Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-11-07 / 45. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2010. november 7. » 13 „A tiszta szavak gyógyítanak" ► A Magyarországi Evangélikus Egyház vezető testületéi 2005- ben határozták el, hogy a kommunista diktatúra évtizedeiben beszervezett ügynökként működő, az állambiztonsági szerveknek jelentéseket író egyházi személyek tevékenységét feltárják, feldolgozzák, és a kutatás eredményét nyilvánosságra hozzák. A 2005-ben felállított tényfeltáró bizottság szakmai munkájának első dokumentációja 2010- ben jelent meg a Háló című könyvsorozat első köteteként. A Magyarországi Luther Szövetség e kötet egyházi fogadtatásának nyílt megbeszélését tűzte ki célul, amikor október 30-án konferenciát rendezett Az ügynökkérdés feldolgozásának egyházi fogadtatása és teológiai értékelése címmel a Deák téri evangélikus egyházközség gyülekezeti termében. A konferencia védnöke Ittzés János elnök-püspök és Prőhle Gergely országos felügyelő volt. A konferencia szervezői minden bizonnyal alábecsülték a téma iránti közegyházi érdeklődés mértékét, a helyszínül választott gyülekezeti terem ugyanis teljesen megtelt. A fokozott érdeklődés egyben jelzés is: olyan témáról van szó, amely iránt az évek múlásával sem csökken az egyházi és a világi közélet figyelme, ezért a közeljövőben rendezendő konferenciák esetében érdemes megfontolni a több résztvevő befogadására alkalmas helyszínek kiválasztását. Ittzés János elnök-püspök nyitóáhítata után dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár, a Magyarországi Luther Szövetség elnöke bevezető előadásában azt fejtette ki, miért tartották fontosnak, hogy fórumot teremtsenek ennek a témának. „A tisztánlátás igénye nem Isten akarata ellen való” - szögezte le a konferencia főszervezője, ugyanakkor emlékeztetett, hogy az emberi bukásból mindig lehet tanulni, és „ha felismerjük, hogy esendők vagyunk, akitor a múltban esendőkké lett emberekkel is szolidárisak lehetünk” Egy közösség számára káros, ha „visszafojtott görcsök és félelmek, ki nem mondott szavak bénítják az életét”. Csak a kibeszélésen, a feldolgozáson keresztül érhető el, hogy „beszélgető egyházzá” váljunk, mert csak „a megtalált, tiszta szavak gyógyítanak” Az ügynökkérdés nem csupán történészi, hanem olyan egyházi kérdés is, amely teológiai reflexiót kíván. * * # A szervezők fontosnak tartották, hogy a testvéregyházak képviselőit is megszólaltassák. „Lelkileg nagyon nagy terhektől tudnánk megszabadulni, ha ki tudnánk beszélni a velünk történteket” - mondta Szabó Gyula római katolikus plébános. Mezőőrs katolikus papja és társai hosszú évek óta magánkezdeményezésként, önszorgalomból kutatják a levéltárakat; több tízezer oldalnyi dokumentumot halmoztak fel magánarchívumukban. A plébános nem hagyott kétséget afelől, hogy munkájukkal komoly érdekeket sértenek. Vizsgálatuk eredményeit több adathordozón és több helyen tárolják, nehogy valaki késztetést érezzen, hogy egy hirtelen tűzesettel megsemmisüljenek az anyagok. Szabó Gyula szerint a múlt Konferencia az egyházi ügynökkérdésről a Deák téren részletes feltárását anyagilag megfelelően támogatott, független, de egyházakhoz kötődő kutatóknak kell elvégezniük, akik az egyházi emberek sajátos helyzetét is látják, e nélkül ugyanis nem lehet hiteles képet alkotni az egyházak múltjáról. A plébános ugyanakkor egyértelműen leszögezte: valamilyen kulturált megoldással el kellene érni, hogy az érintett személyek véglegesen távozzanak az egyházi közéletből. Dr. Fazakas Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora előadásában a jelen egyházi viszonyaira vonatkozóan hangsúlyozta: a múlt feltárása és a megbékélés evangéliumi szellemű megélése a hazai egyházak további sikeres szolgálatának az egyik alapfeltétele. E munkafolyamat értékeléseként elismerte: „Az evangélikusok következetesen nekiláttak a múlt feldolgozásának, jócskán a katolikusok előtt járnak. A reformátusok azonban még a katolikusokhoz képest is le vannak maradva.” 1990-ben döntés született ugyan egy református munkacsoport létrehozásáról, de a kezdeményezés végül teljesen zátonyra futott. Biztató fejlemény, hogy a református zsinat elnöksége egy hónapja megbízást adott egy történészekből álló tényfeltáró bizottság megszervezésére; a tervek szerint ezután alakítják meg az értékelő bizottságot, amelynek teológusok és jogászok lesznek a tagjai. Roszík Gábor evangélikus lelkész, volt MDF-es országgyűlési képviselő előadásában kifejtette: az Antallkormány idején az Országgyűlés tizenegy lelkész képviselője egyöntetűen támogatta azt a törvényjavaslatot, hogy az egyházi vezetőknek is átvilágításon kelljen átesniük. A javaslat azzal a következménnyel járt volna, hogy az érintett püspököknek, espereseknek, teológiai tanároknak és egyházilap-főszerkesztőknek haladéktalanul távozniuk kellett volna hivatalukból. A kérdés ebben a formában végül lekerült a napirendről,- fogalmazta meg álláspontját a volt képviselő lelkész. * * * * A délutáni szekció nyitányaként dr. Hafenscher Károly nyugalmazott evangélikus lelkész és Ittzés Ádám történész disputájára került volna sor, Hafenscher Károly azonban egészségi állapotára hivatkozva nem vett részt a konferencián. Levelét, melyben Ittzés Ádám tanulmányának egyes kitételeit kifogásolja, felolvasták. Vitapartnere ezt követően ismertette a bírálat egyes tételeit cáfoló és a kutatói szempontokat, szándékokat tisztázni kívánó álláspontját. Tárgyilagosan igyekezett bizonyítani, hogy a bírálat írója olyan szándékokat tulajdonít a tanulmány szerzőjének, amelyek nem állnak mögötte. Dr. Ittzés András gyülekezeti felügyelő a tényfeltárás előzményének tekinthető egyházi átvilágítással kapcsolatos zsinati határozatok történetét ismertette a hallgatósággal. A jelen helyzetből visszatekintve meglepő, hogy négy évvel a tényfeltáró bizottság felállítása előtt a 2001-es zsinat elvetette azt a belső egyházi szabályozásra vonatkozó javaslatot, amely előírta volna, hogy az egyház hitelessége érdekében bizonyos tisztségviselőknek kötelező legyen kérniük az átvilágítást. Dr. Joób Máté lelkész, lelkigondozó a múlt vétkeinek feldolgozásával kapcsolatban világított rá egy teljesen új, pasztorálpszichológiai szempontra. Kifejtette: komoly problémát lát abban, hogy az egész ügynökkérdést csak a bűn-bűnvallás-bűnbocsánat összefüggésében kívánjuk kezelni (az ügynök vallja meg bűnét, a sértett pedig bocsásson meg). Az érintettek azonban nemcsak bűntudatot éreznek, amelynek konkrétan megnevezhető tárgya van, hanem sok esetben szégyent is, amelynek nincs kibeszélhető, megvallható tárgya. Ha sikerülne feltárni és nevesíteni a felhalmozott szégyenérzetet a beszervezettekben és családtagjaikban, akkor a feldolgozás tudományos munkatársa a beszervezett Prőhle Károly professzor tagadással és árulással kapcsolatos gondolatait és megnyilatkozásait ismertette. Prőhle Károlynak ugyanis utolsó nyilvános szereplésekor nem nyílt lehetősége gondolatainak kifejtésére. Egykori tanítványa ezért - személyes indíttatásból is - fontosnak tartotta, hogy nyilvánosságra kerüljön egy olyan egyházi vezető vélekedése, akinek múltbeli elbukása a mai értékelők szemében sem csökkentheti a tudományos életben elért professzori, egyetemi oktatói teljesítményét. * * * A konferencián nemcsak kutatók és értékelők, hanem egykori megfigyeltek beszámolói is elhangzottak. Id. Zászkaliczky Pál és Zászkaliczky Péter nyugalmazott lelkészek a családtagjaikról és róluk szóló jelentéseket olvasva úgy találták, hogy az ügynökök egy része megpróbált két úrnak szolgálni. Zászkaliczky Pál helyenként sokkoló - jelentésekből származó - idézetekkel tarkított előadásából egyre inkább kitűnt: volt olyan ügynök, aki idővel már nem Istennek, hanem a politikai hatalom igényeinek kívánt megdöbbentő mértékben megfelelni. A jelentések felolvasása közben kiderült: a pártállami diktatúra egyházellenes politikájának nem csupán a szóhasználatát vették át, de esetenként az egyház elpusztítására irányuló törekvéseivel is képesek voltak azonosulni. Mirák Katalin történész, a Háló című könyvsorozat szerkesztője Visszhangos Háló - a Háló visszhangjai című előadásában az első kötet fogadtatásáról beszélt. Beszámolt arról az elgondolkodtató fejleményről, hogy miközben egyházi berkekből túlnyomórészt bírálatok, éles kritikák és negatívvélemények érkeztek, addig a világi közvélemény - a szakmai körök és a szekuláris média - egyöntetű elismerésének adott hangot, és pozitívan értékelte az evangélikusok bátor kezdeményezését, akik elsőként adtak közA tényfeltáró bizottság tagjaként dr. Csepregi András, az előző kormány Oktatási és Kulturális Minisztériuma Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője mondja el gondolatait. Képünkön (balról jobbra): Ittzés Ádám, Mirák Katalin, Csepregi András, Prőhle Gergely, Kertész Botond és Balás István. mert,Antall József sajnos elégtelenül kezelte ezt a kérdést”. A miniszterelnök tartott tőle, hogy az átvilágítás egyrészt az egyházi ügyekbe való beavatkozás lenne, másrészt az igazság kiderülése aláásná az egyházak társadalmi tekintélyét, s viszályt teremtene a kormányzat és az egyházak között. Roszík Gábor kijelentette, hogy a beszervezett emberek teljes listáját nyilvánosságra kell hozni. „Ennek már réges-régen, tizenöthúsz éve be kellett volna következnie” és a megbékélés folyamata sokkal eredményesebb lehetne. Mit tettünk eddig, és azt hogyan értelmezte a világ? Dr. Prőhle Péter matematikus referátumában arra hívta fel a figyelmet, hogy az evangélikus egyháznak mekkora felelőssége van abban, hogy a saját korával való kapcsolatában is mindenkor megőrizze biblikus, hitvalló és reformátori teológiai elkötelezettségét. Dr. Böröcz Enikő egyháztörténész, az Evangélikus Országos Levéltár re tanulmánykötetet az ügynökkérdésről. A jellemző egyházi ellenérvek között szerepel, hogy az ügynökakták nyilvánosságra hozatala frontvonalakat hoz létre, de akadtak olyanok is, akik azt vélelmezték, hogy a tényfeltárásnak tudatos, politikailag (!) megrendelt egyházrombolás a célja. „A konkrét észrevételek mögött meghatározóan az áll, hogy ki mit gondol az 1945-1990 közötti időszakról, az MEE akkori szerepéről és szolgálatáról, a saját szolgálatáról, az ügynöki szerepvállalásról, a múlt lehetséges megismeréséről, a tényfeltárásról” - fejtette ki Mirák Katalin, aki egyúttal arra is felhívta a figyelmet: könyvsorozatról van szó, ezért „az igazi mérleget a legvégén érdemes megvonni” * * * A Prőhle Gergely országos felügyelő által moderált kerekasztal-beszélgetésen és fórumon a tényfeltáró bizottság tagjai elmondták: sokszor úgy érzik, egymással ellentétes, ezáltal teljesíthetetlen elvárásoknak kell megfelelniük. Egyszer azt vetik a szemükre, hogy tanulmányaikban túlságosan egyszerűen fogalmaznak, máskor meg azt, hogy túlságosan cizelláltan. A bizottság kutatói - Balás István, Csepregi András, Ittzés Ádám, Kertész Botond és Mirák Katalin - munkájuk néhány részletébe is beavatták a hallgatóságot, és a nehezítő körülményekről is szóltak. Csepregi András, a bizottság lelkész tagja - a korábbi Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője - megjegyezte, hogy a munkában való részvételre az a korábbi tapasztalata volt a fő motiváció, hogy „az egyházban bizonyos tabutémákról még mindig nem vagyunk képesek őszintén beszélni” Hozzátette: szomorú azt látni, hogy „az érdekérvényesítés technikái közöttünk éppolyan eszközökkel folynak, mint a világban, pedig van Bibliánk, van hitvallásunk” Fontos szempontként vetette fel, hogy aki egyházon kívülről látja a bizottság munkáját, az a társadalom más szakmai közösségeihez, csoportjaihoz - amelyek szintén érintettek az állambiztonsággal való együttműködésben - méri az egyház ügynöki tevékenységet feltáró munkáját. Balás István, a bizottság jogász tagja utalt arra, hogy az ügynöki jelentések között egészen kirívó különbségek vannak. Rámutatott, hogy az ügynökjelentések elemzésén túlmenően minden érintett egyházi munkásságának értékelését is el kell végezni, ez azonban már nem csak a történészek feladata. Kertész Botond, a bizottság egyik történész tagja elmondta: sokan azzal fordultak hozzájuk, hogy hagyják abba a tényfeltáró munkát, mert „ez a korszak még túl közel van” azaz nem lehetséges az objektív értékelés. Úgy fogalmazott: „fáj az egyháznak” amikor kiderül egyik-másik személyről, hogy az állambiztonsági szerveknek jelentett. Arra is rámutatott, hogy a tényfeltárás voltaképpeni „célja” az lenne, hogy minél több érintett önként jelentkezzen, és szólaljon meg előbb a bizottság, majd a nyilvánosság előtt. Kertész Botond összehasonlításképpen jelezte: eddig összesen két érintett volt, aki kiállt az egyház közössége elé, és nyilvánosan megbánta korabeli tettét. Miközben az az elgondolkodtató körülmény nehezíti a tényfeltáró kutatást, hogy az egyház közvéleménye messze nem egységesen támogatja az ügynökmúlt vizsgálatát és értékelését, addig - mint Mirák Katalin előadásából kiderült - az egyház vezető tisztségviselői eltökéltnek látszanak: az MEE Zsinata októberben deklarálta, hogy folytatni kell a munkát; a további köteteket még körültekintőbben és precízebben kell elkészíteni. A zsinat továbbra is töretlenül támogatja a nyolc-tíz kötetesre tervezett sorozat kiadását. ■ Petri Gábor
