Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-07-18 / 29. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2010. július 18. *• 15 A status quo megváltoztatása Elég volt az idei parlamenti választásokkor megtörtént fiaskó ahhoz, hogy a televíziózás közeli haláláról lehessen beszélni. A kampánycsend szerencsétlen meghosszabbítása nemcsak azzal járt, hogy a tévékészülékeken csak meddő beszélgetést vagy pótmegoldásként kiválasztott filmeket lehetett nézni, hanem az internetes közösségi oldalak hírközlési csatornaként való használata is bebizonyította működőképességét. Ráadásul éppen nemrég jelent meg egy kutatás, amely kimutatta, hogy az egyetemista korosztály mintegy negyven százaléka már egyáltalán nem néz tévét. Ők valószínűleg már a focivébé eseményeit is a neten követték élőben, hacsak nem valamelyik kerthelyiséggel rendelkező szórakozóhely kivetítőjén figyelték. És akár vissza is tudják nézni a legszebb gólokat. És ez jó. Elsősorban persze nem azért jó, mert a fiatalok egy passzív függőségből egy aktívba kerülhetnek, hanem mert részt vesznek a jelenlegi status quo megváltoztatásában. A tömegmédia uralma ugyanis éppen a televíziózás háttérbe szorulásával szűnik meg, hogy valami sokkal személyesebb és emberközelibb váltsa fel. A marketingeseket már régebben megérintette a változás szele, ugyanis tévéreklámokkal már korántsem érhető el annyi ember, mint régebben. Márpedig az eddig EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence használt recept viszonylag egyszerű volt: minél több pénzt költünk reklámra, annál hatékonyabbak leszünk. A televíziózok egykori hatalmas, homogén tömegének nagy részét azonban ma már a neten kell keresni, ráadásul teljesen szétaprózódott kis közösségekben. Amelyekbe már nem lehet pénzzel behatolni, csak egy hihető történettel, amely elég érdekes és értékes ahhoz, hogy rávegye őket az interakcióra. Mindez persze nem új probléma, és valójában nem is kell új megoldásokat keresni rá. A Pál apostol korában létezett világ ugyanis kevésbé tér el a maitól, mint a televíziózás korszakától. A hitetlen Saulból lett egyházépítőnek ugyanis az ókorban kis csoportok és gyülekezetek között kellett hirdetni az evangéliumot, és a ma embere is így érhető el az internetes közösségekben. Saul pálfordulása ráadásul olyan történet, amely mellett nehéz közönyösen elmenni. Seth Godin (http://sethgodin.typepad.com/) egyik előadását olyan személyek fotóinak bemutatásával kezdte, akik lufiból hajtogattak különféle vicces figurákat, majd azt mondta, hogy ezek az emberek pontosan tudják, mivel foglalkoznak, míg a jelen lévő, többnyire vezető pozícióban dolgozó személyek valószínűleg nem. De egyben a segítségükre is sietett: ők valószínűleg azzal töltik mindennapjaikat, hogy megváltoztassák a status quót. Hogy megváltoztassanak valamit a világon, ami szerintük nem működik jól. És ehhez nem kell feltétlenül Pál vagy Luther Márton kaliberű történelmi személyiségnek lenni, különösen az internet világában, ahol nagyon könnyen megtalálhatók a hasonló érdeklődésű és értékrendű személyek. Annyi kell csak, hogy kinézzük magunknak a világ egy aprócska szeletét, amelynek szüksége van a változtatásra, és fogjunk hozzá. Nem jelenthető ki, hogy az idei Szélrózsa történelmi lehetőség, de vitathatatlan, hogy az evangélikus egyháznak egy-két évtized múlva már ezekre a fiatalokra kell építenie. Több ezer lutheránus ifjú egy helyen pedig több mint egy jó buli. Alkalom arra, hogy életre keltsük bennük a rejtett lázadót, aki a mai korszellemmel ellentétben hajlandó hitét képviselni a világban. Akik megváltoztatják a status quót, ahogyan annak idején Pál apostol tette. Nem is hangzik rosszul. ■ N. B. Rómában jártam Rómában jártam. Életemben harmadszor. Első alkalommal még teológuskoromban dr. Szentpétery Péter teológiai tanár vezetésével juthattam ki mint az Evangélikus Hittudományi Egyetem küldöttségének tagja. Tavaly soltvadkerti gyülekezetünk ifjúságának kis csoportjával jártam ott. Idén a jubiláló, húszéves óvodánk pedagóguskarával vághattam neki az útnak. Van, amit most először láttam, van, amit már harmadszor, mégis élmény volt. Úgy hiszem, végigjárni a Via Crucist, megállni Pál apostol monumentális szobra előtt, látni a Laterán ősi falait nem lehet elégszer. egyházi műkincseire épített, professzionálisan megszervezett idegenforgalmi látványosság. Bizonyosan az is. Mégis, kétségtelenül nagy a hívő zarándokok száma. És érezhető a Lélek is - tömegével jönnek a hívek. Érdekes volt ezt szemlélni annak fényében, hogy egyházunk közvéleményét erősen foglalkoztatja a soron következő népszámlálás, amelyben végül rákérdeznek az egyházi-vallási hovatartozásra is. Legutóbb még átléptük a bűvös 300 ezres határt, félő, hogy most jóval szerényebb lesz ez a szám. És amíg a történelmi felekezetek közül a római katolikus vagy a református egyház szinte meg sem egyházban tűzön-vízen át, átvitte az egyházat az elmúlt negyven éven, mindenen hűséggel... Tudjuk, hogy a római katolikus egyház is küzd a maga problémáival - de Rómában, a tömegben mégis éreztem azt, hogy ők elindultak valamerre. Nem akarják megvárni és nem akarják megélni, hogy egyszer csak ki kelljen mondaniuk; „Hát ma senki nem jött templomba, szüntessük meg ezt a gyülekezetei.. Szeretném leszögezni, én azt írom most le, amit a Szent Péter-bazilikában „éreztem”, amikor láttam a Fülöp-szigeteki vagy az afrikai csoportokat, az embereket, akik sírtak, hogy Mégis, ami leginkább elgondolkodtatott - akár a pápai audencián, akár másutt, templomokban, szakrális terekben -, az a városban hullámzó tömegvolt. Természetesen a turisták tömege, de a zarándokok tömege is. Egy turista nem áll két órát a tűző mediterrán napon a Szent Péter téren, hogy meghallgassa a pápa szavait, hanem tizenöt perc után otthagyja. Egy turista nem áll sorba fél napot, hogy bejusson a Vatikáni Múzeumba, hogy láthassa a Sixtus-kápolnát, hanem fogja magát, és visszajön másnap, más időpontban. Aki járt már Rómában, mondhatja, hogy mindez üzlet - kétezer év érez - mondjuk - néhány tízezres csökkenést, addig nekünk ez már tragikusan sok volna. Mert beesünk egy olyan létszám alá, ahol már súlytalanná, majdhogynem komolytalanná válunk. Vannak szép intézményeink, tevékenykedünk az oktatás, az idősgondozás területén, viszont - pár kivételtől eltekintve - gyülekezeteink nagy többségében bizony kevesebben ülnek a templompadokban, mint öt vagy tíz éve. Mondhatjuk persze azt, hogy a társadalmi folyamatok minket is elérnek, ezek elől nem tudunk kitérni. Lassan kihal az a nemzedék, amely a harmincas évek ébredési mozgalmán nőtt fel, és amely kitartott az eljuthattak oda... És nem más beszél belőlem, mint a féltő szeretet, és tudom, hogy sokan nagyon sok mindent megpróbálnak. Egyszerű vidéki lelkészként nem tisztem az egyház távlati stratégiáját megalkotni, abba beleszólni. Egyszerűen együtt gondolkodni szeretnék: mi a kitörési pontunk? Missziói gyülekezetek létrehozása? Valami 21. századi ébredési mozgalom indítása? Ev'angélizáció? Lelkészeink ösztökélése? Elköltöző híveink nyomon követése?Mi az, ami nem a lassú beletörődést vizionálja elénk, hanem lélekkel telt, épülő evangélikus egyházat? ■ Homoki Pál EVÉL&LEVÉL Egy kis gyülekezet nagy eseménye Az ország déli részén fekvő Ambrózfalva-Csanádalberti-Pitvarosi Evangélikus Egyházközségben július elején került sor az éves hittantáborra. Ennek az eseménynek köszönhetően feltámadni látszik ez az igen kis létszámú gyülekezet, hiszen a táborban harmincöt gyermek vett részt. A táborvezető lelkésznő, Csonka Zsuzsanna munkáját nagyban segítette a kilenc felnőtt, ki a konyhában, ki az énektanulásban. A gyerekek reakcióját látva: egy nagyszerű hét telt el a lelkésznőnek köszönhetően. A tábor fénypontja a gyopárosfürdői kirándulás volt, amelyen szerencsére - az előző napi borús, esős időhöz képest - nagyszerű időnk kerekedett a fürdéshez. A lelkésznő munkáját segítette még, hogy két óvónő is részt vett a táborban; a sok kisgyermek között nagy szükség volt tapasztalatukra. Magassy ZsófiiA Evangélikus (házas) élet gemtmssä Bár lapunkban természetesen „nem magunkat prédikáljuk”, időnként megesik, hogy a szerkesztőségünk háza táján zajló, számunkra örömteli esemény hírét is megosztjuk olvasóinkkal. Ilyen volt múlt hét szombatján szeretett szerkesztőségi titkárunk esküvője. Vitális Judit és az ugyancsak evangélikus Zsolczai Balázs a kecskeméti evangélikus templomban fogadott örök hűséget egymásnak. Az ifjú párra Isten áldását kérjük! Hibaigazítás • Lapunk múlt heti számának 15. oldalán, a Köszönet és gratuláció Nádasd evangélikus lelkész asszonyának című olvasói levélben helytelenül „tájoltuk be” Nádasd községet. Nádasd valójában már nem Zala, hanem Vas megyében fekszik. A hibáért az érintettek és olvasóink elnézését kérjük. - A szerk. HIRDETÉS ___________________________________________________________ Nyitott templom éjszakája Ismét egy rendhagyó estére tárják szélesre templomuk ajtaját a pusztaföldvári evangélikusok július 23- án, pénteken, amikor immár harmadszor rendezik meg a „nyitott templom éjszakáját”. A program ♦ 18 óra: Bemelegítő játékok kicsiknek és ljtM M... nagyoknak ♦ 19 óra: Az Immánuel zenekar zenés bizonyságtétele ♦ 20 óra: „Élő kövek ünnepe” - interaktív istentisztelet. Igét hirdet: Ribárszki Ákos lelkészszentelés előtt álló teológus ♦ 21 óra: Esküvőiruha-bemutató Zalainé Kaczkó Ágnes nőiszabó-mester (a gyülekezet felügyelője) munkáiból • 21 óra 30 perc: „Kis éji zene” - rapid orgonakoncert (közreműködik: Deák Gabriella) • 22 óra: Filmvetítés • 23 óra 45 perc: Napzáró gyertyafényes áhítat, éjszakai éneklés és áldás • Egész este: Kincskereső (meditációs templomtorony) A gyülekezet tagjai harapnivalóval és frissítővel várják az érkezőket. A rendezvény blogja az interneten: http://nyitotttemplom.blog.hu Nyitott ajtókkal és nyitott szívvel várnak mindenkit a pusztaföldvári evangélikusok.
