Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-12-19 / 51-52. szám

32 -m 2010. december 19-26. Evangélikus Élet Mily bölcs az Alkotó! Új nap - új kegyelem Sokszor felvetődik bennem a kérdés: vajon miért gondoljuk, hogy Isten, aki mindent megtervezett és meg is terem­tett, az emberen kívül a többi teremt­ményt megfosztotta volna a kom­munikáció lehetőségétől? íme két eset, amely az ellenkezőjére utal. Néhány napja egy hatalmas vihar­ban megsérült egy rakétaborókánk, amely számos madárfészket rejt. A gerle a félig kidőltfán is a fészken ma­radt, mintha saját testével próbálta volna akadályozni a tojások kipotyo­gását. Párja kétségbeesetten szállt ide-oda a mellette levő fa ágain, de persze segíteni nem tudott, hogyan is tudott volna... Amikor feleségemmel kimentünk helyreállítani a dolgokat, a gerle párja fejmagasságban a szomszéd fa ágára telepedett, és szemmel lát­hatóan nagyon helyeselte munkánkat. S amikor végre újra egyenesen állt a fészektartó, a csapkodó eső és a viha­ros szél ellenére a két gerle ünneplés­be kezdett. Búgtak, és fejükkel egymást cirógatták - olyan szerelmesen, mint­ha mit sem akarnának tudni a kör­nyezet alkalmatlanságáról. Ha jól sej­tem, éppen nagyon örültek - egymás­nak, a megmaradtfészeknek, s talán a következő generációnak, amely már a fészek mélyén lapul, egyelőre tojás alakban... (S talán annak is, hogy az ember néha azt teszi, amire teremtet­ték: oltalmazza és segíti a rábízott többi teremtményt...) Néhány évvel ezelőtt megrázó ta­pasztalattal lettünk gazdagabbak. Egy csendes szombat alkonyon udva­runkban landolt egy szárny aszegett galamb, talán kővel dobhatta meg va­laki, vagy csúzlival találhatták el a szárnyát. A lényeg az, hogy nagy ne­hezen elvergődött hozzánk, s szinte le­pottyant a pincénk elé... A leg­rosszabb helyre érkezett - gondoltuk, hiszen kutyánk nemigen tűrt maga körül semmilyen mozgó lényt, úgy­hogy megfogtuk szépen, és áttessékel­tük az üresen álló szomszéd telekre, ahol legalább egy kutyával nem kell viaskodnia... Ezzel a galambügy lezárult -gon­doltuk mi. Ám vasárnap délben, amikor hazaértünk az istentiszte­letről, egy meglehetősen izgatott ku­tya fogadott, és alig szálltunk ki az au­tóból, már vitt is bennünket nagy csa­­holással az udvar végében álló fara­káshoz. El nem tudtuk képzelni az iz­galom okát, ám amikor odaértünk, a fa alól elősétálta tegnapi galamb. Ku­tyánk elénkfeküdt, és minden eszköz­zel magyarázta, hogy ne küldjük el új barátját... Döbbenten meredtünk egymás­ra. Az egész helyzet - pláne Tap­­pancs kutyus előéletét tekintve - hihetetlennek tűnt. A galambnak félnie kellene, de nem: ott totyog a kutya orra előtt, s mindketten úgy néznek ránk, hogy ettől a legádázabb gazda szíve is ellágyulna... (Legki­sebb lányom azonnal el is nevezte a röpképtelen jövevényt Tityitottynak esetlen járása miatt.) Hogy egyezhet­tek ezek meg? Minek szaporítsam a szót? A követ­kező néhány hétben nálunk gyógy ul­­gatott a madár - legalábbis mi azt re­méltük. Gyakran végigsétált az udva­ron kutyái díszkísérettel, hogy aztán legnagyobb elképedésünkre ihasson Tappancs itatójából - ami korábban azonnali halálhoz vezetett volna - este maga bújt egy rács mögé, ahol védve volt az éjszaka vadászó min­denféle ragadozóktól, s persze né­hány lépésnyire tőle ott hevert újdon­sült testőre is. Aztán egy nap keservesen szűkölő kutya fogadott bennünket. Tityitotty élete véget ért. Valószínűleg nem csak a szárnya sérülhetett meg, s mi ezt nem vettük észre. Ám kutyánk na­­pokigfeküdt azon a helyen, valóság­gal gyászolva, ahol galamb barátját utolérte a végzet, szemében mély fájdalommal... Azóta különösen figyelem a környe­zetemben élő teremtményeket. S ahogy látom azt a tervszerűséget, amellyel dolgoznak, ahogy a fészket építik, ahogy gondoskodnak utódaik­ról, mindez az Alkotó bölcsességéről beszél számomra. Néha még az a kér­dés is fölvetődik bennem: lehet, hogy az a rigópapa, aki minden este kémé­nyünkön tartja félórás áhítatát - a legszebb dallamokat cifrázva az ég fe­lé többet tud a hálaadásról, mint egyik-másik ember?... ■ Kulcsár Tibor HETI ÚTRAVALÓ Vasárnap Áldott legyen Isten, mert elküldötte angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik benne bíztak. Dán 3,28a (Mt 2,12; Jn 1,1-5/6-8/9-14; Zsid 1,1—3/4—6/; Mt 2,1- 12) Égő kemencéből szabadultak ki élve a felséges Isten szolgái. Könnyen tud­nánk sorolni a példákat, amelyek számunkra a tüzes kemence kínjaival fel­érő emberi megpróbáltatások. Reménytelen helyzetek, ahonnan nincs em­beri kiút. Meg kell égni, nem lehet épen szabadulni. Isten hű szolgái nem is­mertek más Urat, és nem bíztak másban, mint abban, aki életüket jóban és rosszban, fényben és árnyékban megőrizte és vezérelte. Önmagunk Isten­nek való teljes átadása: megnyugvás. Isten, ha kell, angyalával a „tüzes ke­mencébe” is értünk jön, és kihoz. A „kemencék” sokfélék, de Isten minden nyomorúságon győz, és kiment belőlük minket. Hétfő Tied vagyok! Szabadíts meg! Zsolt 119,94 (Lk 2,29-30; íjn 1,1-4; Mt 2,13-23) Szabadíts meg, Istenem, és add, hogy valóban, teljesen és mindörökre a ti­ed lehessek! Szabadíts meg a bánattól, a félelmektől, ne engedd, hogy hitet­lenné, tagadóvá tegyenek a nehézségek. Adj olyan örömöt, amely nem ve­szi el józanságomat, amely megtart a helyes úton, és nem tesz gőgössé, má­sokat lenézővé. Adj mindenből pont annyit, amennyi elég - és én magamat hadd adjam neked oda mindörökre! Ámen. Kedd Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem. Zsolt 143,8b (Mt 2,13; Jer 31,15-17; Mt 3,1-12) Ma könnyű dolgunk van, alig lehet eltévedni. Minden autóban vagy mobiltelefonban lehet már GPS. Az angol betűszó jelentése: globális helymeghatározó rendszer. Nekünk, Krisztus kö­vetőinek - hála neki - már kétezer éve van ilyen globális helymeghatározónk. Van vezérfonalunk: a Bibliánk. És van vezetőnk, aki előttünk és velünk fa­ja a sokszor nehéz, meredek utat is. És mindig jó irányba vezet. Az út végén pedig szintén az ő karja vár. Szerda Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten di­csőségére. Róm 15,7 (Mai 2,10; íjn 4,n-i6a; Mt 3,13-17) A szálláson nem volt számukra hely, nem fogadták be Máriát, Józsefet, így Jézus istállóban szü­letett. Az ember ajtókat zár, falakat épít, hogy „védje magát”. Lelkét is elzár­ja: ne kelljen más baját magára vennie. Ám így nem védi, hanem örök ma­gányra és halálra ítéli magát! Mert óvintézkedéseivel a Krisztus kopogtatá­sától is elzárkózik! Az élet forrásától zárja el magát börtönében. Krisztus szün­telenül keres bennünket a falaink mögött. Igazi otthonunkat, Isten országát, a nekünk készített helyet kínálja. Fogadjuk be őt, engedjük, hogy ő védje meg életünket! „Megjelent a mi üdvözítő Istenünk jó­sága és emberszeretete? (Tit 3,4) Karácsony és egyben az év utolsó he­tében az Útmutató reggeli és ünne­pi igéi emlékeztetnek: minden na­punk és az életünk Isten kezében van, s az ő szeretete új életre indít! „Isten elküldte Fiát a világ Üdvözítőjéül, s aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban megmarad az Isten, és ő is az Istenben.” (íjn 4,1415; LK) „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt (...). Az Ige testté lett (...). Akik pedig befogadták, azokat felha­talmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mind­azokat, akik hisznek az ő nevében...” (Jn 1,1.14.12) „E hit­re és a Krisztus megismerésére csak a Szentlélek vezet­het el minket. Csak ő győzhet meg arról is, hogy a Krisz­tusban való hittel csakugyan Isten gyermekei lettünk, s mindörökké azok is maradunk.” (Dr. Luther) Isten töké­letes kijelentése a Fia által történt. „Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása..!’ (Zsid 1,3) János apostol az élet igéjének, Jézusnak a szemtanújaként hir­deti „az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk” (íjn 1,2). A betlehemi gyermek­gyilkosság (Mt 2,16-18) prófétai előképe is ez az ige: „Ezt mondja az Úr: Hangos jajgatás hallatszik Rámában, és keserves sírás: Ráhel siratja fiait...” (Jer 31,15) A szeretet apostola hirdeti: „Isten szeretet. (...) Szeretteim, ha így sze­retett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy sze­ressük egymást’.’ (íjn 4,16.11) Krisztus Urunk méltósága nagyobb az angyalokénál: „...ezek nem szolgáló lel­­kek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örö­kölni fogják az üdvösséget?” (Zsid 1,14) Óév estéje emlékeztet: gyorsan múlik a kegyelem ideje; de „irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy” (Zsolt 103,8). Ez in­dítson minket hálaadásra és bűnbá­natra a kegyelem fogyó idejében! Is­tenünk! Te „taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk” (GyLK 728,13)! Urunk vigyázás­­ra int: „Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!” (Lk 12,40) Pál így bátorít: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” So­ha senki, semmi „nem választhat el minket az Isten sze­­retetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm 8,310.39). Üjév napja, az Úr Jézus név­adásának ünnepe erre emlékeztet: „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, há­lát adva az Atya Istennek őáltala’.’ (Kol 3,17) Jézus a vi­lág reménysége, aki nyilvános működése kezdetén ilyen programot hirdetett: „Az Úr Lelke van énrajtam, hogy evangéliumot hirdessek (...) és hirdessem az Úr kedves esz­tendejét’.’ (Lk 4,18.19) Mi pedig - kérkedés nélkül - ezt mondhatjuk: „Ha az Úr akarja és élünk, ezt vagy aztfog­juk cselekedni’.’ (Jak 4,15) „A mi segítségünk az Úr nevé­ben van, aki teremtette a mennyet és a földet.” (Zsolt 124,8; LK) Isten! „Jóságod az év koronája, bőség fakad ösvényeiden.” (GyLK 717) „Mennyei Király születék, / Ne­vét Jézusnak nevezték, / Új esztendőnk ma vette, ím, kez­detét.” (EÉ 180,1) „Isten, áldd meg a magyart / Jó kedv­vel, bőséggel...” Boldog új évet kívánok! ■ Garai András Kedves Olvasóink! Az Evangélikus Élet jövő évi, 76. évfolyamának első száma január 2-án jelenik meg. 16 oldalas hetilapunk példányonkénti ára 2011-ben is - változatlanul - 250 forint lesz. Csütörtök Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más! Ézs 45,22 (Jak 1,21; Zsid i,/s-6/7-i4; Mt 4,1-11) Érde­kes fórumokat találtam, ahol Isten létezése mellett és ellene érvelnek az internetezők. Az ember kutatja létezése értelmét, okát, a „honnan hová” kérdést és főleg az egyetlen Alkotót, az élet és világ Urát. Némelyik „ér­velés” megdöbbentő, mások hittel teliek. Ám Isten léte nem tőlünk, ér­veinktől, meggyőződésünktől függ. Ő maga jelenti ki magát a keresőnek. Igéje, mint a mai is, erőteljes hívás. „Figyeljetek rám! Itt vagyok!” És ki­nyilatkoztatja magát, szól, közeledik. Minden szükséges információt megad a Szentírásban. De még ennél is tovább megy: a legmélyebbre eresz­kedve emberré lesz. Péntek Krisztus mondja: „Én élek, és ti is élni fogtok? Jn 14,19 (Ez 37,11-12; Lk 12,35- 40; Róm 8,31b—39; Mt 4,12-17) Mit hoz a jövő? Ha nem lenne hitünk, egy sötét és félelmetes óceán partján állnánk az évek fordulóján. Ki tudja, mi lesz, csak a jelen biztos, és az, hogy az élet véget ér. Ám súlyos reménytelenség helyett a legvigasztalóbb, legörömtelibb szó hangzik: élni fogtok. Nem sö­tét, félelmetes vég vár ránk, hanem fény, élet, szeretet. Igen, mert ő földi test­be öltözve közénk jött, meghalt és feltámadott, hogy az életre vigyen át min­ket is. Nem kell mást tennem, mint hittel elé borulni, hálát adni az eddigi­ekért, bizalommal tekinteni a jövőbe. Jézus velünk van minden napon, a vi­lág végezetéig! Szombat Az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Ef 4,15 (Péld 15,17; Lk 4,16-21; Jak 4,13-15; Zsolt 8) Az év első napján sokan éves tervet szőnek. Fejlődni, tanulni, rendet rakni éle­tünkben, rendezni kapcsolatainkat - szép, pozitív célokat fogalmazunk meg ilyenkor. Pál apostol igéjét kaptuk mára. Ez az „újévi program” a keresztény ember számára nem egy évre, hanem élethosszra szól: növekedni a szere­tetben. Örömöt hoz annak is, aki növekszik, és annak is, aki más növeke­désének a részese lesz. Ám tudjuk, hogy ez nem megy magunktól! Pál rá­mutat, miként lehetséges: igazsággal és Krisztussal. Legyen velünk Isten sze­retete, igéjének ereje, igazságának tisztasága és Jézus Krisztus kegyelme az új év minden napján! ■ Kőháti Dóra Evttngéllkufi Élet - A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail: evelet@lutheran.hu ♦ EvÉlet on-line:, www.evelet.hu,www.evangelikuselet.hu Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Szerkesztőség: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztőségvezető: Boda Zsuzsa (zsuzsa.boda@lutheran.hu). Szerkesztőségi titkár (előfizetési és hirdetési ügyek referense): Vitális Judit (judit.vitalis@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoiy.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lu­­theran.hu). Korrektor: Sinkáné Zombory Katalin (katalin.zombory@lutheran.hu). Tervezőszerkesztő / EvÉlet on-line: Nagy Bence (bence.nagy@gmail.com). Rovatvezetők: Boda Zsuzsa - Új nap - új kegyelem (zsuzsa.boda@lutheran.hu), Ecsedi Zsuzsa - Cantate (ezsu@lutheran.hu), Kendeh K. Péter - Oratio oecumenica (peter.kendeh@lutheran.hu), Véghelyi Antal - A vasárnap igéje (antal.veghelyi@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu) 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-5478,1/486-1228; 20/824-5518; fax: 1/486-1229. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302 Előfizethető közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az előfizetési díj belföldön (illetve Románia és Szlovákia területén) negyed évre 3250 Ft, fél évre 6500 Ft, egy évre 13 000 Ft, európai országba egy évre 43 800 Ft (168 euró), egyéb külföldi országba egy évre 51 200 Ft (196 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkező lemondásokat tudjuk az azt követő hónap elsejével töröltetni, ellenkező esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelőző hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfő délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggő (és a szerkesztőséggel előzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendő kéziratokat az evelet@lutheran.hu, a hirdetéseket a hirdetes@evelet.hu címre várjuk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom