Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-07-11 / 28. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2010. július 11. ► 13 „Isten kezében Luther az ász” Váci és rádi evangélikusok zarándokútja Wittenbergben és a németországi reformáció emlékhelyein ► Megilletődötten néztünk körül az egykori Ágoston-rendi kolostorban, a wittenbergi Luther-ház emeleti nagyszobájában. Az idegenvezető megmutatta a reformátor és a többi professzor helyét az asztal körül. Megtudtuk, hol foglaltak helyet a beszélgetésekre meghívott diákok, akik szorgalmasan jegyzetelték az elhangzottakat. A tudós férfiak csupán egyetlen asszonyt engedtek maguk közé - Bóra Katalint, a házigazda feleségét. Neki is megvolt a kijelölt helye. Ez a miliő ihlette az Asztali beszélgetések gyűjteményében olvasható, Az Úristen kártyája című szellemes szösszenetet: istennek szépséges, pompás és igen erős kártyajátéka van, csupa hatalmasságokból: császárból, királyokból, fejedelmekből van összeszedegetve, s az egyiket a másikával üti... Végül az Úristen kiosztja a lapokat, s a pápát a Lutherral üti, mert Isten kezében Luther az ász!’ A wittenbergi vártemplom oldalkapujánál Továbbhaladva egy kisebb helyiségbe érkeztünk, ahol Luther házassága volt a téma. A reformátor és hitvese képével szemközt Johannes Bugenhagent ábrázolja egy festmény. Utazásunk németországi szervezője és vezetője, Manfred Greinke unterkatzi evangélikus lelkész magától értődő természetességgel mondja:,,/« látható Johannes Bugenhagen wittenbergi lelkész képe. Ő olyan kapcsolatban volt Lutherrel, mint én a ti lelkészetekkel. Amikor Luther Márton Bóra Katalint kapta, Bugenhagen eskette meg őket. Amikor pedig én kaptam kedves Majámat feleségül Magyarországról, Zebegényből, bennünket a ti lelkészetek - Detre János - esketett meg a szép váci evangélikus templomban’.’ (Az említett esküvő négy éve, 2006. július 2-án volt. Manfred Greinke a németországi Meiningeni Evangélikus Egyházkerület Gusztáv Adolf Segélyszervezetének - GAW - magyarországi, horvátországi és szerbiai megbízottja és projektfelelőse. Nálunk legutóbb a Nógrád megyei Bokor község evangélikus templomának megújulását támogatták.) Vezetőnk, Manfred Greinke Harmadik alkalommal megrendezett június végi gyülekezeti kirándulásunk igazi „hitépítő zarándokútra" sikeredett. A kedd esti indulás és az egész éjszaka tartó utazás után másnap reggel kilenc órára érkeztünk Torgauba. A város határában találkoztunk Manfreddal. Megtekintettük a Hartenfels-kastélyt, benne a híres torgaui csigalépcsőt és a kastélytemplomot, amelyet Luther Márton szentelt fel. A városháza udvarán összeszorult szívvel álltunk a Nikolai-templomnál, ahol a felirat szerint az első „evangélikus keresztelőt” tartották 1519-ben. A 13. században épült templomot a Német Demokratikus Köztársaság idején fogdaként és vallatóhelyiségként használták. A Gyökerek és szárnyak interaktív kiállítás megtekintésére igyekezve útba ejtettük azt a házat is, ahol Bóra Katalin 1552-ben meghalt. Az első nap programja a torgaui Szent Mária-templomban ért véget, ahol Luther Márton feleségének a sírja, illetve síremléke található. Feledhetetlen élmény volt a Bölcs Frigyes választófejedelem által építtetett wittenbergi kastély ifjúsági szállásán eltöltött éjszaka. Volt, aki legszívesebben a vártemplom elkerített oldalbejárata előtt verte volna fel a szállását. Többen is szóba hozták az A tisztás, ahol Luthert „elrabolták” egykori hittanórák és konfirmációi órák emlékét. Ami akkor távoli tananyag volt, most itt van karnyújtásnyira. A falak, az épületek, a szobák, az emléktárgyak, az utcák, az egész város és környék lenyűgözik a látogatót. Óriási ajándék az evangélikusok családjához tartozni!... A második teljes nap a wittenbergi Luther-házban, a volt Ágostonrendi kolostorban kezdődött. Elsétáltunk az egykori egyetem épülete előtt. Betértünk Philipp Melanchthon házába. A kastélytemplomban saját templomunk képével díszített gyertyát gyújtottunk reformátoraink sírjánál, és elénekeltünk evangélikus himnuszunkat, az Erős vár a mi Istenünket. Wittenbergi programunk a várostemplomban zárult. Megcsodáltuk, és vezetőnk segítségével kielemeztük a Lucas Cranach által festett „reformációi főoltárt”. Késő délután indultunk tovább Erfurt városába. A második napi szállás után utunk Eislebenbevezetett, ahol Luther Márton szülőházát, a városi Szent András-templomot és mellette azt a házat tekintettük meg, ahol reformátorunk 1546-ban meghalt. Erfurtba visszaérkezve következett az Ágoston-rendi kolostor és a hozzá tartozó templom megtekintése. Luther Mártont itt szentelték pappá, és az első miséjét is itt tartotta. Vacsora után Kleinrudestedtbe voltunk hivatalosak. Ünnepi istentiszteletre, mivel napra négyszáznyolcvan éve (1530. június 25-én) fogadták el az augsburgi birodalmi gyűlésen az Ágostai hitvallást (Confessio Augustana). Ugyancsak ezen az istentiszteleten iktatták be a körzet új GAW- kincstárnokát is. (A Gusztáv Adolf Segélyszervezetet történetesen épp Kleinrudestedtben alapították.) Az igehirdető lelkész köszönetét mondott a magyaroknak az 1989-es határnyitásért, amelyet ezen a vidéken sorsdöntő eseménynek tartanak. Kihangsúlyozta a reformáció és az Ágostai hitvallás alapvető célját. Biztatást kaptunk, hogy hitünket, hitünk reformátori, hitvallásos igazságait bátran és következetesen védelmezzük meg a korszellem káros befolyásától. Az istentiszteleten a váci és rádi énekkarosok több kórusművel is szolgálhattak. Az ünnepség a templomkertben szeretetvendégséggel zárult. A negyedik napot Eisenachban, Wartburg várában kezdtük, ahol a 13. században Árpád-házi Szent Erzsébet is élt. Luther Márton a wormsi birodalmi gyűlést követően - György lovagként, szakállt növesztve - kényszerült „Patmoszában” időzni, s e biztonságos wartburgi menedék lett az a hely, ahol görög nyelvből néhány hónap alatt németre fordította a teljes Újszövetséget. Utunkat folytatva megálltunk Mohra faluban, ahonnan Luther Márton ősei származnak. Innen Steinbachba vezetett utunk. Rövid erdei séta után érkeztünk arra tisztásra, ahol emlékmű jelöli azt a helyet, ahol a Wormsból hazatérő Luthert fegyveresek feltartóztatták, és - Bölcs Frigyes parancsára - Wartburg várába vitték. A nap utolsó állomása Metzels volt, ahol a helyi evangélikus gyülekezet vendégszeretetében részesülhettünk. Keresztelő János ünnepe és az Ágostai hitvallás elfogadásának négyszáznyolcvanadik évfordulója alkalmából a parókia udvarán tartottunk szabadtéri istentiszteletet, amelyen énekkarunk és a helyi gyülekezeti kórus felváltva szolgált. Az alkalmat közös vacsora és János-napi tűzgyújtás követte. Érdekes volt találkozni egy tipikus „gazdálkodó lelkésszel”, aki mezőgazdasággal, erdő- és földműveléssel is foglalkozik. Sokak szeme tágra nyílt a csodálkozástól, amikor meglátták a kanyarban felbukkanni a mezőről hazatraktorozó papi inges tiszteletest. Vasárnap reggel Schmalkalden következett. A vár és a város bejárása után megtekintettük a helyi templomot. Jártunk abban a templomi szobában, ahol Luther a veseköveitől szenvedve az igehirdetéseket hallgatta. Az ablakból biztatta az igehirdetőket, hogy bátran, világosan és röviden prédikáljanak. Az unterkatzi gyülekezet finom gulyással és remek süteményekkel fejezte ki vendégszeretetét. A délutáni órákban egy közös csoportkép után elbúcsúztunk. A helyiek indultak a televíziók elé, hogy szurkoljanak az Anglia ellen játszó „Nationalelfnek” mi pedig a templomi úti áldás után indultunk, mert előttünk állt a 980 kilométeres- hazafelé vezető - autóbuszút. Vendéglátóink továbbjutni, mi pedig hazajutni akartunk. A „Nationalelf” 4: i-re győzött, és- Isten segítségével - mi is győztünk. Győztük a zarándokutat, rendkívül sokat gazdagodtunk ismeretben lélekben, hitben, közösségben, evangélikusságunkban, de mindenekfelett Jézus Krisztusban. Hétfőn reggel 7 órakor negyvenhat fáradt, de lelkileg feltöltődött, győztes zarándok érkezett haza. Köszönjük Manfred Greinkének, aki szívét-lelkét beleadta a vezetésbe. Könnytől csillogó szemmel mondta: „Ti, magyarok adtatok nekem csodálatos feleséget, én pedig most Isten után nektek is meg akarom hálálni!” Köszönjük a váci Koczka Tours utazási irodának - Koczka Jánosné irodavezetőnek, Koczka János és Koczka Szilárd autóbusz-vezetőnek > £ - a pontosságát, megbízhatóságát és ° kedvességét! Bármilyen utazásra szíüj vesen ajánljuk őket. < Köszönjük az igei szolgálatokat. Lelkészünk segítői voltak az Evangélikus Hittudományi Egyetemen tanuló fiataljaink - Sinkó Gábor lelkész szakos és Saffarik Boglárka katekéta szakos hallgató -, akik gondolataikkal a reggeli indítást adták. Soli Deo Gloria! ■ Detre János Megfordult a világ? A Nógrád megyei Mohorán cigányok misszionálták a magyarokat! Furcsán hangzik, de igaz. A szügyi egyházközség négy alkalomból álló falumissziós sorozatának harmadik állomása Mohora volt, ahol július 3-án a nyírteleki és görögszállási cigány testvérek szolgáltak énekkel, bizonyságtétellel, lelkészük, Györfi Mihály vezetésével. És ne gondoljuk, hogy zsíros kenyérrel odacsalogatott, de hitbeli dolgokban egyébként teljesen tájékozatlan és idegen lelkű cigányok érkeztek erre a napra, akiket a messzire utazás ingyenes lehetőségével lehetett idecsábítani! Úgy szólaltak meg, hogy a jelen lévő lelkészeknek is leesett az álluk: a tiszta megváltáshit tökéletes ismeretéből és bizonyosságából hangzottak az egyszerű, de őszinte mondatok. Sőt a cigány testvérek énekek között elmondott rövid bizonyságtételei egyszerű szavaikkal is választékos nyelven hangzottak. Hiába kerestük volna a lelkésztől eltanult evangélikus „szakzsargon” kifejezéseit. Őszinte, tiszta, meggyőződéses Krisztus-bizonyságtétel volt az, s aki hallotta, tudhatta: ezek nem „falból” vannak itt, nem mellébeszélnek! Ugyanez hangozhatott el a csoportot kísérő négy amerikai misszionárius vezetőjétől is. Indiánok közötti missziós szolgálati háttérből érkezve otthonosan érezhette magát velük, és őszinte örömmel - s talán gyermeki csodálkozással is - mondhatta el: Jézus szeret engem! A falumissziós délután eredeti szándék szerint a mohorai cigányok megszólítását célozta meg, de legalább ennyire fontos volt az ott lévő és szép számmal összegyülekezett tősgyökeres evangélikus és katolikus híveknek, akik olyan ajkakról hallották az evangéliumot, amelyekről álmukban sem gondolták volna. Minden mondatnak egyszeriben hitele, súlya lett: ha ezek az emberek azt mondják, hogy Jézus Krisztus Úr, és életük Jézus kezében változott meg, akkor abban van valami! Ez nem csak olyan papos beszéd! Megfordult a világ? Meg kell fordulnia! Hamis, tettetett hit helyett őszinte Krisztus-ismeret, az örök élet bizonyossága, megtérés és újonnan születés. A nyírteleki és görögszállási cigány testvérek között ez nem teológiai tétel, amellyel óvatoskodni kell, hanem ez az élet. Ők már tudják, hogy ez az Élet! Jézus Krisztus hatalma ma is szíveket mentő hatalom, mert a mennyországban még mindig van hely! ■ Blatniczky JÁNOS A SZERZŐ FELVÉTELE
