Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-11-21 / 47. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2010. november 21. *• 5 Ázsia lelke KALME-ülés Rómában ► Először csak ügyes reklámfogásnak véltem a dél-koreai fővárosban sokfelé olvasható angol nyelvű szójátékot: „Seoul - the Soul of Asia” azaz „Szöul - Ázsia lelke” Egy hét tapasztalatai, élményei után már csöppet sem érzem szerénytelen túlzásnak ezt a tömör önértékelést. De hogyan is kerültem a távol-keleti metropolisba, ahol többen élnek, mint egész Magyarországon? ■ Gáncs Péter Dr. Bállá Péterrel, a Károli Gáspár Református Egyetem megbízott rektorával együtt kaptunk meghívást arra a nemzetközi teológiai konferenciára, amelyet az Észak-Anglia York nevű városában működő St. John University, valamint Dél-Korea legnagyobb (mintegy hatvanezer fős!) presbiteriánus gyülekezete, a Youngnak Church, az Örökkévaló Öröm Egyháza szervezett a megbékélés, kiengesztelődés témakörében. Önmagában az a tény, hogy a konferenciát egy ázsiai gyülekezet és egy európai egyetem közösen rendezte, sajátos ízt adott az ötnapos tanácskozásnak. Végig érezhettük, hogy gyülekezet- és életközeiben vagyunk. Minden este közös istentiszteleten ünnepeltünk a többezres helyi gyülekezettel, ami valóban ünnepi élményt jelentett százfős énekkarokkal, a házigazdák felülmúlhatatlanul pazar vendégszeretetével. Egy koreai útikalauz nyelvi rokonaik között első helyen minket, magyarokat említ. Ha nyelvi rokonságunkról pár nap alatt nem győződhettünk is meg, hiszen még a koreai betűket sem ismerjük, de igencsak távoli testvéreink nyíltszívű, figyelmes vendégszeretete a legnemesebb magyar hagyományokkal vetekedett. A konferencia fő témáját a koreai félsziget immár hat évtizedes fájdalmas megosztottsága tette aktuálissá. S hogy ne csak elméletileg foglalkozzunk a kettészakítottság problémájával, rögtön a konferencia elején egész napos kirándulásra vittek bennünket a demilitarizált övezetbe. Ellátogattunk Panmindzsonba, az úgynevezett közös biztonsági zónába (Joint Security Area), ahol farkasszemet néznek egymással az északi és a déli fegyveres erők. Közelről szembesültünk az aláaknázott területek, szögesdrót kerítések szívszorító látványával, amelyet hazánkban lassan már kezdünk elfelejteni... A határlátogatás legdöbbenetesebb élményét az az imaalkalom jelentette, amelyet a két Korea határán felépített Songak-kápolnában tartottunk. A nemzetközi liturgiában én is imádkozhattam a gyertyákkal megvilágított, elsötétített imaházban. Reménykeltő prófétai jelként a szertartás végén szétszakították a szögesdrótokkal dekorált függönyöket. A beáradó fény elűzte a sötét árnyakat, és az üvegfalon keresztül szemünk elé tárult a ma még hermetikusan elzárt Észak-Korea... Az imádságnak különben is óriási a jelentősége a koreai kereszténység életében. Talán éppen ez lehet az egyik titka, magyarázata annak a ténynek, hogy - legalábbis protestáns szempontból - Dél-Korea a kereszténység által leginkább megérintett ország az egész ázsiai kontinensen. A közel ötvenmilliós lakosságból mintegy nyolcmillió a protestáns, s közel ugyanennyi a katolikus hívők száma. A koreai mindennapos kegyesség szerves része, hogy a kora reggeli órákban imaközösséggel alapozzák meg az induló napot. A legtöbb istentiszteletnek különös, számunkra kissé idegen eleme, hogy a prédikáció után a lelkész közös, hangos imádságra hívja fel a gyülekezetét. Ez a mi esetünkben konkrétan azt jelentette, hogy estéről estére perceken át közel ezres tömeg imádkozott egyszerre, fennhangon. Mindez nem tévesztendő össze a pünkösdi közösségek nyelveken szólásával, valószínűleg mégsem ezt fogjuk legelsőként átvenni koreai testvéreink kegyességéből... Fontos, hogy a dél-koreai keresztények nemcsak imádkoznak a kettészakadt ország újraegyesítéséért, hanem humanitárius segélyprogramokkal igyekeznek támogatni nehéz sorú északi honfitársaikat. Emellett komolyan veszik, hogy nem elég csupán érzelmileg, szívvel akarni az egységes Koreát, hanem fejben is előrelátóan és körültekintően kell felkészülni a remélhetőleg nem túl távoli egyesülésre. Többek között ezért hívtak meg minket több mint ötven országból, hogy más régiók, népek és egyházak tapasztalataiból is okuljanak. Pontosabban fogalmazva, hogy közösen, egymástól tanuljunk, hiszen mi is nap mint nap tapasztaljuk, mennyire hosszú és összetett, mennyire nem fájdalom- és konfliktusmentes az egység, a közösség építése egy-egy ország, egy-egy régió vagy földrész esetében. Az egyházaknak ebben a gyógyulási folyamatban fontos katalizátorszerepük lehet. De természetesen csak akkor, ha az egymás közötti „szögesdrótok” lebontásában is példát mutatunk. Ebből a szempontból katartikus élményt adott a felekezetileg is sokszínű tanácskozás záró úrvacsorái közössége. A konferencia után még egy napig élvezhettem a helyi evangélikus gyülekezet és teológia vendégszeretetét. Gáncs Péter a Songak-kápolnában Imponáló volt a „megagyülekezetek” árnyékában élő, mintegy ötezer tagot számláló kicsiny egyház világos identitása, küldetéstudata és élni akarása. Kis létszámuk ellenére már több mint ötven lelkészt állítottak szolgálatba, és évente két-három új gyülekezetei plántálnak. Önálló teológiai egyetemet tartanak fenn, ahol a lelkészképzés mellett szociális munkás, logopédus, színházművészeti, angol nyelvi szakot, valamint felnőttképzést is kínálnak. Számunkra is bátorítás lehet távolkeleti testvéreink hite, reménysége, missziói elkötelezettsége. Isten gazdagon megáldhatja a kicsik, kevesek hűséges magvetését is. A Lélek ajándékai nemcsak egy földrészre, egy országra, egy-egy kiválasztott közösségre áradhatnak ki, hanem bárhol bárkire, aki bizalommal kéri az erő, a szeretet és a józanság Lelkét. A szerző evangélikus lelkész, a Déli Egyházkerület püspöke ► Tisztújító közgyűlését tartotta november 10. és 13. között az Európában kisebbségben lévő evangélikus egyházak kommunikációs szövetsége (KALME). Az idei tanácskozás az egyházak internetes közösségi hálózatokon való jelenlétének kérdését vizsgálta, ám ismét központi témává vált a nagy múltú szervezet jövője is... Tizenegy egyház képviseletében mintegy húsz delegátus élvezte a római evangélikusok vendégszeretetét. A Magyarországi Evangélikus Egyházat Menyes Gyula, a Dunántúli Harangszó szerkesztője és - az Evangélikus Élet helyettes szerkesztőjeként - e sorok írója képviselte. A KALME-t harminchárom évvel ezelőtt hozták létre, hogy segítse a vasfüggöny két oldalán kisebbségben élő evangélikus egyházak közötti közép- és kelet-európai alelnöke és Norbert Denecke, az LVSZ németországi nemzeti bizottságának ügyvezető titkára vett részt, akik ugyanakkor támogatásukról biztosították a szervezet delegátusait. így a feszültségektől sem mentes konferencián végül is pozitív irányban dőlt el a szervezet sorsa, és a küldöttek három évre új elnökséget választottak, valamint körvonalazták, hogy milyen új vállalásokkal győzhetnék meg a kételkedőket a szervezet létjogosultságáról... Az evangélikus sajtosok látogatást tettek a Vatikánban, a Társadalmi Kommunikáció Pápai Tanácsának hivatalában, ahol Paul Tighe titkár és Letícia Soberón Latin-Amerikáért felelős koordinátor adott tájékoztatást a pápai állam médiamunkájáról. A konferencia központi témájának illusztrálásaként a résztvevőknek - internetes kapcsolat és webkamera segítségével - élőben nyílt lehetőségük beszélgetni Árvi Svanur Daníelssonnal, az Izlandi Evangélikus Egy-A kerekasztal-beszélgetés A Vatikán kommunikációt. A mindig is meglehetősen kis költségvetéssel működő szervezet anyagi hátterét a tagegyházak éves díjai és a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) támogatása adja. Létjogosultságát már közvetlenül az 1989-90-es történelmi változások után sokan megkérdőjelezték, ám a küldő országok delegátusai újra és újra megfogalmazták igényüket a KALME által szervezett továbbképzésekre és szemináriumokra. így az egyházi médiamunkások képviselői - más-más helyszínen - a rendszerváltások óta is évente találkoznak. A háromesztendőnként esedékes tisztújító közgyűlésnek ez alkalommal az Olaszországi Evangélikus Egyház volt a házigazdája. Az LVSZ képviseletében az európai régióért felelős titkár, Eva-Sibylle Vogel-Mfato érkezett Rómába azzal a hírrel, hogy a világszervezet jövőre minden bizonnyal kénytelen lesz csökkenteni a KALME-nek nyújtott anyagi támogatását. Az általa vezetett csütörtöki kerekasztal-beszélgetésen Fabiny Tamás magyarországi evangélikus püspök, az LVSZ A római evangélikus templomban ház kommunikációs igazgatójával, majd a zárónapon „elzarándokoltak” a Római Német Ajkú Evangélikus Egyházközség templomába, ahol Stephan Rost lelkész mutatta be röviden a gyülekezetét és az épület történetét.. gl r>
