, vagy nincs biztosítva, hogy idejében szállítsák. Egy sikeres üzleti konferencia sok ember pontos együttműködését igényli: regisztrálás, szállásfoglalás, feliratkozás különböző szekciókra vagy akár menü tervezése a csoport étkeztetéséhez. Egy főnök esetében, bármily felkészült is, elengedhetetlen, hogy jól képzett, tehetséges munkatársai legyenek, akik képesek a cég céljainak elérésére. A legtehetségesebb sebésznek is szüksége van ápolónőkre és más munkatársakra, hogy sikeres műtéteket hajtson végre. Évekkel ezelőtt egy magazin szerkesztője voltam, s az egyik legkellemesebb tapasztalatot akkor szereztem, amikor a kreatív csapattal együtt dolgoztunk egy-egy lapszámon. Az írás és a szerkesztés döntően az én feladatom volt, de függtem a tervezőszerkesztőtől, a helyettes szerkesztőtől, a vezető asszisztenstől, az illusztrátortól és a termékmenedzsertől - össze kellett jönnünk, hogy ötleteket gyűjtsünk, hogy megbeszéljünk egy csomó kérdést: milyen legyen a tartalom, a címlap, mi melyik oldalra kerüljön, mi legyen az egyes írások címe, milyen fotókat, grafikákat használjunk... Csodálattal néztem minden lapszámra, mert tudtam, hogy az egész mindig több, mint a részek összege. Az, hogy a siker csapatmunka eredménye, megtalálható a Bibliában. Siker, különböző utakon. Még a jó ötlet is javítható, fejleszthető, és ha ugyanazt különböző emberek különbözőképpen szemlélik, annak egyensúly is lehet az eredménye, ugyanakkor jelentősen különböző végeredményhez is vezethet mind a döntéshozatal, mind a tervek megvalósítása során. „Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában előmennek’.’ (Péld 15,22; Károli-fordítás) Siker, amikora legjobbat hozzuk ki egymásból. Amikor másokkal dolgozunk, az kihívás lehet számunkra; az együttes munka alkotóbb gondolkodásra serkenthet, és segíthet abban, hogy a tapasztalatok, képességek a leghatékonyabban érvényesüljenek. „ Vassalformálják a vasat, és egyik emberformálja a másikat." (Péld 27,17) Siker az erők egyesítése által. Tudományos kutatások kimutatták, hogy ha együtt dolgozunk, akkor sokkal eredményesebbek lehetünk, mint egymástól függetlenül. Összeadhatjuk egyedi, különleges képességeinket, és kiegészíthetjük egymás gyengéit. „Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. (...) A hármas fonál nem szakad el egyhamar!’ (Préd 4,9.12) Siker, kölcsönös támogatáson és biztatáson át. Egyedül dolgozni bizony lehangoló lehet, együtt viszont nemcsak könnyebb a munka terhe, hanem harcostársadnak érzed a másikat, és biztatást is nyersz, „...és ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett...” (Zsid 10,24; Károli-fordítás) ■ Robert ). Tamasy (Forrás: Monday Manna) HETI ÚTRAVALÓ „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon!’ (Lk 12,48b) Szentháromság ünnepe után a kilencedik héten az Útmutató reggeli és heti igéiben az Úr Isten arra kéri talentumokkal gazdagon megajándékozott gyermekeit, hogy éljenek Krisztussal közösségben, hűség és engedelmesség által. „Hű az Isten, aki elhívott minket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.” (íKor 1,9; LK) Jézus szeretett minket, és önmagát adta áldozatul értünk (lásd Ef 5,2). Valljuk meg az öröklét bizonyosságáig eljutó Ászáffal: „Ha elenyészik is a testem, szívem kősziklája te maradsz, ó, Isten!” (GyLK 723) S legyünk okos és hű sáfárok a kapott talentumaink felhasználása során, mint akik ismerik Uruk akaratát, hogy a számadásnál rólunk is elmondhassa: „Jól van, jó és hű szolgám, a kévésén hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!" (Mt 25,21.23) Kövessük Pál példáját; ő Krisztusért kárnak ítélt mindent, ami korábban nyereséget jelentett neki, hogy közösségbe kerüljön vele: „Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék rólam őáltala: (...) a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján..!’ (Fii 3,8-9) Salamon engedelmes szívet kért Istentől; bölcs és értelmes szívet kapott, hogy ezzel tudjon kormányozni. Az élő gyermeket édesanyjának ítélte, ezért „félelemmel tekintettek a királyra, mert látták, hogy isteni bölcsesség van benne, és így szolgáltat igazságot” (íKir 3,28). Az Úr prófétájának is hűségesen és engedelmesen kell betöltenie őrállói hivatását, mert Isten számon kéri, ha nem figyelmezteti a bűnöst és az igazat egyaránt. „Ha viszont figyelmezteted, (...) és ő nem vétkezik, akkor életben marad, (...) és te is megmented a lelkedet!’ (Ez 3,21) A farizeusok provokálták az Úr Jézust, mikor Mózesre hivatkozva a házassági elválásról kérdezték, figyelmen kívül hagyva Istennek a teremtéskori akaratát (lásd íMóz 2,24). „Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - a paráznaság esetét kivéve -, és mást vesz feleségül, az házasságtörő’.’ (Mt 19,9) Éljünk bölcsen, megértve az Úr akaratát! S így ünnepeljetek: „...mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, (...) Jézus Krisztus nevében.” (Ef 5,19.20) Pilátusra is sok bízatott - de „semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked” ám ő többre tartotta a császár barátságát, miként a főpapok is: „Nem királyunk van, hanem császárunk!” (Jn 19,11.15) De mi hű és okos sáfárai vagyunk-e Urunknak? Heti igénk figyelmeztetését is megfogadva: ne legyünk hűtlenek, mert „boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál” (Lk 12,43)! „Csak maradj meg hivatásodban, melyre rendelt, s abban szolgáld Istent felebarátaidon!” (Luther) „Segíts, hadd végezzem / Minden dolgom serényen, / Készséges szolgaként, / Amit csak rendelsz nékem! / Amit te jónak látsz, / Hadd tegyem azt meg itt / - Kegyelmed kísérjen / Az örök életig!” (EÉ 436,5) ■ Garai András
