Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-09-26 / 39. szám

Evangélikus Élet élő víz 2010. szeptember 26. » 11 1 GYÜLEKEZET - 2 NAP - 3 SZOLGÁLATTEVŐ - 4 ÉVFORDULÓ Emmausi születésnapok ► „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” - ez a zsoltárvers (Zsolt 136,1) volt az összefoglaló igei üzenete a nyíregy­házi Emmaus gyülekezetben tartott kétnapos ünnepségsorozatnak, amelyen négy születésnapról emlékeztek meg az elmúlt hétvégén, há­rom felkért szolgálattevő részvételével. Tizenhét éve avatták fel és ad­ták át rendeltetésének az Emmaus Evangélikus Szeretetotthont, az új Emmaus-templomot pedig öt éve szentelték fel a szeretetotthon bő­vítése során. Hetven esztendővel ezelőtt, a reformáció ünnepén szentelték fel a - 2009 óta szintén az Emmaus gyülekezethez tarto­zó - nyírszőlősi templomot, az évfordulók alkalmából koncertet adó Poézis együttes pedig történetesen megalakulásának harmincadik szü­letésnapját jegyezhette... Az évfordulók méltó megünneplése - idő­rendben - Zsarnai Krisztián nyíregyházi lelkész, Kákay István és a Poézis együttes, valamint dr. Fabiny Tamás északi egyházkerületi püs­pök szolgálatával zajlott. Bozorády Zoltán nyugalmazott espe­res köszöntő szavai és bevezető oltá­­ri szolgálata után a szombati isten­­tisztelet igehirdetését Zsarnai Krisz­tián végezte. 2Kor 7,8-12 versei alap­ján az Isten szerint való bűnbánat és szomorúság jelentőségéről szólt. A szomorú emmausi tanítványok szí­ve felhevült, amikor Jézussal találkoz­tak. Ebben az otthonban és ebben a templomban is sokan találkozhattak a feltámadott Úrral, és juthattak hit által üdvösségre. Az úrvacsora előtt az intézmény lakói szolgáltak énekszóval. Hetényi Józsefné beszámolt az otthonba ke­rüléséről és itteni életéről, Hegyme­­gi Ilus néni Wass Albert Otthon című írását mondta el mély átéléssel, Sol­tész Csaba gyülekezeti felügyelő pe­dig arról vallott, mit jelent számára a templom s ez a gyülekezet, amely Isten Lelke által válik élővé. Az örvendező és hálaadó közös­ség valamennyi résztvevőt közös ebéden látta vendégül, ahol a kötet­len beszélgetésre, emlékezésre is le­hetőség, nyílott. Délután előbb Papp László, a 2003 óta működő Em­mámért Alapítvány kuratóriumának tagja számolt be a szervezet sokré­tű tevékenységéről, külön kiemelve a közelmúltban Bodrogkeresztúron átadott Betlehem Pihenőház által nyújtott lehetőségeket, majd közös énektanulás következett: a Fenn a mennyben az Úr kezdetű evangéli­umi éneket nem is kellett sokat gya­korolni, szívből zengett mind a négy versszaka. A szombat délután egy másik év­forduló szinte családias megünnep­lésével folytatódott: az 1980 szeptem­berében alakult budapesti Poézis együttes ajándékozta meg jubileumi koncertjével a születésnapos gyüle­kezetét. A hét előadó 20. századi ma­gyar költők általuk megzenésített verseit adta elő nagy sikerrel. Nyi­tányként Ady Endre Az Úr érkezése című költeménye csendült fel. A nap Bozorády András záró­áhítatával fejeződött be. A gyüleke­zet parókus lelkésze az Isten szerint való, hiteles hétköznapi keresztény életről beszélt Jn 7,37-39 alapján. A vasárnap délelőtti ünnepi isten­­tisztelet igehirdetője, dr. Fabiny Ta­más püspök a kijelölt textus (Ám 5,21-24) alapján az Isten szerint va­ló ünneplésről prédikált. Isten lelep­lezi az ember ünnepét, és megítéli, ha az nem valódi közösség vele és em­bertársaival, s nem jut benne ér­vényre az ő akarata - mondta. Az Északi Egyházkerület püspöke első ízben látogatta meg a Nyírsző­lősön élő evangélikusokat; az ő temp­lomukat hetven éve szentelték fel, re­formáció ünnepén. (Az ünnepi isten­­tisztelet liturgiáját Herpay Gábor beosztott lelkész végezte.) A kerület lelkészi vezetője az ünnep óegyházi evangéliuma, a naini ifjú feltámasz­tásának története alapján (Lk 7,11-17) szólt a helyi egyháztagokhoz: köves­sék Jézus tekintetét, mozdulatát és szavát; legyenek a feltámadott Úr hír­vivői; tanúskodjanak az élet Fejedel­méről! Az évfordulók a gyülekezet életé­ben - mint mérföldkövek az út mentén - a hátra-, de az előretekin­tés és az erőgyűjtés alkalmaivá is vál­tak az Isten szerint való élet, a Krisz­tussal való járás keskeny útján. ■ Garai András Az ünneplés hanganyagai elérhetőek a www.garainyh.hu személyes honlap Hangzó örömhírtárából. A Poézis ars poeticája Villáminterjú Kákay Istvánnal, az együttes vezetőjével A nagy sikerű templomi koncert után, pakolás közben tartottam fel néhány percre a születés­napját az ugyancsak jubiláló nyíregyházi Emmaus gyülekezet közösségében ünneplő Poézis együttes vezetőjét, Kákay István országos irodaigazgatót, hogy a harminc éve általa alapított for­mációról kérdezzem. (Kákay Istvánt minta Poézis együttes ve­zetőjét 2007. június 10-i számá­ban szólaltatta meg az Evangé­likus Élet.)- Milyen céllal alakult az együttes?- Huszadik századi magyar írók, költők írásait zenésítjük meg úgy, hogy a zene szolgálja, felerősítse a szöveg üzenetét. Missziót végzünk e versek előadásával mindenütt, aho­vá elhívnak bennünket. Bár munka­helyi elfoglaltságaink miatt igen ne­héz az alkalmakat megszervezni, a közös zenélés és a versek szeretete három évtizede összetartja a külön­böző területeken dolgozó tagokat. Eredeti végzettségemet tekintve iro­dalomtanár vagyok, szívügyem a magyar versek megismertetése, kü­lönösen a fiatalok között.- Ki szerzi a zenéket, és mekkora a repertoárjuk?- A zenéket én komponálom és hangszerelem. Eddig mintegy kétszáz verset zenésítettem meg, ebből hat­van van most műsoron.- Úgy tudom, nem csak élőben hallható-látható az együttes... Aki mégis inkább az élő előadásra kíván­csi, hová menjen?- A Zákeus Médiacentrum két DVD-t készített velünk, az ezeken előadott számokat a Pax Tv műsorán is meg lehet találni. Élőben leggyak­rabban a pestszentlőrinci templom­ban muzsikálunk, de legközelebb például a piliscsabai református templomban adunk koncertet októ­ber 29-én, a reformáció ünnepéhez kötődően.- A héttagú együttesből négyen egy család tagjai. Kérem, végül mutassa be olvasóinknak őket, illetve a többi­eket! Az imént itt, a nyíregyházi templomban Ön két gitáron is ját­szott, szájharmonikázott és énekelt...- Nos, családom tagjai még Kákay Katalin, ő énekel; Kákay Viola hege­dül, Nagy-Kákay Zsófia fuvolázik, és mindketten énekelnek is; mellettük az együttes nagyobb „családjához” tartozik a hegedűn játszó Kiss Melin­da, a csellista Tolnai Judit és az éne­kes Illés Péter.- Köszönöm a bemutatkozást, és az ittenihez hasonló szívélyes, csalá­dias fogadtatást és forró sikereket kí­vánok a Poézis együttes következő harminc évére is az Úr Isten gazdag áldásával! m g. a. Hajnali gondolatok Elhangzott a Magyar Televízióban 2010. augusztus 9-én Köszöntőm a korán kelő kedves né­zőket ezen a nyári hajnalon. Egy vizsgálat szerint a magyar la­kosság harmincöt százaléka kel 6 óra előtt egy átíagos napon. Nem tudom, mennyien kelnek önként, és há­nyán vannak azok, akiknek muszáj. Mindenesetre egy nyári napon biz­tosan kevesebben. Nyári reggeleken mindig a gye­rekkor végtelen napjai jutnak az eszembe. Öcsémmel sokat nya­raltunk a nagyszüleinknél. Iskola­szünetben sokáig élveztük az alvás örömét. Nem adtuk volna ezt sem­miért. Talán csak a forró kakaó il­lata volt képes kirobbantani min­ket az ágyból. Nagyszüleim - szemben velünk - a számomra elképzelhetetlen ko­ra hajnali kelőkhöz tartoztak. Mi­re mi felkeltünk, az ő napjuk komoly része már eltelt. Mindig kíváncsi voltam, mivel telik ez a korai idő­szak, de olyan lelkierőm soha nem volt, hogy velük együtt felkeljek. Né­ha az írógép kattogása derengett át a reggeli csenden. Ez a hang hol lel­­kiismeret-furdalón, hol halk mono­tonitással hallatszott át a verandá­ról, ahol nagyapám gépelt. Leginkább a nyomokból lehetett sejteni, mivel is foglalkoztak ők hajnalban. Kiolvastunk a jelekből egy szokást, egy különlegeset, ame­lyet egy nyitott Útmutató és egy né­met nyelvű áhítatoskönyv jelzett. Ez volt az ő titkos hajnali elcsendese­­désük, amelynek talán csak halk énekhangja szűrődött át a falon. Nagyapám, ekkor már nyugdíjas lelkészként, egy német áhítatos­­könyvből fordított nagyanyám szá­mára minden reggel. Valami külö­nös élmény volt kettőjüket így reg­gel megsejteni. A rendet és a közel­séget - egymáshoz és a Mindenha­tóhoz - a fal túloldalán. Ki tudja, hány éven, évtizeden át zajlott ez a közös szokás, ez a csen­des reggeli áhítat! Ma a saját éle­temben nehéz elképzelnem, hogy ketten együtt a feleségemmel így ünnepeljük meg az új reggelt. Reggelig persze sok minden történt ezenkívül is. Lezajlott a haj­nali órákban a gépelt oldalak kifű­zése és rendbe rakása. A lágy to­jások kijöttek a forró vízből, a kertben az unokákra veszélyes munkák - mint a permetezés és hasonlók - már véget értek. Milyen jó lenne ez a rend ma, a mi világunkban is! Ha ma hajnal­ban ülnének a verandán, Isten igéjét az Efezusi levélből olvasnák! Ez szól hozzánk is most: „Jól vi­gyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasz­nálva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak!’ (Ef 5,15-16) ■ Szabó B. András HETI ÚTRAVALÓ „Az a győzelem, amely legyőzte a vi­lágot, a mi hitünk.” (íjn 5,4) Szentháromság ünnepe után a 17. hé­ten az Útmutató reggeli és heti igéi három hírt hordoznak: a hit győzel­méről, az egyház egységéről és az an­gyalok szolgálatáról tanítanak. Krisztusban egy a keresztény anyaszentegy­­ház. „Egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között: az em­ber Krisztus Jézus, aki önmagát adta váltságul mindenkiért” (íTim 2,5-6; LK)- és Isten szétszóródott nyáját újra egyesíti szeretetben. „ímé, mily jó és mily nagy gyönyörűség / Az atyafiak közt az egyenesség...” (GyLK 765) Ezt összeg­zi Luther: „Kívánhatnánk-e nagyobb boldogságot annál, mint hogy testvé­ri közösségbe juthatunk az egész keresztyénséggel, s tagjai lehetünk a Krisz­tus testének?! Hiszen jól tudjuk, hogy mihelyt a legkisebb baj ér, ég és föld, valamennyi angyal és szent mellettünk kiált. Ehhez azonban hit kell!” A ká­­naáni asszony hite meggyőzte Jézust: „Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból”! És az asszony leánya megszabadult a gonosz lélek­től, mert Jézus ezt mondta neki: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” (Mt 15,27.28) Pál az Ószövetség evangélistája szavával (lásd Ézs 28,16) igazolja: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg’.’„De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét..!’ (Jóéi 3,5) S ez a világot legyőző „hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által” (Róm 10,11.17). Máig érvényes az Úr utolsó parancsa: „...hirdessétekaz evangéliumot minden te­remtménynek’.’ (Mk 16,15) A vérfolyásos asszony is vakmerő bizalommal érin­tette meg Jézus ruháját. „Leányom, a hited megtartott téged: menj el békes­séggel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges’.’ (Mk 5,34) Az emberek kí­vánsága bűnt szül, és ezek a kísértések a hitünket próbálják; de „boldog em­ber az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek” (Jak 1,12). Mihály főangyal ünnepe és az ezt követő napok igéi emlékeztetnek a szolgáló lel­kek (lásd Zsid 1,14) jelenlétére az életünkben. „Az Úr angyala ott áll az is­tenfélők mellett, és megmenti őket.” (Zsolt 34,8; LK) A sátánt Mihály és an­gyalai már legyőzték a mennyben, ezért Jézus tanítványai is megtapasztal­hatnak győzelmeket e földön az Úr neve által, ám „inkább annak örüljetek, hogy a nevetekfel van írva a mennyben” (Lk 10,20). Isten hírnöke, követe ta­lálkozott a menekülő Hágárral a pusztában, de rajta keresztül maga az Úr beszélt vele. S ő „így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene’.’ (íMóz 16,13) Az Emberfiának Isten minden angyala a rendelkezésére állt: „...nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg an­gyalnál is többet?” (Mt 26,53); de Jézus beteljesítette a próféták írásait. „Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett” (Mt 18,11); a száz juh közül az egyet is! „Te elveszett bárány, Jézus keres téged. / Mint ő, a jó pász­tor, nem szeret úgy senki. / Megment engem Jézus hulló vére árán.” (EÉ 537)- Meg téged is! ■ Garai András

Next

/
Oldalképek
Tartalom