Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-07-25 / 30. szám

2 ◄! 2010. július 25. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Istenünk, hálát adunk neked ezért a vasárnapért, megszólító szavadért: hívásért, figyelmeztetésért, hitünk megerősítéséért, buzdításért, vigasz­talásért. Köszönjük neked, hogy nem vagyunk egyedül a téged követésben, hanem testvéreink vannak közel és messze távolban is. Eléd visszük embertársainkat, akikkel ugyanazon a településen, ugyanannak a nemzetnek tagjai­ként egymás mellett élünk. Bo­csásd meg nekünk, ha önzésünk ed­dig gátat vetett annak, hogy közös­ségekben gondolkozzunk. Imád­kozunk azért, hogy közösségeink a te akaratodból szülessenek, és a te áldásod alatt éljenek. Szentlelked ál­tal adj szívünkbe készséget és böl­csességet, hogy kitartóan fáradoz­zunk annak a településnek és annak az országnak a jobbításán, ahol élünk. Imádkozunk nyomorúságban, baj­ban, szenvedések között lévő testvé­reinkért is; azokért, akik betegség, gyengeségükkel való küzdelem, tra­gédia, igazságtalanság, meg nem ér­tés, indokolatlan gyűlölködés terhét hordozzák. Sokféle kísértés ostro­molja nap mint nap gondolatainkat, életünket. Sokféle erőpróba elé állí­tasz minket. Kérünk, add nekünk Szentlelked vezetését, hogy a kísér­tések ellen felvértezettek lehessünk, és hogy az erőpróbák megerősítse­nek minket a benned való bizal­munkban! Imádkozunk e világért, benne minden teremtményedért. Add, hogy az emberiség egyre inkább fel­ismerje, hogy te vagy a mi életünk gazdája, és semmit sem sajátíthatunk ki magunknak. Add, hogy azok a kö­zösségek erősödjenek meg felelős és döntéshozó pozíciókban, amelyek az igazságosság és a szeretet paran­csát egyaránt követik. Hisszük, hogy ily módon nekünk is van felada­tunk környezetünk megformálásá­ban. Ehhez add nekünk Szentlelked vezetését! Mennyei Atyánk, kérünk, hall­gasd meg néped könyörgését, és add meg nekünk mindazt, amit jónak látsz, mert hisszük, hogy te még többet és jobbat is készítesz elő, mint amennyit és amilyet mi kérni tudunk. Őrizz meg minket a te oltal­madban és békességedben, míg föl­di vándorlásunkat befejezzük, és végleg hozzád térhetünk Jézus Krisz­tus, a mi Urunk által. Ámen. SEMPER REFORMANDA „így van a hívő ember cselekedeteivel is, aki hite által ismét visszahelyeztetett a paradicsomba, és újjá teremtetett. Nem azért van szüksége cselekedetek­re, hogy igazságos vagy igaz legyen, ha­nem hogy ne tédenkedjék, hogy testét dolgoztassa, és szolgáljon. A szabadság ilyen cselekedeteit egyedül Isten tetszésére kell cselekednie, meg azért is, mert még nem teremtettünk újjá tökéletes hitre és szeretetre: ezeket kell növelnie, de nem cselekedetek, hanem önmaguk, vagyis hit és szeretet által.” M Luther Márton: Értekezés a keresztyén ember szabadságáról (Prőhle Károly fordítása) SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 8. VASÁRNAP - JER 2,1-9; 29-32 Mi, mai emberek... Mi, mai emberek Budapesten vagy nagyvárosokban gyakran találkozha­tunk utcai misszionáriusokkal. Alul­járókban, köztereken, mikrofonnal kihangosítva, kis csoportosulás kö­zepén áll az igehirdető, és bűnről, megtérésről, Isten kegyelméről, új élet lehetőségéről beszél. Halljátok az igét! - szól a prédikátor a gondjaiba belefeledkezett hangyaboly-néphez, amely nem ér rá elmélyedni Isten sza­vának igazában, nem ér rá fejét fel­emelni az ég felé. Bár, jobban megnézve, a téren sok komoly arcot, bólogató fejet látni. Igen, ez, ami van, így - rossz. Nekem, mai embernek csakúgy, mint a társa­dalomnak. Szakadékba rohan a világ, az em­ber elpusztítja a földet, föléli tartalé­kait, a bűn minden ízében átitatja a társadalmat, nincs egy sem, aki igaz lenne! Égbekiáltó bűnök sora a napi esti híradóban, bizalomvesztés, érték­válság. Reménytelen az emberiség sorsa. Eddig, azt hiszem, sokan eljut­nak. Hogy nagyon nagy a baj. De ho­gyan tovább? Megoldás, ötlet híján - mert nyomorunkért valakit okolni kell, s magunkat menteni - vádló hangokat is hallani: na, hol van ilyen­kor az Isten(ed)? Tényleg... és miért nem segít rajtunk az az isten, akit csi­náltunk magunknak?! Halljátok az igét, ti mai emberek!­­mondja Jeruzsálem népének ebben a nem mai keltezésű igében Jeremiás (2,31). (A próféta az elhívását Kr. e. 627-ben kapta.) Olyan korban élt, amikor népe igen mélyre került az egy Isten tisztelete, a tőle kapott törvény megtartása terén. Pedig a kezdet szép volt. Mátkaság a pusztában, szeretet, szövetség, hűség. Bár igaz: a pusztai vándorlás alatt is sokszor volt hűtlen a nép, a próféta mégis remekül érzé­kelteti a kontrasztot: a korai fény és a mostani árnyék Isten és népe kapcso­latában feszültséget keltő. Nem Isten feledte el népét. A ba­jok oka a bűn: a Jahvétól való elfor­dulás. A szövetségben Jahve megtar­totta ígéretét, miután kiszabadítot­ta népét Egyiptomból, a szolgaság há­zából, a pusztai vándorlás végeztével pedig elvezette Izrael fiait az ígéret földjére. A nép viszont nemhogy nem teljesítette, ami a szövetségből rá hárult, de visszataszító bűnbe esett: idegen isteneket tisztelt, és ezzel meggyalázta az Úrtól ajándék­ba kapott földet. A szövetségszegés nem marad következmények nél­kül. Jahve nem hagyja szó nélkül a hűtlen elpártolást, perbe száll az en­gedetlen néppel, amelyre - ha meg nem tér - többgenerációs büntetés, pusztulás vár. Bár nem textusunk része, mégis fi­gyeljünk a 27-28. vers haragos, fáj­dalmas soraira: „...majd ha baj éri őket, így szólnak: Kelj föl, segíts raj­tunk! Hol vannak isteneid, amelyeket csináltál? Keljenekföl, segítsenek raj­tad bajodban, ha tudnak!” A bálványimádás, istencsinálás, az Istennek való hátat fordítás ma is tombol. Isten mellett a magunk iste­nét is beépítjük vallási életünkbe, hi­szünk a „magunk módján” Ennek kö­vetkezményeként életünk nem bol­dog, nem átlátható, nem tiszta, mert nincs meg a tiszta alapja. Nem jók a döntéseink, nincs zsinórmértékünk, felcseréltük Istent a kor kínálta bál­ványistenekkel. Szaladunk, mert dol­gunk van, és egyre nagyobb bajból kell kirántani magunkat. Emiatt nem is érünk rá hallgatni az igét. Vagy ha halljuk, sem élünk belőle. Még mé­lyebbre esünk, bűneink spirálja lehúz, eltemet. Pedig a legmélyebben lévő-A VASÁRNAP IGÉJE höz is szól az Isten. Azt olvassuk, nem elég csak a nyomorúság idején keresni Istent: „Kelj föl, segíts raj­tunk!” Hiszen ő azt akarja, hogy né­pe neki szolgáljon, parancsa szerint éljen. Kemény szó, hogy keresd sza­badulásodat bálványaidnál, akiket helyettem imádtál... Ha nem jön a segítség, Izrael népe és mi, mai emberek Jahvét, Istent okoljuk. Pedig pere csak neki lehet ve­lünk, mert mi hagytuk el őt. Nem fi­gyeltünk parancsolataira, mi magunk okoztuk, amibe kerültünk, pedig volt és van, aki a helyes úton akar vezetni. A nyakas, keményfejű izraeli né­pen a fenyítés sem fogott. Ezért van szükségük ilyen „pedagógiai” isten­képre, amely antropomorf elemeket is tartalmaz. Panaszkodó, méltat­lankodó, szemrehányó, számon ké­rő, fenyegető Isten szól Izraelhez prófétája által. Nem mintha Istennek ilyen tulajdonságai lennének, ha­nem népét így akarja ráterelni a he­lyes útra, amely nem más, mint Isten igéjének követése. Ti, mai emberek, figyeljetek az Úr igéjére! Ha arra figyelünk, ha azt követjük, akkor találkozunk az Újszö­vetség Istenével, Jézus Krisztus Aty­jával és a megváltó Krisztussal. Az evangélium örömüzenete szólal meg az Úr igéjében, törvénye mellett, amelyet nem érvénytelenített, hanem betöltött. Evangéliuma mutatja meg az utat. Nem siránkozni kell, hogy minden rossz, és hogy élni sem lehet már ilyen gonosz világban. Mert nem Isten ha­gyott cserben minket! Mi, Kr. u. 2010- ben a Kr. e. 600-as évek népéhez ké­pest már azt is tudjuk, hogy nem az ítélet, a per, hanem a kegyelem, a meg­mentés érkezett a hűden, bálványimá­dó, romlott világba. Nem borongani kell, válságot emlegetni, hanem örül­ni, hogy Istennél van a megoldás, mert mi ugyan mindent, mint Izrael fiai, a legmélységesebben elrontottunk, és rontunk naponta, de még mindig van kegyelem és idő! A bűnök soka­sága mellett felfénylik az isteni jóság! Elpusztulnánk, ezt tudjuk, hacsak... .. .hacsak meg nem halljuk az igét. Amíg nem késő. Mert ma még szól. Alkalmas és alkalmatlan helyen. Templomban és aluljáróban, köztere­ken, tévében, rádióban és az interne­ten a hangzó igehirdetéstárakban. És akárhol és akármikor az Isten ke­gyelméből elérve minket élve, lüktet­ve jut el a szívünkbe. A szó, Isten sza­va, amely halálból életet hoz, leleplez, ha kell, összetör, megsebez, de meg­gyógyít, vigasztal, új perspektívát ad. (Ha Jeremiás próféta kivételes sze­mélyiségével irodalmi találkozást is szeretnénk, olvassuk el Franz Werfel Halljátok az igét! című regényét. E so­rok írójának katarzisszerű hit- és olvasmányélménye volt e kötet.) ■ Kőháti Dorottya Imádkozzunk! Mindenható Istenünk, akit a Szentlélek által Atyánknak hí­vunk! Csodálatos a te mindeneket át­fogó, személyválogatást nem ismerő szereteted. Késztess minket arra, hogy szívesen cselekedjük akaratodat, és hozzád hasonlóan mi is szeressük em­bertársainkat. Atyánk, dicsérjük jósá­godat; Jézusunk, áldjuk irgalmadat; Szentlélek, kérjük szereteted tüzet!Ámen. Szentlélek, öröm Lelke, te vigaszul jöttél ► A Szentháromság ünnepe utáni 8. vasárnap hetében egy pünkös­di éneket kapunk ajándékba. A Szentlélek, öröm Lelke (EÉ 238) Paul Gerhardt (1607-1676) ver­se alapján készült. A Zieh (Zeuch) ein zu deinem Toren kezdetű költemény (EG 133) dicsőí­tő és könyörgő imádság a Szentiélek­hez. Gerhardt életében a vers tizen­három strófája jelent meg nyomtatás­ban; ezt kiegészíti még három vers­szak, melyet a mai német énekes­könyv nem tartalmaz. Az 1-2. versszakban a költő kéri a Szendéiket: térjen be legbenső énjé­be. A 3-7. dicsérő strófa a Szentlélek hatását, tevékenységét mutatja be (gyógyító és tanító, öröm és szeretet Lelke). A 8-11. versszak közbenjáró imádsága ebből következik. A záró 12-13. versben az egész éneklő gyü­lekezet imádkozik megerősítésért. Történetünk érdekessége, hogy Paul Gerhardt verséből énekesköny­vünk szerkesztői - mostani éne­künkön kívül - még két másikat hoztak létre: a Jöjj, térj be, kapum tár­va (EÉ 299) felnőttkeresztelésre alkal­mas, a Szentlélek égi lángja (EÉ 466) pedig békességért könyörög (az Ev- Élet 2008. évi 42. számában, az Ének- KincsTár rovatban olvashatnak róla). Trajtler Gábor közlése szerint Széná­­si Sándor református esperes fordí­tása alapján, illetve ebből kiindulva született a három, énekelhető terje­delműre rövidített, különböző tema­tikájú ének. Pünkösdi énekként Túrmezei Er­zsébet fordítása négy strófát emel ki ebből a versfolyamból-(6., 12., 8., 11.), amelyek így új összefüggésbe ke­rülnek egymással. Gerhardt munkatársa, Johann Crü­­ger az 1653-ban megjelent Praxispi­­etatis melica énekeskönyvben min­den további nélkül alkalmazhatta volna a verset egy már ismert, szótag­számban megfelelő dallamra. Még­sem ezt tette, hanem önálló dallamot írt; a németek azóta is ezzel a külön­legesen pünkösdi hangulatúnak érzed dallammal éneklik Gerhardt énekét. A mi énekeskönyvünk viszont az Istentől el nem állok (EÉ 337) versé­vel - Von Gott will ich nicht lassen {Ludwig Helmbold, EG 365) - együd járó dallamra alkalmazza mindhárom éneket. A dallam először Lyonban bukkan fel 1557-ben, Une jeunefillette világi szöveggel. Az egyházi szövegek közül elválaszthatatlanul kapcsolódik hozzá a Várj, ember szíve, készen (EÉ 140) is. A dallam érdekes kedősséget mu­tat: a korabeli énekekhez képest job­ban érezhető benne a harmóniákra épülő, funkciós gondolkodásmód, de a hangsora dór, és a második sor leugró kvintje tipikus reneszánsz zárlat. ■ Ecsedi Zsuzsa Győzelem a bőn felett A Szentlélek által él az egyház, amely­nek tagjai vagyunk. Életünk pedig CANTATE nem választható el a Lélek munkájá­tól. Ő ébreszti bennünk a vágyako­zást a gyülekezet közössége iránt, ő nyitogatja fülünket az ige üzenetének meghallására, ő dobbantja szívünket szeretetre, ő indítja el kezünket és lá­bunkat, hogy a testvérek felé mozdul­junk. A Lélek által alakultak ki az el­ső gyülekezetek, amelyek tagjai nem csupán istentiszteleteket tartottak, hanem hétköznapjaik is közösek vol­tak. Jézus útját járták. Szavaikban, cselekedeteikben róla tanúskodtak. Erre indította őket a Lélek... Az elkövetkező három hét énekeit ennek összefüggésében tanulmá­nyozhatjuk „A Lélek által..!’ össze­foglaló cím alatt. Arról gondolkod­hatunk, milyen munkát is végez bennünk, közöttünk Isten Szentlel­ke. Mai énekünk különösen is nagy lendülettel dicséri a Lélek munkál­kodását. A Szentlélek: Vigasztaló. Ismerve a költő lelkében zajló viharokat, nem csodálkozunk, hogy első gondolatai a vigasztalásról szólnak. Üzenete mindig kétféle módon értelmezhető. Egyrészt az őt ért csapások és a né­pet sújtó háború nyomorúságából ke­res kiutat, de választ keres a hit mélységeivel kapcsolatban is. Igazi el­lenségünk ugyanis belülről támad. S ezeket a támadásokat nehezebb visszaverni. Erre csak Jézus volt ké­pes a pusztában, amikor az ige két­élű kardjával hárította el a sátán csábítását. Az ének bátorít: A Lélek által van győzelem! Ez a vigasztalás! A Szentlélek: Erő. Az emberiség sorsát minden időben különböző hatalmak összecsapása határozza meg. Lehet ez katonai, gazdasági vagy politikai erőfitogtatás vagy akár pszichikai hadviselés is. Paul Ger­hardt meg van győződve arról, hogy a nyers erőszak nem képes legyőzni az ilyen hatalmakat. Egyedül a Lélek erejével fordulhatunk szembe az „ős­ellenséggel”. A Szentlélek: Teremtő. A teremtés az Atya „feladata” viszont tudunk a Lélek teremtő munkájáról is. „Boldo­gok, akik békét teremtenek.. ’.’ - tanít­ja Jézus a Hegyi beszédben. Az igazi békességet nem lehet fegyverekkel ki­harcolni. Erre csakis a Lélek képes, mert ő teremti bennünk a szeretetet, és általa a békét is... A Szentlélek: Megelevenítő. Ah­hoz, hogy embertársainkhoz való vi­szonyunk megváltozzon, és Istennel is rendezzük kapcsolatunkat, szükség van arra a változásra, amelyről Jézus és Nikodémus beszélgetett azon a bi­zonyos éjszakán. Újonnan kell szület­nünk: „A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, hon­nan jön, és hova megy: így van min­denki, aki a Lélektől született’.’ (Jn 3,8) A Lélek által nyerünk új életet. így győzedelmeskedhetünk a bűn felett. ■ Vető István

Next

/
Oldalképek
Tartalom