Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-08-22 / 34-35. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUSOK 2010. augusztus 22-29. !► 15 Aki útépítőből lett Isten útépítőjévé Beszélgetés Jankovits Béla nyugalmazott esperessel ^ A Dunántúl szülötteként szolgálati helyei is az ország e részéhez kötötték, s noha világi pályán indult, a hívó szónak nem tudott ellenállni. Jankovits Béla nyugalmazott esperes harmincnyolc éven át hirdette az evangéliumot, és bár hivatalosan már nyugdíjba vonult, számos terve van arra, hogyan tudná továbbra is az evangélikus egyház ügyét szolgálni.- 1946-ban Sárszentlőrincen születtem, abban a Tolna megyei faluban, amelyben az 1800-as évek közepén a Dunántúl legnagyobb magyar nyelvű falusi evangélikus gyülekezete élt — kezdi felidézni pályáját. - Apám mezőgazdász volt, így többször is költöztünk, mindig oda, ahová a hivatása szólította. Már általános iskolás koromban is sokat olvastam. A humán tantárgyak, a történelem és az irodalomtörténet érdekeltek leginkább, amiket nem is igazán kellett tanulnom, mert első olvasás után megjegyeztem. A műszaki tárgyak nem érdekeltek, szüleim mégis azt javasolták, hogy ne gimnáziumba jelentkezzek, mert attól féltek, hogy származásom miatt a hatalom úgyse engedne ott tovább tanulni. Ezért az útépítési és földmérési technikumba jelentkeztem Székesfehérvárra. Érettségi után beteg lettem - akkoriban sokat sportoltam, futottam, valahol megfázhattam, és tüdőbajt kaptam -, így egy évig szanatóriumban voltam. Együtt gyógyultam Végh Tamással, a későbbi fasori református lelkésszel. Sokat beszélgettünk a szanatóriumban. Hitem formálódásában hatással volt még rám az ottani nevelőtanárnő, aki Bárczi Gusztávnak volt a helyettese, s akit nézetei miatt kitettek a főiskoláról...- Az útépítő, földmérő technikus milyen úton került a teológiára?- Hosszú folyamat volt, míg én a teológiára jelentkeztem. Először a műszaki egyetemen tanultam tovább. Ebben az időben ismerkedtem meg az akkor még teológus Kráhling Dániellel, a későbbi bonyhádi esperessel. Akkoriban már éreztem az elhívást, de - otthagyva az egyetemet - még egy évet akartam várni. Dunaújvárosba mentem dolgozni a házgyárba készáruraktárosnak. Itt a párttitkár feljelentett a személyzetisnél, mert nem köszöntem neki. így visszaminősítettek segédmunkásnak. Végül 1967 decemberében kezdtem el a teológiát, és 1972-ben végeztem. Csepregi Zsuzsa, Széli Bulcsú, Görög Zoltán, Lehel László és Fejér Zoltán voltak az évfolyamtársaim.- Hogyan formálódott evangélikus identitása annak ellenére, hogy olyan helyeken tanult és dolgozott, amelyek a szocializmusnak nevezett légvárépítés korszakában „stratégiaifontosságúnak” számítottak?- Nagyon nyitott voltam, még marxista irodalmat is olvastam. De evangélikus közegben születtem, éltem, és otthonról elkerülve tudatosan is kerestem ezt. Amikor néhány egyetemistatársamnak bejelentettem, hogy a teológiára megyek, azt hitték, megőrültem. A hatvanas évek közepén otthagyni a műszaki egyetemet - ami akkor a világ egyik legjobb egyeteme volt - és a teológiára menni, papnak készülni? Aki ilyet tesz, az csak hibbant lehet - gondolták. Én mégis vállaltam ezt, az elhívás erősebb volt.- Miként indult lelkészi pályája?- Káldy Zoltán püspök szentelt lelkésszé Sárszentlőrincen. Mivel Tolna megyei ösztöndíjas voltam, ott is kezdtem szolgálatomat. Esperesi káplánként kezdtem Pakson és Tengelicen, majd Tolnanémedibe kerültem parókusként.- Ön azok közé a lelkészek közé tartozik, akik nem publikálnak, nem hallatják a hangjukat a médiumokban, az - espereseknek obiigát - rádiós istentiszteletre való felkérést is nehezen fogadta el. Miért vállalta ezt a tisztet, hiszen esperesként sokszor hangadónak kell lenni...-És a család?... - Sokat gondolkodtam, hogy vál- Feleségemet, Mihácsi Mártát laljam-e egyáltalán a jelöltséget, még teológuskoromban, egy szupli- Azonban valaki azt mondta nekem, káció alkalmával ismertem meg. Du- hogy erkölcsi kötelességem ezt megnaföldvári paplány volt. Nagy csalá- tenni. Végül mindenkivel megtaláldot alapítottunk, hat gyermekünk tam a hangot, vagy inkább elfogadszületett. Már mind felnőttek... tak. Vannak krónikus „nehezmé- Mikor került a korábbi Északi, nyezők” a gyülekezetekben, talán ma Nyugati (Dunántúli) Egyházke- őket volt a legnehezebb meghallrület területére? gatni. Volt, ahová rendszeresen ki kel- Tolnanémediben már három lett mennem rendezni a megromlott gyermekünk volt, nehezen éltünk viszonyokat. Különben kiegyensúlyomeg. 1979-ben Bobára kerültem, de zó szerepű személyiségnek tartom hiába szerettem az ottani embereket, magam... a sík vidéket nem tudtam megszokni. - Milyen eseményre, eredményre Tagja voltam a győri szeretetház igaz- emlékezik vissza legszívesebben aktív gatótanácsának, és a város felé utaz- szolgálatából? va a vonatról láttam a felpéci templö- - 1995-ben az esperesi beiktatásomot a sokorói dombok között. Dom- mon elmondtam, szükség van arra, bi Laci bácsi nyugdíjba vonulása után hogy a lelkészek és a pedagógusok felvetődött bennem, hogy lehetnék az között legyen komolyabb kapcsolat, utódja... Közben szóba jött még, Ennek jegyében Jancsó Kálmánnéval, hogy levéltár szakon tanulok tovább a győri oktatási központ akkori igaz- levelező tagozaton - az Eötvös Lo- gatónőjével 2001-től elkezdtük szerránd Tudományegyetemen. Ottlyk vezni az egyházkerületi pedagógus- Emő püspök viszont kijelentette: nem csendesnapokat. Emellett kiemelrégi papírokat forgató, hanem prédi- ném az úgynevezett téli esték rendezkáló papokra van szüksége. vényünket, amelyet eddig már tizen-E vívódások közepette egyszer háromszor tartottunk a faluban. Tecsak kaptam egy telefont a Felpéc lente hat ilyen együttlétre került sor, szomszédságában fekvő Kajárpécről: amikor is ismert személyiségeket megválasztottak lelkészüknek. Meg- hívtam előadónak. Reméljük, ennek lepett a dolog, mert Ottlyk Ernő is lesz folytatása, korábban azt mondta nekem, hogy - Az aktív szolgálati idő leteltével nem mehetek se az egyetemre, se Fel- mik a tervei nyugdíjas napjaira? pécre, se Kajárpécre. Ez 1982-ben - Egyháztörténettel foglalkozom volt. 1980-81-ben a gyülekezet reno- komolyabban. A felpéci és kajárpéválta templomot, a maradék pénz ci anyakönyvek feldolgozását szevolt az alap az új parókia építéséhez. retném még elvégezni, ennek kere- Egymillió forintból - amelyet a gyű- tében a keresztneveket vizsgálni, ellekezet adott össze -, kilencezer tár- hunytak betegségeit, házassági kapsadalmi munkaórával készült el. csőlátókat tanulmányozni. Ehhez vi- Szolgálatom során később két idő- szont muszáj lesz beletanulnom a szakban is helyettesítettem Felpécen. számítógép használatába, ami je- Hogyan teltek az itt eltöltött év- lenleg még elég távol áll tőlem. A mátizedek? sik szívügyem a soproni Eötvös-kö- Érdekes módon 1990 előtt nem zépiskolánk. Az igazgatótanács elnöhívtak más gyülekezetbe. Utána hív- ke vagyok, 2013-ban jár le a mandátak, de akkor már nem mentem. így túrnom. huszonnyolc évet töltöttem Kajárpé- A gyülekezeteim szeretetét is nacen, innen mentem nyugdíjba. 1992- gyón érzem, így maradok ezen a vidében megválasztottak espereshelyet- ken. Nyugdíjas napjaimra Felpécen tetesnek, majd 1995-től 2006-ig két cik- lepedtünk le, itt kapcsolódom be feluson keresztül a Győr-Soproni Egy- leségemmel a gyülekezet lelki életébe, házmegye esperese voltam. ■ Menyes Gyula Tabi téglajegyből valódi fal Borsodban Még a legidősebbek sem emlékeznek arra, hogy Edelény utcáit beborította volna a medréből kilépett Bódva patak. A tavaszi esőzések során azonban húsz ház napok alatt összedőlt, azóta pedig még több vált lakhatatlanná. Mégsem követelt emberéletet mindez, még csak sérülés sem történt. Az anyagi kár ellenben annál nagyobb. Egy rémisztő hajnalon egy édesanya arra ébredt, hogy a víz körülvette a házukat. Bár nem akart hinni a szemének, tudta: menekülniük kell. Magához ölelve alvó fiát, annak asztmagyógyszereit és a ház papírjait, a tíz kilométerre lévő nagymamához menekültek. Maguk mögött hagyva a délutánra összeroskadó otthonukat, a megörökölt nagyszülői házat, amelyet kétharmadrészt lakáshitelből vásároltak ki a rokonoktól. Négy, lemondásokkal teli évvégére a kőműves édesapa vezetésével teljesen felújították a hatvanöt négyzetméteres, vályogfalú kis hajlékot. Ám a vadonatúj tető alatt alig három hetet élhetett a család - a víz kimosta alóla a vályogfalat. Somogy megyében, Tabon minderről csak a hírekből értesülhettünk. Erről a családról pedig mit sem tudtunk. A június 12-i istentiszteleten mégis megszólított minket Istenünk igéje: „Legyünk hálásak!” Aznap este szembesültünk az árvízi képekkel. Ezért megfogalmazódott bennünk: ha már a mi környékünkön nagy baj nem történt, miért ne kezdeményezhetnénk gyűjtést, testvérkezet képp jótékonysági hangversenyt tartottunk, amelyen a helybeli zeneiskola fúvósai zenéltek, és Szemerei János esperesünk fia, Márton kíséretével jövendőbelije, Pólyák Rita énekelt. Kevésnek bizonyult az eredetileg elkészített kétszázötven téglajegy! Végül 402 ezer forint gyűlt össze. Az adakozók között voltak a környék legkisebb falvainak lakói ugyanúgy, mint tabi jó szándékú evangélikusok és más felekezetű testvérek. Sokan a hónap elején megkapott nyugdíjból és konyhapénzből adtak, nem a feleslegükből! Azután autóba ültem egy férfitestvérrel, és elmentünk a számunkra idegen vidékré: Felsőzsolcára, majd Edelénybe. Az utóbbinak korábban vízzel elöntött utcáit járva akadtunk rá egy olyan házromra, amelynél a nyomok azt mutatták: ezt a házat lakták, és lakói mindent megtettek, hogy mentsék a még menthetőt; az udvar hátsó felében összerakott cserepek, faanyag dolgos emberek szorgalmát dicsérte. A háziak otthon voltak: apa, anya s a nyolcéves fiúcska. Akkor is épp a még használható dolgok mentésén dolgoztak. Felkínált téglaadományunk hallatán könnyeikkel küzdöttek, alig akarták elhinni, hogy övék a váratlan adomány. S amikor augusztus 6-án a kilencszáz darab téglát négyfős gyülekezeti küldöttségünk átadta, mi éreztük magunkat megajándékozva. Újra átéltük Jézus tanításának igazát: nagyobb boldogság adni, mint kapni. A megajándékozott Krehlik Zsolt és családja (középen), valamint a tabi gyülekezet küldöttsége a téglaadomány előtt nyújtva az árvíz sújtotta ismeretlen embereknek? Elhatároztuk: téglajegyeket készítünk ezerforintos címletekben, az így összegyűlt adományokból téglát vásárolunk, és azt közvetlenül egy otthonát vesztett családnak adjuk. A háromhetes gyűjtés zárásaígy talán hozzájárulhattunk egy kicsit ahhoz, hogy egyházhoz nem kötődő emberek felismerjék az Isten gondviselő szeretetét, amelynek mi csupán eszközei lehettünk - de boldog eszközei voltunk! ■ Szigethy Szilárd lelkész (Tab) Evangélikusok az evangélikus nevelésért a 2010/2011-es tanévben is Gyülekezeteink szeptember első vasárnapjának offertóriumával évek óta támogatják a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) nevelési-oktatási intézményeit. A tavaly összegyűlt adományt ezúton is köszönjük, a pénzt közétkeztetési célokra használtuk fel. A 2010/2011-es tanévben a szociálisan rászoruló gyermekek támogatásához kérjük gyülekezeteink segítségét. A szeptember 5-ei vasárnap offertóriumával az egyházunk intézményeiben tanuló közel tizenegyezer gyermek közül a nehéz sorsúak számára nyújthatnak segítséget. Isten áldását kérjük az adakozókra és adományaikra. Az MEE Oktatási és Iskolai Osztálya A SZERZŐ FELVÉTELE
