Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-09-12 / 37. szám
Evangélikus Élet élő víz 2010. szeptember 12; *• 'll Éljünk Krisztussal a mindennapi élet problémái között! Azt tapasztaljuk, hogy ha Krisztussal indulunk a napi feladatainkat végezni, akkor bátran kezdhetjük a munkánkat, de jól kell vigyáznunk arra, hogy közösségben is maradjunk vele. Gyakran követjük el azt a hibát, hogy noha reggel az Úr kegyelmére bízzuk magunkat, a nap folyamán mégis úgy teszünk, mintha nem volna közösségünk Krisztussal. Előfordul, hogy meggondolatlan szavakat használunk, és egyszer csak arra döbbenünk rá, hogy eltávolodtunk Krisztustól. Áldott dolog, ha a Lélek figyelmeztet erre bennünket. Egy tanulságos eset jut eszembe. Orvosi vizsgálatra indultam a rendelőintézetbe, s az egyik ablaknál be kellett jelentkeznem a vizsgálatra. A bent ülő hölgy alig hallhatóan kérdezte, hogy hová kérem a bejelentkezésemet. Én ezt rossz hallásom miatt (fülhallgatókat használok) nem értettem meg. Erre a hölgy indulatosan rám kiabált: hogy nem lehet őt érteni? Erre én ugyancsak indulatosan arra kértem, ha lehet, egy kicsit szebben beszéljen. A bejelentkezés megtörtént, de mérgelődve váltunk el egymástól. A vizsgálat közben állandóan az járt az eszemben, hogy vajon ezúttal is közösségem volt-e Krisztussal. Hamarosan rádöbbentem, hogy most szégyent hoztam a nevére. A Lélek arra indított, hogy vizsgálat után menjek vissza az ablaknál ülő hölgyhöz, és kérjek tőle bocsánatot indulatosságomért. A hölgy megbocsátott, én pedig megajándékoztam az éppen akkor megjelent írásommal: Isten Báránya hogyan tanított meg engemet az igazi szeretetre? Elfogadta, megköszönte. Szent lett közöttünk a béke. Azóta minden alkalommal őt keresem fel, mosolyogva fogad, és megkérdezi, hogy van-e megint újságcikkem. Boldogan adom oda neki minden alkalommal a valamelyik hetilapban megjelent bizonyságtételemet. Hálát adtam Istennek, hogy Lelkének indítására volt erőm bocsánatkérésre, és megtapasztalhattam, hogy egy lélek közelebb jutott Istenhez. Én pedig bűnbánattal kértem Jézus Krisztus bocsánatát, hogy eltávolodtam tőle, majd hálát adtam megbocsátásáért. Modersohn Ernő Krisztussal című kis füzete (1946-ban adta ki a Bethánia) hasznos tanácsokat ad Isten gyermekei számára. Újra olvasni kezdtem a könyvet, és megértettem, hogy nekünk bizonyosságnak kell lennünk a világ előtt, a világ számára; nem szabad megszégyenítenünk az Úr ügyét, melyet szolgálni szeretnénk. A Jn 15,4-6 versekben olvashatjuk, hogy az Úr ismételten arra kérte tanítványait: „Maradjatok énbennem.. ’.’ János apostol is arra int: „...fiacskáim, maradjatok őbenne..!’ (íjn 2,28) Csak úgy maradhatunk őbenne, ha életünk legapróbb dolgaiban is benne maradunk, ha hivatásunk minden területén a vele való közösségünkhöz igazodunk. Modersohn arra inti olvasóit, hogy mennyire fontos a megőrzött lelki nyugalom. Volt idő az én életemben is, amikor nagy szükségem volt rá. 1945-ben a külföldi katonai szolgálatra hurcolt, elkeseredett fiatalok között kellett Isten vigasztalását, megmentő szeretetét hirdetnem. Még akkor is, amikor az éhhalál szélén voltunk. Korabeli naplófeljegyzésemből idézek, amelyet tizenhét éves koromban készítettem idegen földön, távol hazától és otthontól, keserves körülmények között, az angol-amerikai csapatok elől menekülve. „Éhségtől gyötörve valami ehetőt keresünk a mezőn. Nagy örömünkre az egyik helyen mezei sóskát találunk, és azt kezdjük lakmározni. Eközben a fiúk csúfolni kezdenek: »Hol van a te Istened most, aki segítene nekünk? Azt mondtad, hogy mindenkor velünk lesz, és gondoskodik rólunk. Most hol van? Egyáltalán van? Hagyja, hogy itt haljunk meg éhen? Milyen Isten az, aki ezt megengedi?« Rettenetesen elszomorít, hogy pár órája még örültek annak, hogy megőrizte őket Isten, de az újabb próbatételben elbizonytalanodtak. Kicsit türelmetlenné tesz engem az ő gyenge hitük, a hangos türelmetlenségük. Próbálom magamat is türtőztetni és újra elmondani türelmesen: »A mi mennyei Atyánk most is gondoskodni fog rólunk, meglátjátok. Csak bízzatok benne! Ő nem csapja be a benne bízó embereket, ígéretei mindig megvalósulnak. Isten szeret bennünket, csak próbára teszi hitünket, hogy az valóban igazi hitet jelent-e. Látjátok, milyen bizonytalan vele szemben a hitetek? Újra csak azt mondom magamnak is, nektek is, Isten nem hagy magunkra. Időben megérkezik arz ő segítsége.« Még alig mondom el a vigasztaló szavakat, egyszer csak autózúgást hallunk. Mindenki a hang felé fordul, és meglepődve tapasztalja, hogy egy katonai teherkocsi érkezik meleg és hideg ételekkel. Később tudtuk meg, hogy egy katonai futár ment értük, de mi erről nem tudtunk semmit. így bőven kapunk meleg levest, kenyeret, konzerveket, vajat és dzsemet. A fiúk rám néznek vidám arccal, de kissé pironkodva, és csak ennyit mondanak: »Ismét igazad volt, most már megpróbálunk igazán mi is hinni abban az Istenben, aki valóban ismeri a mi gondjainkat, és idejében meg is oldja azokat.« Ezzel megbékélten fogyasztják el a bőséges ennivalót. Közben észrevétlenül figyelem a halkan imádkozó zúgolódókat.” Milyen jó, hogy akkor naponta vezettem naplót minden eseményről! Most is jó elolvasni ezeket a halványodó, de bizonyságokat hirdető sorokat. Biztatást adnak a mai életemhez is, hogy a lelki nyugalmat érdemes megőriznünk minden körülmények között, mert ezzel Krisztushoz tudunk vezetni hitetleneket. Ma is meg kell éreztetnünk valamit az evangélium erejéből, hadd álljanak meg csodálattal a hitetlenek az igazi hit előtt! Jézussal való szüntelen közösségünk gyógyító erő lesz az idegekre is. Szükség van jelen világunkban az idegek lecsillapítására is. A naponkénti kapcsolatainkban mutatkozik meg leginkább, mennyire engedjük, hogy „a Krisztussal való közösség olajozza a mindennapi élet kerekét”. Ugyanez áll az iskolai munkánkban, a családi életünkben, az üzleti életben és mindenütt. Ha Krisztussal járunk a hétköznapokban, kerülhetünk bármilyen körülmények közé, jöhetnek nehézségek, életünk mégis boldog, békességes, áldott és győzedelmes élet lesz. Modersohn arra figyelmeztet, hogy az Úr olyan embereket keres, akikben kijelentheti és megdicsőítheti magát, áldásul e világ számára. Akarunk-e örömet szerezni néki? Járjunk a hétköznapi életben és mindenütt Krisztussal! ■ Szenczi László ORSZÁGOS EVANGELIZACIO 12.30 Ebédszünet (az egyház szerény vendéglátást biztosít) 14.00 Tanúságtétel Immánuel zenekar Blaskó Péter Jászai Mari-díjas «domes művész, a Nemzeti Színház tagja 15.00 Evangélizóció (úrvacsorával) »Szeresd felebarátodat, mint magodat' (Goi 5,14) - lupták György 15.45 Zárszó, áldás - Gáncs Péter Az alkalomra mindenkit szeretettel vár o Magyarországi Evangélikus Egyház. Imádságból tanulható szerelmi leckék ► Miatyánk-mozaik szerelmeseknek - ezzel a meglepő címmel jelent meg a Fébé kiadásában Madocsai Miklós újabb „mozaik” kötete. Ebben a tizenkét oldalas kis füzetben nem mások gondolatait gyűjti össze, hanem lelkipásztori és saját megélt tapasztalatai alapján - a szerző ötvenhat éve él boldogan feleségével - kísérli meg, hogy a szerelmes keresztény fiataloknak segítséget és tanácsot adjon, hogy ők is boldog házasságban élhessenek. Gondolatait Jézus imádságának egyegy mondatához kapcsolja. Néhány kiragadott példa: A „Mi Atyánk” ar-MADOCSAI MIKLÓS MIATYÁNK-MOZAIK SZERELMESEKNEK ra tanít, hogy a szerelemben az én helyére a mi kell, hogy kerüljön. Van olyan „háromszög" a családban, amely nem a konfliktusok forrása, épp ellenkezőleg: egymással és az Istennel való kapcsolatunk megszilárdítja összetartozásunkat és egységünket. Az „akaratviadalok” helyett a házastársak igazodjanak Isten akaratához. A mindennapi kenyérért való könyörgés szerénységre tanít és gondtalanságra szabadít fel. A megbocsátás elengedhetetlen feltétele a házasság megújulásának, mint ahogy a vigyázó éberség is, mert a gonosz támadása nem kíméli a házasságot sem. Ezért „szerelmetek válsága idején ne a válóperes ügyvédet keressétek, aki »kulturáltan« szakít el titeket egymástól, hanem Jézust, aki győzelemre segít, hogy újra összekulcsolódjék kezetek” - kéri a szerző. Tanácsait, gondolatait kedvesen és megnyerő módon közli a fiatalokkal Madocsai Miklós. Ezt jól érzékelteti az imádság záró dicsőítéséhez írt mondata: „Kedves Éva, kedves Ádám! Végére értünk Jézus imádságának. Jézus tanítványainak millióival együtt dicsérhetitek Istent, hogy végtelen hatalmával és szeretetével megalapozta és védi boldogságotokat.” A füzet hasznos segítség lehet a jegyesoktatás alkalmain is. ■ - pk -HETI ÚTRAVALÓ „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja, van rátok!’ (íPt 5,7) Szentháromság ünnepe után a 15. héten az Útmutató reggeli s heti igéi az Úr Isten gondviselő szeretetét hirdetik, és döntés elé állítanak. Csak egy urat lehet szolgálni! Józsué már döntött, s követhetjük a példáját: „De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15) „Áldott az Úr, napról napra gondoskodik rólunk szabadításunk Istene.” (Zsolt 68,20; LK) Jézus Urunk Hegyi beszédében egy lélegzetre szólt ezekről: „...nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, (...) se testetekért..!’ [Mi 6,24-25) „Keressétek először az Isten országát és az ő igazságát, és mind hozzáadatnak nektek ezek...” (GyLK 731) Luther írja: „Gondját a keresztyén ember, szívével együtt az Isten vállára veti. Néki van hozzá jó erős válla, hogy elhordozhassa. Hiszen neked is azt ígérte, hogy minden gondodat, terhedet elhordozza.” Péter a gondviselő Istenbe vetett hitre, az ordító oroszlán képében járó ördögnek való ellenállásra hív: „A minden kegyelem Istene (...) maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. Övé a dicsőség és a hatalom ö rökkö n - örökké’.’ (íPt 5,10-11) Pál megköszöni a filippi gyülekezet gondoskodását; csak ők küldtek neki adományt! „Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban.” (Fii 4,14) S igaz fiát, Isten emberét is óvja a pénzimádattól: „Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedteka hittől..!’ (íTim 6,10) Isten gyermekei megtapasztalhatják az ő gondviselő, életmentő szeretetét; szent cél felé visz erős karja, ő kormányozza életük hajóját, és akár hajótörésen vagy „Tenger harcon át”, de elérnek hozzá mind, akik az Urat szolgálják egyedül. „így történt, hogy (Pál miatt mind a kétszázhetvenhatan!) mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre’.’ (ApCsel 27,44) E földi életünk rengeteg tennivalója közül egy legyen a legfontosabb: a Jézusra és igéjére való odafigyelés. Ő ma neked üzeni: „...sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség valójában csak egyre’.’ Károli szerint: „De egy a szükséges dolog..!’ (Lk 10,41-42) Minden embernek egyedül Jézusra van szüksége! Isten gondviselő szeretetét mindenkor megtapasztalták Jézus tanítványai. „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?” Mi tudjuk-e ezt válaszolni: „Semmiben” (Lk 22,35)? Kik a boldogok? Mezei beszédében Jézus erre négy ellentétpárban válaszolt; a szegényeknek boldogmondásokkal, a gazdagoknak jajkiáltásokkal. De - függetlenül anyagi helyzetétől - mindenkor boldog az,, aki Jézushoz tartozik, aki vállalja a gyalázatot, a kiközösítést és a gyűlöletet az Emberfiáért. „Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben..!’ (Lk 6,23) Az aggódás hitetlenség a gondviselő Istennel szemben; bűn, de te „ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! / Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel. / Dicső Király, ég és a föld Ura, / Szívünk tiéd, légy annak is Ura!” (EÉ 586) ■ Garai András
