Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-07-04 / 27. szám
Húszéves a siófoki templom ► 1990 júniusának utolsó szombatján szentelték fel a siófoki evangélikus gyülekezet templomát, amelyet Makovecz Imre tervei alapján nagy összefogással és Siófok finn testvérvárosa, Oulu dómtemplomi gyülekezetének a segítségével épített meg a maroknyi, de hitben bátor közösség. Erre a csodára, Isten templomépítő szeretetére emlékeztek az ünnepi hálaadó istentiszteleten, június utolsó szombatján a finn és német testvérgyülekezetekből érkezettekkel, valamint a városok meghívott vendégeivel. Dr. Fabiny Tamás püspök Lk 21,28 alapján tartott igehirdetésében a szent idő és a szent tér Istentől rendelt és fontos céllal adott ajándékát ragyogtatta fel. Emlékeztetett arra, hogy nemcsak egykor volt, hanem ma is működő ereje van a szent térben szent időt eltölteni kész ember életében Isten építő szeretetének. !► Folytatás a 3. oldalon Az Urat keressük, és élünk Évzáró az Evangélikus Hittudományi Egyetemen ► Tanévzárás, jubilálok köszöntése, oklevelek átadása, rektorbúcsúztatás - röviden ennek jegyében zajlott június 25-én délután az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) tanévzáró alkalma. Az istentiszteleten az egyetem lelkésze, Zsíros András szolgált igehirdetéssel, a liturgus Szabóné Mátrai Marianna, a Gyakorlati Intézet vezetője volt. Ámósz próféta szavai - „disrúni vihjú” („Engem keressetek, és éltek", Ám 5,4) - álltak dr. Csepregi Zoltán rektor beszédének középpontjában, mellyel hivatalosan is bezárta az Evangélikus Hittudományi Egyetem 117. tanévét. Kiemelte, milyen sok okuk van a hálaadásra, mennyi jubileumot ünnepelhettek ebben az évben - az EHE évzárójával egy időben ülték meg a Magyarországi Evangélikus Egyház megalapításának tekintett zsolnai zsinat négyszázadik évfordulóját, négyszáznyolcvan éve az évzáróval egy napon, június 25-én olvasták fel Augsburgban az Ágostai hitvallást, valamint egy hete emlékeztek meg a teológián a hatodéves képzés tizedik születésnapjáról. Hálaadásra adott okot az is, hogy a tanév során a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság 2014-ig, illetve 2017-ig akkreditálta az EHE doktori iskoláját és az egyetem képzéseit, továbbá sikerült akkreditáltatni a teológus mesterszakot. I*- Folytatás a 3. oldalon „Mert ha a világ a házasságot üdvösnek és tisztességesnek tartaná, nem SEMPER REFORMANDA kerülné azt, és nem ragaszkodnék a nőtlenséghez, hanem, miként egyébként is, amit szépnek és jónak ismernek el, azt óhajtják, úgy szíves örömmel lépnének házasságra is, és nem rugódoznának kézzel-lábbal ellene, mint midőn az üldözött vad az ebek ellen védi magát. Midőn ugyanis a világ anynyira szegődik-szabódik, majd itt, majd ott talál nehézséget, ezzel azt bizonyítja, hogy Istennek a házasságról szóló igéjét nem ismeri és nem hiszi, mert különben azzal szemben más álláspontot foglalna el. Hogy a világ e vonakodásának mi az oka, részben már fentebb jeleztük; egyik sem köti le magát szívesen, és azon aggódik, hogy rosszul üthet ki a dolog. Szükséges tehát, hogy e részben is vizsgáljuk az okokat, miért dicséri és magasztalja a Szentírás oly fennen a házasságot. A keresztyének pedig gondolkodjanak behatóan ezen okok felett, hogy a világgal szembeszállhassanak, és annak lealacsonyítása ellen a házasságot megvédelmezhessék és nagyra becsülhessék." M Luther Márton prédikációja a házasságról Zsid 13,4 alapján (Zábrák Dénes fordítása) Burka EVANGÉLIKUS HETILAP 75. évfolyam, 27. szám ■ 2010. július 4. ■ Szentháromság ünnepe után 5. vasárnap Ára: 250 Ft ■ Lupták György Gondolom, a burka viselése körüli vita, amely egyes nyugat-európai országok közvéleményét mostanában foglalkoztatja, érintettség hiányában el sem jut a magyar olvasóhoz, és az egész ügy hidegen hagy bennünket. Érthető, hiszen nem él kis hazánkban több millió török és más, az iszlám vallást követő vendégmunkás. Nekünk itt vannak a kínaiak, ők is kevesen ahhoz, hogy másságukkal átlépjék az ingerküszöbünket. Hallottam a minap a rádióban egy interjút, amely mégis érdekessé tette számomra ezt a jellegzetes mohamedán női ruhadarabot. Azt írja a Wikipédia nevű internetes enciklopédia: „A burka egy egész testet elfedő muzulmán női külső viselet, amelyet a legtöbb afganisztáni nő hord, de láthatjuk ezt a ruhát a pakisztáni és észak-indiai nőkön is. Általában a hétköznapi ruhák fölött viselik, és miután a nők hazaérnek otthonukba, leveszik... A teljes afgán burka betakarja a viselője egész arcát, a szemek környékét kivéve, amelyet egyfajta háló fed. A pakisztáni és indiai hurkák viszont szabadon hagyhatják a szemeket vagy akár az egész arcot is. Általában könnyű, kék színű (legkedveltebb) anyagokból készítik. Megvarrásához több méternyi ruhaanyag szükséges. A kalaprészét díszítheti hímzés.” A gondot tehát az okozza, hogy a burkát viselő nőből valójában a két szembogarán kívül semmi sem látható. És e bő ruhadarab lehetőséget ad fegyverek, esetleg testre erősített robbanószerkezetek elrejtésére is. A terrorizmustól való félelem áll valójában az európaiak burkaellenessége mögött. Abban a bizonyos rádióműsorban a riporter egy magyar hölggyel beszélgetett, aki Törökországban él, oda ment férjhez. Felvette férje vallását, férje kívánságára viseli is a burkát. Törökké vált honfitársnőnk elmondta, hogy az iszlám világban a nők az utcán, a nyilvánosság előtt elrejtik magukat az idegen és kíváncsi férfipillantások elől. Otthon viszont azonnal levetik a burkát, és magukat kicsinosítva, felékszerezve, illatszerekkel felkészítve várják haza a férjüket. Távol álljon tőlem az iszlám nőférfi kapcsolat eszményítése, bizonyára ott sem minden fenékig tejfel. A hallottak azonban elgondolkodtatok. Mert nem takarnak mást, mint hogy a mohamedán feleség a testi szépségét kizárólagosan a férjének tartogatja. A nyilvánosság előtt elrejtőzik, otthon pedig kinyílik. Míg a mi asszonyaink-lányaink pont fordítva cselekszenek. Akkor öltöznek ki, amikor elmennek otthonról. Boltban, munkahelyen kisminkelt, divatosan öltözött, illatfelhőbe burkolózó hölgyekkel találkozunk. A mi asszonyaink, ha úgy tetszik, A szerző evangélikus lelkész, a Bács- Kiskun Egyházmegye esperese hódítani indulnak - de legalábbis learatni a vágyakozó vagy elismerő pillantásokat. És még csak véletlenül sem gondolok arra, hogy ugyanezek az asszonyok otthon kibújnak az eleganciából, otthonkába öltöznek, és hajcsavarókkal a fejükön tevékenykednek a kelkáposztaszagú konyhában. Mondom: nem, mert e gyarló képzetet a kisördög sugdossa csak a fülembe, el is hessegetem magamtól gyorsan... S akkor még nem is néztünk szét a nyári napfényben fürdő utcáinkon, tereinken. Egy szombat-vasárnap délután fel s alá sétálnak alig öltözött tinilányok a cukrászdák környékén. Szépségüket teszik közszemlére - hódítani akarnak? Bizonyára. S aztán egy „felszabadult” iskolai kirándulás alkalmával a tanárok és kísérők együttes erővel is nehezen tudják megfékezni a feltüzelt másik nemet - ahogyan azt már magam is átéltem olykor-olykor. Messzire kóboroltam el? Lehet. Bár valójában csak egy fáj: miért megy tönkre körülöttünk annyi házasság? Azok fordítanak hátat egymásnak, rúgnak föl mindent, hagynak ott gyereket, maguk után pedig könnyeket és mélységes fájdalmat, akikről álmunkban sem hittük volna. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarországon 2008- ban 25155 házasság bomlott fel. További szomorú adatok: míg az 1980- as években ezer házasságkötésre 346 válás jutott, addig a 2000-es években 562. A válóperek 71 százalékát a feleségek kezdeményezik. A két legfőbb válóok a megcsalás, félrelépés, hűtlenség, illetve az alkoholizmusból eredő problémák. Ha Isten a házasságban a testi-lelki szeretet és szerelem mérhetetlen szabadságával, teljességével és boldogságával ajándékozott meg bennünket, akkor miért tesszük azt tönkre? Az édenből való kiűzetésünk óta gyötör bennünket ez a „miért”... „Magyarországot sportnemzetnek tartjuk, de ez ironikus állítás, hiszen a lakosság hét-kilenc százaléka végez valamilyen sporttevékenységet. Tehát nem sportolók vagyunk, hanem szurkolók.” Interjú Novotny Zoltánnal }*■ 10. oldal „Ha valaki azt kérdezné tőlem, hogy lehet-e Magyarországon istentiszteletet tartani könnyűzenével, akkor azt válaszolnám, hogy igen, lehet, de akkor az nem evangélikus istentisztelet.” Vitaindító gondolatok a gyülekezeti énekről 1^- 8-9. oldal „Azok a tagállamok, amelyeknek saját hazájukban is van takargatnivalójuk, uniós szinten is a szőnyeg alá söprik a kérdést.” Európa felé félúton !► 5. oldal Jubilál az Izsóp !► 7. oldal Mesélő naplók !► 8. oldal Aki lutheránusként a pápa programját szervezte ► 13. oldal Pusztuló gyülekezetek, kedvetlen lelkészek - épülő gyülekezetek, jókedvű lelkészek 9. oldal Valaki vár a kezdőkörben !► 3. oldal ...................................
