Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-12-19 / 51-52. szám
12 41 2010. december 19-26. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet A sok apró segítség együtt megsokszorozódik Örömet vittek az árvaházba a gimnazisták Ha Szegeden jársz, feltétlenül látogass el a Dóm térre! Az ország legszebb terén, a fogadalmi templom tövében karácsonyig tart az adventi forgatag. Feltétlenül kóstold meg a fahéjas kürtőskalácsot. Ha elmúltál már tizennyolc, kortyolhatsz mellé forralt bort. Mindeközben bábszínészek szórakoztatják az öcsédet a szalmaszínházban. December 19-én 16 óra 30 perctől a délvidéki Zentárói érkezett betlehemesek lépnek fel a Dóm téren, azután pedig Cserháti Sándor evangélikus lelkész a legendás Aranycsapat tagjával, Buzánszky Jenővel közösen gyújtja meg az óriási adventi koszorú negyedik gyertyáját. Ha nem tudsz személyesen ott lenni a napfény városában, kattints a www.domter.hu oldalra, ahol minden programot, így a gyertyagyújtást is élőben közvetítik. „Ó, jöjj, Immánuel!” - énekelted talán te is teli torokból ezekben a hetekben. Hisszük: nem hiába, karácsonykor mindannyian ünnepelhetjük a születés csodáját. Orosházán nagy hagyományuk van a karácsony éjszakai könnyűzenés áhítatoknak. Néhány éve ezeken a zenei szolgálatot a különböző felekezetű tagokból verbuválódott Immanuel zenekar végzi. Az együttes ismert keresztény szerzők művei mellett saját dalokat is rendszeresen játszik; mindezt színvonalasan. Halhattad őket a legutóbbi Szélrózsa nagyszínpadán, néhány hete pedig a fasori gimi dísztermében is. December 24-én 23 óra 30 perckor várnak az orosházi evangélikus templomba. (2008-as Karácsonyi ballada és 2009- es Rock karácsony című zenés műsorukat a www. immanuelzenekar. hu oldalról is meghallgathatod, illetve letöltheted. És még egy jó hír a zenekar háza tájáról: sokak örömére napokon belül megjelenik első cédéjük!) A ruha méretével mindig baj van? Az elektromos kütyü elromlik? Akkor süssél süteményt szeretteidnek karácsonyra! Ebben lehet segítségedre Bereznay Tamás, az ország egyik legkiválóbb séfje. Nem csoda, hogy ünnepeken az ő konyhájából kerülnek ételek a köztársasági elnök asztalára, ezentúl pedig akár a te otthonodba is. Süteményeskönyvéből nemcsak néhány különlegesség elkészítésének módját tudhatod meg, hanem alapvető édességek receptjét is elsajátíthatod. Kezdőként nem kell rögtön az Eszterházy-tortával indítanod. Hidd el, a bögrés mákos süteménynek is örülni fog a család! A baráti, rokoni körben tartott közös sütkérezés pedig nemcsak összekovácsolja a csapatot, hanem megteremti az alaphangulatot a szilveszteri bulihoz is. Ha meg nem szívesen fogod kezedbe a habverőt, édesanyádat még mindig meglepheted a Bereznay-féle receptgyűjteménnyel... ■ Jenő ► Egymásra figyelésből, törődésből jelesre vizsgáztak a békéscsabai evangélikus gimnáziumnak azok a diákjai, akik az egyik verőfényes, ám nagyon hideg téli napon felkerekedtek, hogy megajándékozzák a romániai Bélfe-Hagyományos adventi együttlétet tartott december 4-én a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) Bárka szakcsoportja. A Budapesti Evangélikus Egyetemi Gyülekezet vendégszeretetének köszönhetően az egész napos programnak - ahogy az elmúlt öt évben, úgy most is - a Lágymányosi Ökumenikus Központ adott otthont. Ez az alkalom évek óta ugyanolyan - és mégis mindig kicsit más. Ugyanolyan, mert a mozgássérült résztvevők és a táboros békési megyeszékhely gimnáziumából a körülbelül hetven kilométerre lévő Bélfenyérre. Az egyik gimnazista, Orsi az Evangélikus Életnek a helyszínen elmondta, hogy azért jött el, mert nagyon kíváncsi segítők (összesen körülbelül kilencvenen) ugyanazért a bárkás közösségért jönnek el, amelyet érezhetően egy minden emberi erőfeszítésen túli megtartó erő tart össze hosszúhosszú évek óta. De mindig más is; az idei év sajátossága például a KOSZI és a Mikulás volt. A KOSZI (Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért) két önkéntese délelőtt a bárkás segítők három-öt éves gyermekeinek szervezett foglalkozást. A karon ülő apróságok száma pedig bizakodásra miségiek Szövetsége békési csoportjának Mikulás-csomagjaiból - a vendégek által főzött gulyáshoz és pörkölthöz hasonlóan - jutott a falubeli gyerekeknek is. Az egyik nevelő, az önkéntesként dolgozó Balázs Natáad okot: a KÖSZI-gyermekfoglalkozásoknak láthatólag még hosszú ideig lesz „közönségük" a Mevisz-Bárka rendezvényein! A Mikulás még soha nem járt a Bárkánál, de most ő is benézett a délután folyamán. Ő hirdette ki a játékos vetélkedő eredményeit, és nemcsak a nyertesnek, hanem mindenkinek adott egy kis ajándékot. A napot a hagyományokhoz híven úrvacsorái istentisztelet zárta. ■ - BENCEORSI -PALACKPOSTA Önmagát adja Egy írástudó siet Jézushoz, és így szólítja meg: „Mester, követlek, akárhova mégy’.’{Mt 8,19) Erre válaszol Jézus ezzel a meglepő mondattal: „A rókáknak van barlangjuk, és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania” (Mt 8,20) Milyen irgalmatlan az ember! Ilyen irgalmatlan az ember? Nem ad otthont. Visszatérő refrén volt háztól házig: nincs hely. Sorshelyzét, amelyet az ember születése pillanatában megtapasztal, megtapasztalhat. Hontalanság szerte a világban, más nyelv, más szokás, törvény, étel, ital. Törvény szabályozta Isten népének magatartását a bujdosó, üldözött, hontalan emberekkel szemben, mondván: fogadjátok be, segítsétek őket, tárjatok kaput előttük, senki ne legyen irgalmatlan, a szívetek minden szeretetét osszátok meg velük. Ezzel szemben ismerjük a tudósítást: „...a szálláson nem volt számukra hely’.’ (Lk 2,7) Az otthon kérdése nem lakáskérdés. Az otthon kérdése végső soron Isten-kérdés. Azért csendül fel Jézus vallomása - az írástudónak adott válasz formájában -, hogy ezzel egy szokatlan összefüggést tárjon elénk küldetéséből. Azért jött, hogy az embernek visszaadja az elveszített otthont. A nélkülözhetetlen védettséget, amely nélkül nincs élet. Epimétheusz jóravaló kis isten a görög Pantheonban, akit Zeusz bízott meg azzal, hogy az élőlények között ossza szét azokat az eszközöket és képességeket, amelyekre szükségük lesz ahhoz, hogy életben maradhassanak ebben a világban. A sasnak éles szemet adott. Könnyű, gyors lábakat a szarvasnak. Erős karmokat a tigrisnek, bundát a birkának, végül minden állatnak adott valamit, ami elég volt ahhoz, hogy boldoguljon. Már csomagolta holmiját, amikor egy hang így szólt: „Velem mi lesz, uram?” Egy csupasz, szerencsétlen alakot pillantott meg, az embert, aki, mivel későn érkezett, hoppon maradt, és egyedül, dideregve, védtelenül, számtalan veszély könnyű prédájaként tette föl a kérdést: Hogy a csudába kerültem én ebbe a világba? Mit tegyek, hogy ne pusztuljak el? Ekkor érkezett Prométheusz, és azt mondta neki: ez bizony nem a te világod, de kapsz segítséget, amellyel felépítheted a magad világát (az otthont) ezen a világon belül. A tüzet és a mesterségekhez szükséges tudást adta az embernek, akinek nem is kellett több, nekilátott a munkának, elkészítette házát, ruháját, fát döntött ki, eszközt kovácsolt, kiélezte fegyverét, felkészült a világban való életre. „Mit tegyek, hogy ne pusztuljak el?” Az örök vágy ennél magasabbra szárnyal. Biztonságban, védettségben lenni. Itthon lenni óhajt az ember. „Lelki békét, szeretetet, boldogságot, bölcsességet és félelemtől való szabadságot szeretnék... De nemcsak magamnak, hanem minden embernek a földön” - mondja az asszony az Úrnak Anthony de Mello egyik tanmeséjében. Isten erre így felel: „Én nem árulok gyümölcsöt. Csak magokat.” Gyümölcs helyett magot ad. Tűz és tudás helyett Isten önmagát adja. „Bepólyálta, és a jászolba fektette..!’ (Lk 2,7) ■ Makán Hargita Névjegy: Makán Hargita 2000. november 15-e óta vagyok a Majos-Mucsfai Társult Evangélikus Egyházközség megválasztott lelkésze, 2002. november 1- je óta pedig a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium iskolalelkészeként is szolgálok. Külön ajándéknak tekintem, hogy hatszáz fiatal között élhetek, akiknek a lendülete, szeretete a gyülekezet életét is beragyogja. OSZTOZÓ Programok és sütemény a fa alá nyér árvaházának gyermekeit. A határ melletti Nagyszalonta viszonylagos közelségében fekvő kistelepülésen Kiss Márton római katolikus plébános 2000-ben alapított árvaházat. A környező falvakból gyűjtötte össze azokat a hátrányos helyzetű magyar gyerekeket, akik e nélkül a segítség nélkül nem tudnának normális körülmények között felnevelkedni. Vannak közöttük árvák, félárvák, kicsapongó életet élő szülők gyermekei, de olyan is, akinek kilenc testvére van, és hihetetlen szegénységben élt. A rendszeres állami vagy egyházi támogatást nem kapó, jelenleg huszonöt gyermeket nevelő Szent Miklós Gyermekotthon részben önfenntartó. Az utóbbi időkben ci- ” rokseprű-készítésbe fogtak, húsukért és tejükért kecskéket tartanak. A munkába a gyerekeket is bevonják, a vezető lelkész szerint ugyanis egyszerre kell imádságra és munkára nevelni a gyerekeket. Ezek mellett is nagy szükség van a magyarországi adományokra. Sándor-Kerestély Ferenc, a békéscsabai evangélikus gimnázium erdélyi születésű fizikatanára hatodik éve szervez gyűjtést az iskolában. A pénzadományokból tűzifát szoktak vásárolni, a fűtés korszerűsítéséhez járulnak hozzá, vagy amire éppen szükség van. Szinte napi kapcsolatban áll a bélfenyériekkel. Idén ruhaféléket, játékokat, édességeket gyűjtöttek a gimnáziumban, így a gyermekotthon hét-huszonkét éves lakói névre szólóan kaphattak kis figyelmességet. Az ajándékozásra december 5- én rekordlétszámú, harminckét fős küldöttség utazott a Valamennyi ajándékot a gimnazisták adták át - kézből kézbe - a gyermekotthon lakóinak volt, hova is kerülnek az adományok, amelyeket az iskolában gyűjtenek. Különösen foglalkoztatta, hogy a gyerekek mennyire veszik természetesnek az ajándékozást, szoronganak-e miatta, vagy felszabadultan fogadják. Ő inkább az utóbbit látta rajtuk. Katinka, az egyik végzős diáklány arról beszélt, hogy ilyen látogatások alkalmával szembesül azzal, milyen nagy hátránnyal indulnak sokan az életben, míg például neki mennyi minden adatott, amiért mégsem érez állandóan hálát. „Az ilyen gondolatok és érzések sajnos idővel elkopnak, ezért kell újra és újra eljönni, segíteni. Emiatt is jó egyházi iskolába járni. Én nem tudok olyanról, hogy világi iskolákban ilyenfajta nevelés is lenne” - tette hozzá. A békéscsabai gimnazisták verses-zenés kis műsorral is készültek, melyet a Kisboldogasszony-templomban az ünnepi szentmise keretében adtak elő az ötszáz lelkes falu magyar ajkú lakossága előtt. Ezután nyújtották át ajándékcsomagjaikat a gyermekotthon lakóinak. A Keresztény Értellia egykor maga is a gyermekotthon lakója volt. Óvónőnek tanult, és szerencséjére kapott is állást Nagyszalontán. Ő kíséri el reggelente és este vissza a nagyobb gyerekeket, ugyanis Bélfenyéren csak 1-4. osztályig tanulhatnak magyar nyelven, a szomszédos Tenkén 5-8. osztályt végezhetnek, de a középiskolába már Nagyszalontára kell ingázni. Natália szülei bélfenyériek, és - mint ott szinte mindenki - a mezőgazdaságból élnek. Ipar nincs a faluban, a legtöbben nyáron alkalmi napszámos munkát vállalnak. Óriási a szegénység. A településen nagyszámú román nyelvű cigányság is él, a fiatalabb családok nagyarányú elköltözése miatt egyre öregedő faluban velük állandóak a konfliktusok. Sándor-Kerestély Ferenc a tapasztalatait összegezve megfogalmazta: a látogatás célja, hogy a diákok ráérezzenek a mások felé megnyilvánuló felelősségre. Ismerjék fel, hogy az a kis segítség, amelyet egyenként adnak, összeadódva igen sokat jelenthet. ■ Szegfű Katalin Bárka - Mikulás - KOSZI! A SZERZŐ FELVETELE
