Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-09-19 / 38. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2010. szeptember 19. *■ 15 Tudatos biztonság Az első és legfontosabb alapelv, amelyet az internet használata közben be kell tar­tani: legyünk mindig tudatában annak, hogy minden információ vagy kép, amelyet bárhol publikussá teszünk, visszaköszönhet ránk úgy is, ahogyan nem várnánk - ellenünk fordítva. Az internetes biztonsággal kapcso­latban a legjobb az, ha a „publikál” vagy a „feltölt” gomb megnyomása előtt át­gondoljuk, hogy biztosan szeretnénk-e, ha a szomszédunk, a gyerekeink, az APEH, a munkaadónk vagy a konku­rencia is látná azt, amit éppen nyilvá­nossá készülünk tenni. Ez persze nem azt jelenti, hogy paranoiássá kellene vál­nunk, és azt sem, hogy menekülnünk kellene az internettől, csak érdemes át­gondolni, mit akarunk másoknak meg­mutatni - és a fiatal intemethasználók­­kal is el kell beszélgetnünk erről. Az internetet némi számítógépes is­merettel, néhány alapművelet bemu­tatása után, bárki tudja használni. A külső támadások ellen vírusirtókkal és tűzfallal lehet védekezni, de arra sokan nem gondolnak, hogy a felhasználók saját maguk is közzétesznek olyan tartalmakat, amelyeket ellenük fordít­hat egy-egy rossz szándékú ember. A blogok és honlapok tartalma, a kom­­mentek hosszú évekre visszamenőleg megmaradnak, és már megszűnt olda­lakat is tárol az internetes archívum (www.archive.org), így a keresőkkel egy pillanat alatt többéves tartalmak is előkeríthetők. A Facebookon hiába lehet megfele­lő beállításokkal szűrni, hogy ki milyen tartalmat láthat (például az ismerősök mindent, az ismeretlenek semmit; EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence vagy az ismerősök bizonyos körét ki le­het zárni például a fotógalériánkból), augusztusban egy hackemek sikerült ki­játszania az oldal védelmét, és milliók személyes adatait tette letölthetővé. A közösségi oldalakon és a fiatalok körében népszerű földrajzihelyzet­­megosztó oldalakon mindenki szét­­kürtölheti: „Most két hétig Korfun nyaralunk!” de senki sem akar arra ha­zaérni, hogy ennek következtében a házát közben kirabolták. A nyaralá­sokon készült, fürdőruhás vagy mez­telen kisgyermekeket ábrázoló fotók sem biztos, hogy mindenképpen a nagy nyilvánosság elé valók, bár azt mindenkinek magának kell eldönte­nie, mennyire tart attól, hogy pedo­­filoknak vagy a szanalmas.hu szer­kesztőinek a kezeibe kerülnek a képei. Az adatainkhoz nemcsak közösségi oldalakról juthatnak hozzá, hanem az e-mail fiókunkon keresztül is könnyen megszerezhetik őket az úgynevezett adathalászok. Például érkezik egy érte­sítő e-mail, hogy egy barátunk küld ne­künk egy YouTube-videót, amelyet a linkre kattintva érünk el De ha az e-mail nem a YouTube.com-ról jön - érdemes egy pillantást vetni a linkre: az egérrel a linkre mutatva a böngésző alsó infor­mációs sávjában megjelenik a cím -, le­het, hogy nem is oda visz, hanem egy kattintásra az adathalászoknak küldi el az összes tárolt címünket. Emellett a le­vél továbbítja is magát minden levele­zőpartnerünknek, méghozzá úgy, mint­ha mi küldtük volna. Hasonlóan nagy címlistát lehet sze­rezni a körlevelekkel, mert sokan egy­szerűen továbbküldik az ilyen e-mai­­leket, benne hagyva a korábbi címzet­tek listáját és hozzáadva még tizenöt­húsz címet. A körleveleket a legtöbb ember nem szereti, ha mégis minden­képpen tovább szeretnénk küldeni valamit, akkor az e-mail szerkesztőfe­lületén a BCC (titkos másolat) mező­be kell beírni a címeket, a korábbi cím­zetteket pedig törölni kell. A körleve­leket küldők és a jóhiszeműen a link­re kattintok rengeteg címmel ajándé­kozzák meg az adathalászokat, akik ez­után vagy kéretlen levelekkel fogják ezeket a címeket bombázni, vagy elad­ják a listákat másoknak. Az e-mail fiókok és a közösségi ol­dalak mellett egy átlagfelhasználó számtalan másik oldalra is regisztrál. Sokan az egyszerűség és a kényelem kedvéért ugyanazt az egyetlen felhasz­nálónevet és jelszót használják. Ha a kedvenc játékoldalunkon és az inter­netbankunkhoz ugyanaz a jelsza­vunk, akkor az utóbbit érdemes lecse­rélni egy sehol máshol nem használt­ra, még mielőtt egy nap eltűnne a számlánkról az összes pénz. Minden biztonsági kockázatra nem lehet kellően felkészülni, de a legfonto­sabb szabály már önmagában is sokszor megvédhet minket: előbb gondolkoz­zunk, és csak azután klikkeljünk. ■ Bátki Anna Or. Sólyom Jenő '(1904-1976) válogatott Ir*»« A hónap könyve - szeptemberben a Luther Kiadótól 30% kedvezménnyel Dr. Sólyom Jenő: Tanuljunk újra Luthertől! Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Eredeti ára: 2300 forint. ♦ http://bolt.luthe­­ran.hu/ ♦ E-mail: kiado@luthe­­ran.hu ♦ Fax: 1/486-1229 ♦ 1085 Budapest, Üllői út 24. Tanuljunk újra Luthertől! Kórházlelkész régimentők között Második országos vándorgyűlésüket rendezték meg a légimentők szeptember 10-12. között Debrecenben. A tanácskozás tudományos programjának fókuszában ezúttal a gyermekellátás, a London környéki légiam­bulancia munkájának megismerése, illetve a traumás esetek prehospitális pszichológiája állt. Ez utóbbi szakterület tárgyalására az ülés második napján került sor; egyik szekciójának vetített képes zá­róelőadását felkért előadóként Molnár József miskolci kórházlelkész tartotta Mens sana in corpore sano címmel. A sikeres előadás, melyet a magyarországi légimentő­orvosok, illetve paramedikusok hallgattak, még inkább megerősítette azt a tényt, hogy a test mellett a lélek is gyógyulni kíván. ■ Dr. Kovács Zoltán felvétele SZERETETVENDÉGSÉGRE Sajtkrémmel töltött pogácsa Hozzávalók a tésztához: 40 dkg liszt, 20 dkg Rama margarin, 3 dkg élesz­tő, 1 evőkanál cukor, 2 dl tej, 1 kávés­kanál só, 1 db tojás, tejföl. A krémhez: 5 csapott evőkanál liszt, 3 evőkanál zsiradék, fél liter tej, iS dkg Rama margarin, fél pohár tej­föl, 20-25 dkg reszelt sajt, só, bors, kö­ménymag majoránna. A tészta elkészítéséhez a margarint elmorzsoljuk a liszttel, majd hozzá­adjuk a cuktos tejben felfuttatott élesztőt és annyi tejfölt, hogy a tész­ta könnyen gyúrható legyen. Cipót formálunk belőle, és 30 percig pihen­tetjük. Ezután körülbelül két centimé­ter vastagságúra kinyújtjuk, és pogá­csaszaggatóval kiszaggatjuk. A tojást felverjük, bekenjük vele a tepsire he­lyezett tésztakorongokat, majd előme­legített sütőben világossárgára sütjük. A krém elkészítéséhez a lisztet forró zsiradékon kicsit megpirítjuk, majd tejjel felengedve sűrűre főz­zük. Kicsit hűlni hagyjuk, és beleke­verjük a margarint, a tejfölt, fűszerek­kel tetszés szerint ízesítjük; majd hozzáadunk körülbelül 15 dkg re­szelt sajtot. A kihűlt pogácsákat félbevágjuk, megkenjük a krémmel, amelynek a te­tejére is teszünk a maradék reszelt sajtból, majd rácsukjuk a pogácsa tetejét. EVÉL&LEVÉL Erről beszélni kell... A napokban találkoztam egy régi barátommal, aki több évtizede egyházunk presbitere. Nemrégiben volt a neve napja. Szépszámú dédunokával dicse­kedhet, akik jöttek is a dédit felköszönteni. Nem lehet panasz, a kicsik is mondtak verset, öröm volt őket hallgatni. Az egésznek csak egy szomorú­ság volt a kísérője: az egyszer sem hangzott el, hogy „Isten éltessen!” Vala­mikor, nem is olyan régen, azzal kezdte adását a Kossuth rádió, hogy be­jelentette a dátumot és azt, hogy kinek van a neve napja, hozzátéve, hogy „Isten éltesse őket”... Lehetek maradi, de nekem nagyon fáj, hogy feledésbe megy ez a köszöntés. Erős vár a mi Istenünk! Czikora Lajos (Orosháza) Finn kórus a gyomai gyülekezetben Nagy izgalommal vártuk nyár végén a hyvinkää-i Oratorio kórus tagjait, hiszen ilyen esemény még nem volt gyülekezetünkben, ekkora kórus még nem énekelt templomunkban. A gyülekezet tagjai ezért teljes erőbedobás­sal sütötték a süteményeket és tették rendbe a templomot és környékét, hogy semmi kivetnivaló ne legyen a vendéglátásban. A kapcsolat még tavaly kezdődött azzal, hogy a mezőtúri városi pedagó­guskórus részt vehetett a Hyvinkää-ben megrende­zett őszi kórusfesztivá­lon. Most pedig a finn kórus vendégeskedett Mezőtúron és a Gyomai Evangélikus Egyházköz­ségben, mivel az Oratorio a finn város legnagyobb evangélikus egyházköz­ségének, a Szenthárom­ság-templomnak a kórusa, így örömmel énekeltek finn-magyar kétnyelvű istentiszteletünkön. Az egyházzenei kórus 1977-ben alakult Matti Heroja kezdeményezésére, aki több évtizedig a finn állami operaház karmestere volt Helsinkiben. Az Oratorio a hyvinkää-i evangélikus egyház keretei között jött létre énekelni vágyók és zenekedvelők részvételével, majd folyamatosan bővült zeneisko­lai tanárokkal és elismert szólóénekesekkel is. Ma már több mint hatvan kó­rustaggal dicsekedhet. Repertoárjukban sok remekmű szerepel, például Mo­zart Rekviemje, Brahms és Haydn kórusművei, J. S. Bach Máté- és János-pas­­siója és H-moll miséje. Az istentiszteleten általunk is jól ismert énekeket adtak elő több szólam­ban, orgonakísérettel. Ezen a nem mindennapi alkalmon vehettük át a gyü­lekezet zászlaját, mely egyfajta jelképe a közöttünk kialakult hittestvéri kap­csolatnak. Mindnyájan örömmel és feltöltődve mehettünk haza, hiszen fel­emelő volt ezen a vasárnapon így tisztelni az Urat. Kocsik Mónika lelkész (Gyoma) Presbiteri találkozó Nagygyimóton Szakos Csaba lelkész és az általa gondozott gyülekezetek a Pápához közeli Nagygyimóton szeretetvendégséget rendeztek szeptember elején, amelyen a vendéglátó egyházközségen kívül Bakonytamási, Csőt, Pápateszér, Tapol­caié, Vanyola presbiterei vettek részt. A délután témája evangélikus iden­titásunk volt. A nagytiszteletű úr ezt a témát élményszerű formában kíván­ta felvetni, mégpedig egy nyári utazás emlékeihez kapcsolva. Ezért meghív­ta előadónak malomsoki kollégáját, Weltler Sándort, aki nemrég reformá­­ciós zarándokúton vett részt. Mit jelent evangélikusnak lenni? Mit hagyott örökül Luther a mai ember­nek? Az előadó ezeket a kérdéseket a kirándulás állomásaihoz és a Luther­­rózsa elemeihez társította. Beszélt Herrnhut és Wartburg kapcsán az ige és a bibliaolvasás fontosságáról; a drezdai főtemplomról szólva az ige és a szentség egységéről, a Szentlélek munkájáról; a keresztútnak nevezett kerengőről Luther erfurti kolostorá­ban s így a keresztről mint életünk kö­zéppontjáról. A wittenbergi Luther­­házban őrzik a reformátor szószékét, amellyel összefüggésbe hozható az evangélium hirdetésének középponti szerepe egyházunkban. S végül Augs­­burggal kapcsolatban szó esett még a vallástétel, a hitvallás jelentőségé­ről. A Luther-rózsában az aranykeret: az örök ige. A kék alap: a Szentírás. A fehér rózsa: a hirdetett evangélium. A piros szív: a vallástétel. A fekete ke­reszt: mert minden út hozzá vezet. A meditációt éneklés vezette be, és vetített képes élménybeszámoló kö­vette. Luther énekeit a jelenlévők lelkesen szólaltatták meg. Az „utolsó szó” is reformátorunké volt, mert a liturgikus áhítat minden sora tőle származott. A nagygyimótiak gazdagon megterített asztala a testvéri együttlét lehe­tőségét is kínálta, amely sokáig marasztalta a jelenlévőket. Hosszúra nyúlt beszélgetések, ismerkedések, meg-megújuló éneklőkedv, hálás köszöntések tették tartalmassá az estébe nyúló délutánt. Külön szót érdemel, hogy a negyvenöt fős alkalmi gyülekezetei kis helyen nem is lehetett volna fogadni, ezért köszönet illeti Nagygyimót község ve­zetőit, hogy meghívták a kultúrházba az evangélikus híveket, akiknek arcán ott ragyogott a megint egy kicsit erősebb közösségi összetartozás tudata. Re­méljük, nem is rejtik véka alá, aminek világítania kell. Nem önmagunkat, nem a reformátor személyét méltatjuk, hanem a hit szerzőjét, Jézus Krisztust. ■ Goór Judit (Malomsok) FOTÓ: SZAKOSNÉ MIHÁTSY ZÍLIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom