Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-07-11 / 28. szám

14 + 2010. július 11. KRÓNIKA Evangélikus Élet Ihászi hősök emlékezete ► 1849. június 27-én Marcaltő és Ihász között zajlott le a szabad­ságharc egyetlen Veszprém me­gyei ütközete. A Marcaltő meg­támadására siető Schütte osztrák tábornokot Kmety György tá­bornok az ihászi pusztán megtá­madta, és kétórás heves ágyútűz­­zel feltartóztatta, de végül az osztrákok erős lovassága vissza­nyomta a magyar csapatokat Pápa felé. Kmety honvédjei hősiesen küzdöttek a császári csapatok ellen. A csata helyszínét emlékoszlop őrzi, évek óta ide gyűlnek azok, akiknek fontos az ihászi hősök emléke. Az idei megemlékezést június 26- án, szombaton késő délután tartot­ták. Polczer Sándor polgármester köszöntötte a szép számmal megje­lent főhajtókat, majd felkérte Kerecsé­­nyi Zoltánt, a pápai Honvéd Bajtár­si Klub titkárát emlékbeszédének megtartására. Az ünnepi szónok a százhatvanegy esztendővel ezelőtt az ihászi csatamezőn történtek feleleve­nítésén túl utalt a Magyar Köztársa­ság honvédelmi miniszterének a ma­gyar hősök idei emlékünnepén el­hangzott szavaira, melyekkel a ma­gyar zászló alatt küzdött hősök tisz­teletére hívott fel. A beszédet követve dr. Hankovsz­­ky Béla, a Honvédelmi Minisztéri­um Katonai Ordinariátusának ki­emelt tábori lelkésze és Weltler Sándor evangélikus lelkész tartott elmélkedést. A tábori lelkész a lel­kiismeretre helyezte a fő hangsúlyt; szerinte a '48-as hősök egyek voltak saját magukkal, vagyis meg tudták hallani lelkiismeretük szavát, fel tudták ismerni a jó és a rossz közötti különbséget. Aki a lelkiismerete ellen cselekszik, az önmagával ha­­sonlik meg, a közösség védelméről pedig senki sem mondhat le ma sem - emelte ki a katolikus tábori püs­pökség lelkésze. Weltler Sándor példaként állítot­ta a hallgatóság elé a vagyontalan evangélikus lelkész fiaként szüle­tett Kmety tábornokot és a „nép fi­át” az Ihász melletti Pápán diákos­­kodó, evangélikus felekezetű Petőfi Sándort, aki nemcsak poétaként, de katonaként is merte szolgálni hazáját. A kékesszürke márványobeliszk­­nél koszorúztak az önkormányzat, a Bajtársi Egyesületek Országos Szö­vetsége - Honvéd Bajtársi Klub, Pápa, a hagyományőrző Pápai Hu­száregyesület, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége képvise­lői, majd a tömeg a falu végére vo­nult. A névtelen hős honvédnak az úttest szélén álló sírjánál Szabó Ár­­pádné népdalénekes Kossuth-nó­­tákat adott elő, végül a megemléke­­zők ott is elhelyezték a kegyelet vi­rágait. M Forrás: honvedelem.hu Istentiszteleti rend ♦ 2010. július 11. Szentháromság ünnepe után 6. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 5,20-26; Róm 6,3-11. Alapige: Zsolt 51,9-n. Énekek: 295., 359. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Johannes Erlbruch; de. II. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) D. dr. Harmati Béla; du. 6. Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. háromnegyed 10. (angol nyelvű, úrv.) Aradi György; de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Szabó Bertalan; IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; de. 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Veperdi Zoltán; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) if), dr. Hafenscher Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (GAS-szószékcsere) Széli Bulcsú; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (GAS-szószékcsere) Széli Bulcsú; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Grendorf Péter; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 10. Grendorf Péter; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Hulej Enikő; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Hulej Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (GAS-szószékcsere) Vető István; XIX., Hungária út 37. de. 8. (GAS- szószékcsere) Vető István; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. dr. Lacknerné Puskás Sára; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. fél 12. Istentiszteleti rend ♦ 2010. július 11. - Balaton Alsódörgicse de. 11.; Balatonakali du. 2.; Balatonaliga (a Club Aliga területén levő református templom) du. 6.; Balatonalmádi (Bajcsy-Zs. u. 5.) du. 4.; Balatonboglár de. 11.; Balatonfenyves (református templom) du. 6.; Balatonföldvár (városháza) du. 2.; Balatonfüred de. 9.; Balatonszárszó (evangélikus templom) du. 3.; Balatonszárszó (evangélikus üdülő) de. 9.; Balatonszemes de. fél 10.; Balatonszepezd de. 9.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél 11.; Kötcse de. 10.; Kővágóörs de. fél 12.; Mencshely de. 11.; Nagyvázsony du. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Szentantalfa de. háromnegyed 10.; Tapolca de. fél 9.; Veszprém de. 10.; Zánka de. fél 9. NÉMET NYELVŰ ISTENTISZTELETEK Balatonboglár de. fél 10.; Hévíz de. fél 10. Összeállította: Boda Zsuzsa Egy evangélikus polihisztor 175 éve született Herman Ottó Mintha kissé elfeledkeztünk volna er­ről az evangélikus családból szárma­zó tudósról. Röviden emlékezzünk hát meg életéről és munkásságáról. Herman Ottó 1835. június 28-án született Breznóbányán. Apja Herr­mann (!) Károly kamarai orvos, any­ja Hammersberg-Ganzstuch Fran­ciska volt. Szülei szeretettel gon­dozták a népes, tősgyökeres német evangélikus családot, szlovák környe­zetben, magyar érzésekkel. Herman Ottót - breznóbányai iskolás évei után - a miskolci evan­gélikus „esperesi középtanodába” íratták be. Itt különösen Máday Ká­roly nevű tanára ösztönözte az elmé­lyült tanulásra, és erősítette benne a hazafiság érzését, amelynek jeleként tizenhárom éves korában ágyútiszto­gatónak jelentkezett a hadseregbe, de gyenge fizikuma miatt elutasították. Pályájának alakulására hatott Petényi János Salamon természettudós, zoo­lógus munkássága is Herman mindig jeles tanuló volt, Világos után mégsem folytatta tanul­mányait, hanem egy miskolci lakatos­nál, később pedig a korompai gép­gyárban dolgozott. Közelről megfi­gyelhette a munkásélet nehézségeit, szociális kérdésekkel találkozott. Ez­után a bécsi politechnikum előkészí­tő tanfolyamára járt, de - anyagi ne­hézségei miatt - tanulmányait csak később fejezte be, közben pedig több bécsi cégnél dolgozott mint géplaka­tos. Autodidakta módon tovább ké­pezte magát, főleg a természettudo­mányokban. 1857-ben behívót kapott, de ennek nem tett eleget, ezért - mint „katonaszökevényt" - tizenkét évre besorozták. A katonáskodásból őrmesterként szabadult 1861 őszén. Innen ered későbbi pacifizmusa. 1863-ban Kőszegen működött mint fényképész Chernél Kálmán mellett. Onnan a kolozsvári Erdélyi Múzeum-Egylet múzeumához ke­rült, és Brassai Sámuel mellett dol­gozott konzervátorként (1864-1872). Brassai mellett elmélyült vallási to­leranciája, és tovább tágult érdeklő­dési köre: tudományos dolgozatai, cikkei jelentek meg. Polihisztor mes­tere mellett ő maga is polihisztorrá lett. A balközép Magyar Polgár című lap cikkírója, később pedig főmunka­társa volt. Tudósokkal kötött tartal­mas barátságot. Konzervátorként állatok preparálásával foglalkozott, és rendszeres terepmunkát végzett az erdélyi Mezőségen: megfigyelte a madarak vonulását, a jéghalászatot. 1869 tavaszán tudományos státusát rendezték, a Természeti Tár első „őrsegédjeként” hatszáz forint évi fi­zetéssel. 1874-ben Budapestre került, és a Magyar Nemzeti Múzeum állattárá­ban lett „őrsegéd”. Ő szerkesztette a Természetrajzi Füzeteket, majd Aqui­­la néven új folyóiratot alapított. 1889-ben tanulmányúton járt Nor­végiában. Az 1891-ben Budapesten megtartott harmadik ornitológiái kongresszusnak egyik tevékeny mun­kása, majd pedig az általa alapított „Magyar Ornithologiai Központ” igazgatója volt. Pályája vége felé a fejlődő tudo­mány és Herman Ottó egyénisége között olyan feszültség keletkezett, amelynek feloldására az idős tudós már nem volt képes. Herman 1914. december 27-én hunyt el Budapesten. Hamvait a Ke­repesi temetőben helyezték el. 1965- ben áthelyezték Miskolc-Felsőhá­­mor temetőjébe, édesapja mellé. # * * Herman Ottó természettudós volt. 334 akkor ismert hazai madárfajból 81- nek a képét és leírását közölte. Kuta­tásai helyszínét a hagyományos élet­formát romboló ipari és közlekedési zónáktól távol választotta meg, az Al­föld tanyavilágában. Ő a hazai madár­tani kutatás megalapozója. Szorgal­mazta a tihanyi biológiai kutatóinté­zet létrehozását. Elindította a hazai ős­emberkutatást, és fellendítette az ős­régészetet. Saját gyűjteményével ve­tette meg a Magyar Néprajzi Múze­um halászati anyagának alapját. Fog­lalkozott hazánk pókfaunájával: 314 pókfajt ismertetett, ebből 36 új volt. Néprajzkutató volt. Országjárása, gyűjtőútjai során tanulmányozta a magyar ősfoglalkozásokat (halászat, vadászat, madarászat) és az állattar­tás technikáját. Az 1896-os millená­ris kiállításon ő rendezte az ősfoglal­kozások gyűjteményét; ezt a párizsi világkiállításon is bemutatták 1900- ban. Elutasította a külföld utánzását és a provinciális elzárkózást. Az egy­szerű emberek életét a környezethez kapcsoltan vizsgálta és ismertette jó gyakorlati érzékkel. A néprajztu­dós Jankó Jánossal szemben bizal­matlan volt. Politikus volt. Szinte már gyermek­korában elkötelezte magát a függet­lenségi eszmék mellett. Jól látta a fel­színi csillogás mögött a gyarmati sorba, nyomorba taszított ország megoldatlan problémáit. Politikai nézeteit nem rejtette véka alá: 1879- től a Függetlenségi és 48-as Párt szegedi képviselője volt. 1887-től Miskolc, 1892-1894 között Török­­szentmiklós, 1894-1896 között pedig ismét Miskolc országgyűlési képvi­selője. Barátságát Kossuthtal a távol­ság ellenére is ápolta: 1877-ben és 1892-ben Turinban meglátogatta. Támogatta Miskolc és Borsod vármegye múzeumának megalapítá­sát. Az intézmény 1953-tól az ő ne­vét viseli. A Herman Ottó-díjat a Magyar Biológiai Társaság alapította, és elő­ször 1980-ban adták át. Lillafüred kö­zelében barlangot, Miskolcon, Buda­pesten és Győrben pedig utcát is ne­veztek el Hermanról. Az evangélikus tudós munkásságának értékei, ered­ményei beépültek a hazai tudomá­nyosságba. ■ Dr. Barcza Béla Testvér-gyülekezeti látogatás Nagyváradon A németországi Penzlini Evangélikus Egyházközség nyolctagú csoportja érkezett Nagyváradra június 24-én Hartmuth Reincke lelkipásztor veze­tésével. A csoport tagjai a Ferihegyi repülőtérről mikrobusszal folytat­ták útjukat, és a Nagyváradi Evangé­likus Egyházközség tagjai, illetve munkatársai jóvoltából családoknál szállhattak meg. Egy nappal később a gyülekezet­ből heten csatlakoztak a vendégek­hez, és Mátyás Attila nagyváradi evangélikus lelkész vezetésével ki­rándulásra indultak az Erdélyi-kö­zéphegységben található jósikafalvi gyűjtőgáthoz. Az egyházi kirándu­lócsoport a Kolozsvári Erdészeti Hivatal házában nyert elszállásolást. A kétnapos kikapcsolódás alkalmat nyújtott a résztvevőknek Erdély szépséges tájainak és egymásnak a megismerésére. A hűvös idő és a fákra ereszkedő fellegek sem tudták elvenni a társa­ság jókedvét. Reggelente szajkók, barázdabillegetők, rigók csivitelésé­­be vegyült az áhítat imádsága, a há­laadás hangja. A visszafelé úton a né­met vendégek Kalotaszeg híres mes­terei, a körösfői kézművesek remek­műveiből válogathattak maguknak szebbnél szebb ajándékokat. Közben a nagyváradi gyülekezet templomában esküvőre gyűlt a nász­nép. A hűséges Hegedűs család leg­ifjabb férfitagja, Szilveszter állt Isten és a gyülekezet színe előtt kedvesé­vel, kérve a Mindenható áldását. Vasárnap közös istentiszteletre ke­rült sor, amelynek keretében a hely­béli parókus a vasárnap vezérigéjé­re épített igehirdetésében hangsú­lyozta, hogy „egymás terhét hordoz­ni” azt jelenti: egymás öröméből és bánatából részt vállalni. Hartmuth Reincke ugyanezen ige kapcsán a penzlini evangélikus templom épületének kettős kereszt alakú téglájából hozott egyet, és hangsúlyozta, hogy a nagyváradi evangélikus gyülekezetért ezentúl is készek terheket vállalni. A tégla fö­lé emelkedő gyertya fénye jelképe­zi, hogy Jézus Krisztus segít mind­nyájunknak terheinket hordani. Az istentisztelet végeztével a penzlini­­ek Major Jolán felügyelő asszony családjának vendégszeretetét élvez­hették, megismerkedve a családi könyvgyűjtemény legértékesebb da­rabjaival is. A nagyszalontai szórvány esemé­nyei az istentiszteletet még örömte­libbé tették: a vasárnap délutáni is­tentiszteleten egy újabb kisgyerek, Tanka Regina-Tamara részesült a ke­­resztség szentségében, reménnyel és boldogsággal töltve el mind a hozzátartozókat, mind a gyülekezeti tagokat. Alkonyaikor vendégek és egyház­tagok újra találkoztak a templom ud­varán, ahol a Csabay Árpád segéd­lelkész által előkészített kerti sütés keretében oszthatták meg egymás­sal tapasztalataikat, élményeiket. Hétfőn délelőtt a társaság megte­kintette az evangélikus óvodát, és ajándékokkal kedveskedett a kicsik­nek, aztán pedig Félixfürdő gyógy­hatású termálvizeivel ismerkedett meg. Virágdíszben pompázó lótu­szok és vízirózsák gyönyörködtették a fürdőből hazatérő testvéreket. Az utolsó estén ismét a parókia udvarán gyűlt össze a csapat, az íz­letes vacsora mellett jó hangulatú, hosszas eszmecserét folytattak a vendégek és a házigazdák, megálla­podván a következő évi találkozás időpontjában is. ■ M. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom