Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-08-15 / 33. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. augusztus 15. » 3 Új „lelki gyöngyszem” Gyöngyösön Határokon át Melanchthonnal Folytatás az 1. oldalról Az ünnepi istentiszteletet követő közgyűlést dr. Szabó Dénes felügyelő nyitotta meg mindenkit pontosan számon tartó köszöntő és köszönő szavaival. Fatalin Flelga, a szórványgyülekezetet gondozó hatvani lelkész mindenekelőtt elmondta, hogy a gyöngyösi evangélikusok igazán büszkék lehetnek, hiszen már a reformációt követő időkből, i553-ból található feljegyzés az itt élő lutheránusokról. Röviden beszámolt az imaház kialakításának folyamatáról, és elmondta: a közösség hűségét és élni akarását bizonyítja, hogy egy régóta dédelgetett álomból valóság lett, mégpedig úgy, hogy ezért újra és újra áldozatot kellett hozniuk. Az eredetileg családi házként használt épület lassan gyülekezeti életre alkalmas térré alakult, meglettek a berendezési tárgyak is. Példaértékű, hogy a maroknyi gyülekezet évek hosszú során át gyűjtögette össze azt az anyagi tartalékot, amelyből megvásárolhatták a berendezést. A kifejezetten a gyülekezeti ház kialakításának céljával meghirdetett adománygyűjtés eredménye pedig több mint egymillió forint volt. A szőttes oltárkép az Őrségben készült (Palatkásné Kolnhofer Judit alkotása), az oltárterítők pedig Győrben, Kutas Emőke műhelyében; az utóbbiakat a hatvani gyülekezet adományából vásárolták meg. A lelkésznő beszámolója után Mekis Ádám esperes, Kákay István országos irodaigazgató, Juhász Ferenc kanonok-plébános, Csengeri Árpád református gondnok, Benczúr László egyházkerületi felügyelő köszöntése hangzott el; az utóbbi készítette a megvásárolt ingatlan átalakításának tervét is. Végezetül Fabiny Tamás ismét köszönetét fejezte ki a tokaji gyülekezetnek, amely - az országos egyház segítségével - a vártnál lényegesebben nagyobb kárpótlási összeghez jutva 36 millió forintot átengedett belőle a gyöngyösieknek a gyülekezeti ház kialakítására. Nem mellékes az az összefogás sem, amelynek a motorja a gyülekezethez tartozó dr. Székács György országos g ügyész és Helfrich Péter, az or< szágos iroda ingatlanrendezé- S si osztályának vezetője - a 1 lelkésznő férje - volt, hogy mi< nél rövidebb időn belül meg° valósulhassanak a tervek. ö A gyöngyösiek öröme pedig 2 hétről hétre fokozódhat, hiszen mostantól minden vasárnap délelőtt tizenegy órától istentiszteletet tarthatnak a gyülekezet új otthonában, az Arany János utca 6. szám alatt. ■ HHÁ W- Folytatás az 1. oldalról A történész köszöntőbeszédében elmondotta: „A 16-18. században Melanchthon a legolvasottabb szerzők egyike volt, Magyarországnak nem volt olyan szöglete, sem olyan társadalmi rétege, ahol ne állt volna az otthonok könyvespolcain egy-két kötete.” Majd hozzátette: „Előbb vagy utóbb minden tudós szembekerül Melanchthonnal.” Halálának négyszázötvenedik évfordulóján, 2010- ben a protestáns egyházak a reformáció nagy tanítómesterére emlékeznek, a reformációi emlékbizottság pedig a 2017-ig tartó tematikus évek sorában az idei évet a reformáció és nyilvánosság témának szenteli. Mindezek jegyében méltó tiszteletadásnak és megemlékezésnek bizonyul a bőséges információval szolgáló tárlat, melyből kitűnik, hogy Wittenberg valóban Európa egyik legfontosabb szellemi műhelyévé vált a reformáció következtében, és ezen a téren döntő érdemeket szerzett Philipp Melanchthon is. A16. században több mint ezer, Magyarországról érkezett diák látogatta a wittenbergi egyetemet, közülük négyszázharmincan voltak Melanchthon tanítványai - többeket a házába fogadott, asztalához hívott. A magyar diákokkal - levelezés útján - rendszeres kapcsolatot ápolt, ezért jogosan nevezik Magyarország tanítójának is. Bizonyságát adja a tárlat annak, hogy a határok valóban legyőzhetők nemcsak országok, de templom és tér, profán és szakrális között is: mindössze egy kiállítás szükséges, ahol e kettő értéket teremtve találkozik. Az első tabló egyik " mondata ekképp fogalmaz: £ „Európának szüksége van Cili ceróra és Krisztusra, humaniz-LL_ ° musra és reformációra, mű£ veltségre és hitre.” < A kiállítás szeptember 15-ig tekinthető meg a Deák téri evangélikus templomban hétfőtől szombatig délután három és hat óra között. ■ Horváth-Hegyi Áron hirdetés „...hogy mindnyájan egyek legyenek...” (Jn 17,21) Tiszteletteljes szeretettel hívjuk testvéreinket augusztus 19-én 18 órára a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának kápolnájába (1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3.) az állami ünnepünk előestéjén ökumenikus közösségben megrendezendő ünnepi istentiszteletre. D. Szebik Imre, a MEÖTelnöke, dr. Bóna Zoltán, a MEÖTfőtitkára A fűtőrendszer átmosása Hétfőn délelőtt írom ezt az Égtájolót. Hajnalban még nyugalom volt a házban, gyorsan papírra is vetettem néhány gondolatot. Aztán megindult a hivatali élet: telefonok, megbeszélések, látogatók, elintézendő ügyek. Közben feleségem rákérdez, mikor teszem fel a kerékpárokat az autó tetejére. Ő már csomagol. Estére ugyanis szeretnénk a szárszói üdülőbe érni. Tapasztalatom, hogy sok lelkész nehezen megy szabadságra. Vagy azért, mert nem könnyen kap helyettest, vagy azért, mert önmagát nélkülözhetetlennek gondolja. „Húsz éve nem voltam szabadságon!” - hallottam már kollégától, és nem tudtam eldönteni, hogy panaszkodik vagy dicsekszik. Ezzel szemben ismerek olyan egyházmegyét, ahol kötelezővé tették: minden lelkész legalább két hetet legyen távol a gyülekezetétől, és pihenjen, töltekezzen. Mert bizony el lehet fáradni. Mi, akik visszatérően beszélünk a sabbát jelentőségéről, nem tartjuk meg a heti egy munkaszünetet. Pedig jól mondjuk: Isten nem hat, hanem hét nap alatt teremtette a világot. Ugyanis a pihenés is a teremtő folyamat része. Prédikálunk Jézus szaváról, hogy „jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28) - ám mintha magunkban hozzátennénk: mindnyájan, a lelkészeket kivéve, hiszen ők nem fáradhatnak meg. Mit szól a gyülekezet ahhoz, hogy a nagytiszteletű úr vagy asszony szabadságra megy? Sokat jelentett nekem, amikor először találkoztam egyik püspökelődöm, Szabó József Áldottfáradtság című írásával: „Fáradt vagyok. Ó, az a nyomorult emberi fáradtság, amelyet olyan jól ismerek. Mellém telepszik alkonyaikor; nagy, nehéz zsákot tesz a vállamra, súlyos ólmot kezembe-lábamba, s húz-húz lefelé... (...) Miért nem lehet az ember mindig friss, eleven, tettre kész, ruganyos akaratú, hogy így állhatna mindig Isten audienciájára...?! (...) Úgy találtam, hogy ha az ember elég alázatos tud lenni, akkor még a fáradtság is evangéliumi örömhírt tud jelenteni. Igen, mert Jézus is elfáradt. Aki világokat tart a kezében, és a csillagokkal labdázhatik, egyszer úgy elfáradt az úton, hogy »azonmód« leült. Elcsigázott teste restelkedés nélkül azonmód leroskadt Jákob kútjának kávájára. Úgy elaludt a hajóban, hogy még a vihar táncoltató ereje sem tudta felzavarni, s úgy elgyengült a kereszt alatt, hogy erőtlenül hullott Jeruzsálem utcaköveire. Azóta a fáradtság szent dolog lett, mert Ő megszentelte. Jézus akkor volt leginkább ember, mikor elfáradt. Sohasem hasonlított jobban hozzánk, mint amikor az utazástól elfáradva azonmód leült a kútkávára. Ez azt jelenti, hogy ami-ÉGTÁJOLÓ kor fáradt vagyok, akkor hozzá hasonlítok.” A fáradt embernek pedig pihenésre van szüksége. Nem kisebb igehirdetőtől, mint Cseri Kálmántól olvastam egyszer egy szemléletes példát. Eszerint a pihenés olyan, mint amikor egyszer a templomuk fűtőrendszerét átmosták. Fűtött az még úgy is, de amikor kimosták belőle azt a sok iszapot, vízkövet, rozsdalemezeket, sokkal jobb lett a hatásfoka. Sok minden lerakódik bennünk is, és Isten néha megálljt parancsol. Amíg ez az átmosás történt, mondta az igehirdető, nem lehetett fűteni. Üzemszünet volt. Rövid időre meg kell állni, hogy utána hosszú időn át jobban üzemeljen minden. Rövid időre megállhat az ember, vagy megálljt parancsol az Isten. Persze fontos, hogy a pihenés ne egyszerűen kikapcsolódás, hanem bekapcsolódás is legyen. Engedjük, hogy Isten újítson meg minket belülről. Most, hogy újra átgondolom Cseri Kálmán szavait, kezdek szabaddá válni belül. Talán nem áll meg az élet nélkülem. Sok rám rakódott vízkőtől, iszaptól és rozsdától szabadulhatok meg én is. És az üzemszünet után talán munkám hatásfoka is jobb lesz. Mindezeket végiggondolva egyre jobban kezdem várni az egyhetes szárszói nyaralást. Ott majd végre le lehet lassulni. Milan Kundera Lassúság című regényére utalok, ahol egyebek mellett ezt olvashatjuk: „Miért tűnt el a lassúság öröme? Hol vannak a hajdani ődöngők? Hol vannak a népdalok semmittevő hősei, a vándorlegények, akik malomról malomra járnak, és csillagos ég alatt alszanak? Eltűntek volna a mezei ösvényekkel, a rétekkel, tisztásokkal, a természettel együtt? Egy cseh mondás szép hasonlattal határozza meg édes semmittevésüket: nézegetik a Jóisten ablakait. Aki a Jóisten ablakait nézegeti, az nem unatkozik; az boldog." Mennyire összecseng a cseh író gondolata Gyökössy Endre bibliai parafrázisával: „Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel, és örömmel indulnak útjukra.” Bizony, le kell lassulni. Életünk egyre inkább a gyorsaságról szól. Nemcsak a sportban és az üzleti életben, hanem az egyházban is egyre nagyobb a sebesség. A pörgés néha nem baj, de igazat adok egy lelkész kollégámnak, aki szerint az egyháznak nem kellene mindenáron beszállnia a gyorsulási versenybe. Szépen írja Weöres Sándor: „A por siet. A kő ráér.” Kundera írása szerint a gyorsaság összefügg a felejtéssel, a lassúság pedig az emlékezéssel. Az egyház létéhez pedig kezdettől fogva hozzátartozik az emlékezés. Néha kell a lassúság. Egy mondás szerint a teknős többet tud az útról mesélni, mint a nyúl. Időközben hétfő délután lett. A bicikliket ugyan még mindig nem pakoltam fel a kocsira, de lélekben már kezdek útra kelni. Várom a nyaralást, hogy együtt lehessek családommal, barátaimmal, a természettel, kedves könyveimmel. Elképzelem a csütörtököt, amikor odaballagok a szárszói üdülő portájára, hogy kezembe vegyem az Evangélikus Élet friss példányát. Komótosan árnyékba húzódom majd. Hátradőlök a nyugágyon, és a harmadik oldal alján egy cikkre bukkanok, ezzel a furcsa címmel: A fűtőrendszer átmosása... Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
