Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-04-25 / 17. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2010. április 25. *• 5 Dies Academicus A tudomány napja az Evangélikus Hittudományi Egyetemen 16-17. századi protestáns házasénekek bemutatásával. Az ebédszünet előtt került sor az egyetemen hosszú ideje hűségesen oktató, nyolcvanadik születésnapját ünneplő D. Takácsné Kovácsházi Zelma köszöntésére, melyet soksok hálás hallgatója nevében dr. Csepregi Zoltán rektor és - Wulfné dr. Kinczler Zsuzsanna vezényletével - az egyetem énekkara tolmácsolt. A délutáni első előadó, dr. Zay Balázs, a C. G. Jung Komplex-pszichoterápiás Egyesülettől érkezett művészettörténész, evangélikus lelkész, valláspatológus és mediátor a pszichológia és a teológia sajátos szemszögéből vizsgálta a testvérek közötti harcok lélektani okait és hátterét. Dr. Kamarás István OJD (= Ordo Joculatorum Dei, vagyis Isten Bohócainak Rendje), a Pannon Egyetem Antropológia és Etika Tanszékének egyetemi docense a testvériséget a különböző vallások és felekezetek vizsgálatával szemléltette a vallásosság, habitus, életstílus alapján. Az előadók ezután a plénum előtt válaszoltak a hallgatók által feltett kérdésekre, illetve az előadásokhoz fűzött megjegyzésekre. A nap záróakkordjaként került sor az egyetem bejáratánál lévő Melanchthon-szobor megkoszorúzására, ahol Bódi Emese, az EHE Egyháztörténeti Tanszékének oktatója méltatta a négyszázötven éve elhunyt reformátort. A Dies Academicus magára a teológiai tudományra is igyekezett felhívni a figyelmet, hiszen a nap folyamán azokat az előadókat ismerhették meg a résztvevők, akik a tervek szerint az egyetem szeptembertől induló új szakának - a teológia iránt pusztán tudományos szempontból érdeklődők számára megnyíló teológus mesterszaknak - lesznek oktatói. Az új képzéssel kapcsolatban az egyetem rektori hivatalában kérhető további felvilágosítás. ■ Zsíros András ► Egymásért viselt felelősségünk került a középpontba az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) április 14-i rendezvényén. Az idei Dies Academicus fő témája a testvériség volt, az előadások ezt világították meg több oldalról. Dr. Csepregi Zoltán rektor egy vidám gyermekverssel köszöntötte a megjelenteket, és adta meg a hangot a nap Dr. Csepregi Zoltán köszönt témájához, amely a testvérkapcsolatokat vizsgálta különböző teológiai tudományágazatok nézőpontjaiból - Hol van a te testvéred? címmel. Az első előadó, dr. Kőszeghy Miklós, a Károli Gáspár Református Egyetem Ókortörténeti Tanszékének egyetemi docense az Ószövetség idejében és tájain gyakorta jellemző brutális tettről, a testvérgyilkosságról beszélt. Káin és Ábel (íMóz 4), Abímelek (Bír 9), valamint Absolon (2Sám 13-20) történetein keresztül nyerhettek bepillantást a hallgatók az ókori Közel-Kelet sokszor kíméletlen testvérharcaiba, s kerülhettek közelebb a testvérek közötti gyilkosságok akkori okainak és módjainak megértéséhez. Dr. Peres Imre, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Újszövetségi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára az újszövetségbeli testvéri kapcsolatok jellegét állította előadása középpontjába, illetve arról szólt, mi a háttere az egyházunkban mára elterjedt és bevett „testvér” megszólításnak. A Biblia és Shakespeare drámáiban megjelenő halálos testvérrivalizálások közötti párhuzamokra mutatott rá dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár, a Károli Gáspár Református Egyetem Anglisztika Intézetének, illetve a Hermeneutikai Kutatóközpontnak a vezetője. Dr. Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője, az Evangélikus Hittudományi Egyetem nyíregyházi tagozatának docense Johann Baptist Metz és Walter Wink politikai teológiájának ismertetésén keresztül szólt az emlékezés felelősségéről és a felelős emlékezésről. A házasságban megélt egymás iránti felelősségről beszélt dr. Hubert Gabriella, az Evangélikus Országos Könyvtár tudományos munkatársa a D. Takácsné Kovácsházi Zelma A Dies Academicust záró fórum résztvevői: Kamarás István, Kőszeghy Miklós, Cserháti Sándor, Fabiny Tibor és Hubert Gabriella. A16-17. századi magyar házasénekek Istennek Szentlelke illette szívemet, Nagy kegyelmessége elővőn engemet, Mikor társul ada énnékem tégedet, És szent szerzésében helyheztete minket. (Paniti János, 1554) ■ Dr. Hubert Gabriella A vallásos szerelmi költészetnek a legfontosabb műfaja a reformáció korában a házasének. A prédikációkban olvasható teológiai és gyakorlati tagassátok kezdetű, 33 versszakos éneke, amelyet gyülekezeti énekként is énekeltek);- gyülekezeti énekek, melyeket vagy a templomi házasságkötéskor énekeltek, vagy a vízkereszt utáni második vasárnapon, amikor a perikópa szerint a prédikáció alapigéje a kánai menyegző (Jn 2,1-11). Az egyik leggyakrabban énekelt házasének a 128. zsoltár parafrázisa lehetett. A házasság iskolájában való istenfélő élet az, amelyben a házastársak felelősségteljesen, megtartva a rendet élnek, megteremtik a boldogságot. És megteremtik az egymás iránti felelősségnek egy tágabb dimenzióját is: a jövendő nemzedékek iránti felelősséget. A zsoltárt teológiai tartalma (az istenfélelem boldogsághoz vezet) alkalmassá tette arra, hogy házassági áldásként használják. (A zsoltár prózai változatai megtalálhatóak már a középkorban is, a 16. században pedig például Heltai Gáspár - Kolozsvár, 1559 - vagy Beythe István - Németújvár, 1582 - agendájában: a házasságkötés szertartásának végén áldásként szerepelnek.) A 128. zsoltár parafrázisa 1560-tól kezdve szerepel gyülekezeti énekeskönyveinkben, a 18. századi Új zengedező mennyei karban is a házasénekek között: 1. Boldogok azok, kik Istent félik, És igaz hittel, kik őtet veszik, Parancsolatját nékie teszik, Kezük munkáját kik igazán eszik. • 2. Kezük munkáját Isten megáldja, Eledeleket megszaporítja, És életüket meghosszabbítja, Az igaz útra őket igazgatja. Psoi: 528 Beoti qui timent [Dominum] Átvétel Ferenczi Ilona kiadásából nácsok csaknem valamennyi eleme megtalálható ezekben az énekekben. Tartalmilag az oktatás, erkölcsi tanítás és a tréfás feddés két szélsősége között mozogtak - vágáns- és vallásos elemek együttesen is előfordulhattak ezekben a versekben. így például a Tóbiás házasságáról írt bibliai históriában Dézsi András 1550-ben, debreceni rektorként, megtörve a bibliai történet menetét, kiszól kora emberéhez: De ha ti begyűltök a mennyegezőben, Kétféle nagy jószág [jóság, erény] vagyon erkölcstökben, Az első jó erkölcs áldott részegségben, A másik jó erkölcs a nagy tombolásban [táncban], A protestáns házaséneknek több alfaja virágzott a kezdetekben:- versek, amelyek egy adott esküvői alkalomra szóltak (mint például Bessenyei Jakab tasnádi iskolamesternek 1562-ben a saját esküvőjére írt 137 strófás éneke, melyben a mitológiai szerelmi történet elején és végén a házasság isteni eredetéről és a házasság iskolájáról szóló részek találhatóak);- a házasság témájához kapcsolódó énekek (mint például Balassi Bálint Bocsásd meg Úristen, ifjúságomnak vétkét kezdetű éneke, amelyet Balassi a maga által összeállított versgyűjteményben a következő címmel szerepeltetett: Kiben bűne bocsánatáért könyörgött akkor, hogy házasodni szándékozott)-,- bibliai históriák, illetve verses bibliai könyvek (például Batizi András Izsák házasságáról szóló históriája [1546] vagy Bogáti Fazakas Miklós Énekek éneke-fordítása [1584]);- prédikációs énekek, vagyis énekelt prédikációk, amelyek Bornemisza Péter szerint prédikációként oktatnak, és amelyeket „házunknál és házunk kívül, menyegzőben és mértékletes, nem zabáló lakodalomban” lehetett énekelni (ilyen lehetett a bibliai históriákon kívül például Batizi András Jámbor házasok, meghall3. Ő feleségük hozzájuk illendő, Házukban leszen, mint jó termő szőlő, Fiai neki hitben növekednek, Asztala körül, mint olajfa vesszők. 4. Megáldjon téged a kegyes Isten, És öregbítsen az igaz hitben, Hogy te vallhassad üdvösségedet, Tégedet vigyen örök dicsőségbe! 5. És hogy láthassad fiaidnak fiait, Nemzetségednek szaporodásit, És békességnek drága gyümölcsét, Keresztyéneknek hitben épülését. 6. Eképpen áldja embert meg az Isten, Ki féli őtet minden időben, És aki bízik ő ígéretében, Támasza leszen az ő életében. 7. Szent Dávid írta ezt a Zsoltárkönyvben, Ékesen mondja százhuszonnyolc részében, Mert kellemetes házasság Istenben, Kit megkoronáz örök dicsőségben. A128. zsoltárnak az Eperjesi graduálban található négyszólamú letétje megerősítheti azt a meggyőződésünket, hogy nem eltemetett kulturális örökség számunkra ez a házassági áldás, hanem ma is lehetne énekelni házasságkötéskor. Az írás az Evangélikus Hittudományi Egyetem Dies Academicusán elhangzott előadás kivonata. Szerzője az Evangélikus Országos Könyvtár tudományos munkatársa.
