Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-10-24 / 43. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. október 24. » 5 A magyar egyházzal a legelevenebb a kapcsolatunk Interjú dr. Johannes Friedrich bajor evangélikus püspökkel ► Az Evangélikus Élet legutóbbi számában a címlapon tudósítottunk az 1992-ben kötött bajor-magyar testvéregyházi szerződés újabb öt évvel történt meghosszabbításáról. Felkért munkatársaink a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében október 12-én, kedden lezajlott ünnepélyes aláírást követően beszélgettek a mintegy negyvenfős német egyházi delegáció két vezető lelkészével. Akkor, amikor múlt heti lapszámunkon már a nyomdagépek dolgoztak... (A szerk.)- Püspök Úr, hogyan jutott a Bajor Evangélikus Egyház arra az elhatározásra, hogy további öt évvel meghosszabbítja a testvéregyházi megállapodást?- Nagyon fontos számomra, hogy bajor tartományi egyházként ne csak magunkra figyeljünk, ne csak magunk körül forogjunk, hanem világszerte más egyházakkal is legyenek kapcsolataink, különösen evangélikusokkal. így más földrészeken is vannak testvéregyházaink, de ma a magyar lutheránusokkal van a legelevenebb kapcsolatunk. Ez biztosan összefügg azzal is, hogy a földrajzi távolság nem túl nagy, továbbá hogy itt sokan beszélnek németül, tehát a kommunikáció is egyszerűbb. A testvérkapcsolat gyülekezeti szinten is élénkebb, mint más egyházakkal. Ezért is örülök, hogy most további öt évvel meghosszabbíthattuk.- Véleménye szerint vannak új elemek a mostani megállapodásban, vagy inkább arról van szó, hogy jobban kitöltsük a meglévő kereteket?- Úgy gondolom, hogy mind a kettő. Sok minden bevált, és ez az új szerződés arra utal, hogy egy összenövő, összeforró Európában élünk. Mindketten ehhez az Európához tartozunk, fontos tehát, hogy a népek, de az egyházak is minél közelebb kerüljenek egymáshoz. Ezt magában a megállapodásban is hangsúlyoztuk.- Említette, hogy más egyházakkal is van hasonló kapcsolatuk. Melyek ezek?- Nagyon régi, több mint száztíz éves az együttműködésünk a Brazíliai Evangélikus Egyházzal. Az első német telepesek Bajorországból érkeztek oda, innen a szoros kapcsolat. A hatvanas évek óta Afrikában Tanzániával van együttműködésünk, amelyet a Lutheránus Világszövetség kérésére létesítettünk. Kelet-Afrikában a Lipcsei Misszió működött, de az NDK-s időkben az ottani egyházaknak nem volt lehetőségük a kapcsolattartásra. Utoljára - azaz már a magyar egyházi testvérkapcsolat létesítése után - a közép-amerikai kis evangélikus egyházak szövetségével: Honduras, Nicaragua, Salvador, Costa Rica evangélikusaival kötöttünk írásos megállapodást.- Nézzünk az evangélikus egyházakon kívülre is. Hogyan látja az ökumené mai helyzetét, és milyen várakozással tekint a reformáció megindulásának ötszázadik évfordulójára?- Örülök, hogy már most efelé tekinthetünk, és hogy Németországban az egyházak 2017-ig minden évben egy fontos témát határoznak meg S ezzel kapcsolatban. Ebben az u évben a reformáció és az ok- 3 tatás áll a középpontban, Meö lanchthon halálának négy£ százötvenedik évfordulója alkalmából, jövőre a reformáció és a keresztség, 2012-ben a reformáció és a zene, majd később 2015-ben vagy 2016-ban az évforduló közeledtével a reformáció és a Biblia lesz a téma, 2017 pedig maga az emlékév lesz. Úgy gondolom, hogy ezt az évfordulót csak ökumenikusán ünnepelhetjük. Nem tehetünk úgy ötszáz évvel később, mintha a reformáció csak a mi egyházunkra vonatkozna. A valóságban a reformáció, illetve hatása az azóta eltelt időben minden - legalábbis minden nyugati - egyházat érintett, a katolikus egyházat is reformálta, messze túlmutatva azon az egyházon, amelyben Luther Márton élt. Közös feladatunk, hogy átgondoljuk, hogyan kerülhetünk közelebb egymáshoz. Ezért a reformáció ünnepe nem foglalkozhat csak önmagával, hanem ökumenikus formában, ökumenikus partnerekkel kell alkalmat teremteni az ünneplésre.- Végezetül egy teljesen más kérdés. Egész Magyarországot megrázta az októberei vörösiszap-katasztrófa. A mostani ünnepi istentisztelet offertóriuma is az érintett gyülekezetek megsegítését szolgálta. Hálásak lennénk, ha szólna néhány szót ezzel kapcsolatban lapunk olvasóihoz, közöttük azokhoz is, akiket sújtott ez a csapás.- Otthon a sajtóból értesültünk erről a katasztrófáról. Borzasztó volt látni - tegnap itt az országos irodában is mutattak nekünk képeket -, hogy milyen nagy mértékű és tömeges volt a rombolás. Pusztultak házak, falvak, emberek, állatok, az egész teremtettség pusztult ezen a területen... Szóval nagyon-nagyon megdöbbentett. Örülök, ha legalább egy kicsit segíthetünk, vagy legalább itt-ott a legnagyobb szükséget enyhíthetjük. Elmondhatom a lap olvasóinak, hogy Bajorországban nagyon is figyelemmel kísérjük az eseményeket, imádságban hordozzuk az érintetteket, és keressük a lehetőségeit annak, hogyan segíthetünk a továbbiakban. ■ Dr. Szentpétery Péter Nők főpásztori szolgálatban ► Magyarországon ma még szokatlan látványban lehetett részük azoknak, aki részt vettek a bajor-magyar testvéregyházi szerződés meghosszabbítása alkalmából tartott istentiszteleten. A fasori templom oltáránál ugyanis az egyházi vezetők sorában egy asszony is állt püspöki kereszttel a nyakában. Dr. Dorothea Greiner, a Bajor Evangélikus Egyház Bayreuthi Egyházkerületének főpásztora azonban nem az egyedüli e magas pozícióban. Az egyház hét régiójának püspökei közül már kettő is nő...- Szolgatársnőm, Susanne Breit- Keßler is eljött erre az ünnepi alkalomra, Budapestre. Ő már régebb óta, több mint tíz esztendeje püspök a Müncheni Egyházkerület élén. Én csupán másfél éve töltöm be e posztot, de ezt megelőzően, 1999-től egyháztanácsos voltam, amely megbízatás hasonló „ranggal” jár.- Kicsit elmosolyodott ezen a megfogalmazásán: rang. Vajon a nők a férfiaktól eltérő módon gondolkodnak karrierről, vezetésről?- A püspöki megbízatást csak szolgálatnak szabad felfogni. Minél magasabb pozícióba kerül valaki, annál nagyobb a felelőssége, hogy a rábízottakat emelje, hordozza. Azt pedig még mindig nem tudom eldönteni, hogy más légkör van-e egy olyan egyházi közösségben, amelyet nő vezet. Én mindenesetre törekszem egyfajta családias hangulatot teremteni a kerületemben. Az asszonyokról úgy tartják, ők ügyelnek az otthon melegére, a bensőséges kapcsolatok ápolására. Ilyen értelemben vállalom, hogy nő vagyok, és így a személyes kapcsolatok kiépítésére nagyon nagy hangsúlyt helyezek. Sokat utazom, látogatom a rám bízott gyülekezeteket. Igyekszem tájékozódni, tanácsolni, hidat építeni egyházvezetés és egyháztagok, lelkészek és laikus munkatársak között. Ebbe az otthonosságba illik bele az is, hogy például legújabb püspöki körlevelemet néhány, a családomra vonatkozó hírrel kezdtem. Beszélgetésünk elején kérdezte tőlem, hogyan állnak a szolgálatom mögött a szeretteim. Nos, az említett körlevélben épp erre válaszolok. Felnőtt fiaim vannak, akik előző lakhelyünkön maradtak, lelkész férjem viszont örömmel költözött Bayreuthba, hogy emberi támaszom legyen szolgálatomban.- Püspök asszonnyal nem ez az első találkozásom. Néhány héttel ezelőtt magyar nők kis csoportját fogadta hivatalában. A találkozóról kijövet önkéntelenül kiszaladt valamelyikünk száján: „Áldás volt ez az együtt töltött óra’’...- Talán nem véletlenül írtam doktori disszertációmat éppen az áldás témájáról. A spiritualitást, a lelki töltöttséget elengedhetetlennek tartom az egyházi szolgálatban.- Az egyházkerülete munkatársainak, gyülekezeteinek szánt írását reformációi körlevélnek nevezte el. Ennyire sokat jelent Önnek ez a protestáns ünnep?- Csatlakoztam püspöktársaim kezdeményezéséhez. Az úgynevezett Luther-években nem húsvétkor vagy pünkösdkor küldjük el körleveleinket, hanem a reformáció hónapjához igazodunk. Mint tudja, 2017-ben lesz ötszáz esztendeje annak, hogy Luther Márton kitűzte 95 tételét, s ezzel elindult az a megújulási mozgalom, amelynek örökségéből táplálkozunk mi, ma élő keresztények is. Bajorországban megadjuk ennek az emlékezésnek a módját: egy évtizeden át készülünk a nagy ünnepre. Bizony sokat köszönhetünk a reformációnak és személy szerint Luthernek, az ő áldozatos munkásságának. Csak néhány dolgot hadd említsek. Nagy reformátorunk vitt vissza bennünket hitünk forráshoz, a Szentíráshoz. Énekei által magunk is éneklő egyházzá váltunk. Prédikációiban, tanításában, legfőképpen pedig bátor hitvallásával Krisztust állította a középpontba. Reá mutatott, ar- 3 ra a Jézusra, aki az egyedüli Szabadító. Kimondta: nincs más útja az üdvösségnek, csak Krisztus, az Isten Fia. Világossá tette azt is, hogy a megváltás titka csak a hit számára ragadható meg, és csak úgy élhető meg a mindennapokban. De talán a legaktuálisabb üzenet, és ezt a gondolatot ki is emeltem idei körlevelemben: az egyház csak akkor maradhat élő közösség, Krisztus élő teste, ha mindig kész a reformációra, vagyis ha hajlandó szüntelenül megújulni a Lélek által. ■ B. Pintér Márta c r e do Megjelent a Credo 2010/1-2. száma! Tartalom: Fábri György: Evangélikusok: a szabadság és felelősség keresztényei ♦ Nagy Olivér: Pünkösdről sokadszor... • Jász Attila: Majd ♦ Jenei Gyula: Aggódások - Grafit - Nézni a tájat ♦ Molnár Krisztina Rita: Fegyelmezett - Lesz valami - Tücsök ♦ Nyíri Kristóf: Képek a természetes teológiában ♦ Kemény Aranka - Komáromi Csaba: „A költészetben mindig él a szép” - Faludy György előkerült diákköri verseiből • Tóth Károly István: A Magyarországi Evangélikus Egyház és az első világháború ♦ Böröcz Enikő: Mihályfi Ernő szerepe az evangélikus egyház életében ♦ Tóth Noémi: „A teremtés fele”. A Shakespeare-kultusz megjelenése a IV. Henrik színpadi recepciójában a Kádár-korszakban ♦ Hídvégi Violetta: Az emberi szellem és test gondozói: a Batizfalvy fivérek ♦ Mirák Katalin: „Nem akarok sötétben maradni..!’ Ön- és múltfeltárás: Keveházi László állambiztonsági kapcsolatairól - személyesen és általánosan * Határesetek. A Maek kerekasztal-beszélgetése a szlovák-magyar viszonyról ♦ Keserű Katalin: Orlai Petries Soma családi portréi ♦ Huncik Péter: Magyarként Szlovákiában, avagy az egyenlő szárú háromszög • Zalán Tibor: Szklabonyától Balassagyarmatig és azon is túl. Az érvényes Mikszáth ♦ Tabajdi Gábor: Egyházüldözés (1956-1990). Tényfeltáró kiállítás a Párbeszéd Házában • Hegedűs Attila: Jakobs vagy Jákob? ♦ Hegedűs Attila: A hetedik házon túl • Tóth Sára: „Istent nem kell megváltanunk” ♦ Fabiny Katalin: Hallom az időt ♦ Dobszay László: Spiritualitás és gyakorlat • Szűcs Ferenc: Szerző - négyféle társaságban ♦ Bechtold Ágnes: A fény festője ♦ Guóth Emil: Az ökológiai politika kezdetei Magyarországon Szerkesztette: Zászkaliczky Zsuzsanna. Egységár: 895 Ft (5% áfával). fi Dl. Mu*m Aadoi Jób könyve A hónap könyve - októberben a Luther Kiadótól 30% kedvezménnyel Dr. Muntag Andor: Jób könyve Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Eredeti ára: 1600 forint. http://bolt.lutheran.hu/ E-mail: kiado@lutheran.hu Fax: 1/486-1229 1085 Budapest, Üllői út 24.
