Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-10-10 / 41. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2010. október 10. » 7 ■ Szabó B. András A fal külső oldala menthetetlenül szürke. Minden tisztítási kísérlet reménytelen lenne. Hat sáv áramló forgalmának kipufogófüstje az évtizedek alatt mélyen beleitta magát a kőbe. Már a fal mélyébe hatolt a por és a zaj. Éjjel pedig vörös és fehér csíkok égetik a falba a nagyvárosi lét elviselhetetlen könnyűségét. Ezer fényszóró, neonreklám és a díszkivilágítás reflektorai próbálnak átvilágítani a falon, mióta csak emlékezni tudok. Bent, a fal mélyében titok rejlik. A város legrégebbi freskója lapul ott évszázadok óta befalazva. Trónusán ülő Madonna, ölében a gyermekkel. A festmény kék alapszíne a mennyei teljességet ragyogja vissza, a gyermek Jézus egy mára már láthatatlanná vált almát nyújt Máriának. A virágzó középkori képnyelv teológiájában ez a paradicsomi állapot helyreállítását jelenti. Amit az első Éva elrontott, azt engedelmességével a második Éva helyreállítja. Feminista teológia fuvallata a teológiailag felvilágosult 14. századból. Nagyvárosi ikon lapult az Erzsébet híd pesti hídfőjénél, a belvárosi templomfal belsejében. S most előkerült. A templomban újra megtekintheti bárki, aki belép. * * # Pesten, és nem Budán, ami a hely és idő szempontjából inspiráló. Pesten a lélek szekularizáltabb, modernebb és szegényebb. Több a beton, és kevesebb a fa, több a sík, és kevesebb a hegy. Nagyobb a tér, és rövidebb a múlt. Folyton siető, változó jövőről álmodó jelen van a bal parton. Kifelé haladva az előző századforduló kopott bérházai, majd panel lakótelepek, plázák, autópályák kivezető szakászai és végül a repülőtér teljesítik be a reformkor pesti modernizációs terveinek másfél százados álmát. Ha nem térképmagasból, stratégiai szemmel tekintünk erre a tájra, mint bombázó pilóta, barnamezős beruházó vagy más, magasból lecsapó ragadozó madár, akkor csodás változások történnek. Megelevenedik a táj. Az elővárosi vasút menti forgalmi épület bakterház lesz bakterral, körülötte gyerekek, és a gyárudvaron - ugye emlékszünk - komondor hempereg. Fontos, hogy ezt ne felejtsük el a tananyag-átszervezés után se. Ebből a föld- és emberközeli perspektívából érezhető csak meg a város élő kedvessége ma is. Szereplők sokasága a pesti külvárosi mindennapokból. Anyóka az ablakból, akit a lakásmaffia költöztetett a Gellért-hegyi villából a pestújhelyi szobafogságba. A gyülekezetbe belépő drogos fiatalok, akik jó útra tértek, csakhogy az evangélikus istentisztelet kikristályosodott „formavilága” áthatolhatatlan üvegfalként áll előttük a templomban. Kisebb-nagyobb vállalkozók, akik gyomrukban érzik a kapitalizmus mindennapi feszültségét. Öregek, akiknek egy felborult világban a pad és az énekeskönyv - amely persze aligha mérhető a dunántúli, szarvasi stb. énekeskönyvhöz - jelenti a stabilitást, az értéket a mindennapokban. Szombati plázatalálkozások fiatalokkal a keresztelő után... Pest mai formája egy mindent átalakító gazdasági fejlődés másfél századáról árulkodik. Ennek élményéről Kusturica egy korai filmjének visszatérő mondata jut eszembe, a nyolcvanas évek épülő jugoszláv pa-Pesten a lélek nelházaival a háttérben: „Mindennap minden tekintetben egyre többet fejlődöm.” Itt a városban mindennap minden tekintetben egyre többet, előre és vissza. Evangélikus keresztényként itt élve a folyamatos változásban mi is változunk, fejlődünk vissza és előre. Lépéskényszerben vagyunk, hogy a változás állandóságában megéljük a krisztusi tanúságot. Hogy azok közé tartozzunk, akiknek nem térkép e táj. Élve a várost sokszínűség vesz körül, minden érzékszervünk számára a kihívások és impulzusok sokaságával. Pesti hangok, amelyekhez a forgalom zaja adja az állandó alapot. Koreai misszionáriusok hihetetlen dallamú, magyarított szövegű énekei az aluljáróban, vidám húsvétvasárnapi tánc letölthető klipje a Hősök teréről, fájdalmas profizmussal és teológiai ijedelemmel, európai magasságú egyházzenei elefántcsonttornyok kiemelkedése a város fölé és Tamásmisék halott dallamokat feltámasztó stíluskísérletei, új találkozások. Talán valahogy így hallgatható ki a pesti lélek keresztény dallama. Sokféle, de aligha meghatározó egy-egy médiahatalom slágergyárához képest. Pesti ízek. A szétpaprikázott turistagulasch, a trendi gasztrobisztrók aranyárú ételkölteményei és a gyorsétteremláncok mindenütt egyforma üzleteinek szendvicsei mellett a buddhista és máltai ingyenlevesek életmentő melege. Gyülekezeti ebédek ókeresztény hangulata, megújuló karizmatikus gyülekezetek kisgyermekes családokhoz megérkező komatálai. A pesti lélek rezdülései, melyeket térképről megízlelni aligha lehet. Gazdasági centrum a luxus arcpirító csillogásával és a nyomor szívszorító, aszfalton heverő mindennapi ellentétével - ez is a pesti lélek. Tömegben egyedül, zsivajban szó nélkül. Bizonytalan kapcsolatban, nehogy a még jobb lehetőségét a lekötöttség elriassza. # * * Alapvető keresés - Tillich kifejezésével - a mélység dimenziója után, sámándobolástól párosával járó amerikai mormon fiatalokig, katolikus városmissziótól moziban gyűlő golgotásokig. A reformkori Pesten, az egész gyorsulási folyamat kezdetén még az evangélikus áramlat is a meghatározó trend egyik mozgatója volt, mára azonban nagyjából beleszürkült a városképbe. A keresztény és benne a lutheránus múlt pesti nagysága helyet kap bővülő múzeumokban, köztéri szobrokban és megtalált freskókban. De az élet tanítómestere csak az aktív, jó (múzeum)pedagógiában neveli a pesti lelket, mely hajlamos elsekélyesedni és durvulni. A szarvasi Szélrózsa egyik legnépszerűbb programja az evangélikus aranycsapat volt, még pesti gimnazisták is megnézték. Őket egyébként is megfogta a Szélrózsa lelkülete. Bár mindig utazni kell érte, a pesti lélek feltöltődésének helyszíne manapság a fesztivál - Kapolcstól Szarvasig, Bánktól az Ördögkatlanig. A fesztiválszezon végén a nagyvárosi őszben már esik az eső. Ilyenkor az ember máris napfényről álmodik, és visszaemlékezik a nyárra. Az év talán utolsó szabadtéri koncertjén egy budai udvaron két zenész játszik a színpadon: Szalóki Ági, az ország egyik legjobb énekesnője és Borlai Gergő, valószínűleg legjobb dobosa. Nyári emlék, amikor ők egy alföldi liget szabadtéri színpadán léptek fel ugyanezekkel a dallamokkal. Vagy mikor két évvel korábban Ottlik iskolájának udvarán - katonadal helyett - három fiatal énekesnő (egyikük Szalóki Ági) a Paradicsom című különleges népdalt énekli: „Nem láttam még szebb gyümölcsfát, / Mint Úr Jézus keresztfáját. / Piros vérrel virágozik, / Szentlélekkel illatozik." Nyári emlékek. Igazi kakaóíz Amerikából, Tamás-mise Tessedik templomában, alföldi forróság a park árnyai között, az ország legharciasabb gyülekezetének legharmonikusabb gospeldallamai, rövidnadrágos püspök apukák, nagyapák és kedves, fiatal, lelkes arcok mindenütt. Záró istentisztelet, amelynek vitalitását bármelyik pesti évközi vasárnap szívesen látnám. * * * Múlt és jelen és remény a jövőre. Hátha elég gazdagok vagyunk, hogy emlékezésre méltó, lélekmelegítő hitélményeket adjon egyházunk! Szemben sok keserű trenddel, amely körülvesz. Alapvetően cinikus és rendszerkritikus kultúrában értéket adni hálátlan feladat. Olyan gazdagok lennénk, hogy lemondhatunk az új élményekről, pusztán elefántcsonttorony dicsőségünk emlékezetéből? A puha fedelű énekeskönyvnél biztos tartósabb a kemény fedelű, mégis talán kapcsos változat kellene, gyűjteni a kedves dalokat. Ha nem találjuk meg a közvetítő eszközt, legfeljebb koporsónkba mellénk temetik kemény fedelű értékeinket, és ráírják: élt ötszáz evet. Pesti divat szerint, szóróparcellában csak a por és a szél marad. Releváns, hiteles értékeket kell megmutatni az élethez, amelyek éltetni tudnak. # # * Két pesti lelkész a Balaton-parton a sötét tó felé néz. Szürke falak között álom bontakozik ki a beszélgetésből: behozni a nyár szabadságát a szürke kősivatagba. Szélrózsa Pest közepén, ahol a metrók keresztezik egymást. Néhány száz méterre onnan előkerült a freskó a belvárosi templom falán, a pesti lélek nem veszett el. A nagyváros szabadsága, sebessége, tudása itt van, csak ki kell szabadítani a lelkét a szürke falból. Élő emberi szövetté lakni a kőtengert: Radnótival, dallammal, ihletett beszéddel és ötletekkel. Október 16-án összegyűlnek Újpesten, hogy elgondolkodjanak erről a városról, az itteni keresztény létformáról egy pesti missziói nap keretében. Lehet együtt gondolkodni, álmodni és tenni, hátha evangélikus templomok falában is el van rejtve a kék ég egy darabja Budapesten. A szerző evangélikus lelkész Szélrózsa-tízek utótalálkozója Fiatalokat megszólító legnagyobb országos rendezvényünk, a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó 2009-ben bővült utótalálkozóval. A Szélrózsa-tízek szervezőcsapata viszont már hagyományosan minden második év őszén megtartja a fesztivált kiértékelő összejövetelét, és ilyenkor a jövő tervezése sem maradhat el. A tízek csapata - a munkaági vezetők jelenlétében - a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon vendégszeretetét élvezve október í-jén tekintett vissza, illetve előre. Gáncs Péter püspök különleges meglepetéssel készült az alkalomra: egy-egy, az idei találkozó mottóját és helyszínét felidéző, „Középkezdés Veled” feliratú pólót viselő plüss-szarvassal ajándékozta meg köszönetképpen a főszervezőket. Az egyes munkaágak szarvasi tapasztalatainak megbeszélése és az elektronikus úton kiküldött kérdőívek összegzése után részben a hogyan tovább kérdését is megválaszolták. A 2008-ban újraalakult gyermek- és ifjúsági bizottság ezentúl saját hatáskörébe tartozónak tekinti a találkozó szervezését, természetesen nem kizárva a jövőbeli feladatokból a - már „történelmi fogalomként” tovább élő - tízek továbbra is lelkes tagjait. Marton Tamás, aki a kezdetektől szívügyének tekintette az evangélikus ifjúság „szélrózsás összefogását” és mindig nagy részt vállalt a rendezvény előkészítéséből és lebonyolításából, ezen alkalommal jelezte visszavonulását, igaz - segítségképpen is - a KIÉ révén továbbra is elkötelezett „szélrózsás” marad. Smidéliusz Gábor pedig, aki Szélrózsa-atyaként négy éven át vezette a tízek munkáját, Mesterházy Balázsnak, a soproni líceum iskolalelkészének adta át a stefétabotot, aki a gyermek- és ifjúsági osztály három dolgozójával együttműködve szeretné megtartani a találkozó mozgalmi jellegét is. (Ezt alátámasztja a felkérést elvállaló „új” Szélrózsa-atya felhívása is: a balaz's.mesterhazy@gmail.com e-mail címre várja azon gyülekezetek, illetve települések érdeklődését, amelyek szívesen otthont adnának 2012 júliusában a 9. Szélrózsának.) A legközelebbi országos szintű ifjúsági összejövetelre, a mindenki számára nyitott Szélrózsa-utótalálkozóra 2011 februárjában Budapestre várják az érdeklődőket. 2013-ban pedig - régi terveket valóra váltva - elkezdődik reménység szerint az erdélyi Szélrózsa története is... ■ - GBM -Könyvelőadó a Kulteában Külön (fizetendő) kívánalom híján többnyire az Evangélikus Életben is igazságos egyformasággal kereteződnek hétről hétre a hirdetések, okkal feltételezve persze, hogy így is mindenki megtalálja a számára érdekes-értékes információt. Kiadónk múlt hét szombat délutáni különleges könyvbemutatójának hirdetése (EvÉlet, 39. szám) azonban alighanem elkerülte a fővárosban élő kisgyermekes szülők figyelmét. Avagy: méltatlanul kerülte el. Kovács Viktor győzte meg ifjú (és kevésbé ifjú) hallgatóit arról, hogy a Luther Kiadó és a cédét rögzítő Gryllus Kiadó nem érdemtelenül fogott össze a kiadvány létrehozása érdekében. Nagy Bandó András, Sarkady Sándor, Blaskó Virág Márta, Veres Andi, Mentovics Éva, Markó Béla, Gyárfás Endre, Drégely László, valamint Devecsery László olvasható és megzenésítve hallgatható versei olyan üde és igényes tálalásban kerülnek a gyermekek elé (a kötetet Gyarmathy Ildikó rajzai il-Hogy maga a bemutatott könyv, az Ignác, mit látsz? című foglalkoztató kötet felettébb népszerű lesz az óvodás és alsó tagozatos gyermekek (és nevelőik) körében, azt nem nehéz megjósolni, ám azt csak kevesen olvasták ki a hirdetésből, hogy október másodikén a Palinta Társulat nemcsak bemutatja, hanem - részben - elő is adja a CD- melléklettel ellátott kiadványt... A kötetben szereplő versek komponistája és előadója, Veres Andi azért így sem üres nézőtér előtt várta interaktív zenés gyermekprogrammal közönségét. Társulatában ezúttal a kiváló gitáros, Bellák László és a számos hangszert megszólaltató teológushallgató, lusztrálják), amire manapság sem a könyvesboltokban, sem a koncerttermekben nem találunk sok példát. Búslakodniuk azért azoknak sem kell, akik elmulasztották feljegyezni a „könyvelőadásnak” helyet adó Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum címét (1051 Budapest, Szent István tér 1S-). A jövőben ugyanis a Kulteának „becézett” intézmény színházterme lesz a Palinta Társulat új otthona, ahol havonta egyszer (legközelebb november 14-én 11 órától) várják szüleikkel a 14 éven aluli gyermekeket. Például a Deák téri templom reggel 9 órai istentiszteletén részt vevő családokat... ■ Lukács Gabi felvétele
