Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-10-10 / 41. szám
6 -m 2010. október 10. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Isten rackája A teremtés hetének ünnepi zárásaként egy kedves kisapostagi testvérünk jóvoltából egy féléves jerke volt a vendégünk az istentisztelet alatt a templom udvarán. Cseh Lacival fél órával a kezdés előtt mentünk ki a juhkarámhoz, ahol bekerítettük és az autóba raktuk az ifjú racka juhot. Barátságosan bégetett a kocsiban, de igazán a füves templomudvaron érezte jól magát. A lehullott gyümölcsöket rögvest meglelte a fák alatt, és a számára különleges csemegét egy órán át eszegette. Bős ke, az ifjú jerke racka juh, azaz lány bárány (hiszen ha fiú lenne, akkor kosnak hívnák) hamar megkedveltette magát. Többen percekig csodálták az istentisztelet után. A racka régi magyar juhfajta. Megjelenése sajátságos. Csavart szarva „v” alakban áll, bundája csimbókos, és néhol húsz-harminc centiméter hosszan lóg. Gyapja nem igazán értékes, viszont gereznájából készül a pásztoremberek subája. Isten rackája egyedül Magyarországon őshonos, így legfőbb értéke az, hogy megőrizhetjük általuk az eredeti génállományt, amely alkalmazkodott a ridegtartáshoz, jól bírja a zord körülményeket is. A pásztor a bárányaival így egész évben a pusztában lehetett, hiszen őt a subája, az állatokat pedig gyapjas takarójuk védte a melegtől és a hidegtől egyaránt. Mindnyájunkat pedig a teremtő Isten véd, aki esőt ád jóknak és gonoszoknak egyaránt, hogy szülőföldünkön boldoguljunk, teremtett javaival gazdagon. Mintegy kétezer éve Isten Báránya is eljött közénk, hogy elhordozza a világ bűnét. így gondoltunk a teremtés hetén Kisapostagon - rackánk segítségével - az Úr szeretetére. ■ Stermeczki András evangélikus lelkész (Dunaújváros) Templom a plázában Olaszországban nyitottak először templomot kereskedelmi központ területén. Dolgozóknak és vásárlóknak napi kétszer mutatnak be misét a kétszáz főt befogadni képes templomban. „A pláza sem idegen az imádságtól” - olvasható az olasz csizma orrában, a calabriai Catanzaro hatalmas kereskedelmi központjának, a Le Fontanénak az egyik plakátján. A templomépítés ötlete a plázát működtető helyi vállalkozótól, Floriano Calabresétől származik: „Tudomásom szerint Európában - és talán az egész világon - a mi kereskedelmi központunkban nyílt legelsőként templom. Az, hogy helyet adtunk a léleknek és a hitnek, szolgáltatásaink minőségét növeli” - nyilatkozta. A szentté avatott lengyel vértanúról, Maximilian Kolbéról elnevezett templomot és a mellette álló plébánia épületét Catanzaro püspöke, Antonio Ciliberti szentelte fel szeptember végén. „Tetszik vagy nem tetszik, a kereskedelmi központok már a katolikus Olaszországban is társadalmi találkozóhelyekké léptek elő. Szülők és gyerekek vasárnaponként a plázákba járnak. Ha ezek területén van a templom, hátha shoppingolás előtt vagy után ide is betérnek” - hangoztatta a püspök. Hozzátette: reméli, a catanzarói kezdeményezést újabb templomok követik Olaszország többi kereskedelmi központjában. A templom papja a fiatal Giovanni Scarpone atya, aki máris viszonyítási pont lett a plázában találkozó fiatalok számára. Reggel és este celebrál misét. A templomnak nevet adó Kolbe szerzetes egyébként a mértékletességre intő védőszentként is ismert. „A templomba járás a céltalan fogyasztásnak is határt tud szabni, még egy kereskedelmi központban is” - jegyezte meg Scarpone atya. M MTI Nemzeti Segélyvonal Az Evangélikus Élet támogatja azt a társadalmi gyűjtést, amely a Nemzeti Segélyvonalon keresztül folyik a vörösiszap-katasztrófa károsultjai és az áldozatok családja számára. Olvasóink a 1752-es telefonszám felhívásával egyszeri 250 forintnyi pénzadományt juttathatnak el számukra az öt legnagyobb magyar karitatív szervezeten keresztül. Kérjük, hívják a 1752-es Nemzeti Segélyvonalat! (A Nemzeti Segélyvonal Kuratóriuma: Lehel László - soros elnök -, igazgató, Magyar Ökumenikus Segélyszervezet; Écsy Gábor országos karitászigazgató, Katolikus Karitász; Kozma Imre elnök, Magyar Máltai Szeretetszolgálat; Selymes Erik főigazgató, Magyar Vöröskereszt; Szenczy Sándor elnök, Magyar Baptista Szeretetszolgálat; dr. Tatár Attila főigazgató, Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság; Debrei Csaba vezérigazgató, Hírtőzsde Holding Zrt.) A gyűjtőszámláló állása, a telefonhívások számának alakulása folyamatosan ellenőrizhető a www.nsv.hu honlapon, ahol figyelemmel követhetők az OTP-hez közvetlenül érkező befizetések is. A már rendelkezésre álló áthidaló forgóeszközhitei segítségével az öt segélyszervezet napokon belül megkezdi az összegyűlő pénzadományok eljuttatását a károsultakhoz. „Csúnya madár nincs, csupán különbségek vannak” Beszélgetés Schmidt Egon ornitológussal ► „Én is csatlakozom az előttem szólókhoz, valóban élmény olvasni a könyveit! Szeretem a belőlük áradó természetszeretetet, a baráti stílust. Igyekszem beszerezni az eddig megjelent összes könyvét, számomra kincset érnek. Éppen most olvasom a Madarakról - mindenkinek című könyvet.” Többek között ez a bejegyzés is olvasható az idén hetvenkilencedik életévét betöltött Schmidt Egon ornitológus, író honlapjának vendégkönyvében. A teremtésvédelem ökumenikus hetének és az állatok - október 4-ei - világnapjának alkalmából beszélgettünk a népszerű katolikus szakemberrel, akinek munkásságát tavaly Kossuth-díjjal ismerték el.- Másként tekint az ember hívőként a természetre?- Elsősorban a teremtett világot látom benne, és természetes, hogy más szemmel nézem. Ez azonban összefügg az állatszeretettel is. A mai napig is gyakran tartok iskolásoknak író-olvasó találkozókat, ahol mindig elmondom a gyerekeknek, hogy viszolyoghatnak egyes állatoktól, de a legfontosabb, hogy ne bántsák őket!- 1970-ben megjelent első könyve, a Madarakról - mindenkinek néhány héten belül elfogyott. Azóta több mint hetven kötetet és legalább ennyi egyéb publikációt jegyez szerzőként. Az évtizedek alatt folyamatosan felhívta az olvasókfigyelmét egyes állatfajok fogyatkozására. Mit tehetünk azért, hogy megvédjük a természetet?- Sokszor érezzük úgy, hogy sajnos nem sokat. Például semmit nem tudtunk tenni az idei esős, hűvös nyár ellen, márpedig azt - többek között - a fecskék vagy a gólyák is megsínynek - el is pusztultak a fiókák. A gólyák leköltöttek, de az időjárás miatt nagyon sok tojás bezápult. Csináltak utána ugyan egy pótköltést, de mire azok az utódok valamennyire megerősödtek, a szülőket már útra szólította az ösztönük, így itt hagyták a kicsinyeket. Híradókban is láthattuk, ahogy az emberek etették a magukra hagyott kisgólyákat. Mára már a házi verebek száma is megcsappant. Ennek egyik oka lehet az is, hogy egyre kevesebb helyen találkozhatunk disznóólakkal, istállókkal, így egyre kevésbé jutnak hozzá fő táplálékukhoz, a rovarokhoz. Ez befolyásolhatja a fecskék fogyatkozását is, bár költöző madaraink esetében azt se feledjük, hogy az éghajlatváltozás miatt a déli kontinenseken egyre nagyobbak a száraz területek, így egyre nagyobb távolságokat kell megtenniük víz nélkül, ezt pedig sok madár nem éli túl. Az azonban már közvetlenül az ember felelőssége, amikor az erdőknek a költési időszakban való kivágásával, szántóföldek beépítésével elveszi az állatok életterét, a vegyszerek használatával pedig mérgezi őket. És akkor még nem is beszéltünk példálették. Amikor kikeltek a kisfecskék, éppen megérkezett az egyhetes esőzés. Mivel a fecske röpülő rovarokkal táplálkozik, a szülők még maguknak is alig tudtak élelmet összegyűjteni, nemhogy a kicsinyekül a molnárfecskék hazai fészkeinek tudatos megsemmisítéséről - az emberek pusztán amiatt verik le a fészkeiket, mert piszkítanak - vagy azokról az országokról, ahol divathóbortból fajokat pusztítanak ki csak azért, hogy a lelőtt madarakat tányéron szolgálják fel az ínyenceknek az éttermekben.- Az ön ismeretterjesztő és szakkönyvei, publikációi, a tizenhét éven át a Kossuth rádió Oxigén című népszerű műsorában elhangzott anyagai vagy a madárhangokat tartalmazó hangkazetták és CD-k nemcsakfelhívták az emberekfigyelmét a természet kincseire, de érthetően és élvezhetőén be is mutatták az egyes állatfajokat, hasznos tanácsokat adtak például egyes madárfajok óvásához, gondozásához.- Az elvem mindig is az volt, hogy csúnya madár nincs, csupán különbségek vannak, és ez az énekhangjukra is vonatkozik. Mindig nagy örömmel töltött el, ha a hallgatók vagy az olvasók visszajelzéseiből azt láttam, nem volt hiábavaló az ismeretterjesztés. Nekem a hobbim volt a foglalkozásom, és örültem, hogy a természetjárás során szerzett tapasztalataimat megoszthatom másokkal is. Tulajdonképpen a könyvírás is így kezdődött: a Madártani Intézet munkatársaként sokszor én vettem fel a telefont. Feltűnt, hogy a betelefonálok kérdéseit csokrokba lehet gyűjteni, és úgy láttam, érdemes lenne a válaszokat írásban is megjelentetni. Az első kötetet aztán egyre több követte - a nyáron jelent meg a legutóbbi kiadványom az Anno Kiadó gondozásában A magyarság madarai címmel.- E helyütt nem tudjuk az összes könyvet felsorolni, de ha már szóba jött, az Anno Kiadónál napvilágot látott kötetekre jellemző, hogy igényes tartalmat kínálnak pénztárcabarát áron. És hadd reklámozzuk a Műszaki Kiadó gondozásában tavaly megjelentszínvonalas, kabátzsebben is elférő Varázslatos madárvilágunk - Magyarország legismertebb madarai című kötetet is, melyet Budai Tibor élethű rajzai illusztrálnak.- Életem során nemcsak a felnőtteknek írtam, hanem a gyerekeknek is. Ezekben a történetekben a főhős - legtöbbször egy kisfiú vagy egy kislány - olyan kalandokba keveredik, amelyekben sokat tanul azoktól az állatoktól, akikkel találkozik. S mivel mesékről van szó, az állatok természetesen emberi nyelven is beszélnek. A katolikus Új Ember Kiadónál a közeljövőben várható a Mesélnek az állatok című sorozat kilencedik kötete, a Majom Muki az erdőben; a címe talán sejteti, ki is lesz a főszereplője a történetnek. Megjelenés előtt van a Négy évszak ösvényein című könyvem is, amely - a Mozaikok a természetből című korábbi kötethez hasonlóan - az Új Emberben megjelent írásokat gyűjti egybe; időrendben haladva a 2005 és 2009 közöttiek olvashatók majd benne.- Ön dolgozott a Fővárosi Állat- és Növénykertben, a Madártani Intézetnek sok éven át volt munkatársa, az Állatvüág című lapnak szaklektora is volt, de betöltötte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület alelnöki tisztségét is. Melyik volt a legmeghatározóbb?- A kimeríthetetlenül változatos, izgalmas, mindig új témákat adó Természet - így, nagy T-vel —, amely iránt érzett szeretetemnek, tiszteletemnek és csodálatomnak igyekeztem minden írásomban is hangot adni. Ha ez sikerült, akkor úgy érzem, az életem nem volt hiábavaló. ■ Boda Zsuzsa
