Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-07-11 / 28. szám
2 « 2010. július 11.. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk, köszönjük neked, hogy amiként vigyáztál ránk az elmúlt héten, ugyanúgy figyelsz mindarra, amire most szükségünk van. Kérünk, hallgasd meg imádságunkat. [Lektor:] Hálát adunk, Istenünk, a teremtett világért, a még ki nem pusztult állatokért, az éltető esőért, a szép környezetért. Kérünk, te őrizd meg a természet tisztaságát, te adj jó termést a gazdáknak. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, te jónak teremtetted világunkat, és az emberre bíztad, hogy őrködjön felette. Megvalljuk, hogy nem tudtuk betölteni hivatásunkat, és egyre inkább úgy érezzük, valami eltörött. Nálad keressük a kiutat. Tőled kérjük a megoldást, mert a szenvedés láttán mi is szenvedünk. Légy a szenvedőkkel, a gyógyítható és a gyógyíthatatlan betegekkel. Mutass kiutat a szenvedélybetegségekből. Karold fel az elnyomottakat. Bátorítsd azokat, akik már lemondtak az életről. Istenünk, oly sok még a szenvedő és a szenvedés, de hisszük, hogy szereteted átalakíthatja ezt a világot. Könyörülj rajtunk Jézus Krisztusért... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, Istenünk, kérünk, adj nekünk olyan egyházi közösséget, amely segít és támogat minket, mint egy nagy család, és mindig segít a helyes út megtalálásában. Segíts nekünk, hogy mindezt átélhessük, és hasznos tagjai legyünk gyülekezetünknek. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, könyörgünk fiataljainkért. Adj nekik tartalmas, pihentető nyári szünetet. Kísérd őket épségben haza a táborokból, kirándulásokról. Kérünk családunkért: add, hogy sokáig lehessünk együtt boldogok, és külön is kérünk, hogy segítsd a házaspárokat abban, hogy mindhalálig összetartsanak. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Urunk, hálát adunk minden ajándékodért, amellyel elhalmozol nap mint nap, és ezért dicsérünk és áldunk téged örökkön-örökké. [Gyülekezet:] Ámen. HIRDETÉS Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány és a Balatonboglári Evangélikus Egyházközség meghívja Aknay János - Kossuth- és Munkácsy-díjas - festőművész Őrangyalok és hírvivők című kiállításának megnyitójára. A kiállítást megnyitja: Galambos Ádám, az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány kuratóriumának elnöke. „A kiállítással beszélget” Karosi Bálint orgonaművész, a 2008-as Bach-fesztivál í. díjazottja, a bostoni evangélikus templom (USA) orgonistája. Időpont: 2010. július 31. (szombat), 16 óra. Helyszín: Balatonboglár, Hétház utca 17. (evangélikus templomtér). A kiállítás szeptember 15-ig tekinthető meg. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAP - ZSOLT 51,9-11 Összetört tagokkal Tudom, tanultuk gyermekbibliakörön, én is azt tanítom a rám bízott gyermekeknek, hogy Isten nem úgy büntet, ahogyan mi azt elképzeljük, és ha valami nyomorúság ér, ha bajba kerülök, az nem Isten büntetése rajtam, hanem azért adja, hogy meglátsszék rajtam szeretetének hatalma is. Meg azt is tanultam, azt is tanítom, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, és Isten soha nem enged minket erőnkön felül kísértetni, és a kísértéssel együtt megadja a szabadulást is. Mégis, amikor bajban vagyok, én magam sem tudom kivonni magamat a felismerés alól, hogy vétkeim miatt tört össze, hogy a szomorúságom mindenképpen kapcsolatban áll az Úrral, hogy ő nem csupán távoli szemlélője életemnek, hanem formálója. Hogy mindenkor igaz-e ez a felismerés vagy sem, nem tudom. Azt tudom, hogy az összetörtségben megszületik a könyörgés: „Engedd, hogy (...) megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél” Gyerekes viselkedés ez - mondják. Hogyan lehet éppen ahhoz fordulni, aki ellened tört? A felnőtt kezébe veszi saját sorsának intézését, s ha nincs mit tenni, hát elviseli és elfogadja sorsát. Különösen nekünk, férfiaknak mondják, hogy össze kell szorítanunk a fogunkat, és büszkén viselnünk kell azt, ami ér. Én is mondtam már a nagyok csapatába beállt fiúcskának, hogy bizony a focinak része, ha fejbe talál a labda, és én is próbáltam keménységgel takarni gyengeségemet, kudarcaimat mások előtt. De amikor négyszemközt maradtam Istennel, Atyámmal, ő erre a gyermekded bizalomra hívott, hogy elmondjam: előled nem tudom elrejteni hibáimat, ezért te „rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet! Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” Gyerekes bizalom ez. Nem én akartam, hogy ilyen legyek, erre hívott el engem az Úr, Jézus Krisztus révén. Ő hívott el arra, hogy ne magabiztos legyek, de erős Lélek, Krisztus Lelke adjon vidámságot és örömöt, lendületet és kitartást naponta. Nem az én kiváltságom a bűnbánat és bűnbocsánat reménysége. Ez az egyháznak, Krisztus testének kiváltsága. Míg a világban a feddhetetlenség eszméjének kell megfelelni, és a törvény meg az előírások szabnak - nem rendet, hanem - sorrendet, jelentenek értékítéletet, addig a gyülekezetben a sorrend helyett valódi rend uralkodik, Krisztus törvénye: egymás terhének hordozása. A nagyobb igazság, amelyről Jézus beszél az evangéliumban, hogy nem önigazságunkat állítjuk a másikéval szembe vagy Isten elé, hanem Krisztus igazságát, amellyel hibáinkat és gyengeségeinket hordozta. Valódi rendre vezet a bűnbánat és bűnbocsánat reménysége. Mert a bi-A VASÁRNAP IGÉJE zalomból erős hálóvá szőtt közösségben be merjük vallani egymás előtt is, ha vétkeztünk. S az egyház megtartó közössége nem elnézi hibáinkat, hanem megbocsátja őket, és segít, hogy visszataláljunk Krisztus igazságához. A világban azt mondják: ha valamit elrontottál, azt zárd le, s kezdj újat. Az egyház közösségében ezzel szemben erőt kapunk, hogy a rosszról a jóra, a hamisról az igazra térjünk. Mert mit érek azzal, hogy valami újat kezdhetek, ha közben én magam ugyanaz maradtam? Pál apostol azonban azt vallja, hogy „a keresztség által eltemettettünk vele [Krisztussal] a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk!’ (Róm 6,4) A bűnbánat és bűnbocsánat reménysége nem könnyű út. Nem menekvés a valóság elől, hanem szembesülés azzal, hogy nemcsak tagjaim, hanem egész létem összetört, és azt az életet, amelyet ezután élhetek, már nem magamnak, hanem Istennek és Istenből élem. A bűnbánat és bűnbocsánat reménysége az egyház kiváltsága. Milyen nagy adomány ez a gyülekezeteknek és egyházi testületeknek, ahol anyagi vagy hatalmi kérdések miatt, régóta hordozott hántások vagy egzisztenciális félelem miatt nem értenek szót hitben testvérek! Milyen nagy adomány, hogy összetört tagokkal Isten elé állhatunk, és a gyónásban keresztségünkhöz visszatérve Istennel és egymással kiengesztelődünk! A Gyülekezeti liturgikus könyv családi istentiszteleti rendje segít ebben az új életre vivő agóniában: „Megvallom előtted, Istenem, és előttetek, testvéreim, hogy vétkeztem... Bánom bűnömet. Küzdők ellene.” S erre az összetörettetésre érkezik a válasz: „A mindenható és kegyelmes Isten könyörüljön rajtad, bocsássa meg bűnödet, és vezessen el az örök életre!” (GyLK 132. o.). Ezért az egész gyülekezet együtt vallja, új közösségben: „A bűn, Istennek hála, nem úr az éltemen. Már nem vagyok szolgája, és visszaverhetem. Hűséges jó Atyám keresztségébe felvett, és engemet megmentett a kínos Golgotán.” Ámen. ■ Bencze András Imádkozzunk! „Úr Krisztus, életem, tevéled bármi érhet, ha támogatni kérlek, a bűnt legyőzhetem. Szent élet új ösvényét hadd járjam én veled! Szívem ezernyi vétkét ma is eléd tegyem! Vigyem keresztemet nagy lelki éberséggel és csöndes békességgel, amíg te rendeled!” Ámen. (GyLK 820) Csillagoknak alkotója ^ Mai énekünk a Csillagoknak alkotója, mindeneknek Megváltója (EÉ 359) himnusz, amely újdonságként került be jó negyedszázada megjelent énekeskönyvünkbe. A himnusz a gregorián klasszikus anyagának egyetlen verses műfaja. A himnuszéneklést Ambrus milánói püspök vezette be 386-ban, hogy az ariánus Justina császárnő üldözése elől templomába menekülő népben tartsa a lelket. A himnuszt később Szent Benedek Regulája minden hórába (zsoltáros imádságba) beiktatja. A Conditor alme siderum szerzője a 6. században az ambrusi hagyományt folytatta: minden strófa négy jambikus sorból, minden sor nyolc (5 + 3) szótagból áll. A versszakok száma viszont már nem a hagyományos nyolc, hanem hét, amely később hatra rövidül. A tétel az adventi vasárnapok (más rend szerint minden adventi nap) vesperás-himnusza. (A 17. században az ősi szövegeket „kijavították”: így jött létre az énekeskönyvünkben szereplő Creator alme siderum szövegkezdet.) A reformáció idején a latin költeményeket anyanyelvre fordították: így járt el Luther Márton többek között a Jöjj, népek Megváltója (EÉ 131) és az Ó, jöjj, teremtő Szentlélek (EÉ 231) esetében. A himnuszdallamok több-kevesebb melizmát (hajlítást) tartalmaznak. Kis beavatkozással, a hajlítások elhagyásával ezeket az értékes, ősi dallamokat gyülekezeti éneklésre alkalmassá lehet tenni: így történt ez ebben az esetben (és a fenti két Luther-éneknél) is. Dallamvariánsunk teljesen megegyezik például a német énekeskönyv verziójával: Gott, heilger Schöpfer aller Stern (EG 3 - Thomas Müntzer fordítása). A dallam legkorábbi forrása a kempteni bencés kolostor neumákkal lejegyzett himnáriuma 1000 körül. A tonalitása fríg, illetve 4. tónusú. Az indítás az alaphang alsó és felső tercével hármashangzatot hoz létre; a kvint hangterjedelem felfelé még egy hanggal bővül. A dallam szervezőereje a skálamenet mellett egy-egy hang körülírása: ez teszi az éneket könnyen befogadhatóvá. A himnusz műfordítása megtalálható Sík Sándor Himnuszok könyvében. Ha ezt összevetjük énekeskönyvünk szövegével, először fel sem ismerjük a közös forrást. Viszont Sík szövege - a latin nyomán - olyan tömör, hogy nem alkalmas éneklésre, annál inkább Krisztust megszólító meditációra. „Hogy el ne ölje ördögi / Ármány a földet, lobogó / Szerelmedben magad vagy a / Veszett világnak orvosa. // Világ köz bűnét hogy leródd, / A keresztfáért elhagyod / Ó szeplőtelen áldozat / A szűz ölének templomát.” ■ Ecsedi Zsuzsa Megérteni Istent! Néha a megértéshez nem kell más, csupán egyetlen pillantás. Mikor szemünk követi a negyedes hangjegyek sorát, mint az ég ezernyi csillagát, valami mélyen felismeri a kósza jelek titkát. Nem véletlenül, nem értelmetlenül! Nézem a kottát, nincs heves rit-CANTATE musváltakozás, ám a hangjegyek bejárják a vonalak sorát. Ahogyan az eget egy este alatt körberagyogják a mérhetetlen távolban ragyogó napok, melyek ily messziről, mint gyémántpor vibráló fénye, halványan ragyognak. Törékenynek tűnik, majd végtelennek és hatalmasnak. Az égből egy csillagos estén vajmi keveset érthet meg egy teleszkóp. Talán csak meglesheti egy részlet jelentéktelen csodáját. Ami önmagában semmi. Csak az érti a lényegét, aki érzi. Az Ég titkát! Mint Immanuel Kant! A törékeny filozófus is feltekintett. Sétapálcája talán akkor koppant Königsberg egy utcájának macskakövén. Beteges, törékeny testének kellett a támasz, ám akaratához mérhetetlen szellem társult. A két szellem találkozott! Az övé és a Szent! A fellegekre tekintve, beleborzongva értette meg: csillagos ég ragyog a lelkében is. A szívbe írt törvény, az erkölcs, amitől több. Ez oly ragyogó és gyönyörű, olyan felemelő, mint az égbolt felette. Olyan ez, mint mikor az ember szeme átsiklik a hangjegyek felett, és elmosolyodik, mert belül megszólalt már a dallam, amely több pöttyözött hangjegyeknél vagy leírt versszakoknál, több egy énekeskönyvi oldal jegyzeténél. Maga az ének, mely a lelkűnkben lakik. Ahogyan Babits Mihály írja: „Megmondom a titkát, édesem a dalnak: Önmagáthallgatja, aki dalra hallgat. Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek’.’ Olyan ez, mint mikor az ember régi kedves ismerősre talál, és az egymást megtaláló két szempár az öröm bensőséges fényében csillan. Tudják, közük van egymáshoz, összefűzi őket egy mély szeretet. Megelőlegezett szeretet! Ahogyan József Attila írja: „Most már tudom őt mindenképpen, minden dolgában tetten értem. S tudom is, miért szeret engem - tetten értem az én szívemben." Alkotóm, mindeneknek alkotója. Megértőm, Krisztusom, lelkek Lelke, te drága, titokzatos- Isten. Titkaidat soha meg nem fejthetem: Hogy lehet a három Egy? Mi vége az életnek? Miért oly hatalmasak a mindenek? Amikor azonban megérintesz, olyan az nekem, mint kedves dallam, amely lényemet bejárja, amelyet ismerek, amelyben megismerem magamat és magamban tégedet. Ilyen ez a megértés! Egy vasárnapon, mikor egyszeriben Isten jelenlétében térdet hajt az ember, mert térdet hajt a szíve és vele együtt az orgona, a templom, az Ég, a minden. Ő a Minden! ■ Kopf András Az Evangélikus Élet 2005-2010. évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a www,evangc“iiku,seiet,hu címről.
