Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-12-19 / 51-52. szám

12 41 2010. december 19-26. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet A sok apró segítség együtt megsokszorozódik Örömet vittek az árvaházba a gimnazisták Ha Szegeden jársz, feltétle­nül látogass el a Dóm térre! Az ország legszebb terén, a foga­dalmi templom tövében kará­csonyig tart az adventi forga­tag. Feltétlenül kóstold meg a fahéjas kürtőskalácsot. Ha el­múltál már tizennyolc, kor­tyolhatsz mellé forralt bort. Mindeközben bábszínészek szórakoztatják az öcsédet a szalmaszínházban. December 19-én 16 óra 30 perctől a dél­vidéki Zentárói érkezett bet­­lehemesek lépnek fel a Dóm téren, azután pedig Cserháti Sándor evangélikus lelkész a legendás Aranycsapat tagjával, Buzánszky Jenővel közösen gyújtja meg az óriási adventi koszorú negyedik gyertyáját. Ha nem tudsz személyesen ott lenni a napfény városában, kattints a www.domter.hu ol­dalra, ahol minden progra­mot, így a gyertyagyújtást is élőben közvetítik. „Ó, jöjj, Immánuel!” - éne­kelted talán te is teli torokból ezekben a hetekben. Hisszük: nem hiába, karácsonykor mindannyian ünnepelhetjük a születés csodáját. Orosházán nagy hagyományuk van a ka­rácsony éjszakai könnyűze­nés áhítatoknak. Néhány éve ezeken a zenei szolgálatot a különböző felekezetű tagokból verbuválódott Immanuel ze­nekar végzi. Az együttes is­mert keresztény szerzők mű­vei mellett saját dalokat is rendszeresen játszik; mind­ezt színvonalasan. Halhattad őket a legutóbbi Szélrózsa nagyszínpadán, néhány hete pedig a fasori gimi dísztermé­ben is. December 24-én 23 óra 30 perckor várnak az orosházi evangélikus templomba. (2008-as Ka­rácsonyi ballada és 2009- es Rock karácsony című zenés műsorukat a www. immanuelzenekar. hu oldalról is meghallgatha­tod, illetve letöltheted. És még egy jó hír a zenekar háza tájáról: sokak örö­mére napokon belül meg­jelenik első cédéjük!) A ruha méretével min­dig baj van? Az elektromos kütyü elromlik? Akkor süssél süteményt szeretteid­nek karácsonyra! Ebben lehet segítségedre Bereznay Tamás, az ország egyik legkiválóbb séfje. Nem csoda, hogy ünne­peken az ő konyhájából kerül­nek ételek a köztársasági el­nök asztalára, ezentúl pedig akár a te otthonodba is. Süte­ményeskönyvéből nemcsak néhány különlegesség elké­szítésének módját tudhatod meg, hanem alapvető édessé­gek receptjét is elsajátítha­tod. Kezdőként nem kell rög­tön az Eszterházy-tortával in­dítanod. Hidd el, a bögrés mákos süteménynek is örülni fog a család! A baráti, rokoni körben tartott közös sütkére­­zés pedig nemcsak összeková­csolja a csapatot, hanem meg­teremti az alaphangulatot a szilveszteri bulihoz is. Ha meg nem szívesen fogod kezedbe a habverőt, édesanyádat még mindig meglepheted a Be­­reznay-féle receptgyűjte­ménnyel... ■ Jenő ► Egymásra figyelésből, tö­rődésből jelesre vizsgáz­tak a békéscsabai evangé­likus gimnáziumnak azok a diákjai, akik az egyik verőfényes, ám nagyon hideg téli napon felkere­kedtek, hogy megajándé­kozzák a romániai Bélfe-Hagyományos adventi együtt­­létet tartott december 4-én a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) Bárka szakcsoportja. A Buda­pesti Evangélikus Egyetemi Gyülekezet vendégszereteté­nek köszönhetően az egész napos programnak - ahogy az elmúlt öt évben, úgy most is - a Lágymányosi Ökumenikus Központ adott otthont. Ez az alkalom évek óta ugyanolyan - és mégis mindig kicsit más. Ugyanolyan, mert a mozgás­­sérült résztvevők és a táboros békési megyeszékhely gim­náziumából a körülbelül het­ven kilométerre lévő Bélfe­­nyérre. Az egyik gimnazista, Orsi az Evangélikus Életnek a hely­színen elmondta, hogy azért jött el, mert nagyon kíváncsi segítők (összesen körülbelül kilencvenen) ugyanazért a bár­­kás közösségért jönnek el, ame­lyet érezhetően egy minden emberi erőfeszítésen túli meg­tartó erő tart össze hosszú­hosszú évek óta. De mindig más is; az idei év sajátossága például a KOSZI és a Mikulás volt. A KOSZI (Keresztény Ön­kéntesek Szövetsége az Ifjúsá­gért) két önkéntese délelőtt a bárkás segítők három-öt éves gyermekeinek szervezett fog­lalkozást. A karon ülő aprósá­gok száma pedig bizakodásra miségiek Szövetsége békési csoportjának Mikulás-cso­magjaiból - a vendégek által főzött gulyáshoz és pörkölthöz hasonlóan - jutott a falubeli gyerekeknek is. Az egyik nevelő, az önkén­tesként dolgozó Balázs Natá­ad okot: a KÖSZI-gyermekfog­­lalkozásoknak láthatólag még hosszú ideig lesz „közönsé­gük" a Mevisz-Bárka rendez­vényein! A Mikulás még soha nem járt a Bárkánál, de most ő is benézett a délután folyamán. Ő hirdette ki a játékos vetél­kedő eredményeit, és nem­csak a nyertesnek, hanem min­denkinek adott egy kis aján­dékot. A napot a hagyományokhoz híven úrvacsorái istentisztelet zárta. ■ - BENCEORSI -PALACKPOSTA Önmagát adja Egy írástudó siet Jézushoz, és így szólítja meg: „Mester, követlek, akárhova mégy’.’{Mt 8,19) Er­re válaszol Jézus ezzel a meglepő mondattal: „A rókáknak van barlangjuk, és az égi madarak­nak van fészkük, de az Emberfiának nincs ho­va fejét lehajtania” (Mt 8,20) Milyen irgalmatlan az ember! Ilyen irgalmat­lan az ember? Nem ad otthont. Visszatérő ref­rén volt háztól házig: nincs hely. Sorshelyzét, amelyet az ember születése pillanatában meg­tapasztal, megtapasztalhat. Hontalanság szer­te a világban, más nyelv, más szokás, törvény, étel, ital. Törvény szabályozta Isten népének magatartását a bujdosó, üldözött, hontalan em­berekkel szemben, mondván: fogadjátok be, se­gítsétek őket, tárjatok kaput előttük, senki ne legyen irgalmatlan, a szívetek minden szerete­­tét osszátok meg velük. Ezzel szemben ismer­jük a tudósítást: „...a szálláson nem volt szá­mukra hely’.’ (Lk 2,7) Az otthon kérdése nem lakáskérdés. Az ott­hon kérdése végső soron Isten-kérdés. Azért csendül fel Jézus vallomása - az írástudónak adott válasz formájában -, hogy ezzel egy szo­katlan összefüggést tárjon elénk küldetéséből. Azért jött, hogy az embernek visszaadja az el­veszített otthont. A nélkülözhetetlen védettsé­get, amely nélkül nincs élet. Epimétheusz jóravaló kis isten a görög Pantheonban, akit Zeusz bízott meg azzal, hogy az élőlények között ossza szét azokat az eszkö­zöket és képességeket, amelyekre szükségük lesz ahhoz, hogy életben maradhassanak eb­ben a világban. A sasnak éles szemet adott. Könnyű, gyors lábakat a szarvasnak. Erős kar­mokat a tigrisnek, bundát a birkának, végül minden állatnak adott valamit, ami elég volt ah­hoz, hogy boldoguljon. Már csomagolta hol­miját, amikor egy hang így szólt: „Velem mi lesz, uram?” Egy csupasz, szerencsétlen alakot pil­lantott meg, az embert, aki, mivel későn érke­zett, hoppon maradt, és egyedül, dideregve, védtelenül, számtalan veszély könnyű prédá­jaként tette föl a kérdést: Hogy a csudába ke­rültem én ebbe a világba? Mit tegyek, hogy ne pusztuljak el? Ekkor érkezett Prométheusz, és azt mond­ta neki: ez bizony nem a te világod, de kapsz se­gítséget, amellyel felépítheted a magad világát (az otthont) ezen a világon belül. A tüzet és a mesterségekhez szükséges tudást adta az em­bernek, akinek nem is kellett több, nekilátott a munkának, elkészítette házát, ruháját, fát dön­tött ki, eszközt kovácsolt, kiélezte fegyverét, fel­készült a világban való életre. „Mit tegyek, hogy ne pusztuljak el?” Az örök vágy ennél magasabbra szárnyal. Biztonságban, védettségben lenni. Itthon lenni óhajt az ember. „Lelki békét, szeretetet, boldogságot, bölcses­séget és félelemtől való szabadságot szeretnék... De nemcsak magamnak, hanem minden em­bernek a földön” - mondja az asszony az Úr­nak Anthony de Mello egyik tanmeséjében. Is­ten erre így felel: „Én nem árulok gyümölcsöt. Csak magokat.” Gyümölcs helyett magot ad. Tűz és tudás he­lyett Isten önmagát adja. „Bepólyálta, és a jászolba fektette..!’ (Lk 2,7) ■ Makán Hargita Névjegy: Makán Hargita 2000. november 15-e óta vagyok a Majos-Mucsfai Társult Evangélikus Egy­házközség megválasztott lelkésze, 2002. november 1- je óta pedig a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium iskolalelkészeként is szolgálok. Külön ajándéknak tekintem, hogy hatszáz fiatal között élhetek, akiknek a lendülete, szeretete a gyülekezet életét is beragyogja. OSZTOZÓ Programok és sütemény a fa alá nyér árvaházának gyer­mekeit. A határ melletti Nagyszalon­ta viszonylagos közelségében fekvő kistelepülésen Kiss Már­ton római katolikus plébános 2000-ben alapított árvahá­zat. A környező falvakból gyűjtötte össze azokat a hátrá­nyos helyzetű magyar gyere­keket, akik e nélkül a segítség nélkül nem tudnának normá­lis körülmények között felne­velkedni. Vannak közöttük ár­vák, félárvák, kicsapongó éle­tet élő szülők gyermekei, de olyan is, akinek kilenc testvé­re van, és hihetetlen szegény­ségben élt. A rendszeres állami vagy egyházi támogatást nem kapó, jelenleg huszonöt gyermeket nevelő Szent Miklós Gyer­mekotthon részben önfenn­tartó. Az utóbbi időkben ci- ” rokseprű-készítésbe fogtak, húsukért és tejükért kecskéket tartanak. A munkába a gyere­keket is bevonják, a vezető lelkész szerint ugyanis egy­szerre kell imádságra és mun­kára nevelni a gyerekeket. Ezek mellett is nagy szükség van a magyarországi adomá­nyokra. Sándor-Kerestély Fe­renc, a békéscsabai evangéli­kus gimnázium erdélyi szüle­tésű fizikatanára hatodik éve szervez gyűjtést az iskolában. A pénzadományokból tűzifát szoktak vásárolni, a fűtés kor­szerűsítéséhez járulnak hozzá, vagy amire éppen szükség van. Szinte napi kapcsolat­ban áll a bélfenyériekkel. Idén ruhaféléket, játéko­kat, édességeket gyűjtöttek a gimnáziumban, így a gyer­mekotthon hét-huszonkét éves lakói névre szólóan kap­hattak kis figyelmességet. Az ajándékozásra december 5- én rekordlétszámú, harminc­két fős küldöttség utazott a Valamennyi ajándékot a gimnazisták adták át - kézből kézbe - a gyermekotthon lakóinak volt, hova is kerülnek az ado­mányok, amelyeket az iskolá­ban gyűjtenek. Különösen fog­lalkoztatta, hogy a gyerekek mennyire veszik természetes­nek az ajándékozást, szoron­­ganak-e miatta, vagy felszaba­dultan fogadják. Ő inkább az utóbbit látta rajtuk. Katinka, az egyik végzős diáklány arról beszélt, hogy ilyen látogatások alkalmával szembesül azzal, milyen nagy hátránnyal indulnak sokan az életben, míg például neki mennyi minden adatott, ami­ért mégsem érez állandóan hálát. „Az ilyen gondolatok és érzések sajnos idővel elkop­nak, ezért kell újra és újra el­jönni, segíteni. Emiatt is jó egyházi iskolába járni. Én nem tudok olyanról, hogy világi iskolákban ilyenfajta nevelés is lenne” - tette hozzá. A békéscsabai gimnazisták verses-zenés kis műsorral is készültek, melyet a Kisbol­­dogasszony-templomban az ünnepi szentmise keretében adtak elő az ötszáz lelkes falu magyar ajkú lakossága előtt. Ezután nyújtották át ajándék­­csomagjaikat a gyermekotthon lakóinak. A Keresztény Értel­lia egykor maga is a gyer­mekotthon lakója volt. Óvó­nőnek tanult, és szerencséjé­re kapott is állást Nagyszalon­tán. Ő kíséri el reggelente és este vissza a nagyobb gyereke­ket, ugyanis Bélfenyéren csak 1-4. osztályig tanulhatnak magyar nyelven, a szomszédos Tenkén 5-8. osztályt végezhet­nek, de a középiskolába már Nagyszalontára kell ingázni. Natália szülei bélfenyériek, és - mint ott szinte minden­ki - a mezőgazdaságból él­nek. Ipar nincs a faluban, a legtöbben nyáron alkalmi napszámos munkát vállal­nak. Óriási a szegénység. A településen nagyszámú ro­mán nyelvű cigányság is él, a fiatalabb családok nagyarányú elköltözése miatt egyre örege­dő faluban velük állandóak a konfliktusok. Sándor-Kerestély Ferenc a tapasztalatait összegezve meg­fogalmazta: a látogatás célja, hogy a diákok ráérezzenek a mások felé megnyilvánuló fe­lelősségre. Ismerjék fel, hogy az a kis segítség, amelyet egyenként adnak, összeadód­va igen sokat jelenthet. ■ Szegfű Katalin Bárka - Mikulás - KOSZI! A SZERZŐ FELVETELE

Next

/
Oldalképek
Tartalom