Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-09-19 / 38. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. szeptember 19. » 3 Az első női parókus lelkész Albertin ► Az egész települést megmozgató ünnepségre gyűltek össze szeptember 12-én a jövőre háromszázadik születésnapját ünneplő Alberti evangélikus templomában. Az adott okot az örömre, hogy a két és fél ezres alberti evangélikus gyülekezet - Túri Krisztina személyében - huszadik lelkészét iktathatta be a szolgálatba. A három évre szóló meghívást megelőzően a lelkésznő három évet már töltött Albertin mint másodlelkész. (Elődje, Szmolár Attila tavaly ősszel fejezte be szolgálatát a gyülekezetben.) Az iktatási liturgiában dr. Fabiny Tamás püspök, Krämer György esperes és Brebovszkyné Pintér Márta, a Női Missziói Szolgálat referense szolgált. Bibelturm & Folytatás az 1. oldalról Hogyan is sikerült ezt a szép, tartalmas kiállítást létrehozni? Németh Zoltán, a pécsi gyülekezet lelkésze - aki feleségével, Némethné Tóth Szilviával együtt elindítója, fő motorja volt a munkának - elmondta, hogy a Bibliákat a Ráday Gyűjtemény könyvtárától kapták kölcsön, a tornyot körülvevő ismeretterjesztő tablókat pedig a Magyar Bibliatársulattól. A köszönet hangján szólt a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségéről, valamint a Grafitisz stúdió munkatársairól - és nem utolsósorban arról a gyülekezeti munkacsoportról, melynek tagjai összegyűjtötték és rendszerezték a kiállított Bibliák nyelveiről és az adott nép kultúrájáról szóló információkat. „Nagy segítséget jelentett a Déli Egyházkerület és az országos egyház anyagi segítsége" - mondta a lelkész. Köszöntésében Gáncs Péter felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy „a bibliatorony sátor formájú. Emlékeztet arra a szent sátorra, amely Isten népével együtt haladt az úton. Reménység szerint ez a »sátor« is útra kel. Elképzelésünk szerint a pécsi kiállítás bezárása után vándorkiállításként megmutathatja magát más gyülekezetekben, iskolákban is.” ■ WlSZKIDENSZKY ANDRÁS A kiállítás előzetes bejelentkezéssel tekinthető meg. Jelentkezés Németh Zoltán lelkésznél. Tel: 20/824-4141; email: pecs@lutheran.hu A Tessedik Sámuel tudós-lelkész szülőfalujában végzett lelkészi szolgálat nem kis munkát jelent, hiszen a gyülekezetben 1952-től szeretetotthon, 1992-től óvoda, 1993 óta általános iskola is működik - az otthon lakóinak, illetve az oktatási intézmények dolgozóinak, tanulóinak lelkigondozása pedig ugyancsak a mindenkori helyi lelkész(ek) feladata. Éppen ezért dr. Fabiny Tamás püspök külön kérte az egyházközséget, hogy - a közgyűlés korábbi döntésének megfelelően - mihamarabb gondoskodjon másodlelkészről, hogy a sokrétű munka megosztható legyen. Megható pillanata volt az együtt - létnek, amikor a püspök Ef 2,20-21 alapján tartott igehirdetésében arra kérte a beiktatott lelkészt, hogy forduljon meg, és nézzen szembe a mögötte lévő gyülekezettel. „Ők a te nyájad, ők a te testvéreid" - mondta, majd így szólt a gyülekezethez: „Hadd bízzam az alberti gyülekezet imádságos szeretetére Túri Krisztinát.” Ezen túl kiemelte az úrvacsora fontosságát: „Akkor lesz áldott a közösség előtt álló időszak, ha a gyónási kérdésekre - különösen kettőre - mindenki őszintén tud válaszolni: bánom, megbocsátottam.” Mindennek megerősítésére az istentisztelethez kapcsolódóan - az iktatási ünnepségeken nem feltétlenül megszokott módon - úrvacsorái közösségben lehetett együtt a mintegy félezer jelenlévő. A frissen beiktatott lelkipásztor íPt 5,7 alapján arról beszélt, hogy a gondok helyett a Gondviselő felé kell fordítanunk tekintetünket, hogy aztán elindulhassunk az elköteleződés útján. A közgyűlést Farkas László felügyelő vezette. A köszöntések hosszú sora, a tizenöt felszólaló bizonyságát adta annak, hogy Túri Krisztinát sok kisebb-nagyobb közösség zárta szívébe eddigi szolgálata során. így szolgatársain és az egyházi vezetőkön kívül köszöntötték őt a gyülekezet, a város, a finn és a szilágysági testvérgyülekezet, az anyagyülekezet, a szlovák önkormányzat és a női misszió képviselői. A háromórás alkalmat a gyülekezet énekkarának, az általános iskola tanulóinak és az óvodásoknak a szolgálata, szavalat és orgonazene tette emlékezetessé. A templomi együttlétet szeretetvendégség követte az evangélikus általános iskola tornatermében. ■ Horváth-Hegyi Áron Őszi LMK Lassan hagyománnyá válik, hogy a nyári szabadság utáni első őszi lelkészi munkaközösségi ülést (LMK) négy egyházmegye közösen tartja a Balaton-parton. így volt ez idén is: szeptember 7-8-án a Győr-Mosoni, a Pesti, a Somogy-Zalai és a Veszprémi Egyházmegye mintegy hetven lelkésze találkozott és tanácskozott a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban. A kétnapos értekezlet nyitóáhítatát Széli Bulcsú, a kispesti gyülekezet lelkésze tartotta, majd Gáncs Péter püspök a Lutheránus Világszövetség tizenegyedik, Stuttgartban tartott világtalálkozója kapcsán nemcsak az esemény hangulatából adott ízelítőt, hanem átfogó tájékoztatást is nyújtott a világszervezet munkájáról. Az első nap délutánjának második előadását if), dr. Hafenscher Károly lelkész tartotta Tanfegyelem és liturgia összefüggése címmel. Hangsúlyozta, hogy a liturgiát nem igazíthatjuk a saját képünkre, hiszen az nem más, mint az igehirdetés egy sajátos formája. Nem a magunkét mondjuk, hanem Isten szavát adjuk tovább. Minden szónak súlya, értelme és célja van. A tanfegyelem és a liturgia ilyenformán ikertestvérei egymásnak. A harmadik, egyben utolsó előadás is fajsúlyos témát érintett. Csorba Gábor, az országos iroda gazdasági és pénzügyi osztályának vezetője, illetve Smidéliusz Zoltán nemespátrógyékényesi lelkész a nagy vitákat kiváltó szolidaritási törvényről szólt. A vita ezúttal sem maradt el a jogszabályról - amelynek bevezetését már többször elhalasztották -, bár azzal mindenki egyetértett, hogy a lelkészek és egyházi alkalmazottak hosszú távon biztonságos nyugellátása érdekében lépnie kell egyházunknak. Az aggodalom a gyülekezetek teherbíró képességét illetően volt tetten érhető. A közös lelkészi munkaközösségi ülés másnap Koháry Ferenc lébényi lelkész homiletikai munkájának felolvasásával, illetve úrvacsorái istentisztelettel zárult, amelyen Koczor György zalaistvándi lelkész szolgált. ■ Kiss Miklós „...et labora” Örvendetesen sokan jeleztek vissza múlt havi írásommal kapcsolatban, amely a pihenésről szólt. Időközben ránk köszöntött a szeptember, ráadásul a barátságtalan, hűvös arcával. Már csak ezért is fel kellett tölteni, sőt talán be is kellett üzemelni a fűtőrendszert... Most derül ki, hogy a nyári „karbantartás” elérte-e a célját. Ezért ma a munkáról, a gyülekezetek reménység szerint dolgos hétköznapjairól szeretnék írni. Mert egyházunkban tennivaló bizonnyal nagyon sok van. Balgaság volna felkészületlenül fejest ugrani a feladatok tengerébe. Mindenekelőtt tudatosítanunk kell a latin mondásban („Óra et labora”) rögzített sorrendet: munkánkat megelőzi az imádság. Az Isten előtti elcsendesedés nem a tevékenységtől veszi el az időt, ellenkezőleg: a hatékonyságot segítheti. Egy elbeszélés szerint Luther egyszer ezt mondta: „Ma nagyon sok dolgom van, ezért nagyon sokat kell imádkoznom.” A felkészülés másik módja a tudatosság. Ilyenkor ősz elején - immár negyedik esztendeje - éves gyülekezeti munkaprogramot teszünk le lelkészeink és munkatársaik asztalára. A budavári gyülekezet szeptemberi presbiteri ülésén igazgató lelkészünk tudatosan nem lelkészi, hanem gyülekezeti munkaprogramról beszélt. Egyházi életünk nem korlátozódhat a lelkészek erőfeszítéseire. Az volna jó, ha magukat a presbitereket és a híveket nyugtalanítaná, ha nem volna rendszeres ifjúsági alkalom, gyülekezeti bibliaóra, szeretetvendégség vagy éppen nyári tábor. A jegyesoktatásra, a felnőttek tanítására, a presbiterképzésre is csak tudatosan szabad készülni. Az előkészítő anyagok mindig más egyházkerület munkaközössége jóvoltából készülnek el. Most újra ránk, északiakra került a sor, és Bence Imre esperes vezetésével a Budai Egyházmegye lelkészei adnak kezünkbe egy sajátos „órarendet” Az ötletes megoldások a gyülekezeti élet különféle területeihez nyújtanak segítséget „tantárgyi besorolásokkal" A közölt rövid történetek, énekek és filmajánlók tovább gazdagítják ezt a munkaprogramot. Természetesen lehetőség van a felkínált tematika helyi szükséglet szerinti átalakítására, súlyozására. Sőt kifejezetten kívánatos, hogy ki-ki a saját személyes hitét és ismeretanyagát belevigye a rendelkezésre álló előkészítőkbe. A lelkészek és hitoktatók folyamatos önképzésben vehetnek részt e füzetek - vagy elektronikus változataik - segítségével. Örömmel látom számos jelét annak, hogy sokan milyen szívesen osztanak meg egymással segédanyagokat. Az „et labora” felszólítás nyomán gyülekezeteink a szó legjobb értelmében vett laboratóriummá is válhatnak. Ebben az összefüggésben emlíÉGTÁJOLÓ tem meg az északi kerület másik újítását, a lelkészek digitális szolgálati naplóját. Mindez talán megmaradhatna a lelkipásztorok számára küldendő amolyan szolgálati közlemény szintjén, ám mivel a kezdeményezést „megneszelte a sajtó” (az elmúlt héten írt róla az Evangélikus Élet), ezeken a hasábokon is szívesen szólok róla. Elöljáróban - talán sok lelkész nevében - meg kell vallani, hogy a szolgálati napló vezetése nem tartozik a kedvenc tevékenységeink közé. Nem is kell mindenáron szeretni ezt a munkát, ám azt be lehet látni, hogy szolgálatunkat jelentős mértékben segítheti. Sőt az eddigiekhez képest sokkal több haszonnal lehet azt végezni, amennyiben felismerjük az elektronikus eszközökben rejlő többletlehetőséget. (Mint ahogy ma már aligha vitatja bárki, hogy számítógépen gyorsabban és hatékonyabban lehet dolgozni, mint a jó öreg Erika írógépen - jóllehet az áttérés időt vett igénybe, és alighanem gyakori bosszúsággal is járt.) A Dél-Pest Megyei Egyházmegyében határozták el először, hogy a hagyományos munkanaplót átalakítják, és az adatokat számítógépen tárolják. Ez az eszköz lehetővé teszi a szolgálati ágak csoportosítását, későbbi összesítését - amelyre az úgynevezett népmozgalmi adatok közlése során úgyis szükség van -, legfőképpen pedig az önellenőrzést. Szolgálatainak ilyen áttekintése során a lelkész könnyen megállapíthatja, hogy idejét hogyan osztja meg a különféle feladatok között: hetente vagy havonta hány órát tölt látogatással, igehirdetési előkészületekkel vagy adminisztrációval. Az esetleges torzulások felismerése lehetőséget ad a korrekcióra. Mert aligha kívánatos, hogy egy lelkész inkább legyen ingadankezelő vagy építési vállalkozó, mint híveinek pásztora. Hangsúlyozni kell tehát az önellenőrzés szerepét. A lapunkban megjelent - amúgy teljesen korrekt - bemutató írásnak talán az a félmondata félreérthető, hogy „az eddigi két-háromévenkénti hivatalvizsgálatok helyett most az esperes szinte percről percre követheti lelkészei tevékenységét” Egyrészt természetesen megmarad a hivatalvizsgálat eddigi gyakorlata, már csak azért is, mert annak célja a gyülekezetek tevékenységének átfogó megismerése, egyebek mellett az épületek bejárásával és a presbitériummal való személyes találkozással. Másrészt kevés dolog áll távolabb esperestől vagy püspöktől, mint hogy kandi kamerával vagy amolyan Nagy Testvérként figyelje lelkészeit. A püspök vagy esperes jelzést ad arról, hogy mikor tekint be valakinek a digitális naplójába, illetve az ő szolgálati naplójába is betekinthet bármelyik lelkésze. Természetesen garantálni fogjuk a hivatali titkok és a személyiségi jogok védelmét. Végül arról is kell szólni, hogy érdemben éppen a szolgálatok arányának pontos ismeretében képes egy vezető tanácsolni a gyülekezeti lelkészt és a gyülekezetét, hiszen mind az alul-, mind a túlterheltség komoly károkat okozhat. Őszintén remélem, hogy ezek az új eszközök is hozzásegítenek az óra et labora ősi elvének megvalósulásához. Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
