Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-10-24 / 43. szám

14 4* 2010. október 24. KRÓNIKA Evangélikus Élet ISTENTISZTE LET-KÖZVETÍTÉS A TELEVÍZIÓBAN Bemutatkozik a Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Gyülekezet Hatvanéves barátságunk után... Hálaadó emlékezés Ferenczy Zoltán (1919-2010) lelkésztársamra A pesti evangélikusság gyülekezetté szerveződésére II. József türelmi ren­deleté (1781) után került sor. A szer­vezés első lépéseit Pongrácz Boldizsár péteri földbirtokos tette meg, akit eb­ben anyagilag támogatott gróf Belez­­nay Miklósné. A városi polgárság egy fiatal tagjának, Liedemann János Sámuel kereskedőnek, a gyülekezet későbbi gondnokának fáradhatat­lan munkája nyomán 1787-ben ala­kult meg a pest-budaiak első evangé­likus gyülekezete. Lelkészül a három nyelven prédi­káló Molnár Jánost hívták meg. A gyülekezet többsége ebben az időben német ajkú volt, de egyre nőtt a szlovák iparosok, munkások száma is. A magyar híveknek havonta egy alkalommal tartottak istentiszteletet. A gyülekezet igen hamar templo­mot, iskolát és paplakot akart építe­ni. Ehhez a telket 1792-ben kapták meg Pest városától. Először az ima­terem készült el, majd 1795-ben a lel­készlakás mellett megnyílt az elemi iskola is. A templom terveinek elké­szítésére Krausz Jánost kérték fel. Terveit Pollack Mihály átdolgozta, és megépítette klasszicizáló empire, palatínus stílusban. Az alapkőletétel 1799-ben tör­tént, az építkezés a napóleoni hábo­rúk miatt késett, ezért a felszentelés­re 1811 pünkösdjén került sor. A templom homlokzatát Hild József 1856-ban áttervezte, majd 1875-ben lebontották az életveszélyessé vált tornyot. A 19. században sok jeles lelkésze volt a gyülekezetnek: Székács József Ján Kollár, Győry Vilmos, akik irodalmi munkásságukról is híresek. A közös­ség növekedésnek indult, és a szlovák gyülekezet 1854-ben önállósodott sa­ját templommal. A parókiaépületben található Evangélikus Országos Mú­zeum sok tárgyi emléket őriz ebből az időből, többek között híres evangéli­kusok portréit. A Deák téri iskola is eb­ben az időszakban erősödött meg, vált középiskolává, majd a helyet kinőve 1905-ben került át a fiúgimnázium a fasori főgimnázium épületébe. Evangélikus istentisztelet a Magyar Televízióban Október 31-én, a reformáció ün­nepén 11 órától istentiszteletet láthatunk a Magyar Televízió egyes csatornáján Budapestről, a Deák téri evangélikus templom­ból. Igét hirdet Ittzés János elnök­püspök. A 20. század sok változást hozott a közösség életében. Területe csök­kent, több gyülekezet önállósodott. Jelenleg a gyülekezetben az aktív élet a kisközösségekben zajlik. Igen népszerű a Kisdeák Evangélikus Óvo­da, amely 1998-ban jött létre a paró­kiaépületben. A gyülekezethez tartozik a Luthe­­ránia kórus, melynek karmestere dr. Kamp Salamon, korrepetitor orgo­nistája Mekis Péter. A gyülekezet igazgató lelkésze Smidéliusz Gábor, lelkészei Gáncs Pé­ter püspök és Cselovszky Ferenc, má­sodlelkésze Gerőfiné dr. Brebovszky Éva. Orgonistája dr. Finta Gergely. Felügyelője dr. Sólyom Jenő. A régiek Insula Lutheranának, evangélikus szigetnek nevezték a belváros szívében található gyüleke­zeti központot. Ez a jelenlegi közös­ség szándéka is: hogy a felfrissülés, pi­henés, lelki megerősödés helye, oá­zis lehessen a nagyváros sivatagában minden istenkereső, békére vágyó számára. Első szavam a hálaadás szava. Isten­nek köszönöm Zoltánt, öreg baráto­mat. Több mint hat évtizedes barát­ságunk 1949-től datálódik. Ismertem már őt fasori diák korá­ban is, felettem járt, 1942-ben végzett. Barátságunk akkor kezdődött, ami­kor káplán koromban, 1949 őszétől a zuglói gyülekezet területén új mun­ka indult a missziói intézet Gyarmat utcai székházában. Ennek az intézet­nek magyar létrehozója és mindene­se volt ő. Munkatársai, tanárok és a hallga­tók nagyszerű közösséget alkottunk. Zoltán nem volt kezdő lelkész, hiszen már vidéken és a fővárosban is szol­gált. Az ostrom idején Budahegyvi­­déken segédlelkészként állt a gyüle­kezet szolgálatában. Feleségem, Ve­ronika tanúskodik arról, hogy a leg­nehezebb időben, 1944-45 telén, amikor svábhegyi házukat porig rombolták, ő segített szüleinek és testvérének lelki-testi nyomorúsá­gukban. Énekeskönyvünk imádságos ré­szét hárman készítettük: Benczúr László, Ferenczy Zoltán és jóma­gam. Barátságunk töretlen maradt évtizedeken át. Különös merészség kellett ahhoz az 1950-es évek elején, hogy együtt tart­sunk előadást lelkészi körökben Gye­­nesdiáson - majd megismételjük Bu­dapesten - a következő témáról: „Tá­madásban a világvallások’! Egyik - kü­lönben jól tájékozott - kollégánk megkérdezte: „Miért érdekel minket a misszió világhelyzete, amikor van nekünk is éppen elég bajunk?” Euró­pa keleti sarkában éltünk, elzárva a külföldi perspektívától, előadásunk té­mája feleslegesnek tetszett. Ma pedig már az egész világ kereszténysége egyik fő témájának tekinti ezt. * * * Kinek ismertem meg az elhunytat? Testvérnek. Egyaránt elmondta örö­mét és saját nyomorúságát; együtt örült velem vagy vigasztalt, ahogy a Szentírás mondja: „Örüljetek az öm­lőkkel, sírjatok a sírókkal’.’ (Róm 12,15) Zoltán az imádság embere volt. Napi rendszeres elcsendesedésében éppen úgy, mint közösségben. Gyak­ran lehajtott fejjel, de szinte kiáltva imádkozott közöttünk. Minden idő­ben gyakorolta az egymásért imád­kozás keresztény kötelességét. Is­tentiszteleti imádságaira éppen úgy készült, mint prédikációira. Szívügye volt a gyermekmunka és ugyanígy a konfirmációs oktatás is. Szívesen tanította a gyerekeket éne­kekre, bibliai idézetekre. Nagyon szerette énekeinket; minden találko­zásunkkor énekeltünk is. Emlék­szem, mennyire örült, amikor le­fordítottam egyet Nikolai Grundtvig sok száz éneke közül - az Áll az Úr­isten temploma kezdetű koráit -, s ez később megjelent énekeskönyvünk­ben (a 288. számú; énekeink között ez az egyetlen dán). Ferenczy Zoltán hivatása az igehir­detés volt elsősorban. Mindig ponto­san készült a vasárnapi szolgálatra, ahogy Jánossy Lajos professzor taní­totta nekünk: már hétfőtől kezdve! Erős hangon, érthetően prédikálta a törvényt és az evangéliumot. Az Egyház volt mindene (nagybe­tűvel!), noha sokféle egyesületben, mozgalomban is részt vett, a MEG­­DESZ-től a Fébén keresztül a külön­böző baráti társaságokig. Mégis az Egyház egészében gondolkozott a Credo harmadik hitágazata alapján. Jellemző a család gyászjelentésén az első oldal: az Egyház hajója a hullá­mokon hányattatik, de nem süllyed el. Ez a szimbólum Zoltán hitvallá­sa is volt. Fontos volt számára lelkipásztori munkája. Komolyan vette a magán­gyónást és a testvéri lelki beszélgeté­seket, vigasztalást is. Nagyon szerette családját. Felesé­ge munkatársi szolgálata, gyermeke­inek a teológiára kerülése azt jelen­tette, hogy a Mezőberényből szárma­zó család kis otthoni gyülekezetté vált. Napi közös imádsággal, közös bibliaolvasással és énekléssel tartot­ták az otthoni áhítatokat. Zoltán sokat olvasott, sokat tanult és sokat tudott, mégis a szív embere maradt. # # * Végül egy személyes vallomás. Ami­kor Benczúr László barátunk megva­kult, már Zoltán is alig-alig látott. Családja segített a bibliai igék felol­vasásában, és Marschalkó Gyula - hűséges barátja és lelkipásztora - tar­tott igehirdetést az ágya mellett. Imádkozott vele, beszámolt az egy­ház életéről. Közben az én látásom is meg­romlott, csak fél szemmel látok. Gyakran idéztem mindkét barátom­nak John Miltontól A vak szonettjét: e szerint Isten vak szolgái is a mennyei Király alattvalói, és vakon is lehet dicsérni az Istent. A mű egy részlete - Tóth Árpád fordításában - így hangzik: „Tűnődöm olykor, mért szállt rám homály / éltem felén? (...) / »Mit kezdjek így, ha nincs mun­kámra fény?« - / lázongok halkan. Ám vigaszt talál / türelmem és szól: »Senki sem viszen / méltó munkát Elé. Csak tűrd szelíd / Igáját, úgy a jó. Hisz Ő a szent / király. A szárazföl­dön és vízen / sürögteti szolgái ezreit / s az is cselédje, ki csak vár s me­reng.«” A 17. századi híres angol költő, klasszikusan művelt tudós és politikus Az elveszett paradicsom című eposzát még maga írta. Élete al­konyán A visszanyert paradicsom szövegét már diktálta lányainak. Amíg életben vagyunk, látók és va­kok, szolgálhatunk Urunknak, sőt re­ménykedhetünk, hogy az elveszett paradicsom helyett visszanyerjük - a paradicsomot. ■ Hafenscher Károly MágyarRádió)^ Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Október 24-én, a Szentháromság ünnepe utáni hu­­on 10.04-től istentiszteletet hallhatunk az MRi - Kos­szán Harkáról. Igét lűrdet dr. Wagner Szilárd lelkész. szonegyedik vasárnap suth rádió hullámhos Istentiszteleti rend ♦ 2010. október 24. Szentháromság ünnepe után 21. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: ApCsel 8,26-38; Ám 8,11-12. Alapige: Jn 5,39-44. Énekek: 438., 451. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. II. (úrv.) Gerhard Schorr; du. 6. Bencéné Szabó Márta; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Zay Balázs; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. (Bach: H-moll mise) Gáncs Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Pelikán András; du. 6. (angol nyelvű vesperás) Alexander Faludy; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. Missura Tibor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; du. 6. (zenés áhítat) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 72. (nagytemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVL, Batthyány I. u. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kopf András; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kopf András; Pestszentlőrinr. vvui , Kossuth tér 3. de. 10. dr. * * Kárpitos kamarakiállítás Ad fontes - vissza a forrásokhoz címmel nyílt kamarakiállítás Pol­gár Rózsa Kossuth-díjas kárpitmű­vésznek, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia tagjának mun­káiból a Budapest-Fasori Evangéli­kus Egyházközség gyülekezeti termé­ben október 17-én. A tárlat decem­berig látogatható. Cím: 1071 Buda­pest, Damjanich u. 28/b; telefon: 1/322-2806. Összeállította: HIRDETÉS_____________________________________________________ r 140 éves a sárszentmiklósi templom -hazahívó ünnepi istentiszteletre ■ A Sárbogárd-Sárszentmiklósi Evangélikus Egyházközség idén ünnepli sárszentnjüjdó- M si temploma fennállásának százneewenpdÍ^MÍ'3T,J"lí '/''11NOrn3romi I ÉS; ß°DA Zsuzsa s, -u,Fn„u£l szeretetvén, Wázmegye ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom