Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-11-28 / 48. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2010. november 28. 0 13 Katalinként az evangélikus bálban Hét órakor, amikor - a meghívóban ismertetett program szerint - Szűcs Petra és Schulek Csaba éppen meg­nyitotta volna a harmadik Katalin­­napi evangélikus bált, már egész közel voltunk a helyszínhez. A budai Vár egyik - ki tudja, melyik - macs­kaköves utcáján szedtük a lábunkat a férjemmel. A terep nem volt a leg­ideálisabb - sötét volt, és rajtam már sok-sok éve nem volt magas sarkú ci­pő. (Azon a kilenc évvel ezelőtti Ka­­talin-napon is csak azért, mert ak­kor volt az esküvőnk...) Elveszett voltunkat beismerve végül előkerült a mobiltelefon, rajta a térkép, így ha­marosan meg is érkeztünk a Buda­vári Önkormányzat épületéhez. A későn érkezők megnyugtató lét­számú csoportjával együtt helyet ke­restünk magunknak az asztaloknál. Szerencsénkre vártak a kezdéssel, így nem maradtunk le a megnyitóról és Réthelyi Miklós miniszter köszöntő szavairól sem. (Az EvÉlet olvasóinak ismerős lehetett az általa felolvasott szöveg: lányának, Ittzés Szilviának a tavalyi bálról írt jegyzetét hallhattuk.) A Katalinok - voltunk jó néhány an - egy-egy szál rózsát is kaptak. Ezután volt időnk körülnézni. Sok­színű volt a báli társaság: kisgyer­mektől a hajlott korúig minden kor­osztály képviseltette magát. Külön­leges színfoltot jelentettek a dísz­magyarfellépőruhába öltözöttfiata­lok, a budapesti evangélikus ifjúsá­gi körök tagjai, akik nyitótáncukkal - a palotással - igazi báli hangula­tot teremtettek. Profi táncosok elő­adásában is gyönyörködhettünk: a Majoros házaspár latin- és stan­­dardtánc-produkciója és az Argen­tin Tangó táncszínház bemutatója után kellett egy kis idő, míg az em­ber összeszedte az önbizalmát a .0 táncparkettre lépéshez. Erőt - és fi­nom falatokat - a svédasztalos va­csorán gyűjthettünk, az ételek mel­lé pedig Gutman László kötcsei bo­rász kínált kóstolót a minőségi borok kedvelőinek. A Magnetic zenekar vonzásának ne­héz volt ellenállni - persze könnyű Ka­tát táncba vinni, ha ő is akarja -, és talán meg sem álltak volna a párok hajnalig ha valami igazán különleges zenei csemege nem készteti őket erre. A csupán nevezetes alkalmakkor össze­álló Quartett Gryllus rövid műsorá­ban a zsoltárparafrázis jól megfért a „kalákás”gyerekdallal. (Sőt egy Falu­­dy-vers is elhangzott: Gryl­lus Dorka olvasta fel - ki­nyomtatott példány híján - mobiltelefonról...) Hogy a program - a kül­ső megfigyelő szemével is - élvezetesen gazdag és ma­gával ragadó volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Kaláka-nóta és a mobilos jelenet együtt jut­tatta csak eszembe: nem hívtam fel a gyerekeket le­fekvés előtt... Az est során tombolaje­gyeket árusító, fáradhatat­lan leánykák az éjfél előtt nem sok­kal tartott sorsoláson is segédkeztek. A szerencsések könyveket, Credo­­előfizetést, kötcsei borokat, díszes sulykolófát és egyéb nyereményeket vihettek haza. Némileg csalódott voltam, hogy a fagyasztott tengergyü­mölcsei-csomagot nem mi nyertük, de vigasztalt az a tudat, hogy az eladott szelvények árából befolyt összeget a vörösiszap-katasztrófa károsultjai­nak támogatására fordítja az egyház. Bár mi - a fent említett önbizalom híján - csak a parkett széléig merész­kedtünk, élmény volt nézni a felszaba­dultan táncoló ifjakat és idősebbeket. Élmény volt látni nőket és férfiakat, akik rövid ideig hercegnőknek és her­cegeknek érezhették magukat. Egyhá­zi és állami vezetőket, akiken néhány óra erejéig nem kértek számon semmit. Keresztényeket, akik vették a bátorsá­got, hogy - bűntudat nélkül - szóra­kozással töltsenek egy estét. Evangéli­kusokat - úgy, ahogy eddig nem láthat­tam őket. Jó volt közéjük tartozni. ■ SlNKÁNÉ ZOMBORY KATALIN Quartett Gryllus KÉT ESTE A KOLOZSVÁRI LUTHERÁNUS PÜSPÖKSÉG REMÉNYIK SÁNDOR GALÉRIÁJÁBAN Mindennapi konfliktusaink Előadás a Petrőczy Kata Evangélikus Nőszövetségben Erősíteni az egységes magyar nemzet tudatát Magyarországi helyettes államtitkár a nemzetpolitikáról ^ Nincsen család, munka­helyi közösség konfliktus nélkül. De miként célsze­rű ezeket kezelni? - ez volt a témája a Petrőczy Kata Szidónia Evangéli­kus Nőszövetség novem­ber 9-i rendezvényének. A kolozsvári evangélikus­lutheránus püspökség Re­­ményik Sándor Galériájá­ba ez alkalommal dr. Ber­­szán Lídia családterape­utát, a Babe$-Bolyai Tu­dományegyetem Szociális Munka Tanszékének do­censét, a konfliktuskeze­lés és -terápia egyik köz­ismert szakemberét - nem mellesleg három gyermek édesanyját - hív­ták meg előadónak. A konfliktusok főként az egyé­ni érzékenységünkben mutat­kozó eltéréseknek, különböző­ségünknek a következményei - fejtette ki interaktív előadá­sában Berszán Lídia közel hat­van érdeklődő előtt. Több té­nyezőtől - erőnktől, idegrend­szerünktől, a rendelkezésre álló időtől - függ az is, miként viszonyulunk konfliktusaink­hoz, amelyek lehetnek elkerül­hetőek, elkerülhetetlenek vagy vállaltak. A feszültségekre nem feltétlenül kell negatívumként tekinteni: a vállalt konfliktusok lehetőséget adnak saját ma­gunk és egymás jobb megis­merésére, megértésére, kom­munikációs készletünk bővíté­sére, így akár a kapcsolat elmé­lyülésére is. Ha el szeretnénk kerülni a feszültségeket, jó, ha figyelünk egy pár tanácsra. Valószínű, hogy nyugodtabb légkört sike­rül teremtenünk, ha a másik minősítése helyett „énközlést” alkalmazunk - vagyis ha vád helyett kérés, általánosítás he­lyett konkrétumok hangzanak el, az indulatok helyett adekvát üzenetet kap a címzett. Mind­ezeket gyakorolnunk kell ah­hoz, hogy a megfelelő szavakat tudjuk megtalálni. Dr. Berszán Lídia Talán a legutolsó a legnehe­zebb, de ez a legfontosabb feladat is. Elengedhetetlen, hogy önmagunk és mások vé­delme érdekében felnőttként, bátran, mégsem agresszíven, támadóan fogalmazzuk meg eltérő nézeteinket. Ami egé­szen biztosan segít házaspá­roknak, szülőknek és mun­katársaknak is a konfliktusok elkerüléséhez: egymás meg­hallgatása, az együtt töltött minőségi idő és - szükség esetén - a bocsánatkérés. „Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok iga­zat, mindenki a felebarátjá­nak, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. »Ha haragusz­­tok is, ne vétkezzetek«: a nap ne menjen le a ti haragotok­kal..!' (Ef 4,25-26) Szép és jó Pál apostol tanácsa, de meg­valósításához hosszú, türel­emmel és szeretettel megtett út szükséges. Az alkalom résztvevői gya­korlatok segítségével ébred­hettek rá, hogy mennyire ne­héz a megfelelő mondatot megtalálni - de végül sikerült megfogalmazniuk. Ha elsajá­títjuk az adekvát, szeretetben történő kommunikáció ké­pességét, nő annak a reménye, hogy a család közössége töret­len marad, és belső, külső fe­szültségek, harag nélkül mehet le a nap. ► Sok, nemzetéért és közös­ségéért aggódó értelmi­ségi és politikus gyűlt össze november 12-én es­te Kolozsváron, a Járosi Andor Keresztyén Kultu­rális Műhely és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szervezett Újrakezdés helyett újat kezdés - új irány a nemzetpalitiká­­ban című rendezvényen. A meghívott vendég, Répás Zsuzsanna, a magyar Köz­­igazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpo­litikáért felelős helyettes államtitkára az új magyar kormány értékmegőrző, érdekeinket szem előtt tartó nemzetpolitikai tö­rekvéseiről számolt be. Az evangélikus-lutheránus püspökség Reményik Sándor Galériájában rendezett be­szélgetésen a helyettes állam­titkár kifejtette: fontos, hogy az új alkotmány preambulu­­mába a keresztény gyökerek­re és az egységes magyar nemzetre való utalás is bele­kerüljön. Nemzetpolitikai téren az új kezdet első lépése a koráb­ban megtört bizalom felépíté­se, továbbá fokozottan gondot szeretnének fordítani a szór­vány- és diaszpórahelyzetben levő magyar közösségekre. A tömbmagyarságon kívül, szór­ványban élők már kialakítot­tak bizonyos fennmaradási stratégiákat, amelyek elsajátí­tása sokak számára érték és le­hetőség lehet. A szórványmagyarság meg­tartása sok esetben az egyház feladata maradt. A kolozsvá­ri Protestáns Teológiai Intézet képezi a „végvárakban” anya­nyelven igét hirdető és tanító lelkészeket. E feladat elvégzé­séhez fokozott támogatásra van szükség. Reménysugarat jelent az egyház számára a készülő új romániai tanügyi törvény, amely a magyarorszá­gihoz hasonlóan állami fej­kvótarendszerbe illesztené be az egyházi iskolákat is. Répás Zsuzsanna a tanul­mányi és osztálykirándulások - egyelőre pályázati alapon va­ló - támogatását említette mint a jövő egy igen fontos le­hetőségét. Mint mondta, Ma­gyarországon nagyon sokan vannak - nemcsak a mai isko­lások, hanem a szüleik kö­zött is -, akik az iskolai tan­anyag hiányosságai miatt nin­csenek tisztában a kisebbségi magyarságra vonatkozó té­nyekkel, nincsenek tudatában az általuk hordozott értékek­nek. Ezen személyes kapcso­latok kialakításával - melynek jó eszközei lehetnek az emlí­tett kirándulások - lehet segí­teni. Óriási értékű - emellett azonban pusztulástól fenyege­tett - épített örökség is vár a felfedező szemekre. A rendezvényen szó esett a tehetséggondozásról, és han­got kaptak a Magyarország határain kívül élő magyarok könnyített honosításával, a felnőttoktatással, illetve a jog­sértések orvoslásával kapcso­latos kérdések is. Pozitív kicsengésű és re­ménykeltő estet töltöttek el az egybegyűltek Répás Zsuzsan­na helyettes államtitkárral. Ha sok anyagi támogatásra nem is lehet számítani a je­lenlegi helyzetben, biztató az a hozzáállás és értékrend, amely az új kommunikáció­nak az alapját képezi, és amely megbékéltebb, egysé­gesebb magyar nemzetkö­zösség felé mutat. A megbékélés és az érték­­megőrzés útján egyházunk - testvérgyülekezeteivel együtt - komoly munkát végezhet. ■ Kálit Eszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom