Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-07-18 / 29. szám

Evangélikus Élet élő víz 2010. július 18. *• 11 Nyilatkozat: Most kell megállni! Evangélikusok vagyunk. A május 16-i Evangélikus Élet egy cikke (Homoszexualitás és egyház) mégis egy jelentős kér­désben támogat bibliaellenes álláspontot. Megengedően nyilatkozik egy vezető személyiség a nyíltan homoszexu­ális személyek fölvételéről az Evangélikus Hittudományi Egyetemre. Felhívjuk egyházunk közvéleményének a figyelmét egy nagy veszélyre: a homoszexualitás egyre gyakoribb em­legetése mind nagyobbá tágítja a teret annak hivatalos elfogadásához. A külső sáncok elvesztése után a belső véd­­falak következnek, ezért most kell megállni és nemet mondani. A kérdés ilyen módon való megközelítése beláthatatlan következményekkel járhat egyházunkra nézve. Nem fogadjuk el a homoszexualitást Isten rendjével egyező, természetes életformának, noha az ilyen beállított­ságú embereket megértjük, szeretjük, és készek vagyunk segíteni nekik a gyógyulás útján. 2010. július 2. Eddigi aláírók: Széli Bulcsú, Szeverényi János, Szeverényi Jánosné, Blatniczky János Dániel, Balicza Iván, Sándor Frigyes, Sándorné Povazsanyecz Gyöngyi, Kapi Zoltán, Baranka György, Tamásy Tamás, Tamásy Tamásné, Kása Gergely, Bálint Gergely, Bajuszné Orodán Krisztina, Gyarmati Gábor, Lupták György, Luptákné Hanvay Mária, Endreffy Géza, Adámi László, Verasztó János, Rostáné Piri Magdolna, Zsarnai Krisztián, Zsarnainé Urbán Nóra, dr. Schulek Ágoston, Győri Gábor, dr. Garádi Péter, dr. Garádi Péterné, Szakács Tamás, Göllner Pál, Drenyovszky Péter, Drenyovszky Péterné, Terei Gábor, Lassú Tamásné, Győri János Sámuel, Győri János Sámuelné, Jánosa Attila, Veress István, Pátkai Róbert, Lábossá Péter, Labossáné Kővágó Anita, dr. Tróznai Tibor, Pásztor Jánosné, Mekis Éva, Pintér János, Bakay Péter, Fűke Szabolcs, Demeter János, Szabó Bertalan Péter, iß. Zászkaliczky Pál, Ittzés István, Szigethy Szilárd, Magassy Sándorné, Hulej Enikő, Mészáros Tamás, Ittzés János, Pethő Judit, Blázy Márta, Cserági István, Cseráginé Mária és családja, Greguss Ildikó, Dechertné Ferenczy Erzsébet, Túri Attila, Türiné B. Éva, Szalontai Árpád, Dobóné Kiss Ildikó, Horváth Kálmán, Halasi László, Bálintné Varsányi Vilma, Vajda István, Vajdáné Vörös Orsolya, Oláh Edina, Véghelyi Antal, Máthé Csaba, Bozorády András, Bozorády Ildikó, Lengyelné Gergely Noémi, Böröcz Anikó, Győriné dr. Drenyovszky Irén, dr. Győri József, Németh Ernő, Szpisák Attila, Veperdi Zoltán, Demján Sándor, Blatniczky János, Blatniczky Jánosné, Gazsóné Verasztó Teodóra, Andrási Attila, Magassy Zoltán, Torzsa Tamás, Madarász Géza, Szepesfalvyné Magassy Márta, Kliment Mihály, Klimentné Ferenczy Andrea, Győri Péter Benjámin, Szabó András, Csorba István, Csorba Istvánné, Bozorády Zoltán, Bozorády Zoltánná, Bojtos Attila, dr. Koch Béla, Szokolay Sándor, Nepp Éva Nemet kell mondanunk... Olvasóink megnyugtatása és a félre­értések elkerülése végett szeretnénk leszögezni, hogy az Evangélikus Élet nemcsak jelentős, de jelentéktelen kérdésekben sem támogat bibliaelle­nes álláspontokat. A szóban forgó írás műfaja tudósí­tás volt, amelyben a tudósító (Horváth- Hegyi Áron püspöki titkár) legjobb tu­dása szerint igyekezett összefoglalni (és idézni) a hittudományi egyetemünk egyik kerekasztal-beszélgetésén el­hangzottakat. Miután tudósításának szövegét - nyomatékos kérésünkre - ellenőriztette a fórum egyik résztvevő­jével (dr. Fabiny Tibor professzorral, aki saját szavait ki is „igazította”), nem lát­tunk okot arra, hogy a lapzártánk utolsó óráiban érkezett kézirat hiteles­ségét megkérdőjelezzük. Egyébiránt pedig, ha ezen a fórumon valaki pél­dául azt nyilatkozta volna, hogy - szerinte - a lopás nem bűn, nekünk ak­kor is kötelességünk lett volna e nyil­vánvalóan bibliaellenes álláspontot rögzítenünk. (És persze fel sem tételez­nénk akkora ostobaságot vagy rossz­­indulatot, hogy ennek közreadása mi­att bárki azt gondolja, hogy szerkesz­tőségünk tolvajokat támogat...) Más kérdés, ha a tudósító pontat­lanul idéz, vagy - miként az jelen esetben történt - a kényszerű terje­delmi korlátok miatt úgy sűríti mon­dandóját, hogy az félreértésekre ad­hat okot. A helyzet azonban az, hogy az ominózus tudósítással kapcso­latban mindeddig mindössze egyet­len írásbeli észrevétel érkezett (ennek szerzője sem a tudósítást reklamál­ta, hanem a téma apropójából fejtet­te ki véleményét a homoszexualitás­­ról), amelyet lapunk június 20-i szá­mában - „A bibliai igazságok megcá­­folhatatlanok” címmel - minden további nélkül közre is adtunk. Nem tudom, mit szólna Szeveré­nyi János, ha valaki hamissággal és szeretetlenséggel - tehát alapvető­en: „bibliaellenes állásponttal” - vá­dolná meg az Evangélikus Életet azért, mert ugyanezen az oldalon leközölte az általa megszövegezett nyilatkozatot... Elgondolkodtató, hogy az országos missziói lelkész annak ellenére is kizárólag a nyilat­kozat közléséhez ragaszkodott, hogy kifejezetten felkértük: fogal­mazza jegyzetbe véleményét. (Eh­hez ugyanis igazán megfelelő apro­pót kínált a homoszexuálisok és leszbikusok múlt szombati „parádé­ja”.) A magunk részéről mindeneset­re csak akkor tudnánk aláírni e dokumentumot, ha - bibliai ala­pon - valami érdekében, nem pe­dig nyilvánvalóan valaki(k) ellen íródott volna... ■ T. Pintér Károly főszerkesztő Kedves Nyilatkozók, Aláírók és a tényekre is kíváncsi Testvérek! Tiszteletben tartom és megköszönöm a jó szándékú alá­írók egyházféltő szeretetét. Egyikük sem volt jelen a május 10-i, közel kétórás ke­­rekasztal-beszélgetésen, így csak az Evangélikus Élet rö­vid tudósítása alapján formálhattak véleményt, sőt íté­letet. Két hónap alatt senki se kért bővebb tájékoztatást, korrekciót a laptól, illetve a beszélgetés résztvevőitől. Ezért a nyilatkozat félrevezető szövegét olvasva, mint név nél­kül bibliaellenes állásponttal vádolt egyházi vezető, sze­retném tömören összefoglalni: mi is hangzott el tőlem, nem egyházvezetői nyilatkozatként, hanem személyes vé­leményként egy szabad teológiai disputa részeként. A nyilatkozatban is igényelt „védfalról” elmondtam: 1. Férfi és nő házassága Isten páraüan, semmivel fel nem cserélhető ajándéka. Ezért nem áldjuk meg egyházunk­ban a homoszexuális partnerek párkapcsolatát. 2. A homoszexuális hajlamaikat nyíltan vállaló és meg­élő embertársainkat nem tartom alkalmasnak a lelkészi szolgálatra. Ezért az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) lelkész szakán sincsen helyük, így ordinációjuk sem lehetséges. * A nyilatkozatban vállalt megértés, szeretet és segítő­készség jegyében elmondtam: 1. Esetleg elképzelhetőnek tartom, hogy az EHE teo­lógus szakán olyan valaki is tanulhasson, aki ilyen haj­lamokkal küzd. Nem azért, mert „más” hanem azért, mert meg akarja ismerni a Biblia és a teológia kincseit. Ezek­től senkit sincs jogunk elzárni, ezért is indítottuk a lel­kész szak mellett a teológus szakot. 2. Nem tudom, hogy ettől megváltozik-e az illető sze­xuális hajlama, de esetleg segítheti sorstársai lelkigon­dozását... Kérem és várom a fentiekben található bibliaellenes, egyházunkat veszélyeztető gondolatok leleplezését, hogy korrigálhassam téves nézeteimet. Végül egy halk, szelíd kérés, kérdés: vajon a harcias bib­liahűség mellett nem kellene lutheri hitvallásunk, káténk bölcs tanácsára is odafigyelni, mely szerint felebarátunk­ról szabad jót is feltételezni, szavait javára magyarázni?! Bárcsak többször élnénk ezzel a drága ajándékkal ítélke­zésre gyors, stigmatizálásra hajlamos egyházunkban! ■ Gáncs Péter püspök HIRDETÉS Példázatok - novellaíró-pályázat Az Evangélikus Élet szerkesztősége novellaíró-pályázatot hirdet Példázatok címmel. A pályaművek tema­tikailag Jézus bármely példázatához kapcsolódhatnak. Egy pályázó legfeljebb három írást küldhet be, ame­lyek terjedelme egyenként maximum 4500 karakter lehet szóközökkel együtt. A beküldési határidő: 2010. augusztus 1., éjfél. A pályázat nyitott, nem jeligés. A beküldési cím: evelet@lutheran.hu. Az első három helyezettet tíz-, hét- és ötezer forintos könyvvásárlási utalvánnyal jutalmazzuk, amely a Lu­ther Kiadó könyvesboltjában vásárolható le. A beérkezett pályaművekből az Evangélikus Élet augusztus 22- 29-ei lapszámában válogatást közlünk. HETI ÚTRAVALÓ „Nem vagytok többé idegenek és jöve­vények, hanem polgártársai a szen­teknek és háza népe Istennek’.’ (Ef 2,19) Szentháromság ünnepe után a hete­dik héten az Útmutató reggeli és heti igéiben Isten, az egész föld Királya a hit ajándékával örök életre hív minden népet. Az élet kenyere, Jézus, teste és vé­re által már most szeretetközösségében részesíti gyülekezetét, s ezt ígéri: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasz­tom őt az utolsó napon’.’ (Jn 6,54) Ezért: „ízleljétek meg, és lássátok, hogy jó az Úr: boldog az az ember, aki benne bízik.” (Zsolt 34,9; LK) És: „Örvendezzetek az Istennek vigasságnak szavával!” (GyLK 708) Húsvét előtt Jézus saját kezű­leg (!) vendégelte meg az őt hallgató nagy sokaságot: „... vette a kenyereket, há­lát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak’.’ Ő nem kenyérkirály, így „visszavonult ismét a hegyre egymagában” (Jn 6,11.15). Az első gyülekezet tagjai felismerték Jézusban a Krisztust, hittek ben­ne; „amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesül­tek az ételben; dicsérték az Istent” (ApCsel 2,46-47) • A hívő Ezékiás király meg­tisztította a templomot és az istentiszteletet, s meghirdette a páskaünnepet, hogy Izráel megtérjen az Úrhoz. „Sok nép gyűlt össze Jeruzsálemben, igen nagy gyü­lekezet (...). Azután levágták apáskabárányt (...). Azután megtartották a Jeru­zsálemben tartózkodó izráeliek a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel" (2Krón 30,13.15.21) Az Isten, minden királyok Királya, menyeg­zőt készített egyszülött Fiának, az Úr Jézusnak a mennyek országában. S az oda szóló meghívás még ma is hangzik e világban a misszió és az evangélizáció ál­tal: „Jöjjetek a menyegzőre!” A fehér menyegzői ruhát hit s megtérés által nye­rik el Isten gyermekei - de nem mindenkié a hit: „...sokan vannak az elhívot­­tak, de kevesen a választottak’.’ (Mt 22,4.14) Isten boldog jövendőt ígér háza né­pének, és így bátorítja őket: „...én megsegítlek benneteket, és áldottak lesztek”, mert „úgy határoztam, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával. Ne fél­jetek!” (Zak 8,13.15) Az úrvacsora: közösség Jézussal s a gyülekezet tagjaival; „mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk” (íKor 10,17). ..Oh, micsoda hatalmas szentség ez, melyben Krisztus és az egy­ház egy testté-vérré egyesül. Viszont ugyanez a szeretet változtasson át min­ket is!" (Luther) Jézus így szerzetté az úrvacsorát: „Ez az én testem, amely tié­rettetek adatik: ezt cselekedj étek az én emlékezetemre. (...) E pohár az új szö­vetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki’.’ (Lk 22,19.20) Isten háza népe s Jézus gyülekezete célhoz ér: „Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője..!’„ Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyeg­zőjének vacsorájára!” (Jel 19,7.9) Imádjuk őt: „Mint győztes Bárány, vagy te itt, / Hogy erőt nyerjünk benned mind. / Égi kenyéren élhetünk, / Hogy veled mi is győzhessünk.” (EÉ 312,2) Ámen. ■ Garai András Az út előttem „Nem aZ út a lényeg, hanem a megérkezés” - mondta épp a bemondó, ami­kor Viola bekapcsolta a televíziót. „Út, megérkezés...” - tűnődött a fiatal öz­vegy. „Sors” - tette hozzá gondolatban. És neki megvolt a maga sorsa, ha tetszik, „végzete”. Hivatását szerető fi­atal tanítónő volt és öt éve özvegy. Férje, János mérnökként dolgozott, egy munkahelyi balesetben hunyt el. Violával nagyon szerették egymást, valóban egy test és egy lélek voltak. Minden bánatukat és örömüket megosztották egymással. Gyakran nevettek együtt, és - amiről Viola úgy látta, kortársaikra már annyira nem jellemző - sokat is beszélgettek. Gyerekük nem született, pedig nagyon szerették volna. Viola háromszor vesz­tette el magzatát, az orvosok nem tudták megmagyarázni, hogy miért. Ilyen­kor János is mindig nagyon szenvedett, mégis erőt vett magán, és „visszavigasz­talta” „visszaszerette” feleségét az életbe. „Ne félj, kedves, megszületik majd az a gyermek, akkor, amikor kell. Van még időnk várni rá, és addig is itt vagyunk mi egymásnak...” - mondta a férje. De aztán meghalt. Váratlanul, fiatalon. Habár János eltávozott az élők sorából, Viola számára a következő öt esz­tendőben is jelen volt. Talán ezért sem sírt soha. Hiszen érezni vélte a férfi ked­venc arcszeszének illatát, előfordult az is, hogy úgy tűnt, mintha látná őt reg­gelenként a fürdőszobatükör előtt állva borotválkozni, és közben még mint­ha a fütyörészését is hallotta volna. Megesett, hogy esténként, amikor lefe­küdt, úgy tűnt, mintha János újra mellette lenne, érezni vélte a közelségét. Aztán - Viola számára is váratlanul -, bár Jánost soha, egyetlen percre sem felejtette el, egyszer csak elkezdtek megfakulni az emlékek, elhalványult ben­ne a férje hangja, az arca. Azon a vasárnapon, amikor a tévé bemondónőjé­nek szájából elhangzott az a bizonyos „nem az út a lényeg, hanem a megér­kezés” kezdetű mondat, Viola úgy érezte, hogy egy döntés kel életre benne. Megivott egy finom, erős teát, és nekikezdett. Elrendezte János dolgait. Szü­lők, barátok, ismerősök az elmúlt években többször nógatták már, hogy ideje lenne ily módon is lezárnia a múltat, de Viola úgy vélte, semmi sem sürgeti. Most érezte úgy, hogy ennek itt az ideje. Iratokat, ruhákat, cipőket pakolt, gyorsan, lendületesen. Viszonylag hamar végzett. Elhatározta, hogy holnap fel is hív egy segélyszervezetet, és megkéri őket, hogy vigyenek el mindent a rászorulóknak. Fáradtság és öröm is volt benne, amikor végzett. Megivott még egy csé­sze teát, és miközben kortyolta a forró italt, azt vette észre, hogy csendesen sír. Aztán zokogni kezdett, vigasztalhatatlanul. Amikor elfogytak a könnyei, elhordozhatatlannak tűnt a körülötte és a szívében lévő üresség és csönd. „János nincs többé, János nincs többé” - zakatolt, kattogott az agya. „Mihez kezdjek most?” - kérdezte magától Viola. - „Mivel töltsem be az űrt a szívemben és az életemben? Kellene valami. Vagy valaki. Talán az Isten...?” Mindezt nem tudatosan gondolta végig, hanem lassan született meg ben­ne a gondolat, szakadt fel belőle egy sóhaj, és hagyta el az ajkát a mondat: „Isten, ha tényleg létezel, segíts rajtam...” ■ Gazdag Zsuzsanna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom