Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-11-21 / 47. szám

Evangélikus Élet élő víz 2010. november 21. » 11 Légy csendben, és várj az Úrra! (Zsolt 37,7) KÖNYVAJÁNLÓ Újszövetségi velemjáró A közszolgálati rádióban a minap Ba­lázs Boglárka fiil-orr-gégészt kérték a mikrofon elé. A doktornő egyebek mellett arról beszélt, hogy a 120-130- 140 decibeles hangerő már eléri az ember fájdalomküszöbét. Sőt már az 50 és 80 decibel közötti érték is ide­gességet okoz: akit ekkora inger ér, az izzadni kezd, felmegy a vérnyomása, hevesebben ver a szíve. 80 decibel fe­lett pedig bizonyosan halláskároso­dása alakul ki. Hallási panaszokat okoz tehát a túl erős zaj, ráadásul az érintettek ennek hatására még „or­dítanak” is, mert azt hiszik, hogy a másik nem hallja őket... A külső környezet (közlekedés, fülhallgatós rádió, szórakozóhelyek zenéje) tehát zajártalom forrása. Az említett szakember arra igyeke­zett felhívni a figyelmet, hogy ha csak lehet, védekezzünk ellene. Fe­leslegesen ne tegyük ki magunkat neki, már csak azért sem, mert - amint a rádióműsorban ugyancsak elhangzott - a nagy zaj után a szer­vezetnek nyolc óra csendre van szüksége ahhoz, hogy ki tudja pihen­ni magát. Ezzel csak az a baj, hogy a mai em­bernek szinte nincs is csendje... Nemcsak azért, mert a külvilág zajos­sá vált - a gépek, a tévé, az utca for­galmának zaja állandóan bántja a fü­lünket -, hanem azért is, mert már ha lehetne, sem akarnánk csendben maradni, csendben lenni, mert el­szoktunk, sőt talán egyenesen félünk is tőle... Persze a csend lehet ijesztő, tud­juk, milyen a „süket csend” de lehet - „áldott csend” is. Olyan állapot, amikor megszólalhat az Isten. Taná­csot és segítséget adhat az Úr. A Károli-féle bibliafordításban a fenti ige így hangzik: „Csillapodjál meg az Úrban és várjad őt” A régi an­gol fordításban pedig így hangzik ugyanez a zsoltárvers: pihenj meg az Úrban.” Milyen jó lenne legalább néha lecsillapodni, megnyugodni, megpihenni Isten előtt! Azért is, mert ha mi nem állunk meg idejében, Isten állít meg minket: betegség, baleset formájában vagy épp azáltal, hogy olyan gyorsan meg­öregszünk... A lényeg ugyanaz: már nem tudunk rohanni... Ezért álljunk hát meg idejében! Ha pedig már idősebbek vagyunk, akkor is tegyük meg azt, amit eddig talán nem vagy nem elégszer: szánjunk időt magunkra és Istenre! Megéri... Megéri megpróbálni észrevenni a csendben a sok szépséget, mind­azokat az ajándékokat, amelyeket Isten adott. Hogy életünk örvende­ző, gyönyörködő élet lehessen. A Biblia így tanít: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jak 4,8) Mert ő szeret, mert ő vigasz­talni, gyógyítani akar. Békességet és nyugalmat kínál. Minden ember élete kedves az Úr előtt. Ő mindenkinek felkínálja már itt a földön a benső nyugalmat és a csendet. Fogadjuk hát el! Szán­junk időt magunkra, lelkünkre, és ke­ressük a csendet. És ebben a benső csendben Isten megmutatja majd nekünk a kivezető utat életünk min­den nyugtalanságából, zűrzavarából és békétlenségéből. Ne féljünk hát a csendtől, még ha elsőre félelmetesnek tűnik is. Hogy miért lenne oka bárkinek is félnie tő­le? Mert a csendben esetleg kiderül, mennyire üres, értelmetlen és re­ménytelen az élete... Nincs öröme, nincs békessége, nincs célja, nincs jövőbe vetett reménysége, nincs Istene... Igen, félelmetes is lehet hát a csend, az Úr után való kiáltás és a vele történő találkozás. A csendben ugyanis minden ember szívében megszólal egy hang, amely néven nevezi a bűnt! És ezzel bizony nem könnyű szembesülni... Pedig egyszer meg kell állni, számot kell adni az életünkről. Hogy addig is mit tehetünk? Az ige ma így szólít meg: „Légy csend­ben, és várj az Úrra!” Most kér az Is­ten, most hívogat mindenkit kitárt karral, szeretettel: jöjj hozzám! Hoz­zám jöjj! Mert ő Fiáért, Jézus Krisz­tusért világosságot, csendet, békes­séget akar teremteni mindenkiben, aki kéri, aki hagyja, aki engedi. ■ Gazdag Zsuzsanna Kivel töltőd az örökkévalóságot? Az örök élet e címbéli fő kérdése - egyedül hitkérdés. Emberi oldalról a hit a kizárólagos feltétele az üdvös­ségnek, az Isten részéről pedig az ő kegyelme, irgalmas szeretete. De nem minden hit üdvözítő: csak a tel­jes Szentírás Istenébe vetett feltétlen bizalom vezet el az örök életre. Idei útmutató vezérigénkben Jé­zus Urunk ezt mondja: „Ne nyugta­lankodjék a ti szívetek: higgyetek Is­tenben, és higgyetek énbennem” (Jn 14,1) És megígéri követőinek - a christianusoknak -, hogy helyet ké­szít nekik Isten országában. Hogy örökre vele legyenek. Ezért az örök­kévalóság ünnepén ez évben tekint­sük át a mindenható Szent­­háromság örök Istennek az örök életről adott legfonto­sabb kijelentéseit! Luther Márton szerint a keresztény ember számára nincs kedvesebb gondolat, mint hogy Istenben éljen. Ez az örökkévalóság lényege; amikor és ahol Isten lesz minden mindenben. Ám aki az ő gyermeke, az - hit által - már most részese ennek a szeretetközösségnek, mert az Úr Krisztus él benne. Jézus is kijelentette, hogy aki hisz őbenne, annak már e világi, földi életében elkezdő­dött az örökkévalóság. De hogyan kezdődik el bennünk az örökkévaló élet? Az ige és a Lélek által történő újjászületést a mindenható Isten végzi el mindazokban, akik hit­tel befogadták az ő - cselekvést, tör­ténést, létezést munkáló - örök igéjét, és „arany evangéliumát” (Jn 3,16) a ma­guk számára érvényesnek tekintik. Az élő Krisztus-hit következménye Isten halálos ítéletének elkerülése, mivel az élet könyvében már szere­pelnek a megváltottak nevei. A minden téren és időn túl létező örökkévalóságot emberi képessége­inkkel elképzelni sem tudjuk, ezért elégedjünk meg azzal, amit Isten jó­nak látott kijelenteni erről a Szent­írásban. Ha őt a mi teremtő és gond­viselő Atyánknak valljuk, akkor el tudjuk fogadni, hogy amit emberi szem nem látott, fül nem hallott, szív nem sejtett, azt készítette el az Úris­ten az őt szeretőknek. Minden em­beri értelmet felülmúló, kegyelmes szeretete azonban megvilágosítja számunkra az írásokat, amelyek Jé­zusról tesznek bizonyságot. János evangéliumában hét képben és hét általános kijelentésben fogal­mazza meg Jézus: Én vagyok! Aki te­hát a Fiúban hisz, az az Atyában hisz, aki Mózesnek így nyilatkoztatta ki önmagát:,Vagyok, aki vagyok” (Lu­ther bibliafordításában: „Ich werde sein, der ich sein werde” - „Én leszek, aki leszek.”) Az örök Vagyok - aki számára nincs idő, sem tér, és országa az örök jelen, mindenütt jelen lévő a birodal­ma - hatalmat adott Fiának, hogy örök életet ajándékozzon mindazok­nak, akik ismerik őt, azaz benső kö­zösségük van vele. Ám kizárólag a be­lé vetett hit által kerülhetünk élő kapcsolatba megváltó Urunkkal, Jézus Krisztussal, aki egyedüli út az Atyához. A szemtanú evangélista nem is mondhatna többet, és nem adhatna teljesebb bizonyságtételt, mint hogy hirdeti nekünk a Jézusban megjelent örök életet. És aki hit által már őben­ne él, annak számára megdönthetet­len bizonyosság a szeretet apostolá­nak e tanúságtétele: az örökkön­­örökké élő Úr Jézus Krisztus az igaz Isten és az örök élet. Ő örök szeretettel szeret téged is, és azt szeretné, hogy vele töltsd az ö örökkévalóságot! ■ G. A. A hónap könyve - novemberben a Luther Kiadótól 30% kedvezménnyel Szabó Lajos (szerk.): Bölcs szív - 504 meditáció és imádság Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Eredeti ára: 990 forint. http://bolt.lutheran.hu/ ♦ E-mail: kiado@lutheran.hu • Fax: 1/486-1229 ♦ 1085 Budapest, Üllői út 24. Bölcs szív Gémes István immár ötvenhét (!) esztendős lelkészi és írói munkássá­ga követendő példa abban is, hogy a jól érthető gyülekezetközeliség és az igényes teológia egészségesen összetartozhat. Ennek ékes bizonyí­téka a Luther Kiadó gondozásában megjelent legújabb műve, az Újszö­vetségi velemjáró. A könyv céljáról maga a szerző a következőképpen vall az előszóban: „A Szentírás, így az Újtestamentum könyvei nem nyílnak meg előttünk el­ső olvasásra. De bevezetéseink segíteni akarnak a felmerülő nehézségek feldolgozásában. Magyarul: szeretnénk meg­könnyíteni, sőt élményszerűb­­bé tenni az Újtestamentum olvasását.” Gémes István különleges talentuma, hogy ezt a segítsé­get tömör, közérthető stílus­ban, mindössze száz oldalba sűrítve kínálja fel olvasóinak. Népszerű teológia minden­kinek! Frappánsan szellemesek az egyes újszövetségi könyvek világába bevezető fejezetcímek. Ízelítőül né­hány példa. Lukács evangéliuma: „Jézus mindenkié" Apostolok cseleke­detei: „A Lélek sodrásában”. Ko­­rinthusi levelek: „Gyülekezet a ver­senypályán”. Zsidókhoz írt levél: „Gyógyír elsodródás ellen” Jelenések könyve: „A jövő zenéje?” Kinek ajánljuk ezt a könyvet? Min­denkinek, aki Jézus tanítványaként szeretne tovább tanulni az életünk utolsó szívdobbanásáig tartó biblia­iskolában. Ott a helye ennek a köny­vecskének a bibliaolvasó Útmutató mellett, hogy jobban tudjuk megrág­ni, megízlelni az ige mindennapi ke­nyerét. Segítséget jelenthet a hitok­tatásban éppúgy, mint az egyhá­zunkban - hála Istennek - egyre iz­mosodó presbiterképzésben. így lehet, így legyen valóban hasz­nos útitársunk az Újszövetségi velem­járó. ■ Gáncs Péter Gémes István: Újszövetségi velemjá­ró. Luther Kiadó, Budapest, 2010. Ára 890 forint. HETI ÚTRAVALÓ „Legyen derekatokfelövezve, és lám­pásotok meggyújtva’.’ (Lk 12,35) Szentháromság ünnepe után az utol­só héten az Útmutató reggeli és heti igéi abban tanácsolnak, hogyan vár­juk az Emberfiát. Készen! Várjuk az örök élet Fejedelmét, aki mindent újjáteremt; hogy „akik könnyhullajtással vetettek, ujjongva arassanak” (GyLK 760). Nemcsak ő volt, de ő is lesz a mi hajlékunk öröktől fogva mindörökké. „A bűn zsoldja a halál, Isten kegyel­mi ajándéka pedig az örök élet a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 6,21; LK) Minden térdnek meg kell hajolnia előtte, és szavára új ég és új föld áll elő. Az örökkévalóság ünnepén a tíz szűz példázatával maga a vőlegény figyelmezteti a gyülekezetét:,Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok” (Mt 25,13), mikor kezdődik a Bárány menyegzőjének ün­nepi vacsorája! A felövezett derék és az égő lámpás az útra kész, okos chris­­tianus jellemzői. Az örökkévaló Isten megígérte: „... új eget és új földet terem­tek (...). Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké..(Ézs 65,17.18) „íme, új­játeremtek mindent. (...) Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek an­nak, az pedig fiam lesz’.’ (Jel 21,5.7) Csak Jézussal győzhetünk, hit által az ő győzelméből részesedve (lásd Jel 5,5). Nem mehetett be az ígéret földjére, ha­nem „ott halt meg Mózes, az Úr szolgája, Móáb földjén, az Úr akarata sze­rint. És eltemette őt a völgyben” (5MÓZ 34,5-6) az örök Vagyok, aki minket is elhívott, hogy szentjei, számára elkülönítettek lehessünk, „...és teljes bi­zonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. (...) magatok is szentek legyetek egész magatartáso­tokban..!’ (íPt 1,13.15) A Krisztus által Istenbe vetett élő hitünk egyben re­ménység is, amely nem szégyenít meg, mert életünk alapja Jézus. Ezért a mi „tűzálló” tanítványi szolgálatunk nem hiábavaló az Úrban; és „hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített (Krisztusra), megmarad, jutalmat fog kapni” (íKor 3.13.14); ezért bátoríthat Pál kitartó imádkozásra és éberségre. Az evangélium hirdetése so­rán „a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen minden­kor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felel­ni’.’ (Kol 4,5-6) A Jézus Urunk halálát követő rendkívüli események a feltá­madás előjelei voltak; ezeket látva a pogány százados és katonái így szóltak: „Bizony, Isten Fia volt ez!” (Mt 27,54) Az egyházi esztendő utolsó napján az új, mennyei Jeruzsálemről így tudósít Isten szent igéje: „...az Úr, a minden­ható Isten és a Bárány annak a temploma. (...) lámpása a Bárány...’’ És csak azok juthatnak be oda, „akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe” (Jel 21,22.23.27). Dr. Luther szerint: „A keresztyénnek igéje van, ezért nem lát, nem ízlel halált, hanem életet és Krisztust az igében. Mert a keresztyén em­ber elalszik a halálban, és általa bemegy az örök életbe.” „Ó, örök Istenség, mennyei szent Felség: (...)/ Hadd távozzam innen boldog élő hitben, / Hogy meglátlak téged: vár az örök élet!” (EÉ 523,2.3) ■ Garai András

Next

/
Oldalképek
Tartalom