Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-08-01 / 31. szám

Evangélikusaiét ÉLŐ VÍZ, 2010. augusztus í. w- 11 Az imádság képe Madocsai Miklós: Imádságmozaik III. ► „Mozaik: különböző színű apró darabkákból összeállított ábrázo­lás vagy díszítmény” - olvasom az egyébként ismert, használt szó magyarázatát az idegen sza­vak szótárából. Megfog benne a „különböző szín” és a „darabkák” kifejezés. Igen, színekből és da­rabokból áll össze a kép, az ábrá­zolás. Madocsai Miklós szorgal­mas és ugyanakkor hívő szívvel összeállított munkájában valóban keverednek a különböző színek, és apró darabkákból áll össze az imádság képe. Az ajánló sorokban dr. Hafenscher Károlytól ezt olvasom, erre és a ko­rábban megjelent Imádságmozaik kötetekre utalva: „Kötetünkben a 19-20-21. század keresztény imád­ságaiból válogatott a szerző, ezzel is jelezve, hogy nemcsak az első évszá­zadokban, az első évezredben, a re­formáció idején, hanem a mai napig hangzanak el imádságok, illetve ma­radtak meg írásban is, újraolvasha­tó formában. Ma is, a modern, poszt­modern vagy az ún. szekularizáció utáni korban Isten népe imádkozó nép, és az egyházat joggal hívjuk ecc­­lesia oransnak, imádkozó egyháznak. Ez a valóság!” Igen, a színes, apró da­rabkákból ez a kép áll össze, hála Is­tennek. Az ismert szerzőről, testvérünkről és barátunkról pedig ezt olvashatjuk ugyancsak az ajánlásban: „Engem Madocsai Miklós, egykori munkatár­sam imádsággyűjteménye meglep. Belföldi ösztöndíjas korában, fél év­századdal ezelőtt a rendszeres teoló­gia iránt érdeklődött, és hitünk titkait feszegető problémákkal viaskodott... Madocsai ma már nem Isten-bizo­nyítékot keres, személyesen vallja meg átélt hitét... Miklós barátom az élő Istennel számol... legnagyobb titkainkat Isten elé viszi. Nem jelent ez beszűkülést, inkább fejlődést.” „Ebben a kötetben az európai ke­reszténység imádságaiból gyűjtöt­tem össze »mozaikokat«, hogy na­ponként segítsenek minket is biza­lommal Istenhez fordulni, átélni az imádság örömét, békességét és erőt adó csodáját.” Ezzel a mondatával a MADOCSAI MIKLÓS IMÁDSÁGMOZAIK III. szerző „belső célját” árulja el: nem egyszerűen mások imádságával és imádságában akar minket gyönyör­ködtetni, hanem abban akar segíte­ni, hogy bekapcsolódjunk a nagy kórusba, hogy benne legyünk a ma­gunk színével és darabkájával a tel­jes mozaikban. Mert az imádság nemcsak „kötelesség” hanem öröm, békesség és erőforrás! Lehetetlen valamit is mondani a mintegy száz emberről, akiknek éle­téről, gondolkozásáról ír, és akiknek imádságait idézi. Ennek a pár sornak ez nem is feladata. Korunk „nagy" és „kisebb”, külföldi és magyar alakjai­ról olvasunk a kötetben, ők pedig megszólalnak a „belső szobában”. Az ember csodálja a szerző szívós hangyaszorgalmát és azt, hogy ez immár a harmadik kötet ebben a tárgyban. Összefoglalás, részletes is­mertetés helyett hadd szólaltassam meg egy - a kötetben szereplő - kö­zös barátunkat, aki társunk volt sze­rényen, csendesen a hitben és a lelké­­szi szolgálatban. Már nincs közöttünk, fiatalon ment el Szabó István kollé­gánk. De imádsága megfogott, mert mindnyájunknak így lehetne és kelle­ne készülni a nagy útra, sőt az örök­kévalóságba, Istenhez: „Uram, már régóta fáj a szívem. Úgy mondják, nem a szív fáj, hanem a szíverek. Tulajdon­képpen mindegy. Szorongó érzés tud­ni: elkopott a főalkatrész. Meddig bír­ja? Nem tudom. Többször gondolok halálomra, s szeretnék úgy gondolni rá, hogy készületlen ne találjon. Az anya­giak nem idegesítenek. Uram, legyen áldott neved, hogy nem tartanakfog­ságban. Inkább az foglalkoztat, hogy készületlen ne találjon szent hívó sza­vad. Lehessek olyan gyermeked, aki számadását naponta elrendezi. Sok­szor vagyok erőtlen, nemcsak testben, de lélekben is. Uram, kérlek, könyörülj rajtam, hogy Pállal együtt elmondhas­sam: a hitet megtartottam. Ne vond meg kegyelmedet tőlem, Uram! Ámen” Köszönjük a gonddal elkészített mozaikképet! Segítsen minket napi futásunk közepette az elcsendesedés­­ben, indítson a „belső szobába” hogy jobban állhassuk a külső munkát, harcokat. Ismertetésemet a szerző mondatával zárom: „Mennyei Atyánk ajándékozzon meg minket az imád­ság mindennapi csodáival.” ■ Keveházi László Madocsai Miklós: Imádságmozaik III. Kiadta a Fébé Evangélikus Dia­konisszaegyesület, 2010. Kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.). A siker csapatmunka eredménye Mi jut eszedbe, amikor a sikerre gondolsz? Milyen definíciót használ­nál? Van, akinek a siker azt jelenti, hogy nagyon jól fizető munkája van, amely hozzásegíti egy bizonyos stá­tushoz vagy valamilyen hatalom­hoz. Másoknak a siker a várva várt előléptetést jelenti, elismerést egy cégnél vagy egy közösségben. Megint mások úgy néznek a sikerre, hogy végre elérhettek egy olyan célt, amelyre már régen vágytak. A fenti esetekben a siker mindig személyes, egyéni szinten jelent meg. Nemrég elkezdtem olvasni egy könyvet, a címe A győztes kéziköny­ve. Egy amerikai fociedző, fim Trés­sel írta. A könyv azt javasolja, hogy gondoljuk újra a sikerről alkotott koncepciónkat. Definíciót is ad a si­kerről: „Belső megelégedettség, az ér­telem megnyugvása, ami abból adó­dik, hogy tudom, megtettem a tőlem telhető legtöbbet a csapatért.” Trés­sel így folytatja: „A siker csapat­munka eredménye." Nagy bölcsesség van ebben a gon­dolkodásban. Ha például a kereske­delemben dolgozol, hiába nagysze­rű a rábeszélőképességed, rövid éle­tű lesz a sikered, ha az, amit eladsz, rossz minőségű, vagy nincs biztosít­va, hogy idejében szállítsák. Egy si­keres üzleti konferencia sok ember pontos együttműködését igényli: re­gisztrálás, szállásfoglalás, feliratko­zás különböző szekciókra vagy akár menü tervezése a csoport étkezteté­séhez. Egy főnök esetében, bármily felkészült is, elengedhetetlen, hogy jól képzett, tehetséges munkatársai le­gyenek, akik képesek a cég céljainak elérésére. A legtehetségesebb se­bésznek is szüksége van ápolónőkre és más munkatársakra, hogy sikeres műtéteket hajtson végre. Évekkel ezelőtt egy magazin szer­kesztője voltam, s az egyik legkelle­mesebb tapasztalatot akkor szerez­tem, amikor a kreatív csapattal együtt dolgoztunk egy-egy lapszámon. Az írás és a szerkesztés döntően az én feladatom volt, de függtem a terve­zőszerkesztőtől, a helyettes szer­kesztőtől, a vezető asszisztenstől, az illusztrátortól és a termékmene­dzsertől - össze kellett jönnünk, hogy ötleteket gyűjtsünk, hogy meg­beszéljünk egy csomó kérdést: milyen legyen a tartalom, a címlap, mi me­lyik oldalra kerüljön, mi legyen az egyes írások címe, milyen fotókat, grafikákat használjunk... Csodálattal néztem minden lapszámra, mert tudtam, hogy az egész mindig több, mint a részek összege. Az, hogy a siker csapatmunka eredménye, megtalálható a Bibliában. Siker, különböző utakon. Még a jó ötlet is javítható, fejleszthető, és ha ugyanazt különböző emberek külön­bözőképpen szemlélik, annak egyen­súly is lehet az eredménye, ugyanak­kor jelentősen különböző végered­ményhez is vezethet mind a döntés­­hozatal, mind a tervek megvalósítá­sa során. „Hiábavalók lesznek a gon­dolatok, mikor nincs tanács; de a ta­nácsosok sokaságában előmennek’.’ (Péld 15,22; Károli-fordítás) Siker, amikora legjobbat hozzuk ki egymásból. Amikor másokkal dolgo­zunk, az kihívás lehet számunkra; az együttes munka alkotóbb gondol­kodásra serkenthet, és segíthet abban, hogy a tapasztalatok, képességek a leghatékonyabban érvényesüljenek. „ Vassalformálják a vasat, és egyik em­berformálja a másikat." (Péld 27,17) Siker az erők egyesítése által. Tu­dományos kutatások kimutatták, hogy ha együtt dolgozunk, akkor sokkal eredményesebbek lehetünk, mint egymástól függetlenül. Össze­adhatjuk egyedi, különleges képessé­geinket, és kiegészíthetjük egymás gyengéit. „Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép ered­ménye van. (...) A hármas fonál nem szakad el egyhamar!’ (Préd 4,9.12) Siker, kölcsönös támogatáson és biztatáson át. Egyedül dolgozni bi­zony lehangoló lehet, együtt viszont nemcsak könnyebb a munka terhe, hanem harcostársadnak érzed a má­sikat, és biztatást is nyersz, „...és ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás vé­gett...” (Zsid 10,24; Károli-fordítás) ■ Robert ). Tamasy (Forrás: Monday Manna) HETI ÚTRAVALÓ „Akinek sokat adtak, attól sokat kí­vánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon!’ (Lk 12,48b) Szentháromság ünnepe után a kilen­cedik héten az Útmutató reggeli és heti igéiben az Úr Isten arra kéri ta­lentumokkal gazdagon megajándékozott gyermekeit, hogy éljenek Krisztus­sal közösségben, hűség és engedelmesség által. „Hű az Isten, aki elhívott min­ket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.” (íKor 1,9; LK) Jézus szeretett minket, és önmagát adta áldozatul értünk (lásd Ef 5,2). Vall­juk meg az öröklét bizonyosságáig eljutó Ászáffal: „Ha elenyészik is a tes­tem, szívem kősziklája te maradsz, ó, Isten!” (GyLK 723) S legyünk okos és hű sáfárok a kapott talentumaink felhasználása során, mint akik ismerik Uruk akaratát, hogy a számadásnál rólunk is elmondhassa: „Jól van, jó és hű szol­gám, a kévésén hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi la­komájára!" (Mt 25,21.23) Kövessük Pál példáját; ő Krisztusért kárnak ítélt min­dent, ami korábban nyereséget jelentett neki, hogy közösségbe kerüljön ve­le: „Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék rólam őáltala: (...) a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján..!’ (Fii 3,8-9) Salamon engedelmes szí­vet kért Istentől; bölcs és értelmes szívet kapott, hogy ezzel tudjon kormá­nyozni. Az élő gyermeket édesanyjának ítélte, ezért „félelemmel tekintettek a királyra, mert látták, hogy isteni bölcsesség van benne, és így szolgáltat igaz­ságot” (íKir 3,28). Az Úr prófétájának is hűségesen és engedelmesen kell be­töltenie őrállói hivatását, mert Isten számon kéri, ha nem figyelmezteti a bű­nöst és az igazat egyaránt. „Ha viszont figyelmezteted, (...) és ő nem vétke­zik, akkor életben marad, (...) és te is megmented a lelkedet!’ (Ez 3,21) A fa­rizeusok provokálták az Úr Jézust, mikor Mózesre hivatkozva a házassági el­válásról kérdezték, figyelmen kívül hagyva Istennek a teremtéskori akara­tát (lásd íMóz 2,24). „Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - a pa­­ráznaság esetét kivéve -, és mást vesz feleségül, az házasságtörő’.’ (Mt 19,9) Éljünk bölcsen, megértve az Úr akaratát! S így ünnepeljetek: „...mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, (...) Jézus Krisz­tus nevében.” (Ef 5,19.20) Pilátusra is sok bízatott - de „semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked” ám ő többre tartotta a császár barátságát, miként a főpapok is: „Nem királyunk van, hanem csá­szárunk!” (Jn 19,11.15) De mi hű és okos sáfárai vagyunk-e Urunknak? Heti igénk figyelmeztetését is megfogadva: ne legyünk hűtlenek, mert „boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál” (Lk 12,43)! „Csak maradj meg hivatásodban, melyre rendelt, s abban szolgáld Istent felebará­taidon!” (Luther) „Segíts, hadd végezzem / Minden dolgom serényen, / Kész­séges szolgaként, / Amit csak rendelsz nékem! / Amit te jónak látsz, / Hadd tegyem azt meg itt / - Kegyelmed kísérjen / Az örök életig!” (EÉ 436,5) ■ Garai András

Next

/
Oldalképek
Tartalom