Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-07-18 / 29. szám

Evangélikus Élet MELLÉKLET 2010. július 18. » 9 L A ZÁKEUS MÉDIACENTRUM Kirekesztéscsere Sablonokból gyakorlati odafigyelésre A Mérleghinta című film ősbe­mutatója szimpózium keretében lesz a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban 2010. október 15-én, pénteken 11 órakor. Tartalom: a helyi önkormányzat, pedagógusok, diákok, forprofit gazdálkodók jelenlétében szak­mai értékelés és előadás. került hát a képbe ez a katolikusnak mondható liturgiái mozzanat? Nem is tudom. De azt érzem, hogy a ká­­naáni nyelven szóló keresztyénsé­­günkben mindig ott a kísértés az el­vonatkoztatásra. Arra, hogy szentelt­vízre gondoljunk akkor, amikor az embertársunk gyötrődik a szomjú­ságtól, és egyszerű csapvízre van szüksége. Évekkel ezelőtt beindítottuk a pesterzsébeti gyülekezetben a hajlék­talanszolgálatot. Amikor arról volt szó, hogy milyen formában történjen az élelmiszerosztás, erősen hangsú­lyoztam, hogy a segély átadásának nem föltétele az, hogy a hajléktalan részt vegyen az istentiszteleten. Az el­sődleges érzékenyítés azt jelenti, hogy testi szükségleteire tekintsünk, és ne legyen ennek ára az ő részéről az, hogy végigüljön egy istentiszte­letet fizetségül. Légy érzékeny, és ne szenteltvizet és szentelt kenyeret adj, hanem egy­szerűt, szomjat és éhséget csillapítót! Eszter nagyszerűen rajzol. Elkészítet­te a gazdag és Lázár történetét ábrá­zoló képet. Arra kértem, hogy beszél-Elgondolkodtam azonban: mi le­het az oka annak, hogy ez a kislány szenteltvízről beszél? Kiskora óta mennyországban, kérte, hogy a koldus mártsa ujját a szenteltvízbe, és érintse meg a nyelvét, mert gyöt­rődik a szomjúságtól.” Elő­ször azt hittem, hogy félre­értettem, ezért megismé­teltettem vele a mondatot. Ugyanúgy mondta - „mártsa az ujját a szentelt­vízbe” Ott a fölvétel közben nem javítottam ki. Hagy­tam, hisz bájosan hangzott ez a „szenteltvízbe” megfo­galmazás. jen a rajzról. Értelmesen ragadta meg a történet lényegét. Volt azonban egy érdekes monda­ta: „A gazdag a pokolban gyötrődött. Amikor meg­látta Lázárt Ábrahámmal a evangélikus nevelést kap. Szülei nem hagynak ki egy vasárnapot sem. Édesanyja hitoktató. Honnan A gazdag és Lázár története (Lk 16,19-31) „Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott fe­küdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllak­hatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Áb­rahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokol­ban kínok között gyötrődve fel­emelte a tekintetét, látta távolról Áb­rahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, kö­nyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hű­sítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Ábra­hám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javai­dat életedben, éppen úgy, mint Lá­zár a rosszat. O most itt vigasztaló­dik, te pedig gyötrődsz. Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne me­hessenek, se onnan ide át ne jöhes­sen senki. Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; mert van öt testvé­rem, beszéljen a lelkűkre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyé­re. Ábrahám így válaszolt: Van Mó­zesük, és vannak prófétáik, hall­gassanak azokra! De az erre ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy va­laki hozzájuk, akkor megtérnek. Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltá­mad a halottak közül.” Honlap: www.zakeus.lutheran.hu,www.szegenysegellen.hu ♦ E-mail: zmc@enternet.hu Ádám Barnabás: Annak idején tő­lem rettegett az egész falu. Nagyon hamar fölkaptam a vizet. Főleg, ha it­tam, nem lehetett megfékezni. Életvitelem erősen hozzájárult a szegénységünkhöz. Rendszeresen loptam a fát a többiekkel, hogy le­gyen mivel tüzelni. Életvitelem mi­att kirekesztett lettem. Most, hogy átadtam az életemet az Úrnak, már nem kell senkinek rettegnie tőlem. Most már a többi ci­gány részéről ér egyfajta ki­rekesztés, mert nem me­gyek velük. Most is érik már a borsó. Mondják is: „Neked nem szólunk, téged nem hí­vunk, mert te úgyse jössz!” Most is sokszor nélkülö­zünk. Remélem, a dinnyeül­tetvényünk segít majd az anyagiak terén, de én nem megyek többet fát vagy ter­ményt lopni. Azelőtt nem mentem el a gyerekek szülői értekezletére, mert féltem. Féltem, hogy ott is begurulok. Most ebben is változás történt. A pedagó­gusokkal is jó a kapcsolatom. Gy. J. S.: Ad az Úr erőt Ádám Bar­nabásnak, hogy kirekessze az életé­ből azt, ami a múltban őt rekesztet­te ki?- Igen, csak az Úr Jézus ad. Érzékenyített tanuló-nyilvántartás Illésné Pál Etelka iskolatitkár: Itt, a tanuló-nyilvántartó programnál kezdődött a kapcsolatunk. Fölfigyel­tem Nikolett mosolygós arcára. An­nál inkább, mert a családi háttere, gyermekkorának eddigi évei nem voltak valami derűsek. Megjelent itt a hivatalban, kérde­zett, majd én is kérdeztem az adata­it. Megszerettem. Sokat beszélgettem vele. Szinte barátnők lettünk. Ez mindmáig tart, sőt kiteljesedett, mert már azt is mondhatom, hogy Niko­lett fogadott lányommá lett. Itt az is­kolában nemcsak engem, mást is megragadott az ő lénye, de az is, hogy milyen körülmények közül jött kö­zénk. Megtudtam, hogy nevelőszü­lőkhöz került, de az sem volt jó meg­oldás. Végül sikerült kikerülnie, és itt van közöttünk. Hozzánk is bármikor eljöhet, ott töltheti a hétvégét. A szimpózium vendége lesz Deli Vilmos forprofit vállalkozó, aki arról tesz bizonyságot, hogyan szolgál lehetőségeivel. Ott lesz Román Péter fo­tóművész is. Utóbbi képeiből kiállítást és diaporámát rendeznek a dísz­teremben. Zenei szolgálat az iskola diákjai részéről hangzik el. Minden­kit szeretettel várunk! A mellékletet összeállította Győri János Sámuel

Next

/
Oldalképek
Tartalom