Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-11-21 / 47. szám
Evangélikus Élet élő víz 2010. november 21. » 11 Légy csendben, és várj az Úrra! (Zsolt 37,7) KÖNYVAJÁNLÓ Újszövetségi velemjáró A közszolgálati rádióban a minap Balázs Boglárka fiil-orr-gégészt kérték a mikrofon elé. A doktornő egyebek mellett arról beszélt, hogy a 120-130- 140 decibeles hangerő már eléri az ember fájdalomküszöbét. Sőt már az 50 és 80 decibel közötti érték is idegességet okoz: akit ekkora inger ér, az izzadni kezd, felmegy a vérnyomása, hevesebben ver a szíve. 80 decibel felett pedig bizonyosan halláskárosodása alakul ki. Hallási panaszokat okoz tehát a túl erős zaj, ráadásul az érintettek ennek hatására még „ordítanak” is, mert azt hiszik, hogy a másik nem hallja őket... A külső környezet (közlekedés, fülhallgatós rádió, szórakozóhelyek zenéje) tehát zajártalom forrása. Az említett szakember arra igyekezett felhívni a figyelmet, hogy ha csak lehet, védekezzünk ellene. Feleslegesen ne tegyük ki magunkat neki, már csak azért sem, mert - amint a rádióműsorban ugyancsak elhangzott - a nagy zaj után a szervezetnek nyolc óra csendre van szüksége ahhoz, hogy ki tudja pihenni magát. Ezzel csak az a baj, hogy a mai embernek szinte nincs is csendje... Nemcsak azért, mert a külvilág zajossá vált - a gépek, a tévé, az utca forgalmának zaja állandóan bántja a fülünket -, hanem azért is, mert már ha lehetne, sem akarnánk csendben maradni, csendben lenni, mert elszoktunk, sőt talán egyenesen félünk is tőle... Persze a csend lehet ijesztő, tudjuk, milyen a „süket csend” de lehet - „áldott csend” is. Olyan állapot, amikor megszólalhat az Isten. Tanácsot és segítséget adhat az Úr. A Károli-féle bibliafordításban a fenti ige így hangzik: „Csillapodjál meg az Úrban és várjad őt” A régi angol fordításban pedig így hangzik ugyanez a zsoltárvers: pihenj meg az Úrban.” Milyen jó lenne legalább néha lecsillapodni, megnyugodni, megpihenni Isten előtt! Azért is, mert ha mi nem állunk meg idejében, Isten állít meg minket: betegség, baleset formájában vagy épp azáltal, hogy olyan gyorsan megöregszünk... A lényeg ugyanaz: már nem tudunk rohanni... Ezért álljunk hát meg idejében! Ha pedig már idősebbek vagyunk, akkor is tegyük meg azt, amit eddig talán nem vagy nem elégszer: szánjunk időt magunkra és Istenre! Megéri... Megéri megpróbálni észrevenni a csendben a sok szépséget, mindazokat az ajándékokat, amelyeket Isten adott. Hogy életünk örvendező, gyönyörködő élet lehessen. A Biblia így tanít: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jak 4,8) Mert ő szeret, mert ő vigasztalni, gyógyítani akar. Békességet és nyugalmat kínál. Minden ember élete kedves az Úr előtt. Ő mindenkinek felkínálja már itt a földön a benső nyugalmat és a csendet. Fogadjuk hát el! Szánjunk időt magunkra, lelkünkre, és keressük a csendet. És ebben a benső csendben Isten megmutatja majd nekünk a kivezető utat életünk minden nyugtalanságából, zűrzavarából és békétlenségéből. Ne féljünk hát a csendtől, még ha elsőre félelmetesnek tűnik is. Hogy miért lenne oka bárkinek is félnie tőle? Mert a csendben esetleg kiderül, mennyire üres, értelmetlen és reménytelen az élete... Nincs öröme, nincs békessége, nincs célja, nincs jövőbe vetett reménysége, nincs Istene... Igen, félelmetes is lehet hát a csend, az Úr után való kiáltás és a vele történő találkozás. A csendben ugyanis minden ember szívében megszólal egy hang, amely néven nevezi a bűnt! És ezzel bizony nem könnyű szembesülni... Pedig egyszer meg kell állni, számot kell adni az életünkről. Hogy addig is mit tehetünk? Az ige ma így szólít meg: „Légy csendben, és várj az Úrra!” Most kér az Isten, most hívogat mindenkit kitárt karral, szeretettel: jöjj hozzám! Hozzám jöjj! Mert ő Fiáért, Jézus Krisztusért világosságot, csendet, békességet akar teremteni mindenkiben, aki kéri, aki hagyja, aki engedi. ■ Gazdag Zsuzsanna Kivel töltőd az örökkévalóságot? Az örök élet e címbéli fő kérdése - egyedül hitkérdés. Emberi oldalról a hit a kizárólagos feltétele az üdvösségnek, az Isten részéről pedig az ő kegyelme, irgalmas szeretete. De nem minden hit üdvözítő: csak a teljes Szentírás Istenébe vetett feltétlen bizalom vezet el az örök életre. Idei útmutató vezérigénkben Jézus Urunk ezt mondja: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem” (Jn 14,1) És megígéri követőinek - a christianusoknak -, hogy helyet készít nekik Isten országában. Hogy örökre vele legyenek. Ezért az örökkévalóság ünnepén ez évben tekintsük át a mindenható Szentháromság örök Istennek az örök életről adott legfontosabb kijelentéseit! Luther Márton szerint a keresztény ember számára nincs kedvesebb gondolat, mint hogy Istenben éljen. Ez az örökkévalóság lényege; amikor és ahol Isten lesz minden mindenben. Ám aki az ő gyermeke, az - hit által - már most részese ennek a szeretetközösségnek, mert az Úr Krisztus él benne. Jézus is kijelentette, hogy aki hisz őbenne, annak már e világi, földi életében elkezdődött az örökkévalóság. De hogyan kezdődik el bennünk az örökkévaló élet? Az ige és a Lélek által történő újjászületést a mindenható Isten végzi el mindazokban, akik hittel befogadták az ő - cselekvést, történést, létezést munkáló - örök igéjét, és „arany evangéliumát” (Jn 3,16) a maguk számára érvényesnek tekintik. Az élő Krisztus-hit következménye Isten halálos ítéletének elkerülése, mivel az élet könyvében már szerepelnek a megváltottak nevei. A minden téren és időn túl létező örökkévalóságot emberi képességeinkkel elképzelni sem tudjuk, ezért elégedjünk meg azzal, amit Isten jónak látott kijelenteni erről a Szentírásban. Ha őt a mi teremtő és gondviselő Atyánknak valljuk, akkor el tudjuk fogadni, hogy amit emberi szem nem látott, fül nem hallott, szív nem sejtett, azt készítette el az Úristen az őt szeretőknek. Minden emberi értelmet felülmúló, kegyelmes szeretete azonban megvilágosítja számunkra az írásokat, amelyek Jézusról tesznek bizonyságot. János evangéliumában hét képben és hét általános kijelentésben fogalmazza meg Jézus: Én vagyok! Aki tehát a Fiúban hisz, az az Atyában hisz, aki Mózesnek így nyilatkoztatta ki önmagát:,Vagyok, aki vagyok” (Luther bibliafordításában: „Ich werde sein, der ich sein werde” - „Én leszek, aki leszek.”) Az örök Vagyok - aki számára nincs idő, sem tér, és országa az örök jelen, mindenütt jelen lévő a birodalma - hatalmat adott Fiának, hogy örök életet ajándékozzon mindazoknak, akik ismerik őt, azaz benső közösségük van vele. Ám kizárólag a belé vetett hit által kerülhetünk élő kapcsolatba megváltó Urunkkal, Jézus Krisztussal, aki egyedüli út az Atyához. A szemtanú evangélista nem is mondhatna többet, és nem adhatna teljesebb bizonyságtételt, mint hogy hirdeti nekünk a Jézusban megjelent örök életet. És aki hit által már őbenne él, annak számára megdönthetetlen bizonyosság a szeretet apostolának e tanúságtétele: az örökkönörökké élő Úr Jézus Krisztus az igaz Isten és az örök élet. Ő örök szeretettel szeret téged is, és azt szeretné, hogy vele töltsd az ö örökkévalóságot! ■ G. A. A hónap könyve - novemberben a Luther Kiadótól 30% kedvezménnyel Szabó Lajos (szerk.): Bölcs szív - 504 meditáció és imádság Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Eredeti ára: 990 forint. http://bolt.lutheran.hu/ ♦ E-mail: kiado@lutheran.hu • Fax: 1/486-1229 ♦ 1085 Budapest, Üllői út 24. Bölcs szív Gémes István immár ötvenhét (!) esztendős lelkészi és írói munkássága követendő példa abban is, hogy a jól érthető gyülekezetközeliség és az igényes teológia egészségesen összetartozhat. Ennek ékes bizonyítéka a Luther Kiadó gondozásában megjelent legújabb műve, az Újszövetségi velemjáró. A könyv céljáról maga a szerző a következőképpen vall az előszóban: „A Szentírás, így az Újtestamentum könyvei nem nyílnak meg előttünk első olvasásra. De bevezetéseink segíteni akarnak a felmerülő nehézségek feldolgozásában. Magyarul: szeretnénk megkönnyíteni, sőt élményszerűbbé tenni az Újtestamentum olvasását.” Gémes István különleges talentuma, hogy ezt a segítséget tömör, közérthető stílusban, mindössze száz oldalba sűrítve kínálja fel olvasóinak. Népszerű teológia mindenkinek! Frappánsan szellemesek az egyes újszövetségi könyvek világába bevezető fejezetcímek. Ízelítőül néhány példa. Lukács evangéliuma: „Jézus mindenkié" Apostolok cselekedetei: „A Lélek sodrásában”. Korinthusi levelek: „Gyülekezet a versenypályán”. Zsidókhoz írt levél: „Gyógyír elsodródás ellen” Jelenések könyve: „A jövő zenéje?” Kinek ajánljuk ezt a könyvet? Mindenkinek, aki Jézus tanítványaként szeretne tovább tanulni az életünk utolsó szívdobbanásáig tartó bibliaiskolában. Ott a helye ennek a könyvecskének a bibliaolvasó Útmutató mellett, hogy jobban tudjuk megrágni, megízlelni az ige mindennapi kenyerét. Segítséget jelenthet a hitoktatásban éppúgy, mint az egyházunkban - hála Istennek - egyre izmosodó presbiterképzésben. így lehet, így legyen valóban hasznos útitársunk az Újszövetségi velemjáró. ■ Gáncs Péter Gémes István: Újszövetségi velemjáró. Luther Kiadó, Budapest, 2010. Ára 890 forint. HETI ÚTRAVALÓ „Legyen derekatokfelövezve, és lámpásotok meggyújtva’.’ (Lk 12,35) Szentháromság ünnepe után az utolsó héten az Útmutató reggeli és heti igéi abban tanácsolnak, hogyan várjuk az Emberfiát. Készen! Várjuk az örök élet Fejedelmét, aki mindent újjáteremt; hogy „akik könnyhullajtással vetettek, ujjongva arassanak” (GyLK 760). Nemcsak ő volt, de ő is lesz a mi hajlékunk öröktől fogva mindörökké. „A bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 6,21; LK) Minden térdnek meg kell hajolnia előtte, és szavára új ég és új föld áll elő. Az örökkévalóság ünnepén a tíz szűz példázatával maga a vőlegény figyelmezteti a gyülekezetét:,Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok” (Mt 25,13), mikor kezdődik a Bárány menyegzőjének ünnepi vacsorája! A felövezett derék és az égő lámpás az útra kész, okos christianus jellemzői. Az örökkévaló Isten megígérte: „... új eget és új földet teremtek (...). Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké..(Ézs 65,17.18) „íme, újjáteremtek mindent. (...) Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz’.’ (Jel 21,5.7) Csak Jézussal győzhetünk, hit által az ő győzelméből részesedve (lásd Jel 5,5). Nem mehetett be az ígéret földjére, hanem „ott halt meg Mózes, az Úr szolgája, Móáb földjén, az Úr akarata szerint. És eltemette őt a völgyben” (5MÓZ 34,5-6) az örök Vagyok, aki minket is elhívott, hogy szentjei, számára elkülönítettek lehessünk, „...és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. (...) magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban..!’ (íPt 1,13.15) A Krisztus által Istenbe vetett élő hitünk egyben reménység is, amely nem szégyenít meg, mert életünk alapja Jézus. Ezért a mi „tűzálló” tanítványi szolgálatunk nem hiábavaló az Úrban; és „hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített (Krisztusra), megmarad, jutalmat fog kapni” (íKor 3.13.14); ezért bátoríthat Pál kitartó imádkozásra és éberségre. Az evangélium hirdetése során „a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni’.’ (Kol 4,5-6) A Jézus Urunk halálát követő rendkívüli események a feltámadás előjelei voltak; ezeket látva a pogány százados és katonái így szóltak: „Bizony, Isten Fia volt ez!” (Mt 27,54) Az egyházi esztendő utolsó napján az új, mennyei Jeruzsálemről így tudósít Isten szent igéje: „...az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma. (...) lámpása a Bárány...’’ És csak azok juthatnak be oda, „akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe” (Jel 21,22.23.27). Dr. Luther szerint: „A keresztyénnek igéje van, ezért nem lát, nem ízlel halált, hanem életet és Krisztust az igében. Mert a keresztyén ember elalszik a halálban, és általa bemegy az örök életbe.” „Ó, örök Istenség, mennyei szent Felség: (...)/ Hadd távozzam innen boldog élő hitben, / Hogy meglátlak téged: vár az örök élet!” (EÉ 523,2.3) ■ Garai András
