Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-08-22 / 34-35. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUSOK 2010. augusztus 22-29. !► 15 Aki útépítőből lett Isten útépítőjévé Beszélgetés Jankovits Béla nyugalmazott esperessel ^ A Dunántúl szülötteként szolgá­lati helyei is az ország e részéhez kötötték, s noha világi pályán in­dult, a hívó szónak nem tudott ellenállni. Jankovits Béla nyugal­mazott esperes harmincnyolc éven át hirdette az evangéliu­mot, és bár hivatalosan már nyugdíjba vonult, számos terve van arra, hogyan tudná tovább­ra is az evangélikus egyház ügyét szolgálni.- 1946-ban Sárszentlőrincen szü­lettem, abban a Tolna megyei falu­ban, amelyben az 1800-as évek köze­pén a Dunántúl legnagyobb magyar nyelvű falusi evangélikus gyülekeze­te élt — kezdi felidézni pályáját. - Apám mezőgazdász volt, így több­ször is költöztünk, mindig oda, aho­vá a hivatása szólította. Már általános iskolás koromban is sokat olvastam. A humán tantárgyak, a történelem és az irodalomtörténet érdekeltek leginkább, amiket nem is igazán kellett tanulnom, mert első ol­vasás után megjegyeztem. A műsza­ki tárgyak nem érdekeltek, szüleim mégis azt javasolták, hogy ne gimná­ziumba jelentkezzek, mert attól fél­tek, hogy származásom miatt a ha­talom úgyse engedne ott tovább ta­nulni. Ezért az útépítési és földméré­si technikumba jelentkeztem Székes­­fehérvárra. Érettségi után beteg lettem - ak­koriban sokat sportoltam, futottam, valahol megfázhattam, és tüdőbajt kaptam -, így egy évig szanatórium­ban voltam. Együtt gyógyultam Végh Tamással, a későbbi fasori reformá­tus lelkésszel. Sokat beszélgettünk a szanatóriumban. Hitem formálódá­sában hatással volt még rám az otta­ni nevelőtanárnő, aki Bárczi Gusztáv­nak volt a helyettese, s akit nézetei miatt kitettek a főiskoláról...- Az útépítő, földmérő technikus milyen úton került a teológiára?- Hosszú folyamat volt, míg én a teológiára jelentkeztem. Először a műszaki egyetemen tanultam to­vább. Ebben az időben ismerkedtem meg az akkor még teológus Kráhling Dániellel, a későbbi bonyhádi espe­ressel. Akkoriban már éreztem az el­hívást, de - otthagyva az egyetemet - még egy évet akartam várni. Du­naújvárosba mentem dolgozni a ház­gyárba készáruraktárosnak. Itt a párttitkár feljelentett a személyzetis­nél, mert nem köszöntem neki. így visszaminősítettek segédmunkás­nak. Végül 1967 decemberében kezd­tem el a teológiát, és 1972-ben végez­tem. Csepregi Zsuzsa, Széli Bulcsú, Görög Zoltán, Lehel László és Fejér Zoltán voltak az évfolyamtársaim.- Hogyan formálódott evangélikus identitása annak ellenére, hogy olyan helyeken tanult és dolgozott, amelyek a szocializmusnak nevezett légvárépí­tés korszakában „stratégiaifontossá­gúnak” számítottak?- Nagyon nyitott voltam, még marxista irodalmat is olvastam. De evangélikus közegben születtem, él­tem, és otthonról elkerülve tudato­san is kerestem ezt. Amikor néhány egyetemistatársamnak bejelentet­tem, hogy a teológiára megyek, azt hitték, megőrültem. A hatvanas évek közepén otthagyni a műszaki egye­temet - ami akkor a világ egyik leg­jobb egyeteme volt - és a teológiára menni, papnak készülni? Aki ilyet tesz, az csak hibbant lehet - gondol­ták. Én mégis vállaltam ezt, az elhí­vás erősebb volt.- Miként indult lelkészi pályája?- Káldy Zoltán püspök szentelt lelkésszé Sárszentlőrincen. Mivel Tolna megyei ösztöndíjas voltam, ott is kezdtem szolgálatomat. Espe­­resi káplánként kezdtem Pakson és Tengelicen, majd Tolnanémedibe kerültem parókusként.- Ön azok közé a lelkészek közé tartozik, akik nem publikálnak, nem hallatják a hangjukat a médiumok­ban, az - espereseknek obiigát - rá­diós istentiszteletre való felkérést is ne­hezen fogadta el. Miért vállalta ezt a tisztet, hiszen esperesként sokszor hangadónak kell lenni...-És a család?... - Sokat gondolkodtam, hogy vál­- Feleségemet, Mihácsi Mártát laljam-e egyáltalán a jelöltséget, még teológuskoromban, egy szupli- Azonban valaki azt mondta nekem, káció alkalmával ismertem meg. Du- hogy erkölcsi kötelességem ezt meg­­naföldvári paplány volt. Nagy csalá- tenni. Végül mindenkivel megtalál­­dot alapítottunk, hat gyermekünk tam a hangot, vagy inkább elfogad­­született. Már mind felnőttek... tak. Vannak krónikus „nehezmé­- Mikor került a korábbi Északi, nyezők” a gyülekezetekben, talán ma Nyugati (Dunántúli) Egyházke- őket volt a legnehezebb meghall­­rület területére? gatni. Volt, ahová rendszeresen ki kel­- Tolnanémediben már három lett mennem rendezni a megromlott gyermekünk volt, nehezen éltünk viszonyokat. Különben kiegyensúlyo­­meg. 1979-ben Bobára kerültem, de zó szerepű személyiségnek tartom hiába szerettem az ottani embereket, magam... a sík vidéket nem tudtam megszokni. - Milyen eseményre, eredményre Tagja voltam a győri szeretetház igaz- emlékezik vissza legszívesebben aktív gatótanácsának, és a város felé utaz- szolgálatából? va a vonatról láttam a felpéci templö- - 1995-ben az esperesi beiktatáso­­mot a sokorói dombok között. Dom- mon elmondtam, szükség van arra, bi Laci bácsi nyugdíjba vonulása után hogy a lelkészek és a pedagógusok felvetődött bennem, hogy lehetnék az között legyen komolyabb kapcsolat, utódja... Közben szóba jött még, Ennek jegyében Jancsó Kálmánnéval, hogy levéltár szakon tanulok tovább a győri oktatási központ akkori igaz­­- levelező tagozaton - az Eötvös Lo- gatónőjével 2001-től elkezdtük szer­­ránd Tudományegyetemen. Ottlyk vezni az egyházkerületi pedagógus- Emő püspök viszont kijelentette: nem csendesnapokat. Emellett kiemel­régi papírokat forgató, hanem prédi- ném az úgynevezett téli esték rendez­­káló papokra van szüksége. vényünket, amelyet eddig már tizen-E vívódások közepette egyszer háromszor tartottunk a faluban. Te­­csak kaptam egy telefont a Felpéc lente hat ilyen együttlétre került sor, szomszédságában fekvő Kajárpécről: amikor is ismert személyiségeket megválasztottak lelkészüknek. Meg- hívtam előadónak. Reméljük, ennek lepett a dolog, mert Ottlyk Ernő is lesz folytatása, korábban azt mondta nekem, hogy - Az aktív szolgálati idő leteltével nem mehetek se az egyetemre, se Fel- mik a tervei nyugdíjas napjaira? pécre, se Kajárpécre. Ez 1982-ben - Egyháztörténettel foglalkozom volt. 1980-81-ben a gyülekezet reno- komolyabban. A felpéci és kajárpé­­válta templomot, a maradék pénz ci anyakönyvek feldolgozását sze­­volt az alap az új parókia építéséhez. retném még elvégezni, ennek kere- Egymillió forintból - amelyet a gyű- tében a keresztneveket vizsgálni, el­­lekezet adott össze -, kilencezer tár- hunytak betegségeit, házassági kap­­sadalmi munkaórával készült el. csőlátókat tanulmányozni. Ehhez vi- Szolgálatom során később két idő- szont muszáj lesz beletanulnom a szakban is helyettesítettem Felpécen. számítógép használatába, ami je­- Hogyan teltek az itt eltöltött év- lenleg még elég távol áll tőlem. A má­tizedek? sik szívügyem a soproni Eötvös-kö­- Érdekes módon 1990 előtt nem zépiskolánk. Az igazgatótanács elnö­­hívtak más gyülekezetbe. Utána hív- ke vagyok, 2013-ban jár le a mandá­­tak, de akkor már nem mentem. így túrnom. huszonnyolc évet töltöttem Kajárpé- A gyülekezeteim szeretetét is na­­cen, innen mentem nyugdíjba. 1992- gyón érzem, így maradok ezen a vidé­ben megválasztottak espereshelyet- ken. Nyugdíjas napjaimra Felpécen te­­tesnek, majd 1995-től 2006-ig két cik- lepedtünk le, itt kapcsolódom be fe­­luson keresztül a Győr-Soproni Egy- leségemmel a gyülekezet lelki életébe, házmegye esperese voltam. ■ Menyes Gyula Tabi téglajegyből valódi fal Borsodban Még a legidősebbek sem emlékez­nek arra, hogy Edelény utcáit bebo­rította volna a medréből kilépett Bódva patak. A tavaszi esőzések so­rán azonban húsz ház napok alatt összedőlt, azóta pedig még több vált lakhatatlanná. Mégsem követelt emberéletet mindez, még csak sé­rülés sem történt. Az anyagi kár el­lenben annál nagyobb. Egy rémisztő hajnalon egy édes­anya arra ébredt, hogy a víz körül­vette a házukat. Bár nem akart hin­ni a szemének, tudta: menekülniük kell. Magához ölelve alvó fiát, annak asztmagyógyszereit és a ház papír­jait, a tíz kilométerre lévő nagyma­mához menekültek. Maguk mögött hagyva a délutánra összeroskadó otthonukat, a megörökölt nagyszü­lői házat, amelyet kétharmadrészt la­káshitelből vásároltak ki a rokonok­tól. Négy, lemondásokkal teli évvé­gére a kőműves édesapa vezetésével teljesen felújították a hatvanöt négy­zetméteres, vályogfalú kis hajlékot. Ám a vadonatúj tető alatt alig három hetet élhetett a család - a víz kimos­ta alóla a vályogfalat. Somogy megyében, Tabon mind­erről csak a hírekből értesülhet­tünk. Erről a családról pedig mit sem tudtunk. A június 12-i istentiszteleten még­is megszólított minket Istenünk igé­je: „Legyünk hálásak!” Aznap este szembesültünk az árvízi képekkel. Ezért megfogalmazódott bennünk: ha már a mi környékünkön nagy baj nem történt, miért ne kezdemé­nyezhetnénk gyűjtést, testvérkezet képp jótékonysági hangversenyt tartottunk, amelyen a helybeli zene­iskola fúvósai zenéltek, és Szemerei János esperesünk fia, Márton kísé­retével jövendőbelije, Pólyák Rita énekelt. Kevésnek bizonyult az eredetileg elkészített kétszázötven téglajegy! Végül 402 ezer forint gyűlt össze. Az adakozók között voltak a környék leg­kisebb falvainak lakói ugyanúgy, mint tabi jó szándékú evangélikusok és más felekezetű testvérek. Sokan a hónap elején megkapott nyugdíjból és konyhapénzből adtak, nem a feles­legükből! Azután autóba ültem egy férfitest­vérrel, és elmentünk a számunkra idegen vidékré: Felsőzsolcára, majd Edelénybe. Az utóbbinak korábban vízzel elöntött utcáit járva akadtunk rá egy olyan házromra, amelynél a nyomok azt mutatták: ezt a házat lak­ták, és lakói mindent megtettek, hogy mentsék a még menthetőt; az udvar hátsó felében összerakott cse­repek, faanyag dolgos emberek szor­galmát dicsérte. A háziak otthon voltak: apa, anya s a nyolcéves fiúcska. Akkor is épp a még használható dolgok mentésén dolgoztak. Felkínált téglaadomá­nyunk hallatán könnyeikkel küzdöt­tek, alig akarták elhinni, hogy övék a váratlan adomány. S amikor augusztus 6-án a kilenc­­száz darab téglát négyfős gyülekezeti küldöttségünk átadta, mi éreztük magunkat megajándékozva. Újra át­éltük Jézus tanításának igazát: na­gyobb boldogság adni, mint kapni. A megajándékozott Krehlik Zsolt és családja (középen), valamint a tabi gyü­lekezet küldöttsége a téglaadomány előtt nyújtva az árvíz sújtotta ismeretlen embereknek? Elhatároztuk: téglajegyeket készí­tünk ezerforintos címletekben, az így összegyűlt adományokból tég­lát vásárolunk, és azt közvetlenül egy otthonát vesztett családnak ad­juk. A háromhetes gyűjtés zárása­így talán hozzájárulhattunk egy ki­csit ahhoz, hogy egyházhoz nem kötődő emberek felismerjék az Isten gondviselő szeretetét, amelynek mi csupán eszközei lehettünk - de bol­dog eszközei voltunk! ■ Szigethy Szilárd lelkész (Tab) Evangélikusok az evangélikus nevelésért a 2010/2011-es tanévben is Gyülekezeteink szeptember első vasárnapjának offertóriumával évek óta támogatják a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) nevelési-okta­tási intézményeit. A tavaly összegyűlt adományt ezúton is köszönjük, a pénzt közétkeztetési célokra használtuk fel. A 2010/2011-es tanévben a szociálisan rászoruló gyermekek támoga­tásához kérjük gyülekezeteink segítségét. A szeptember 5-ei vasárnap of­fertóriumával az egyházunk intézményeiben tanuló közel tizenegyezer gyermek közül a nehéz sorsúak számára nyújthatnak segítséget. Isten áldását kérjük az adakozókra és adományaikra. Az MEE Oktatási és Iskolai Osztálya A SZERZŐ FELVÉTELE

Next

/
Oldalképek
Tartalom