Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-03-07 / 10. szám

14 4i 2oio. március 7.

KRÓNIKA

Evangélikus Élet

ISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉS A RÁDIÓBAN

Bemutatkozik a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség

A török hódoltság idején teljesen elnéptelenedett terület benépesítése 1715-től kezdődött. Tizenegy vármegyéből érkeztek a mai Békéscsaba alapítói. A telepesként érkezett evangélikus tót ősök első dolga volt, hogy maguknak templomot, iskolát építsenek, papot és tanítót hívjanak. Az itt élők szorgalma, áldozatvállalása és puritán élete csakhamar szervezett közösségi életet teremtett. A Harruckernbirtokon élő lakosság szabad vallásgyakorlást élvezett, de elődeinknek a semmiből kellett megteremteniük mindazt, ami az ország más megyéiben ekkor már adott volt, a városiasodást, az iskolázottságot, a kultúrát.

1717-től vesszőből font, kívül-belül sárral kitapasztott falú templomocskájuk volt, ezt egy már vályogból épített, téglával kirakott templom követte 1723-tól. A mai evangélikus Kistemplom 1745-ben épült id. Tessedik Sámuel lelkész odaadó szolgálata idején. 1783-ban kapták meg az engedélyt arra, hogy a templomhoz tornyot emeljenek; ekkor bővítették a hívők terét keresztszárnnyal.

A gyülekezet növekedésével a Kistemplom a maga több mint hatszáz ülőhelyével kicsinek bizonyult, ezért Milecz Mihály lelkész javaslatára a régi épülettel szemben új építését határozták el a hívők, vállalva annak jelentős anyagi terhét.

1824-ben felszentelték a Nagytemplomot, amelyben mintegy négyezer ülőhelyet sikerült kialakítani. A Nagytemplom tervezésekor a késő barokk stílus már inkább a falusi építészetre volt jellemző, ugyanakkor a reformkorban virágzó klasszicizmus még alig jelent meg Magyarországon. Átmenetet az itáliai ihletésű empire jelentett, s ez érezhető a Czigler Antal által kialakított homlokzatokon.

Linder Károly munkásságának eredményeképpen 1876-ban az erzsébethelyi (jaminai) városrészben is templomot építettek, amely úgynevezett válogató stílusban épült Sztraka Ernő városi főépítész tervei alapján.

Napjainkban a gyülekezet összesen kilenc istentiszteleti helyén végzi szolgálatát hét lelkipásztor, paró-Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban

Március 14-én, böjt negyedik vasárnapján 10.04-től istentiszteletet hallhatunk az MRi - Kossuth rádió hullámhosszán Békéscsabáról. Igét hirdet Kondor Péter esperes-lelkész.

kus, helyettes, kórház- és iskolalelkészi munkakörben. A hagyományos bibliaórák, vasárnapi iskolai csoportok, ifjúsági alkalmak mellett énekkar, missziói és diakóniai kör működik a gyülekezetben. Sok önkéntes munkatárs segíti a gyülekezet lelkészi és világi vezetőinek szolgálatát, rendezvények, koncertek szervezését.

Intézményeink, a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, az Evangélikus Szeretetotthon, a Támogató Szolgálat, valamint egyházközségünk tagjai, az elődök nyomdokán járva, ma is meghatározó, formáló szerepet vállalnak Békéscsaba város életében, fejlődésében.

Istentiszteleti rend ♦ 20x0. március 7.

Böjt 3. vasárnapja (Oculi). Liturgikus szín: lila. Lekció: Lk 11,14-28;

Ef 5,1-9. Alapige: Ézs 43,22-25. Énekek: 188., 416.

I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balogh Éva; de. 10. (német, úrv.) Johannes Erlbruch; de.

II. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) dr. Béres Tamás; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; de. 11. (úrv., kantátás istentisztelet) Smidéliusz Gábor; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de.

10. (úrv., családi) Pelikán András; de. 11. (úrv.) Pelikán András; VIII., Üllői út 24. de. fél

11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; IX., Haller u. 19-21., I. em. de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. (úrv.) Benkóczy Péter; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv., szuplikáció) Pfeifer Ottó; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. fél 10. (úrv., családi) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Blázy Árpád; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) D. Szebik Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; de. negyed 12. (úrv., családi) Keczkó Szilvia; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., szuplikáció) Pfeifer Ottó; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (szuplikáció) Pfeifer Ottó; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv., családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv., szuplikáció) Kovács Katalin; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv., szuplikáció) Kovács Katalin; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 10. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Grendorf Péter; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Grendorf Péter; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv., szuplikáció) László Lajos Gergely; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. dr. Lacknerné Puskás Sára.

Összeállította: Boda Zsuzsa

Könyvekről, könyvtárakról...

A könyvek és a könyvtárak életünk nélkülözhetetlen tartozékai. Fejlődésük párhuzamos életünk alakulásával, történetük pedig tanulságos.

A könyvek „ősei” tulajdonképpen az ékírásos agyagtáblák voltak. A papiruszra hasított hegyű nádtollal és tintával írtak. A tinta koromból készült fekete festőanyag volt. A leírtakat másolással terjesztették. Akármennyire vigyáztak is a papirusz kéziratokra, -tekercsekre, egy bizonyos idő múlva annyira tönkrementek, hogy újra kellett írni őket. De az így nyert másolatok sem tartottak sokáig. A római korban viaszozott fa- és elefántcsont táblácskákat is használtak, s ezeket zsinórral vagy kapoccsal egybefűzték.

Krisztus előtt a 2. században kezdett elterjedni a sokkal tartósabb állatbőrből (juh-, kecske-, borjúbőrből) készült pergamen használata. A kevésbé tartós papirusz kéziratokat átírták pergamenre. A pergamenből tekercsek is készültek, de a pergamen kéziratok általában könyv formájúak, amelyekben a lapokat egymásra fektették vagy füzetekbe fűzték össze (kódexek). A pergament később a papír váltotta fel. Ez a görögöknél a 8. századtól ismert.

A középkorban nagyon jelentős munkát végeztek az egyházi könyvmásolók, a szerzetesek és az apácák (például Ráskai Lea), valamint a főúri udvarokban az íródeákok: csendes munkájukkal hozzájárultak az írásbeliség és a műveltség terjesztéséhez. A főnemesi és a nemesi (vár)kastélyok, udvarházak szintén „kulturális gócpontok” voltak.

* # *

Korszakalkotó jelentőségű volt a könyvterjesztés fejlődésében és a könyvtárak terjedésében a könyvnyomtatás, a szövegeknek betűkből összeállított szedésről történő sokszorosítása. A mozgatható betűkkel történő könyvnyomtatás Johann Gutenberg mainzi nyomdász nevéhez fűződik (1440 körül). Sajtójának első híres nyomtatványai közül kiemelkedik az úgynevezett 42 soros Biblia (1450-1455). A találmány nagyon gyorsan elterjedt egész Európában, a könyvnyomtatás néhány évtized alatt a kontin e n s

legtöbb

szakadt a kódextől: önállósult, és egyre nagyobb lett a társadalmi, politikai jelentősége is.

A corvinák Mátyás király világhírű könyvtárának, a Bibliotheca Corvinianának a darabjai. A gyűjtemény alapjául többek között a magyar királyok könyvtárának maradványai szolgáltak. Mátyás nagy áldozatokkal gyarapította a gyűjteményt, amely halálakor mintegy 2000-2500 kötetet jelentett, tehát a korszak legnagyobb könyvtárai közé tartozott. A kéziratok nagyobb részét Itáliában másoltatta, a pompás bőrkötések pedig Budán készültek. Mátyás halála után egy ideig Ulászló király is gondozta és gyarapította a könyvtárt, később azonban elhanyagolta, és ajándékozott is belőle. II. Lajos alatt állandóan fogyott, ami pedig megmaradt belőle, azt többek között a törökök hurcolták el. Jelenleg 216 hiteles corvinát ismerünk, szétszórva az egész világon, de találhatók példányok hazánkban is.

Vitéz János és Janus Pannonius munkássága is a hazai humanista műveltség terjedését jelentette, sok főpapi könyvtárral együtt.

* # %

A nemzeti műveltség terjesztésében alapvető fontosságú volt a hazai reformáció: a latint tartósan felváltotta az anyanyelv, szóban és írásban egyaránt. A könyvnyomtató műhelyek mellett fontos szerephez jutottak a vándornyomdák, amelyeket a szükségletnek megfelelően mozgatni lehetett, váltogatva a működés helyszínét. A vallásos irodalom mellett nem egyházi jellegű kiadványokkal is ellátták a művelődni kívánó lakosságot. A következő századokban a hazai nyomdaipar - társadalmi és politikai okok miatt - lassan fejlődött.

Mit láthatott vajon, aki bepillantott egy jellegzetes humanista könyvtárba? Például Thurzó Szaniszló (1531- 1586) Szepes megyei főispán Luther buzgó követője volt, de 111 kötetes könyvtárában

szombati egyetemi könyvtár volt a legnagyobb hazai könyvtár. A barokk korszakban lendületesen fejlődtek az érseki, püspöki székhelyeken lévő, valamint a szerzetesi könyvtárak.

* * #

A19. században Európa-szerte jelentősebbek lettek a magánkönyvtárakkal szemben a közkönyvtárak. A magyar nemzeti könyvtárat Széchényi Ferenc 1802-ben, az MTA könyvtárát Teleki József i8z6-bzn alapította; az előbbi alapítója nevét viseli (Országos Széchényi Könyvtár).

A Fővárosi Nyilvános Könyvtárat (1904) Szabó Ervin szervezte meg, később róla nevezték el. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) könyvtára a nagyszombati jezsuita kollégium 16. században kialakult könyvtárának anyagából fejlődött ki. Birtokában van például tizennégy corvina, több Gutenberg előtti táblanyomat, számos értékes magyar nyelvemlék.

Az Országgyűlési Könyvtár 1952- ben lett nyilvános könyvtár.

A Luther Társaság 1886-ban kezdte meg működését. Célja a vallásos irodalom fellendítése volt, különböző témájú könyvek kiadásával.

A Podmaniczky-könyvtár az örökös, Degenfeld Pál egykori tiszántúli református főgondnok adományaként 1929-ben került egyházunk tulajdonába. Ez a főúri könyvtár ma is az Evangélikus Országos Könyvtár (EOK) különálló, muzeális gyűjteménye Budapesten, egyházunk Üllői úti központjában. Az EOK 1957 után vált el hivatalosan az Evangélikus Országos Levéltártól (EOL). A könyvek eredetileg a levéltár úgynevezett Levéltári Könyvtárához tartoztak. A19. századra visszavezethető EOL-könyvanyag (benne Mária Dorottya főhercegnő ugyancsak 19. századi könyvadományával) folyamatosan növekedett. 1929-ben Scholtz Oszkár levéltárossága idején (1926-1944) mintegy harmincezer kötettel gyarapodott a könyvállomány. A két világháború között Kovács Sándor professzor, majd püspök szintén nanagyvárosában megjelent. Ennek óriási hatása volt a tudományok, az irodalom, a művészetek, a tájékoztatás fejlődésére, és az egyetemes emberi kultúra legjelentősebb tényezőjévé vált.

Magyarországon az első nyomdát - 1473-ban Budán - Hess András állította fel; első terméke a Chronica Hungarorum, más néven Budai krónika volt. A 15. században készült nyomdatermékek, az ősnyomtatványok még a kódexeket utánozták: legtöbbjüknek nincs címlapja, a szerző és a nyomdász nevét, valamint a kiadás körülményeit a mű végén lévő kolofon tartalmazza; néha utólag kézi festéssel díszítették őket. A 16. századtól kezdve a könyv teljesen elalig akadt vallásos könyv, sokkal inkább Petrarca, Boccaccio, Erasmus, Tasso művei alkották az állományt. Magyar vonatkozású anyag kevés volt. 77 könyv egészen kisalakú volt, tehát tulajdonosuk utazásai alkalmával magával vihette őket úti olvasmányként.

A polgárságban egyre erősödött a könyv iránti igény. A16. és 17. században Magyarországon is számos protestáns iskolai könyvtár alakult, amelyek a protestáns tudományosság fellegváraivá lettek (Sárospatak, Pápa, Nagybánya, Debrecen, Sopron, Pozsony, Eperjes...). Velük versenyre kelve a 17. század folyamán a katolikus egyház is létrehozta saját könyvtárait: a század végén a nagygyon alapos és eredményes könyvtárfejlesztő munkát végzett.

1949-ben Radvánszky Kálmán egyházunknak ajándékozta édesapja, Radványszky Béla 1863-ban alapított sajókazai könyvtárát. 1998-ban az Evangélikus Hittudományi Egyetem Könyvtára különvált az Evangélikus Országos Könyvtártól.

Több gyülekezetünkben található kisebb-nagyobb gyülekezeti könyvtár.

Mint látható tehát, jellege és rendeltetése szerint sokféle könyvtár segíti a tájékozódást és az ismeretek rendszerezését. Ezek az intézmények napjainkban, az információs technológiák fejlődése mellett is nélkülözhetetlenek.

■ Dr. Barcza Béla