Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-08-08 / 32. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. augusztus 8. !► . nagygyűlés Ezerarcú világ Emberek, kultúrák, nyelvek kavalkádja Afrika. Egy szín, egy dallam, egy hangulat? Dehogy. Amikor kicsit közelebbről kapcsolatba kerülünk vele, csak ámulunk és bámulunk, hogyan lehet ennyire sokarcú kultúra, ennyire változatos világ: számtalan nyelv és dialektus, különböző viseletek, táncok, ritmusok. Zsinati hangulat Krisztus után az első évszázadokban az ismert világ minden keresztény közösségéből összegyűltek püspökök és presbiterek. Hitvitákba bonyolódtak, és többórás, -napos, olykor évekig is húzódó polémiák után fogalmaztak meg kikristályosodott hitvallásokat. Gondok, tisztázandó kérdések azóta is újra és újra előbukkantak. A Lutheránus Világszövetség stuttgarti nagygyűlésén is a szélrózsa minden irányából érkező egyházak püspökei és küldöttei tanácskoztak hosszú órákon át. Idejük legnagyobb részét a gyűlésteremben töltötték. Ugyanannál a mikrofonnál szólt hozzá a beszélgetéshez az indiai püspök és a norvég küldött, az afrikai ifjúsági küldött és a brit püspöknő. A gondok ma mások, a vita más témákról zajlik, mint másfél évezreddel ezelőtt. De a gyűlés végén itt is született egy dokumentum. Ez alkalommal nem egy hitvallás, hanem egy üzenet, amely összefoglalja, milyen fontos kérdésekkel kíván foglalkozni a világszövetség. Lutheránus arcok Délelőtt fél tíz. Bibliatanulmány. Lassan szállingózik a csapat a kijelölt helyre. Tíz perc múlva összeverődik a társaság. A csoportvezető El Salvadort teológus fiú. Számára az evangélikus egyház az, ami segít országa lakosságának nyomorúságban tengődő tömegein. Jézus nyomán haladva tettre készen várja, hogyan és mit változtathat, hogy minél hitelesebb egyház tagja lehessen. Az elhalasztott meghívás történetéről zajlik a beszélgetés. Dán, német, magyar, finn teológushallgatók vitatkoznak. Az idők végén mindenki részesül Isten szeretetében, és üdvözül? Szót kér az indonéz evangélikus, a kis japán egyház tagja... És ott van a csapatban egy fekete lány is, aki Chicagóban tanul. Isten szeretete határtalan. Hogyan utasíthat el bárkit is? Valóban határtalan a szeretete, és minden nemzetet, emberfajtát országába vár. A Szentírás tanúsága szerint az Isten országába való jutáshoz a Jézusba kapaszkodó hit szükségeltetik. A csapat is tapasztalhatja, hogy Isten szeretete végtelen. Válogatás nélkül minden nemzetből megszólít valakit. Ők minden különbözőségük ellenére is Jézusban bízó evangélikusok. Bíznak abban, hogy Isten a hitetleneknek is gondjukat viseli, és valahogyan mindenkinek esélyt ad az ő megismerésére. Az alkalmat egy palesztin lány zárja, aki az arab Útmutatóból olvassa fel a napi igét. Dicsérjétek az Úr nevét! Mindenki áll, és zengő hangon énekel. A rendszeresen tartott áhítat veszi kezdetét. Reggelente egy-egy kontinens képviselői jutnak szóhoz. Minden nép és temperamentum dalai felcsendülhetnek. Az afrikai daloknak van egy különlegességük. Némelyek egy őserdő hangulatát tudják megidézni. Közben a mennyezeten gyönyörű, csillogó-villogó csillár díszeleg. Ki így, ki úgy, de minden nemzet a maga adottságaival dicséri azt, aki az egész teremtettségnek életet adott. Isten képmásának pompás sokszínűsége Izgatott készülődés, szaladgálás. Az este folyamán minden kontinens be szeretné mutatni nagyszerűségét. Nemzetközi ifjúsági konferenciákon a kulturális est a hét egyik fénypontja. Az est programjára készülve mindenki azon töri a fejét, hogyan tegye érdekesebbé a bemutatkozást, mit és hogyan tárjon a többiek elé országáról, kontinenséről, a számtalan jellegzetesség közül mit emeljen ki. A bemutatkozás alkalmával énekek, finomságok neve, földrajzi adatok röpködnek a levegőben. Az LVSZ drezdai előtalálkozóján a fiataloknak nem kellett sokat fáradozniuk, hogy ámulatba ejtsék egymást és az egész nézőközönséget. Annyira különböző kultúrákhoz tartoztak, hogy minden hang, szín meglepetésként hatott. Az ázsiaiak hihetetlen sokféle és színpompás ruhában vonultak fel. Az indonézeknek, indiaiaknak, japá<r noknak, kínaiak-LU n nak különleges k nemzeti viseletűk < van, nem szólva a o pápua új-guineai£ akéról. A nyugat-európaiak játékosan cáfoltak rá a velük szembeni előítéletekre. Az amerikaiak napjaink legjellemzőbb slágereire mutatták be tánctudományukat, amely valóban meglepetés volt a németek keringője után. A tánc terén igazán látványos volt a sokszínűség. Az afrikaiak törzsi táncot jártak, végül pedig a dél-amerikaiak - miután megmutatták, hogy nekik mennyire jól megy a tánc -, megpróbáltak az egész közösségnek salsát tanítani. Az észak- és a kelet-európaiak más oldalát villantották fel a közös kultúrának. Rövid történelmi drámajátékok születtek, amelyek a dán, a finn, a svéd és a norvég történelmet mutatták be. Kelet-Európábán a közös történelem a húsz évvel ezelőtti kommunizmus ideje. Amikor sorban álltak, suttogtak, félve jártak templomba... A kultúrák és színek kellemes hangulatúvá varázsolták az estét. Álmunkban sem gondoltuk, hogy ennyire színes és pompás a lutheránus egyház közössége. ■ Kálit Eszter A nagygyűlés ifjúsága 25 perces prezentáció keretében tárta ötleteit a plénum elé Történet Kenyából És az ínségnek is más és más az arca. A gyógyíthatatlan immunrendszeri betegségről mi is tudunk, és tudjuk azt is, hogy épp Afrika az a kontinens, ahol leggyakrabban fordul elő. Ám hogy ez társadalmi méretekben valójában mit jelent, nemigen tudjuk átérezni. A nagygyűlésen nap mint nap lehetőségünk nyílt jóízű beszélgetésekre. Beszélgettünk egyházainkról, hétköznapjainkról, jövőnkről. Már javában társalogtunk egy kenyai ifjúsági küldöttel, amikor feltűnt, hogy családjáról, otthonáról egyetlen szót sem ejt. Rákérdeztem. Lélegzetvétel nélkül hallgattam válaszát. Szülei 43 és 47 éves korukban haltak meg AIDS-ben. A hét testvér közül a legkisebb követte őket. Három testvére családot alapított, kettő a nyolcvan körüli nagymamánál él, és próbálnak tovább tanulni. Ő maga a fővárosban él és dolgozik, ha van mit. Emellett pedig utcagyerekeknek viseli gondját. Afrika. Ámulatba ejt a kulturális sokféleség, érdekesség - a szív összeszorul, a szó elakad, ha a valódi ínség arca is elővillan. Lutheránus hangyaboly Hasonló az ülésterem ahhoz a szőlőskerthez, melyben együtt, vidáman serénykednek a szőlősgazda vendégmunkásai. Legyenek bár magas vagy alacsony beosztásúak; viseljenek akár egyszerű, zöld egyensálat vagy elegáns selyem nyakkendőt, rövidnadrágot vagy szmokingot: a szünetben végül mindannyian egyazon pultnál és egyenlő mértékben részesülnek a kávébab elmét frissítőfőzetének aromájából. Egy másfél ezer résztvevőt megmozgató világesemény nem nélkülözhet olyan alapvető „végrehajtó egységeket”, amelyeknek szerepe leginkább a hangyabolyban a királynő körül sürgölődő katonákéhoz hasonlítható. Nem hiába, Isten végtelenül színes kertjében mindenkinek megvan a maga feladata. Kinek az, hogy az előadóterem egyik végéből a másikba lósson-fusson a legfrissebb, a plenáris ülés aktuális témájául szolgáló dokumentumokkal, kinek pedig hogy névre szóló asztalánál ezeket átvegye, s felettébb elmélyedve morfondírozzon rajtuk. Utóbbit szokás delegáltnak, előbbit pedig „önkéntesnek”, pontosabban stewardnak (ejtsd: sztyuárd) nevezni. Bár egyik sem egyszerű feladat, Mark S. Hanson leköszönő LVSZ- elnök stewarddefiníciója elég egyértelmű ideológiai fölénnyel ruházza fel önkéntes testvéreinket. Szerinte ugyanis nem kisebb felelősség jutott a stewardoknak osztályrészül, mint a Szentlélek nemes fuvallatát megtestesíteni, mégha e világi környezetben is. Egy steward ugyanis akkor jó steward, ha ő maga láthatatlan, keze munkája viszont annál inkább nyilvánvaló; ha légies mozdulatokkal szökell sorról sorra naprakész információkkal, veszi észre egy pillantásból a kimondatlan kéréseket, tart terepszemlétfáradhatatlanul elveszett delegáltak tekintetét fürkészve, cserél elemet a tolmácsgépben, számlál szavazatot, mosolyog nem trécsel, koncentrál, s mond nemet illedelmesen a feladatkörét meghaladó óhajokra. Mindezek mellett pedig végtelenül eredeti is, hiszen divatot teremt az amúgy teljesen jellegtelen uniformis sál viseletéből S hogy miért ilyen aktív? Ki tudja, a következő vagy az az utáni nagygyűlésen nem ő fogja-e zöld vagy piros lappal jutalmazni delegálttársai indítványait? ■ Horváth-Hegyi Dénes
