Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-10-03 / 40. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2010. október 3. » 13 Száztíz éve született Gőcze István ► Szeretett egykori gyülekezeté­ben, Répcelakon október 3-án emlékeznek a száztíz évvel ez­előtt született és ötvennégy év­vel ezelőtt meghalt Gőcze István evangélikus kántortanítóra, kör­zeti iskolaigazgatóra. A Vas megyei Nagysitkén, kisbirtokosi családban született fiú az elemi isko­la elvégzése után az evangélikus egy­ház támogatásával tanulhatott Sárvá­ron. A tanítóképzőt Pápán kezdte, majd Sopronban folytatta, ahol kántor szakra is járt. 1920-ban kapta meg a kántortanítói oklevelet, és még abban az évben másodtanítónak választotta őt a répcelak-csánigi gyülekezet. Két esztendő múlva igazgató-kán­­tortanító lett. Ez az év magánéleté-, ben is változást hozott: feleségül vette Szabó Sámuel középbirtokos­nak, a gyülekezet egyik presbiterének lányát, Idát. Két gyermekük született - Piroska, aki szintén a tanítói hiva­tást választotta, és e sorok írója, aki­ből közgazdász és újságíró lett. A településen nemcsak az egyház­hoz kötődő feladatokat látta el, de a répcelaki Hangya Fogyasztási és Ér­tékesítési Szövetkezet 1930-as meg­alakulásától annak ügyvezetője volt 1948-ig, amikor az intézményt álla­mosították. A kántori feladatokat ő látta el az istentiszteleteken és a temetéseken. Az 1942-es év nagy telén - lelkész hi­ányában - arra is volt példa, hogy a temetési szertartást is ő végezte. Mint az egykori néptanítók, a te­lepülés kulturális életének szervezé­sében nagy részt vállalt. 1943-ig fel­nőttekkel is foglalkozott, és több színdarabot tanított be. Az utolsó elő­adás, a János vitéz különösen nagy si­kert aratott. 1946-tól tanított az evan­gélikus népfőiskolán, illetve az álla­mosításig a temetőt is ő felügyelte. Az államosítást természetesen az ő iskolája sem kerülhette el - bár az igazgatói posztot továbbra is Gőcze István töltötte be. A répcelaki intéz­mény körzete kibővült Nick község­gel, így az addigi három tantermes is­kolát ki kellett bővíteni. Az iskolaud­var végén húzódó, volt Radó-féle birtok kovácsműhelyét - saját tervei alapján - átépítette, így lett még há­rom tanterem és egy tanári szoba. A tantestület szaktanárokkal bővült - az igazgató is tett szakvizsgát mate­matikából. Az iskolához szinte heten­te jártak szakfelügyelők. Gőcze István munkáját nemcsak járási, de megyei szinten is nagyra becsülték, többször elismerésben részesítették. Élete teljében, ötvenhat évesen távozott az élők sorából. Bár rendsze­resen járt tüdőszűrésre, betegségét nem fedezték fel. Budapesten egy or­szágos igazgatói értekezleten rosszul lett; néhány hetes sárvári kezelés után újra tanított néhány hónapig. 1956. október 2-án este még szülői ér­tekezletet tartott, de másnap a nap­felkeltét már nem érte meg. Gőcze István a hivatásának, a szolgálatának és a tanításnak élt. Nyugodjon békében! ■ Gőcze Tibor Dr. Blázy Árpád (1936-2010) Szeptember első vasárnapjának haj­nalán a harangok egy nemes harc vé­gét jelezték. Hűséges szolgáját türe­lemmel viselt szívbetegségéből, újabb és újabb próbatételeknek is ki­téve, erős hittel megajándékozva, mégis váratlanul hívta magához Te­remtője. Blázy Árpád 1936. április 10-én született Budapesten. Felmenői ne­gyedízig evangélikus lelkészek voltak. Apja, Blázy Lajos Pécelen, majd Új­pesten szolgált. Nagyapja, dédapja és szépapja (mindhárom a Lajos nevet viselte) Kiskőrös evangélikusait pász­­torolta. Édesanyja, Gömöri Erzsé­bet férje mellett vallástanárként szol­gálta Urát, s egyike volt azoknak a női hallgatóknak (a harmadik), akik elő­ször végeztek teológiát Magyarorszá­gon. Bátyja, Blázy Lajos nyugdíjas új­pesti lelkész. Elemi és általános iskolába Péce­len járt. Középiskolai tanulmányait a Fasori Evangélikus Gimnáziumban kezdte, s - annak megszűnése miatt - a Könyves Kálmán Gimnáziumban fejezte be Újpesten. A Budapesti Or­vostudományi Egyetem Gyógysze­résztudományi Karán 1960-ban szer­zett diplomát. Pályáját Budapesten kezdte, majd 1966-tól nyugdíjba vonulásáig (1993- ig) Zalaegerszegen, a Landorhegyi úti gyógyszertár vezetőjeként dolgozott. Budapesten kötött házasságot Koltai Judittal 1960-ban. Felesége könyve­lőként és statisztikusként dolgozott; őt a hit útján Gyökqssy Endre prédi­kációi formálták és erősítették meg. Éveken keresztül működött refor­mátus hitoktatóként, ma a gyüleke­zet énekkarának tagja. Két gyermekük született, Árpád (1962) evangélikus lelkész, Judit (1963) informatikus. Dr. Blázy Árpád egyházunk elkö­telezett, hitvalló tagja volt. Vallásos meggyőződését a legnehezebb idők­ben is nyíltan vállalta. Fiatalon az új­pesti gyülekezet presbitere lett, s ezt a szolgálatot folytatta Zalaegerszegen is. Egy évtizeden át (1976-1986) az or­szágos presbitériumnak is tagja volt, majd 1982 és 1994 között a Somogy- Zalai Egyházmegye felügyelőjeként szolgált Dubovay Géza, illetve Smi­­déliusz Zoltán elnöktársaként. Nagykanizsán 1982. november 7- én tartott felügyelői székfoglalójának alapgondolatát Józsué könyve 24. fe­jezetének 15. verséből választotta: „...én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” Bátor bizonyságtételt je­lentettek akkor ezek a szavak egy gyógyszertárvezető ajkáról. Az Úr szolgálata melletti elkötelezettségé­nek még számtalan tanújelét adta, amikor Somogy-Zala gyülekezetei­ben megjelent, s egy-egy bibliai igé­vel vagy bölcs hozzászólással erősí­tette a gyengülő, megfogyatkozott gyülekezetek tagjait. A felmenőktől örökölt egyház­­szeretethez naponkénti bibliaolvasás társult hitének elmélyítésére; ehhez bőséges forrást biztosított több mint félszáz darabból álló gyűjteménye is, amelynek bemutatására kiállításokat szervezett. Több évtizedes gyűjtő­munkája eredményeként megcso­dálhatjuk például a 14. századi Bib­lia Pauperumokat (olvasni nem tu­dók számára készített képes bibliák), a Nekcsei-Bibliát, Sylvester János Újtestamentum-fordítását vagy a Jé­nában kiadott Spangenberg-posz­­tillákat, a Károli Gáspár- és Káldi György-fordításokat, a 18. századi Eszter könyve tekercset, valamint több 20. századi kiadást írott és ké­pes változatban. Emellett rendszeres látogatója volt a vasárnapi istentiszteleteknek és nyugdíjas éveitől - feleségével együtt - a csütörtök délelőtti bibliaóráknak, amelyeken - lelkészének akadályoz­tatása esetén - maga is vállalt biblia­magyarázatot. Lelkiismeretesen végzett napi munkája mellett állandóan képezte magát, részt vett a gyógyszerészek és gyógyszerészasszisztensek oktatá­sában. Tagja volt a Nemzetközi Gyógyszertörténeti Társaságnak, a Magyar Orvostörténeti Társaságnak, valamint a Magyar Gyógyszertudo­mányi Társaságnak, amelyben titká­ri (1972-1985) és regionális alelnöki (1984-1992) tisztséget is viselt. Isten adott számára erőt ahhoz is, hogy tudományos kérdésekkel fog­lalkozzon. A gyógyszerészet megjele­nése és fejlődése Zala megyében 1711 és 1849 között címmel készített dok­tori disszertációját 1974-ben védte meg. Konzulense dr. Antall József, a későbbi miniszterelnök volt. Általá­ban Zala megyét érintő témákban je­lentek meg művei, többek között: Az 1855. évi kolerajárvány hatása Zala megye lakosságára; A gyógyszertári hálózat fejlődése Zala megyében. Szakmai munkáját a Zalaegerszegért díjjal (1999), valamint a Zala Megyei Önkormányzat által alapított (ez ideig egyszer kiadott) Szent Damján­­díjjal ismerték el 2005-ben. Köszönjük (Árpádnak, hajdani felügyelőnknek, dr. Blázy Árpád­nak, testvérünknek), hogy szerény­séggel, bölcsességgel végzett, a Bib­lia alapos ismeretén s a 20. századi rendszeres teológiai irodalom (Til­lich, Barth) szakadatlan tanulmá­nyozásán keresztül magáévá és sokak számára nyilvánvalóvá tudta tenni a Szentírásból következő egyetemes papság elvét. Gyógyszerészként ugyan hivatalosan megszakított egy ároni láncot, keresztény szolgálata mégis egyfajta „papi” folyamatossá­got tükrözött. A feltámadás reményében búcsúz­tunk tőle a zalaegerszegi evangélikus templomban szeptember 23-án. ■ Dr. Jáni János Búcsú egy gyermekmentőtől A Deák téri evangélikus templomban múlt pénteken vettek búcsút szeret­tei és tisztelői a szeptember 3-án - életének 92. évében - elhunyt Bar­­tosné Stiasny Éva vasdiplomás tanár­hitoktatótól, Sztehlo Gábor lelkész egyik legközvetlenebb munkatársá­tól, akinek búcsúztatására kiadónk új­ra megjelentette Háborúban békes­ségben című, a gyermekmentő mun­kát felidéző memoárkötetét. A Magyar Köztársaság Arany Ér­demkeresztje, a Prónai Sándor-pla­­kett és számos más elismerés birto­kosának elhunyta alkalmából - nek­rológ helyett - álljon itt egy idézet ab­ból a levélből, amelyet Brunner Mi­hály (egykori Sztehlo-gyerek) írt a Sztehlo utca névadójára. „1944-ben a Bogár utcai gyermek­­otthon tizenegy éves lakója voltam. Magam előtt látom a képet: Budapest romokban, Buda ostroma pusztítva halad, házról házra, se várost, se em­bert nem kímélve. A család szétszó­ródva, végül bátyámmal befogadást nyertünk a Bogár utcai gyermekott­honba, de nemcsak befogadást, ha­nem szeretetet, nevelést és ellátást is, egy közösségben, melynek élén Éva né­ni állt. Azt kell írnom, hogy »néni«, de akárhogy is számolom, a »néni« ak­kor nem lehetett több, mint 20-25 éves fiatal nő, akinek a sors - vagy az Úr - azt a feladatot adta, hogy a törté­nelem egy sötét pillanatában meg­mentsen egy pár tucatnyi gyermeket. Úgy néztünk fel rá, úgy követtük őt, mint a nyáj a pásztort, az egyetlen biztos pontot a lehetetlen körülmé­nyek között. Ő vezetett bennünket a német, a nyilas és az orosz zátonyok között, minden eszközt megragadva, akadályt és kockázatot nem ismerve. Csak később értettem meg hogy Éva néni mögött ott állt Sztehlo Gá­bor evangélikus lelkész, valamint az ő svájci, hitbeli összeköttetései, melyek a Bogár utcai gyermekotthon finan­szírozásához hozzájárultak. A gyer­mektámogatás az ostrom után is folytatódott. Gyermekek ezrei me­nekültek meg vagy kaptak lehetősé­getfejlődésre, egy jobb életre, egészen addig amíg az új rendszer az áldá­sos tevékenységet - ki tudja, miért - meg nem állította’.’ HIRDETÉS_________________________:_______________________________;__________________________ A Doktoranduszok Országos Szövetségének (DOSZ) Teológiai Tudo­mány Osztálya (TTO) Fiatal kutatók és doktoranduszok I. nemzetközi teológuskonferenciája címen konferenciát tart október 8-10. között Bu­dapesten a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán (KRE HTK). A konferencián vallástudomány, dogmatika, egyháztörténet, esz­metörténet, művészettörténet stb. témakörben hangzanak el előadások. Ünnepélyes megnyitó: október 8„ 9 óra, KRE HTK püspöki tárgyaló. A konferenciát megnyitja dr. Bállá Péter rektor (KRE), Kacséra Tamás Ger­gely DOSZ-elnök, igei köszöntőt mond Gáncs Péter evangélikus püspök. Szeretettel várjuk minden érdeklődő testvérünket! Szávay László alelnök, DOSZ TTO HIRDETÉS Meghívó A Zákeus Médiacentrum szimpóziumot rendez Mérleghinta címmel, az Európai Unió által meghirdetett, szegénység elleni küzdelem éve témá­ban a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium sportcsarnoká­ban október 15-én 11 órai kezdettel. Az ünnepség programja ♦ Közös éneklés a témát erősítő énekkel ♦ Megnyitó, köszöntő - Ónodi Szabolcs igazgató, házigazda ♦ Bevezető szavak - Győri János Sámuel projektgazda ♦ Potápi Árpád polgármester tájékoztatója az önkormányzat szociális ügyekkel foglalkozó munkatársainak segítségével Fölmérés, érzékenyí­­tés és mozgósítás, azaz gyakorlati lépések témában ♦ Petőfi Sándor Palota és kunyhó című verse - Szabó Zoltán 12/d osz­tályos tanuló ♦ Lehel László, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet igazgatója ♦ Részlet a Mérleghinta című filmből ♦ Brauer János elnök a forprofit szemszögéből, Andorka Árpád hozzá­szólása ♦ Tízkérdéses kvíz csokoládé jutalommal ♦ Közös ének ♦ Berekesztés - Ónodi Szabolcs Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk! n A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem «L ES» TÁRSADALMI SZOLGÁLTATÓ NONPROFIT KFT, KÖHGAZGATtót ÉS ICMSAOOGYI Minisztérium „Az e közleményben szereplő adatok nem szükségképpen tükrözik az Európai Bizott­ság és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium álláspontját vagy véleményét." V m <r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom