Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-08-08 / 32. szám

12 41 2010. augusztus 8. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Építsünk hidakat, és romboljuk le a falakat! Az Atlantic Bridge nemzetközi keresztény ifjúsági szervezet újra Kőszegen tartja nyári találkozóját ^ Az idei, augusztus í-je és 8-a között zajló találkozóra a házigazdákon kívül Hollandiából, Izlandról, Lengyelországból, Csehországból, Németországból, Litvániából, Romániából, Belgiumból, Kanadából, valamint az Egyesült Államokból érkeztek a résztvevők. Rajtuk kívül mosonmagyaróvári, soproni és kőszegi fiatalok vesznek részt a ren­dezvényen, ugyanis ezekben a városokban működik úgynevezett Bridge Builders Club, amelyek az év folyamán is kapcsolatot tartanak külföldi csoportokkal. A kőszegi fiatalok Hollandiában jártak az idén, a soproniak izlandi vendégeket fo­gadtak, míg a legrégebbi csoport - a mosonmagyaróvári - az Egyesült Államok­ba jutott ki. Az utóbbiról mindannyian tudunk, hiszen tragédiájukról hírt adott a sajtó: két diák egy hónappal ezelőtt hajóbalesetben vesztette életét Philadelphi­ában. A tragédia hatására nyilvánvalóan más az idei találkozó. Egyik este közös imádságra gyűlnek össze a kőszegi evangélikus templomban a fesztivál résztve­vői, hogy emlékezzenek a két fiatalra, akik 2009 decemberében még részt vettek ugyanitt a kőszegi hétvégi előkészületi alkalmon... Az Atlantic Bridge csütörtökön este mutatkozik be a Kőszeg főterén felál­lított színpadon, ahol egy Egyesült Államokból való zenekar is játszik. Pénte­ken este pedig vacsorára hívják meg kőszegi keresztény családok a fesztivál kö­zel száz résztvevőjét, hogy a fiatalok magyar családok életébe is bepillanthas­sanak egyhetes magyarországi tartózkodásuk idején. ■ B. Cs. A Clachan híd Skóciában - „híd az Atlanti-óceán fölött” Nyelvészettől a japán kardok készítésének titkáig ► Második alkalommal rendezik meg ezen a héten a Lotz János nyári diákegyetemet a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban. Az augusztus 2-i ünnepélyes megnyitón a tábor vezetője, Lenczné Vrbovszki Judit tehetségmenedzser közel félszáz fiatalt köszönthe­tett, közöttük Erdélyből és Szlovákiából érkezett diákokat is. A kel­lemeset a hasznossal összekötni kívánó résztvevők idén a retorika, a média, a kreatív írás, a nyelvészet vagy a japán kultúra alaposabb megismerésére csábító szekciók valamelyikére jelentkezhettek. A nyári diákegyetem fővédnöke a Déli Evangélikus Egyházkerület fel­ügyelője, Radosné Lengyel Anna, aki férjével - a főként szintén rádiós szerkesztőként ismert Rados Péterrel — együtt előadásokat is tart a fiatalok­nak. Előadóként érkezett Bonyhádra- többek között - Daniel Abondolo (a Londoni Egyetem Szláv és Kelet-eu­rópai Tanulmányok Intézetének ok­tatója), illetve Benő Attila, a kolozs­vári Babes-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar és Átalános Nyelvészeti Tanszékének docense és - visszatérő előadóként - dr. Simoncsics Péter, az előbbi tanszék nyugalmazott docense. A fiatalok műhelymunkák során is „ellenőrizhetik” mélyíthetik ismere­teiket. A hét végére - az Evangélikus Élet szerkesztőségét képviselő team irányításával - a diákegyetemnek el­készülhet a saját (hon)lapja is, és a gimnázium tervei szerint az előadá­sok anyagából idén is önálló kötetet fognak megjelentetni. A táborlakók természetesen Bonyháddal és vonzás­­körzetével - Kakasddal, Szekszárddal, Bikallal, Péccsel - is megismerkednek. A hét nyitóelőadását dr. Simoncsics Péter tartotta „A lét dadog csak a tör­vény a tiszta beszéd” címmel. Ebben hangsúlyozta: „A lét bonyolult, rejté­lyes, a törvény viszont leegyszerűsített, áüátható. Tekintsük az Ótestamentu­mot a társadalmi alaptörvénynek. A társadalom és a természet törvényeit meg lehet ugyan szegni, de annak kö­vetkezménye van. A nyelvben a sza­bályok mellett sok kivétellel találko­zunk, mi több, ezeknek van igazi hír­értékük, vagyis itt a kivétel tartja életben a rendszert.” Az ünnepélyes megnyitót követő­en a táborlakók és az előadók emlék­szalagot helyeztek el Lotz János már­ványtáblájánál, és mintegy a világhí­rű nyelvész életútja emlékének adóz­va, az „Elindultam szép hazámból.. című népdalt énekelték el közösen. Lotz János nyelvész (1913-1973) egykor a bonyhádi gimnázium diák­ja volt, és az evangélikus intézmény­ben igazán kreatív módon tartják ele­venen az emlékét - a nyári diákegye­temen túl az iskolában az ő nevét vi­selő anyanyelvi szakkör működik, amely filmet is készített a híressé lett hajdani bonyhádi gimnazistáról. Lotz János közel tízezer kötetes ha­gyatéka az Oszakai Egyetem könyv­tárát gazdagítja. Tavaly a bonyhádi gimnáziumban előadást tartott az a Waseda Mika nyelvészprofesszor asszony, aki az intézményben magyar nyelvet tanít, és e tevékenységéért át­vehette a Nemzetközi Magyarságtu­dományi Társaság által alapított Lotz János-emlékérmet. Az idei nyári di­ákegyetemnek is vendége két Lotz Já­­nos-emlékérmes nyelvész:: Petőfi Sándor János és Péntek János. ■ Máté Réka A diákegyetem résztvevői szalagot helyeznek el Lotz János emléktáblájára. (A kép jobb szélén Lenczné Vrbovszki Judit.) Mindennapi válságunkból... .. .kiáltottunk fel akkor, amikor a hu­szonegyedik nemzetközi ökume­nikus szabadegyetemre készültünk, amely immár második alkalommal lelt otthonra Nyíregyházán, a Luther Márton Kollégiumban. Az egyhetes program - július 26. és augusztus 1. között - az em­beriség és az egyén válságának stá­cióit járta körül Mindennapi válsá­gunkat... címmel, és próbált lehet­séges megoldásokat keresni szakava­tott előadók és érdekes-értékes elő­adások segítségével, szem előtt tart­va ugyanakkor azt, hogy a hit a ke­resztény ember számára potenciá­lis problémamegoldást jelent. Az első nap az érkezés és az is­merkedés jegyében telt, melyre kü­lönösen megfelelő volt a Pántlikás együttes zenéje által kísért nép­táncház. Laborczi Géza szervező lel­kipásztor egzisztenciális válsága­inkról beszélt, amelyek kiemelten fontos helyet foglalnak el egy olyan világban, ahol két ember találkozá­sa egyúttal konfliktushelyzetet hor­doz magában, és ellentétek ütközte­­tési pontjává válik. Kedden mindennapi ajándéka­ink és veszteségeink témája uralta a napot: Jób példája járt előttünk. Mindeközben sokoldalú lelkipász­torral ismerkedtünk meg Laborczi Géza személyében, aki egy előadás erejéig „szereplírát” alkalmazott - mivel az aznapra meghirdetett elő­adás szakembere nem érkezett meg -, közgazdászként beszélt a gazda­sági válságról mint jelenségről. Az estet koncertemóciók zárhat­ták: Völgyessy Szomor Fanni a dal­lam nyelvét beszélve tartott szemi­náriumot érzésekről, lelkűnkről. Gondoltunk már a virslire úgy, mint a globalizáció lehetséges szim­bólumára? Nos, Hammer Ferenc, az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociológusa erre is felhívta figyel­münket („a globalizáció lehet olyan egyértelmű, adott dolog, mint mondjuk egy virsli, más szempont­ból azonban mégsem az, hiszen nem mondhatjuk, hogy gyere ide, hamm, bekaplak”), illetve heves vi­tát váltott ki előadásával, melynek központi kérdésfelvetése a globali­záció pártolásának vagy ellenzésé­nek lehetetlensége volt. Az elő­adást kísérő vita során azt a követ­keztetést vontuk le, hogy a globali­zációnak nem lehet ellenállni, ugyanakkor a hit olyan eszköz, amely megszűri ezen univerzális folyamat jó és rossz hozadékait. Este parázs vita szemtanúiként György Péter esztéta és és Béres Tamás teológus párbeszédét kö­vethettük nyomon arról, hogy van­­e keresnivalója a kereszténységnek a médiában. A beszélgetés folyamán felmerült a korszerű egyház prob­lematikája is, amely újabb kérdésla­vinát indított el a nézőközönség soraiban. Az estet csalódásaink és a Zsolt 55.13-15 zárták; Géza bácsi közve­títő munkáját követően pedig jó szabadegyetemisták módjára min­denki kihagyta az estére betervezett „szundikációt” - tudniillik a Balázs Elemér Group adott koncertet a kollégium udvarán. Pénteken a művészetek görbe tükrében nyalogathattuk válságunk­ban szerzett sebeinket. Kiss Me­linda képzőművész előadása min­den érzékszervre hatott, hiszen a ha­gyományos festészettől kronológi­ai sorrendben eljutottunk a fénykép­hez és a filmművészethez is. Meg­döbbentő és elgondolkodtató kép­zeletbeli túrának lehettünk részesei, délutáni, valódi túránk pedig a sós­tói állatparkba vezetett, ahol az újonnan épített oceanárium vendé­gei voltunk. Este a bábos munkacsoport ve­zette fel az áhítatot, a tékozló fiú történetét fakanálbábuk keltették életre. Egész heti munkájuk gyü­mölcsét a néptáncosok, a különle­ges technikával (pixiláció) dolgozó fotósok és gyöngyfűzősök is le­aratták a szombat esti záróprogra­mon. A szombat nagy dilemmája a ke­reszténység válsága volt, amelyre megoldást mutathatott Béres Tamás evangélikus teológus délelőtti elő­adása. Az esti programon nemcsak a munkacsoportok produkcióit övez­te nagy érdeklődés, hanem a beter­vezett karaokeesfet is. Dicséretes, hogy az újságíró csoportnak sikérült - hagyományukkal ellentétben - idejében befejeznie a tábori újság megszerkesztését, így ők is sajtó­szemlét tarthattak a záróesten, de a legnagyobb sikere - kétségkívül - táborvezetőnk szokásos esti áhíta­tának volt, amely ezúttal mindenna­pi függőségeinkkel szembesített minket. A vasárnapi zárónapot Tiszado­­bon töltöttük, ahol az Andrássy-kas­­télyban vehettük magunkhoz az úr­vacsora jegyeit. Együttlétünk csúcs­pontjaként főangyalválasztásra ke­rült sor, amely az egész heti ajándé­­kozós játékunk leginkább várt moz­zanata volt. A megtisztelő címet ez­úttal Petrikovics Edit nyerte el. Ilyen volt a mi utunk a válságból a váltságba - így visszük haza ma­gunkkal ezt az izgalmas utat, hogy válságkezelési stratégiánk példa le­hessen családunk, barátaink, évfo­lyamunk számára is. ■ Bíró Árpád A SZERZŐ FELVÉTELE

Next

/
Oldalképek
Tartalom