Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-09-12 / 37. szám

Evangélikus Élet PANORÁMA 2010. szeptember 12. » 9 Vállalkozás Istennel Találkozás „a legkisebb pénzérme közösségének”főtitkárával ► Egy segélyszervezet, amelyet a világ szegényei támogatnak és tartanak fenn?! Elképzelhető­nek tartja ezt a kedves olvasó? A „The Fellowship of the Least Coin” (a legkisebb pénzérme kö­zössége) több mint ötven eszten­deje bizonyíték arra, hogy ez márpedig lehetséges. Az érték­telen fillérekből Isten áldásával csodálatos vállalkozásokat le­het beindítani. A Fülöp-szigete­­ki teológusnő, Corazon Tabing- Reyes beszélt nekem erről, aki 2008 óta tölti be a világméretű szervezet főtitkári posztját. Ta­lálkozásunkra az alsó-szászor­­szági Loccumban került sor, az Európai Keresztény Nők Öku­menikus Fórumának nagygyűlé­sén, ahová vendégként érkezett. mazású Shanti Solomon missziói úton vett részt térségében. Amikor nem engedték be Koreába, s így a Fü­­löp-szigeteken kellett maradnia, imádkozni kezdett Isten vezetéséért. Kérte az Urat, hogy mutassa meg, ho­gyan lehetnének egymással közösség­ben a kulturális, politikai különbsé­gek, az eltérő gazdasági helyzetük mi­den hozzájárulás egyformán fontos és értékes. Az éves jelentéseinkben sem adjuk közre, hogy melyik ország­ból mekkora összeg folyt be. Azt ter­mészetesen sejtheti, hogy vannak a világnak olyan térségei, ahol az apró­pénz a fölöslegből kerül a perselybe. És vannak olyanok is, ahol nem egy­szerűen a legkisebb érmét, hanem ta­- Corazon asszony tartotta a kon­ferencia egyik reggeli áhítatát. Itt bemutatta, hogy szervezetüket nem egyszerűen az adakozás, hanem első­sorban a közös imádság köti össze.- Kialakult rendje, mondhatnám, liturgiája van nálunk a pénzgyűj­tésnek. Közösségünk mindegyik tag­ja először imádkozik. Napi elcsende­­sedését használja fel arra, hogy vala­milyen konkrét kérést az Úr elé vi­gyen. Ebben segítséget kap tőlünk, körleveleinkben mindig megjelö­lünk imatémákat. Majd csak ezután dobja bele a pénzérmét a perselyébe. Ehhez ragaszkodunk. Úgy kerüljön hozzánk a pénzadomány, hogy tud­hassuk, imádság kísérte.-A könyörgés, a világért való köz­benjárás fontosságára utal a szerve­zet lógója is?- A hongkongi művész, Rayann Ma által készített embléma lótuszvi­rágot formázó, imádkozó kezeket ábrázol. Mi ezt tartjuk a legfonto­sabbnak. Adományaink Isten segít­ségével válhatnak valóban áldássá. Nem a mi kezünk, hanem az ő keze tud gyógyítani, megszabadítani és megújítani. Mi csupán könyörög­hetünk, és apró adományunkkal mellékszereplői lehetünk az ő nagy tetteinek. Ázsiában a lótuszvirág képéhez több jelentés is kapcsolódik. Van olyan régió, ahol a termé­kenység jelképe. Sok helyen a múlt-jelen-jö­­vő egységét szimboli­zálja a virág. De szinte kivétel nélkül minden ázsiai országban úgy is­merik, mint a tisztaság je­lét. A víz zavaros iszapjából táplálkozik ugyan, de fent a fel­színen ebből nem látszik semmi. Csak a szirmok őszinte kitárulkozá­sa. Szépsége, fensége elkápráztatja a rátekintőt. A pénz világát sokan tartják zava­ros, tisztátalan közegnek. A lógónk­ban az is benne van, hogy Isten áldá­sával a világi javak szentté válhatnak.- Beszélne arról, hogyan indult a mozgalmuk?- Ezek szerint még nem annyira is­mert a közösségünk az Önök hazá­jában? Pedig kapcsolatot tartunk fenn Magyarországgal is. Például a nagykőrösi református nőszövetség tagjai rendszeresen küldenek adomá­nyokat. Ám a kérdésere válaszolva, valójában ázsiai szegény asszonyok indították el a mozgalmunkat, mely az évtizedek nyomán világméretű szervezetté nőtte ki magát. Még 1956-ban történt, hogy az indiai szár­att egymástól annyira elszigetelten élő asszonyok. És akkor jelent meg előtte ez a kép: asszonyok egymásért imádkoznak földrajzi határokat át­ívelve, és félretesznek egy-egy pénz­érmét az egymásért érzett felelőssé­gük jeleként. A mozgalom 1970-ben vált nemzetközi szervezetté. A közös­séget vezető főtitkárok sorában én va­gyok a negyedik.- Úgy tudom, főleg önkéntesek se­gítik a közösség munkáját.- A The Fellowship of the Least Coinnak egyedüli, fizetett alkalma­zottja csupán a főtitkár. Az adomá­nyok összegyűjtését Genfben, az Egyházak Világtanácsának pénzügyi osztályán végzik. Igyekszünk minden felajánlást karitatív célra felhasznál­ni, hogy az „özvegyasszonyok két fil­lérjéből” semmi se vesszen kárba.- Igaz, hogy a szegényebb ázsiai or­szágokból több adomány érkezik Önökhöz, minta gazdag Nyugatról?- Erre a kérdésre sohasem fog vá­laszt kapni tőlünk. Nem teszünk különbséget kis és nagy adományok között. Mert Isten szemében is min­lán a legutolsó pénzdarabot, a min­dent dobják be a közösbe, tudván, hogy Istennek semmi sem lehetetlen.- Mondana erről az „Istennek semmi sem lehetetlenről” konkrét számadatokat is?- Évente 35-50 projektet tudunk támogatni ötezer dollár értékben a vi­lág különböző pontjain. Építkezések­re nem adunk, de arra igen, hogy a nők és a gyermekek emberibb körül­mények között élhessenek. Néhány hónapja érkezett egy levél Nicara­guából, amit be is tettem az éves körlevelünkbe. Beszámoltak, hogy a mikrokölcsönökből az asszonyok hogyan kezdhettek vállalkozá­sokba. Az egyikük pél­dául gyümölcsösboltot nyithatott. Most ha­vonta pontosan fizeti vissza a kölcsönöket. Egy másik asszony meg a kisvárosukban taxi­zásba kezdett, ami sike­resen működik. Mások használt ruhákkal kezdtek el kereskedni. De a lényeg az, amivel nicaraguai barátaink a levelüket zárták: „(...) köszönjük a le­hetőséget, amit kaptak ezek az asszo­nyok, hogy önállóak lehessenek, hogy megélhessenek, s így méltó emberi körülmények között élhesse­nek. Pénzadományotok és imádsága­itok megváltoztatták az életüket.”- Ezekért az eredményekért hagy­ta ott Corazon asszonya teológiai ta­nári széket, s lett a szervezetfőtitkára?- Ezekért a csodákért érdemes. Nagyszerű érzés - ha csak aprócska, jelentéktelen eszközként is - részt venni Isten vállalkozásában, amely­nek célja az ember felemelése. S ez­zel nem csupán a földi körülménye­inek javítására gondolok, hanem el­sősorban arra, hogy Isten mindeze­ken keresztül is mentő, irgalmas szeretetét tárja a világ elé. ■ B. Pintér Márta Átadták a 2010. évi Magyar Termék Nagydíjakat A kitüntetettek között az evangélikus kötődésű Fébé Szociális Rehabilitációs és Szolgáltató Nonprofit Kft. Tizenharmadik alkalommal vehették át a Parlamentben kitüntetéseiket a Magyar Termék Nagydíj elnyeréséért kiírt pályázat díjazottjai. A nyertesek között volt a Fébé Szociális Rehabi­litációs és Szolgáltató Nonprofit Kft. is, amely 1992 óta gyárt faterméke­ket - játékokat, kisbútorokat, dísztár­gyakat nyomtat kiadványokat, ké­szít rehabilitációs segédeszközöket, nyújt mozgásterápiás szolgáltatáso­kat, és üzemeltet - súlyosan mozgás­­korlátozottak (kerekes székesek)szá­mára - lakóotthont, akadálymente­sített panziót. A civil kezdeményezésű pályázat a minőségtudatos szemlélet elterjesz­tését tűzte ki legfőbb feladataként, mellyel a tudatos fogyasztói magatar­tás kialakulását is segíti. Kiírói az Eximbank Zrt., az Industorg-Véd­­jegyiroda Kft., az ITD Hungary Zrt., a Mehib Zrt., a Nemzeti Fogyasztó­­védelmi Hatóság, a Tere Kft. és a TÜV SÜD Kermi Minőség-ellenőrző és Szolgáltató Kft. A pályázat szak­mai támogatói a Nemzeti Fejleszté­si és Gazdasági Minisztérium, az Önkormányzati Minisztérium, a Szo­ciális és Munkaügyi Minisztérium és a Környezetvédelmi és Vízügyi Mi­nisztérium. A Magyar Termék Nagydíj kitün­tető cím azon termékek, szolgáltatá­sok és gazdasági szervezetek elisme­rése, amelyek tevékenységük során bizonyíthatóan elkötelezettek a mi­nőség ügye iránt, és kiemelt fontos­ságot tulajdonítanak az egyetemlege­sen jó minőségű termékek előállítá­sának, illetve szolgáltatások nyújtá­sának. A szeptember 2-ai ceremónián közel ötszáz jelenlevő - gazdasági szakember, nemzetközi diplomata és a média képviselői - osztozott a dí­jazottak örömében. Mivel hat pályá­zat három összevont kitüntetést ér­demelt, két pályázat pedig két-két pá­lyázó közös alkotása, ebben az évben összesen 39 pályázó 40 pályázata 37 nagydíjat kapott. A Fébé Szociális Rehabilitációs és Szolgáltató Nonprofit Kft. 2007- ben kezdte el, és azóta folyamatosan végzi a budapesti állatkert létesítmé­nyeinek és lakóinak modellezését. Termékeiket égerfából készítik, a Fővárosi Állat- és Növénykert meg­rendelésére és szakmai ellenőrzése mellett. A díjat Endreffy Attila, a cég ügyvezetője vette át. A díjátadón­­egyházunk részéről - jelen volt dr. Mekis Viktória, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodá­jának igazgatóhelyettese és Buda Annamária, a diakóniai osztály ve­zetője is. A 2010. évi elismerésekkel már 245 pályázat több ezer termékén, szolgál­tatásán látható a magyar találékony­ság és szakértelem szimbólumaként is értelmezhető Magyar Termék Nagydíj védjegy - mostantól az evangélikus Fébé Szociális Rehabili­tációs és Szolgáltató Nonprofit Kft. termékein is. M Forrás: evangelikus.hu Mit jelent nekünk a Magyar Termék Nagy díj? A Magyar Termék Nagydíj olyan elismerés, amelyet különböző minőség­­ellenőrző intézetek és hatóságok javaslata alapján egy civil szervezet ítél oda évente azoknak a termékeknek, amelyek kitűnnek jó minőségükkel és innovatív tartalmukkal. A címbéli „nekünk"pedig bennünket takar, a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület által alapított Fébé Szociális és Rehabilitációs Szolgáltató Nonprofit Kft. közel száz megváltozott mun­kavégző képességű dolgozóját... Képviseletükben magam is ott lehettem az idei, szeptember 2-i parla­menti díjátadó ünnepségen. Ugyanis cégünk - amely egyéb termékei és szolgáltatásai mellett már régóta gyártfaipari termékeket: fejlesztő és szó­rakoztató fajátékokat, óvodai bútorokat, tornaszereket stb. - idén „A bu­dapesti állatkert épületei és lakói” elnevezésű játékkal indult a Magyar Termék Nagydíj pályázaton, és nagy örömünkre el is nyerte ezt a rangos elismerést. A játék jelenleg - mert még bővülni fog - a bejárati főkaput, az ele­fántházat és mintegy száznegyven közismert és kevésbé ismert, egzotikus állatfiguráját tartalmazza. Amellett, hogy a játék tisztelgés Kós Károly műve előtt, jól használható építőjátékként, oktatási segédletként és ter­mészetrajzi ismeretterjesztő eszközként is - miként azt a zsűri is kiemel­te értékelésében. Az élethűen kidolgozott állatfigurák egyik művészi tehetséggel megál­dott dolgozónk tervező munkáját dicsérik. A zsűri méltatása szerint a fenn­tartható fejlődés szemléletét tükrözi az, hogy a játék teljes egészében ter­mészetes anyagokból készült. Ez minden általunk készített játék tekinte­tében törekvésünk, bár a tömegtermelés színes, műanyag csodáival szinte lehetetlen felvennünk a piaci versenyt. Meg kell még említenünk, hogy szóban forgó termékünk a nagy díjon kívül elnyerte a TÜV SÜD Kermi Minőség-ellenőrző és Szolgáltató Kft., valamint a Sérültek maga­zin különdíját is. Mindezektől azt reméljük, hogy növekszik országos ismertségünk és el­ismertségünk, hiszen gyakran még evangélikus körökben is döbbent rá­­csodálkozással konstatálják, hogy létezünk, és ilyen teljesítményekre va­gyunk képesek. Leginkább annak örülünk, hogy ismét ország-világ előtt bebizonyoso­dott: ha megteremtik a feltételeket, és kitűzik a megfelelő célt, a megvál­tozott munkaképességű dolgozók is tudnak - a kedvezőtlen, olykor egyenesen ellenséges gazdasági szabályozórendszer dacára is - nagyot al­kotni. ■ Szitár Zsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom