Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-12-12 / 50. szám
2 -m 2010. december 12. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio ADVENT HARMADIK VASÁRNAPJA - 5MOZ 5,6A.7-10 Krisztus tanúkat küld maga előtt oecumenica Mennyei Atyánk! Te, az Úr vagy a mi Istenünk, aki naponként kihozol minket a bűneink, a félelmeink, a reménytelenség szolgaságának házából. Hálát adunk neked, hogy irgalmad nagyobb a bűneinknél, gondviselésed a félelmeinknél, vigasztalásod a reménytelenségünknél. Advent idején, a karácsonyi előkészületek sodrásában különösen is hajlamosak vagyunk a közelgő ünnep külsőségeire tekinteni. Segíts minket, kérünk, hogy az ünnepben megtalált lényeg, jelenléted és szereteted megélése tükröződhessék minden előkészületünkben. Köszönjük, hogy az adventi időszak felénél megállhatunk, visszanézhetünk a megtett útra hálaadással és bűnbánattal. Köszönjük mindazt, amit eddig adtál nekünk. A veled való találkozásokat, az útitársakat. Az ünnepváró gyülekezetét, családjainkat, barátokat. Köszönjük, ha valakinek segíthettünk, vagy adhattunk valamit, és köszönjük a másoktól kapott segítséget. Segíts, kérünk, hogy amit elhibáztunk vagy elmulasztottunk, még jóvá tudjuk tenni az ünnepig. Segíts, hogy akikkel nem beszélünk, akikkel találkozva elfordítjuk a fejünket, most adventben legalább a tekintetünk találkozhasson, és valami elkezdődhessen közöttünk. Köszönjük, hogy a hétről hétre eggyel több adventi gyertya fényénél egyre erősebb lehet közelséged érzése, öröme bennünk, közöttünk. Könyörgünk azokért, akiknek valami okból advent a legnehezebb időszak az évben. Akik ilyenkor még sötétebbnek látják saját sorsukat az ünnepi díszletek és mások ünnepre készülésének fényes hátterén. Te nem feledkezel meg róluk, kérünk, add, hogy mi se feledkezzünk meg. Könyörgünk a munka, betegség, börtönbüntetés vagy bármi más miatt családjaiktól távol lévőkért. Könyörgünk a szerettüket, munkájukat, otthonukat, egészségüket elveszített embertársainkért. Kérünk, hogy az idei advent mindenki számára közeledés lehessen az akaratod, szereteted szerint való, teljes élet felé. Add, hogy ennek cselekvő munkásai lehessünk magunk is. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Krisztus nem fegyverrel és földi hatalommal akarta meggyőzni a világot, hanem az igével. Ezért jött minden külső dísz nélküli egyszerűségben, bár a testi ember főként erre néz. Innét van az is, hogy Mózes, próféták, papok és léviták után nem angyal következett, hanem megint csak egy ember, János, de aki, mint Krisztus is mondja, mégis nagyobb volt prófétánál. Nem hívatlanul jött vagy magától. Isten küldte Fia előtt, hogy kopogtasson, ébresszen, mondván: Tárjatok ki kaput, ajtót, itt a rég várt Szabadító. Ébredjetek, lám feltetszett az új nap. Emberré lett az örök Isten. Talpra, míg nem késő! - Neve is sokat ér: János, azaz kegyelemben gazdag. Nem lehetett csak úgy vaktában elnevezni. Olyan nevet kellett kapnia, amely magán hordja, amit kifejez.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Menthetetlenül indulatossá válók, ha regényesített Bibliát olvasok, hallok vagy látok. Még akkor is, ha netalán jó szándék vezeti azokat, akik a Szentírás szűkszavúságát szeretnék könnyebben érthetővé hígítani, a vélt „fehér foltokat” kitölteni. Most mégis szabadjára eresztem a fantáziámat, noha tudom, hogy igénkben a törvényen és nem a körülményeken van a hangsúly. Próbálom elképzelni Áron istenszobrászatának körülményeit. Látom azt a szokatlan készséget, ahogyan a nők szedik le magukról kedvenc ékszereiket. Látom a nyersanyaggá lefokozott aranykupacot. De nem tudom elképzelni, hogy ne szóltak volna bele a kivitelezésbe. Joggal mondhatták: az enyémből is készül, nekem is lehet beleszólásom. Áron pedig a maga és népe intenciója szerint kontárkodik. Talán ide is érvényes 2MÓZ 32,35 ítélete: „A nép elvadult, mert Áron hagyta őket elvadulni’.’ Ami elkészült, borjúformára sikeredett, egyiptomi emlékek hatása alatt. Nem olyan nagy, nem is annyira mutatós, mint az „etalon” Áron és népe mégis elégedett, mert a szobrász felszabadult a rá nehezedő nyomás alól, a népnek pedig volt mit körültáncolnia. Kicsi ugyan az isten, de ez a jó: emberméretű. Nem nő föléjük, közéjük való. Hordozni sem nehéz. Megfelelő. De ideje elzárni a fantázia csapját. A regény lehet érdekes, mégis a tény► Advent harmadik hetében az Istennek szent Fia (EÉ 136) hirdeti az evangéliumot: „Ember váltságára / Eljött a világra / Szolgai formába, / Hogy minket megtartson, / Bűntől szabadítson.” Az ének egy jelentős gyűjteményben, a cseh testvérek 1544-es, Johann Horn (Jan Roh) által szerkesztett, német nyelvű énekeskönyvében jelent meg. A Gottes Sohn ist kommen az előtte álló Menschenkind, merek eben (mely már Michael Weiße 1531-es énekeskönyvében is megtalálható) rövidebb változata. Az eredeti kilenc versszakból énekeskönyvünk hatot közöl (a 4., 6. és 8. hiányzik). A költemény - a reformáció első generációjától megszokott módon - tömören foglalja össze Jézus Krisztusnak emberi világunkra gyakorolt hatását. Más adventi énekektől eltérően Jézus születését nem csupán leírja, hanem mai keresztény életünk alapjának nevezi: „Hogy megtérjünk bűnből”. Az idősíkok használatával - „Eljött a világra" / „Még ma is jön hozzánk” / „Újra el fog jönni” - Jézus földi életén túl az utolsó ítélet bekövetkeztére is utal. Az erőteljes dúr dallam először a dél-csehországi Hohenfurt (Vyssi Brod) ciszterci apátságának kéziratában jelent meg 1410-ben, az Ave hierarchia latin kanció szövegével. Valószínűleg ezen a környéken és ebben az időben keletkezett, mert a cseh zere kell figyelnünk: Isten gondoskodik tanúkról, hogy ne a kívánságaink, vágyaink öntőformájából várjuk a privát istenünket. Ha így teszünk, megisszuk a levét (2MÓZ 32,20). Mózes az egyetlen, igaz Isten tanúja. Nem szabad Áron és Mózes személyében a pap és a próféta szükségszerű ellentétét látnunk. Mózes, a tanú, éppen elég példát szolgáltat ennek a feltevésnek a tarthatatlanságára. A tanú azért erős és hajthatatlan, mert a gazdája erős és irgalmas. Attól hiteles, hogy Isten szentségéről és irgalmasságáról vall. Saját szentségtelenségét is Isten irgalmára bízza. A vasárnap evangéliumában is tanúról hallunk. Méghozzá Jézus szájából. Keresztelő Jánosról van szó, a bebörtönzöttről. Azért rab és halálra szánt, mert Heródes szemére lobbantotta vétkét. De Isten akaratát valló tanúskodásának máshol van a csúcsa: ott, ahol Jézus Krisztusról vall. Tanúságtétele minden vasárnap felcsendül az úrvacsorái oltárnál: „íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (Jn 1,29) Nem rettenthetetlen hős, bizonytalankodását sem szégyenli, nem hivatkozik arra, hogy tanúskodása nyomán tanítványjelöltek sora indult Jézus felé. A tanú rászorul a páratlan Tanú üzenetére: ne a maga sorsának alakulásából ítéljen Jézusról. Ne kételkedjen: nem tévedett, tanúskodásával nem hamarkodta el a dolgot, A VASÁRNAP IGÉJE másokat sem vezetett félre. Megtette a dolgát. Krisztus Isten irgalmáról tanúskodik. Jánosra is áll, amit Krisztus mással tesz. Menjen az útján békességgel, az Isten Báránya az elbizonytalanodott tanú nyomorúságát is hordozza. Mögötte is az Úr az erős. A Tanú tanúskodik a tanúról. Azok előtt is, akik Keresztelő elbizonytalanodása hallatán hajlamosak lennének feledni, kinek a tanúskodása nyomán indultak Jézus felé. Vagy a maguk nyomorúságát próbálják mentegetni azzal, hogy még Keresztelő sem volt ment a megingástól, kételyektől. Krisztus az igazi Tanú, akinek a hűségét és irgalmát semmiféle hitbeli elbizonytalanodás nem írhatja felül. Ő „tud és akar segíteni” (Énekem az Úr 7,3). Nem veti meg, nem szégyelli, nem írja le gyötrődve kérdező tanúját, hanem magához öleli. Azokkal együtt, akiket a tanú elbizonytalanodása a maguk Krisztus-hitének az elbizonytalanodásához vezethetne. Nem lehet betelni a Zsidókhoz írt levél krisztológiájának csodálatos vallomásával: „...nem szégyelli őket testvéreinek nevezni. . "Népét így mutatja be Istennek: „íme, itt vagyok, én és a gyermekek, akiket az Isten adott nekem’.’ (Zsid 2,11.13) Még a megroggyant hitű tanút is a magáénak vallja Krisztus! Az epistolában Pál is tanúnak vallja magát, munkatársaival együtt. Nem magánvállalkozásba kezdtek Krisztus hirdetésével, Krisztus maga rendelte őt és őket tanúként. Ezért olyan öntudatos a hangja. Hűséges, és hűséget remél. Mérceként az egyetlen tekintély mércéje elé áll. Nem veti meg a gyülekezet véleményét, hanem arra inti őket, hogy magukat is az érettük is tanúskodó Krisztus irgalmára bízzák. Advent harmadik vasárnapján az eljött, a köztünk lévő és a dicsőségben eljövendő Krisztus a „tanúk fellegével” vesz körül bennünket. Általuk ő maga tanúskodik irgalmas hatalmáról. Ne vessük meg tanúit esendő voltuk miatt. Krisztusért hallgassunk rájuk, amíg Krisztus el nem jön, hogy tanúit leváltva őelőtte hajoljon meg minden és mindenki. ■ Fehér Károly Imádkozzunk! Urunk, áldunk mindazokért, akiknek a tanúskodása nyomán magad felé vonzottál bennünket. Köszönjük, hogy népedet is arra szánod, hogy rólad valljon. Bocsásd meg bizonytalankodásunkat és engedetlenségünket. Irgalmaddal tedd egyházadat szavahihető tanúddá, hogy amikor eljössz, ne ellenünk, ítéletünkre kelljen tanúskodnod. Ámen. dik versszak: „valóságos hit és igaz reménység”. Ez a keresztény ember kötelessége és lehetősége. Sajnálatos módon Johann Horn szövegéből a magyar fordításban kimaradt két versszak, amelyek a személyes megváltástudatot erősítik azokban, akik ezt az éneket szívből zengik az Úrnak. Csak tartalmilag idézem a harmadik versszak után következő sorokat: „A szentségekben saját magát adja nekik eledelül [ti. azoknak, »kik őt nem szégyenük«], hogy szeretetét és jóakaratát velünk tudassa.” így válik világossá a hívő ember számára, mit is jelent Jézus valóságos jelenléte ebben a világban. Aki ugyanis tudatában van bűnös természetének, és vágyakozik a szabadításra, annak az élete szüntelen advent: várakozás Jézus megváltó kegyelmének közeledésére, amely felébreszti benne a reményt az újonnan születésre és az örök életre. Az ének második fele az eljövendő advent felé fordítja figyelmünket, így hangzik a másik kimaradt versszak tartalmi fordítása: „Hamarosan eljön utolsó napjuk, amikor lelkűket a gonosztól megszabadítja, s őket az angyalok kórusához vezeti.” Ez az Útegyengető feladata: elvezetni minket a mennyei Atyát dicsőítők seregébe. S hogy ki ez az Útegyengető? Isten Szentlelke, akit maga Jézus küldött el hozzánk, hogy „szívünket józan vigyázásra készítse el”. Két advent között élünk: ismerjük a földre jött Jézust, hozzá ragaszkodunk, és várjuk a vele való boldog találkozást. ■ Vető István Istennek szent Fia nekultúra jegyeit viseli magán. A dallam ismertségét és közkedveltségét jelzi, hogy 1501 óta a cseh testvérek cseh nyelvű énekeskönyveiben is szerepel. A német és a magyar énekeskönyv dallamvariánsa néhány helyen eltér egymástól. A hat szótagú sorokból álló, hatsoros strófa lendületét az adja, hogy a sorok ritmusa lényegében azonos: négy rövidebb hang után következik két hosszabb, az első hangon (többnyire) melizmával. A dallam oszlopai az alaphang (esz’), valamint a felső és az alsó dominánshang (b’ és b). Zeneileg három részre tagolódik. Az első rész hármashangzat-felbontás után skálamenettel érinti az oktávot, majd egy módosított hanggal a domináns hangnembe modulál. A második rész a hangterjedelem középső részét veszi igénybe, és az alsó dominánsra hajlik le. A harmadik rész kezdete hasonlít a dallam indulására, majd fel-le lépegetve éri el az alaphangot. Ugyanerre a dallamra még egy - szintén cseh (huszita) eredetű - adventi verset énekelhetünk: az Itt a drága idő (EÉ 134) gondolatmenete sokban hasonlít most tárgyalt énekünkre. Mindkettő énekkincsünk legértékesebb rétegéhez tartozik. Énekeljük minél gyakrabban! ■ Ecsedi Zsuzsa Útegyengetés Advent harmadik vasárnapján magunk előtt látjuk Keresztelő Jánost, aki megtérésre szólítja fel a sokaságot. Akik pedig az új élet útjára CANTATE Eged lilén diczcríinc, akarnak lépni, azokat belemeríti a Jordán vizébe. Mai énekünk ezért emlékeztet bűneinkre, és ezért hirdeti nekünk a földre jött Üdvözítő kegyelmét, aki által van bűnbocsánat és szabadítás. A reformáció korában írt szöveg az egyház megváltásról szóló tanításának tömény teológiai összefoglalása. Csupán az első versszak tanulmányozása kimeríthetné e rövid meditáció lehetőségeit. Megjelenik benne Jézus istenfiúsága, a helyettes áldozat kérdése, az Úr Szolgája teológia, valamint a bűnről és a megváltásról szóló tanítás. Az ének további versei személyessé teszik számunkra ezt a dogmatikai alapvetést. Aktualizálja az ének adventi várakozásunkat azzal a bizonyságtétellel, hogy Jézus „még ma is jön hozzánk". Ezért egyengeti az utat közöttünk s a közeledő Megr váltó között, hogy semmi ne akadályozza a találkozást. Ezt az útegyengetést így fogalmazza meg az ének írója: Jézus „Tanít kegyelméből, / Hogy megtérjünk bűnből”. Teszi ezt úgy, ahogy tette földi életében: szavaival, példázataival, az irgalmasság cselekedeteivel. Hogyan válaszolhatunk Jézus közeledésére? Mi a tanítás helyes „visszajelzése”? Erről énekel a harma-Az Evangélikus Élet 2005-2010. évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről.
