Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-10-24 / 43. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2010. október 24. » 9 SÁRNAPJA A Biblia üzenete a tárlókon keresztül is élő és ható ► A Bibliamúzeum nem egy látogatója lepődött már meg azon, hogy a különféle Bibliák helyett - pontosabban: mellett - sok minden mást is talál a tárlókban. Hogy mégis miket láthatnak a Dunamelléki Református Egyházkerület budapesti, Ráday utca 28. szám alatti székházában található, 1988-ban alapított kiállítóhely vendégei, arról az intézmény vezetőjét, Tímár Gabriellát kérdeztük.- Hagyományos értelemben vett bibliakiállítás Magyarországon máshol - például Göncön - is van. Mi azonban nem csak ezzel szolgálunk a hozzánk betérőknek. Intézményünk hivatalos elnevezése, a Biblia Világa Múzeum név is árulkodik arról, hogy a szép, régi Bibliák mellett állandó kiállításunk a Szentírás keletkezésének hátterét is bemutatja. A kiállítás első részében régészeti anyagokkal illusztráljuk a könyvek könyvének történeteit. Az írás- és szövegtörténeti részben az agyagtábláktól a papirusztekercseken és kódexeken át az első nyomtatott Bibliáig vezető utat tekintjük át. A kiállítás harmadik része a magyar nyelvű Biblia történetével foglalkozik. Az utolsó pedig a különböző nyelvekre lefordított Szentírásokat mutatja be a látogatóknak. A pécsi evangélikus gyülekezet szervezésében a közelmúltban megnyílt, Bibelturm című kiállításhoz ebből a kollekcióból kölcsönöztünk százkét darabot. (A december 31-ig előzetes bejelentkezéssel látogatható kiállítás megnyitásáról az Evangélikus Élet szeptember 19-ei számában tudósítottunk. - A szerk.)- Felveheti-e a versenyt ez a gyűjtemény más múzeumok anyagával? Egy történeti múzeum régészeti anyaga vagy egy könyvtár állománya sokkal gazdagabb lehet...- Igen, felveheti, még ha nem is feltétlenül a kiállított, illetve a birtokában lévő anyagok tekintetében. Néhány évvel ezelőtt egy konferenciának az volt a témája, hogy az „óriásmúzeumok” - mint mondjuk a budapesti és vidéki nagy múzeumok - mellett a kis, tematikus, ha úgy tetszik, emberléptékű kiállítóhelyeknek van jövőjük. Európában egyre több bibliaközpont nyílik; például Bécsben is van ilyen intézmény. Ezek egyszerre funkcionálnak kutatóhelyként, tudományos konferenciák, előadássorozatok, illetve fiatalokat is megszólító, befogadó klubalkalmak helyszíneiként. Emellett némelyiknek van múzeumi része is. Ezt a tendenciát is figyelembe véve a közeljövőben mi is megújulunk. Várhatóan a jövő évtől jelentős átalakításokra kerül sor, így például az épület pincehelyiségével is bővül majd a rendelkezésünkre álló hely. Fő vállalásunk továbbra is a múzeumi anyag bemutatása lesz; az állandó kiállítást - elsősorban a magyar bibliatörténetet és a szövegtörténetet bemutató részeit - szintén gazdagítanánk. A múzeumi tárlatvezetéseket a könyvtár szakembereinek segítségével már most is összekötöm a Ráday Könyvtár ismertetésével; az átalakítás után ez is a kiállítás része lesz. Az eddiginél nagyobb hangsúlyt fektetnénk az időszaki kiállításokra is; ezekből - a hely szűkössége miatt - az utóbbi időben elég keveset rendeztünk. Egyéb rendezvényeknek is szeretnénk majd otthont adni, és a múzeumpedagógiai foglalkozásokra is nagyobb figyelmet fordítanánk.- Amikor jöttem, épp ötödik osztályos tanulókat kalauzolt. Általában kik keresik fel a múzeumot?- Rendszeresen jönnek hozzánk gyülekezeti és iskolai csoportok, illetve különféle egyesületek, klubok is szerveznek ide kirándulást. Érdekes, hogy időnként több a külföldi látogatónk, mint a magyar. Miattuk is szükség van a korszerűsítésre, mert sok minden nincs kiírva angolul.- Míg az interjúra vártam, belehallgattam a tárlatvezetésbe. Épp egy Bibliákat tartalmazó vitrin előtt álltunk, és egy megható történetet mesélt. Elmondaná az Evangélikus Élet olvasóinak is?- 2008-ban, a Biblia évében több Szentírást is kaptunk ajándékba, illetve letétbe. Mások mellett megkeresett bennünket egy ügyvéd testvérpár is. Gyönyörű, házi vászonlepedőbe csomagolva, nemzetiszínű szalaggal átkötve hozták el a nagymamájuktól örökölt, 1704-es kiadású, úgynevezett kasseli Bibliát, amit különben Nürnbergben nyomtattak. Úgy gondolták, múzeumunk a legméltóbb arra, hogy őrizze. Egyetlen kérésük az volt, hogy a könyv történetét is írjuk le, illetve meséljük el a látogatóinknak. Mi ennek készségesen eleget is teszünk. A nagymama annak idején tele volt csomagokkal, amikor az orosz front elől menekült. A Szentírást ebbe a vászonba bugyolálta be, hogy meg ne sérüljön. Apránként mindig letett egy-egy pakkot; hol az ágyneműt, hol a konyhai edényeket, hol a ruhákat hagyta hátra, mert már nem bírta cipelni őket. Mire biztonságos helyre érkezett, már csak a Bibliája volt nála... Önmagában is óriási értéke van ennek a kötetnek, és a története még különlegesebbé teszi.- Mi a múzeum legnagyobb büszkesége? Nyilván a Vizsolyi Biblia, ugye?- Mindenki azt akarja látni, és mindig az az első kérdés, hogy eredeti-e. Természetesen az. A vizsolyi Bibliát soha nem raknám ki másolatban egy bibliamúzeumban! Ott kell lennie - és ott is van - a fő helyen. Törekszem arra, hogy minél több eredeti tárgyat állítsunk ki, de természetesen van, amit csak másolatban tudunk. Ilyen például az I. Rákóczi György fejedelem bejegyzéseit tartalmazó úgynevezett Rákóczi- Biblia, ami a Ráday Gyűjtemény féltett kincse.- A múzeumról térjünk picit át a múzeum vezetőjének személyére. Ha jól tudom, végzettsége szerint református lelkész.- Igen, havonta egyszer prédikálok is Kispesten, a Rózsa téri gyülekezetben. Korábban több helyen szolgáltam beosztott lelkészként, de dolgoztam Izraelben, és jártam tanulmányúton Egyiptomban is. Tizenkét éve dolgozom a múzeumban; tudták rólam, hogy érdekel a bibliai régészet, talán ezért is hívtak ide. Azóta elvégeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem múzeumpedagógia szakát, és rendszeresen járok a Múzeumi Oktatási és Képzési Központ képzéseire. Elsősorban református lelkész vagyok, ezért - az előbb említett tanulmányaim ellenére - sokáig úgy éreztem, csak kontárkodom a mú. zeumi világban. Az áttörést az jelentette, amikor egy látogatónk azzal búcsúzott: „Maga templommá tette a múzeumot!” Ez a mondat segített vállalni azt a küldetést, hogy a Bibliamúzeumban igenis lehet azon fáradozni, hogy a múzeumi körséta több legyen puszta tárlatvezetésnél, és a Szentírásról, a Szentírás világáról, történetéről lehet úgy beszélni, hogy az Ige is megszólaljon. így válhat a múzeum szakrális térré - és így lehet valóban élő és ható az evangélium üzenete itt, ebben a térben is. ■ - vitális -Fogadjon örökbe egy betűt! ► Különleges születésnapi ajándékkal ünnepelhetik a hálás utókor olvasói az első teljes magyar nyelvű Biblia kiadásának négyszázhuszadik évfordulóját - „örökbe fogadhatnak” egy betűt a vizsolyi Bibliából. Pontosabban: a nyomtatáshoz szükséges, ólomból készülő betűkészlet egyik darabját. A Vizsolyi Biblianyomtató Műhely ugyanis „felélesztette” a 16. századi nyomdát, majd az eredeti sajtó másolatán, az újraöntött ólombetűkkel újra ki kívánja nyomtatni a Károli Gáspár által lefordított Szentírást. A Nagykárolyban született Radics Gáspár későbbi református lelkipásztor, az első teljes magyar nyelvű Biblia fordítója - a kor humanista tudósainak mintáját követve - a szülővárosa iránti tiszteletből vette föl a Caroli - ahogyan ő írta - nevet. Wittenbergi és svájci tanulmányok után 1563-ban lett a gönci református gyülekezet lelkipásztora. Az 1580-as években az országban dúló pestisjárvány megfosztotta feleségétől és három gyermekétől. Megrázkódtatásai után fogott komolyan a Szentírás-fordításhoz, melynek elkészültében környékbeli prédikátortársai is segédkeztek. Az Újszövetséget maga Károli fordította, elsősorban a latin Vulgatából, de vélhetőleg felhasználta a korábban készült részleges magyar bibliafordításokat is. Károli egy személyben gondozója, szerkesztője, sajtó alá rendezője és kiadója is volt a Bibliának, lapszéli jegyzeteket írt a szövegekhez, és a fejezetek elé tartalmi összefoglalót készített. Az elkészült részeket a Gönctől tizenkét kilométerre található Vizsolyban nyomtatták - a feltehetően lengyel származású - Mantskovit Bálint nyomdájában. A nyomtatáshoz szükséges papírt Lengyelországból, Krakkóból hozatták, és részben tokaji borral fizettek érte. A munkához 1589. február 18-án kezdtek hozzá, bár akkor még nem volt kész a teljes fordítás, így az újabb és újabb elkészült fejezeteket - szinte laponként - a Göncön tanuló Szenczi Molnár Albert vitte át gyalog a nyomdába. A vizsolyi Biblia három részből áll, mindegyik önálló címlappal és levélszámozással van ellátva. Az első címlap, Magyarország címerével, az egész műre vonatkozik. Ennek hátlapján az első rész tartalomjegyzéke olvasható. Közvetlenül a főszöveg előtt állnak a fordító és a nyomdász figyelmeztetései az olvasókhoz. Az első rész az Ószövetség első huszonnyolc könyvét öleli fel Sirák fiának, Jézusnak a könyvéig. A végén nyomdászjelvény látható. A második címlap a könyv második és harmadik részére vonatkozik: A szent Bibliának második része, melyben vannak a prof éták írásai mind, aMakkabeusok könyvei és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Új Testamentoma. A harmadik rész címe: A mi Urunk Jézus Krisztusnak Új Testamentoma, alatta nyomdászjelvény, hátlapján rövid tartalomjegyzékkel. Utána egy behajtogatott nagy ívrét levél van beillesztve: Tábla Jézus Krisztusnak embersége szerint való nemzetségéről. A nyomdászjelvénnyel díszített kolofon szerint a nyomtatást Mantskovit Bálint 1589. február 18-tól 1590. július 20-ig végezte. Mind a három címlapon 1590 áll, a főcímlapon ezen kívül január 10. Valószínűleg ekkor készült el az első rész nyomtatása. A Bornemisza-Mantskovit-nyomda felszerelése huszonnégyféle betűtípusból, huszonnégy könyvdíszből, kalendáriumi ábrázolásokból, különféle iniciálékból, magyar címerből és Mantskovit négyféle nyomdászjelvényéből állt. Ez utóbbiak közül a horgonyra tekeredő kígyót csak ő használta, míg a reneszánsz fülkében könyvön fekvő zászlós bárány tovább élt a bártfai városi nyomdában a 17. században is, akárcsak a griffmadarak közé helyezett koronás magyar címer. A műhely négy sajtóval, azaz nyomógéppel dolgozott, a háróm-négy szedőnek napi tízezer betűnyi szedést kellett előállítania a mintegy négyszázötven munkanapon, hogy elkészülhessen a nyolcszáz példány. Ez akkor Európa-szerte igen nagy teljesítménynek számított. Ennek a hatalmas munkának emlékére és tiszteletére idén létrehozták a Vizsolyi Biblianyomtató Műhelyt. Ez az ország első és egyetlen 16. századi működő nyomdája és interaktív nyomtatástörténeti kiállítása, amelynek mentora a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület. Az Országos Széchényi Könyvtár két kutató munkatársa szakmai információkkal, a mainzi Gutenberg Múzeum pedig az eredeti Gutenberg-sajtó és az eredeti ólombetű-készítő berendezés vázlataival segítette a nyomda újbóli felállítását. A betűkészlet elkészítésére azonban már nem maradt elegendő pénz. így a múzeum betű-örökbefogadó akciót hirdetett egyének és gyülekezetek, közösségek számára. A támogatók választhatnak: egy betűöntő matrica 4500 forintért (áfával együtt), egy iniciálé vagy nyomdai cifra 25 ezer forintért fogadható örökbe. (Az adományok leírhatók az adóalapból.) A Vizsolyi Idegenforgalmi és Kulturális Központ honlapján nemcsak az örökbefogadó nyilatkozat tölthető le, de megtekinthetők a betűkarakterek, valamint az iniciálék is (www.vizsolyvendeg.hu). A nyomdakiállítás március 15. és november 15. között mindennap 9 órától 20 óráig tart nyitva. A látogatók megismerkedhetnek a vizsolyi Biblia születésének történetével, részesei lehetnek a betűszedésnek, a festék elkészítésének és a nyomtatásnak is. Ez utóbbi a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum és az Iparművészeti Múzeum segítségével rekonstruált, korhű nyomdagépen történik merített papíron. A meghosszabbított Kálvin-év jegyében pedig 2011. február 18-án ünnepélyes keretek között elindítják az új ólombetűkkel zajló nyomtatást: elkészítik az első lapot. ■ Boda Zsuzsa
