Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-06-13 / 24. szám
8 -m 2010. június 13. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Ady tói Heideggerig és tovább... Akit bemutatunk: Muntag Vince kétszeres OKTV-győztes gimnazista Kuriózum Muntag Vince, és ezzel maga is tisztában van. Ugyanakkor ambivalensen viszonyul ehhez. Természetesen örül, ha gratulálnak neki - csak sajnos nem mindig egyértelmű, hogy ez minek szól. Hogy pusztán azért kapja-e az elismerő szavakat, mert például immár kétszeres OKTV-győztes vagy azért, mert... De ne szaladjunk ennyire előre. Maradjunk egyelőre annál a - lapunk múlt heti számában is megjelent - hírnél, hogy miután 2008/2009-ben magyar irodalomból győzedelmeskedett az országos középiskolai tanulmányi versenyen, a 2009/2010-es tanévben filozófiából is kiérdemelte az első helyezést. Aszódi sikert hozott Erkel és kora Erkel Ferenc születésének kétszázadik évfordulójára emlékezünk ebben az évben. Nemzeti operánk megteremtőjének szülővárosában Gyula Város Önkormányzata és a helyi Erkel Ferenc Gimnázium és Informatikai Szakképző Iskola történelmi, műveltségi, kortörténeti vetélkedőt rendezett Erkel és kora címmel anyaországi és határainkon túli magyar középiskolások számára, akik négyfős csapatokkal indultak a nagy megmérettetésen. Közel száz diákcsoport bizonyította tudását az első - interneten szervezett - fordulóban, s a teszt és esszé értékelése után nyolc-nyolc anyaországi és határainkon túli csapat jutott a május 27-i elődöntőbe. Az aszódi evangélikus gimnáziumot képviselő Garai Laura, Garai Szilvia, Radvan Eszter, Szarka Violetta összeállítású kvartett EGA-Harmónia néven vette sikerrel az első akadályt, és készülhetett a május végi küzdelemre. A verseny szervezői rendkívül igényesen állították össze a felkészülést segítő tematikát, amelyben természetesen kiemelt követelmény volt a zenefelismerés - a Bánk bán, Hunyadi László, Dózsa György, Brankovics György, Névtelen hősök című Erkeloperák mellett Liszt Ferenc, Wagner, Verdi zeneművei szerepeltek a repertoáron. A19. századi magyar festészetet többek között Barabás Miklós, Lotz Károly, Madarász Viktor, Munkácsy Mihály, Székely Bertalan alkotásai képviselték. Nagyon fontos része volt a vetélkedőnek a reformkor és az azt követő évtizedek irodalmi, történelmi ismereteire, illetve életmódbeli jellemzőire (divat, erkölcs, illemszabály, szakácsművészet, társas élet) vonatkozó kérdéscsoport. A gyönyörű dél-alföldi város nagyszerű versenyfeltételeket és hasznos szabadidős elfoglaltságot biztosított a határon túlról - pozsonyi, királyhelmeci, beregszászi, kolozsvári, székelyudvarhelyi, Csíkszeredái, zentai, szabadkai -, illetve a határon innenről érkezett - aszódi, budapesti, dunaújvárosi, gyöngyösi, gyulai, makói, nyíregyházi és tatabányai - középiskolásoknak. Az elődöntőbeli sikert követően, a május 28-án megrendezett hatcsapatos döntőben is kiválóan helytállt az EGA-Harmónia, amely - az érettségi felkészülés miatt a csapat összeállításán egy helyet változtatva - megnyerte a vetélkedőt. A győztes csapat tagjai: Erdélyi Dóra 9. a, Garai Laura 10. a, Garai Szilvia 11. a, Radvan Eszter 12. d osztályos tanulók, akik a vetélkedő fődíjaként ötnapos belgiumi utazáson vesznek részt, többek között a brüsszeli EU- központot is megtekintik. (Felkészítő tanáruk Szabó Andrásáé és Koncz István volt.) A Budakeszi Erkel Ferenc Művelődési Központ képzőművészeti pályázatán is kiemelkedő eredményeket értek el diákjaink. A 9-io.-es korosztályban, grafika kategóriában a következő eredmények születtek: 1. helyezés: Könczöl Alexandra, 10. a 2. helyezés: Baboss Bozsóka, 9. c 3. helyezés: Czeba Viktória, 10. b A n-i2.-es korosztályban, grafika kategóriában: 2. helyezés: Katona Petra, 11. c 3. helyezés: Dell Edera Dávid, 11. a Valamennyien Erkel Ferenc Bánk bán című operájához készítettek illusztrációt monotípia technikával. (A felkészítő tanár Zámbó Éva volt.) ■ Koncz István Heideggerrel kezdjük a beszélgetést. Egészen pontosan a Lét és idő harmadik paragrafusával: a tudományok „mozgásával” - ez a 20. századi német egzisztencialista filozófus kifejezése -, azzal, hogy mennyire képesek válságba hozni saját alapfogalmaikat. (Heidegger szerint ez a válságba hozó képesség határozza meg egy-egy tudomány színvonalát.) Erről az állításról írt esszét a filozófia OKTV második fordulójában Vince, és erről beszél most a kockás abrosz felett. Szabatosan, pontosan, összeszedetten. Rögtön kitűnik, hogy ifjú kora ellenére - ezekben a hetekben érettségizik - rendkívül széles a látókörre, ugyanakkor nyoma sincs benne nagyképűségnek, önteltségnek.- Tizenévesként az a feladatom, hogy megkérdőjelezzem a dolgokat. Válságba hozni valamit pontosan ezt jelenti: hogy alapjaiban kérdőjelezzük meg az adott fogalmat. De a megkérdőjelezés csupán a kérdés felvetését jelenti, nem pedig azt, hogy feltétlenül teljes egészében sutba is kell vágni a korábbi eredményeket. Ezután esszéjének lényegét ismertetve arról beszél, hogy Heidegger álláspontja mennyiben tagadja a tudományos haladásba vetett hagyományos bizalom jogosságát. Egy eredményt eszerint nem lehet meghaladni, csak újragondolni. Az esszé a fizika történetéből vesz példát: a századfordulón az elektrodinamika kiteljesedése nem a fizika lezárulását vonta maga után, hanem áttételekkel a fény kettős természetének felfedezését, majd innen a természetről való gondolkodásunk teljes újraformálódását. Vince bevallja: tájékozottsága a témakörben jórészt mérnök végzettségű édesapjától - Muntag Andrástól, egyházunk zsinatának nem lelkészi elnökétől - származik, s számára inkább azt bizonyítja, hogy a tudományosság története nem a teljesség felé mutató egyenes nyíl. A tudomány lineáris értelemben vett fejlődésének tagadásától szinte észrevétlenül jutunk el Ady Endre költészetéig és annak megítéléséig. A magyar irodalom OKTV-re készülve ugyanis e témába ásta bele magát Vince. Röviden vázolja Király István Ady-monográfiájának jelentőségét - miközben kételyeit is megfogalmazza a pártállami elvárások szerint íródott művel szemben -, majd A magyar Ugaron című verssel kapcsolatban arra a jelenségre terelődik a szó, hogy olvasás közben milyen gyakran lépnek automatikusan működésbe a tanult olvasási reflexek, és hogy a legjobb szándékú értelmezés is könnyen a rögzült elvárásrendszer fogságában marad, így terméketlenségre van ítélve. Ilyenkor magát az elvárásstruktúrát érdemes felülvizsgálni.- A irodalom OKTV jelentős változást hozott a gondolkodásomban. Egyre jobban érdekel a szöveg befogadásának és értelmezésének a mikéntje. Egy szöveg csak akkor szólal meg, ha olvassák, és csak azokra a kérdésekre ad választ, amelyek az adott olvasási helyzetben eleve jelen vannak. Hasonló kérdésekkel - például hogy a versformáknak mi a funkciójuk a jelentésképződésben - kíván majd foglalkozni Vince az egyetemen is. Feltéve, hogy (csak a másodikként megjelölt) magyar szakra jut be. Első helyen még csak nem is a filozófia szak szerepel: a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházi dramaturg szakán meghirdetett tizenkét hely egyikére pályázik - akárcsak rajta kívül még körülbelül kétszázötvenen. Illetve most már csak ötven-egynéhányan. Ennyi embert hívtak be ugyanis a második és a harmadik fordulóra. Ez utóbbi mostanában lesz, június közepén. Ezenkívül még egy úgynevezett rostát kell majd sikeresen abszolválnia ahhoz, hogy az intézmény hallgatója lehessen. Vince természetesen nem színházi tapasztalat nélkül jelentkezett éppen ide. 2009-ben például ő írta a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) Bárka szakcsoportja által előadott passiójáték forgatókönyvét, és az elmúlt években többször is - hol Jézus, hol Júdás szerepét magára öltve - részt vett a darabban. (Többek között erről szólt az Evangélikus Élet 2009. április 5-ei számának Passióra készülve... című riportja. - A szerk.) Ugyanígy a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium színjátszó körének is tagja (volt). Ami pedig a színházbajárási szokásait illeti: azok meglehetősen sajátosak. Volt rá példa, nem is egyszer, hogy a raktéren keresztül, teherhordó lift segítségével jutott el a nézőtérre. És arra is, hogy a díszlethordó munkások kapták fel, és vitték a helyére. Mert a budapesti (és a magyarországi) teátrumok döntő többsége nincs akadálymentesítve, Vince pedig... Nos, Vince kerekes székes. Születésekor agyi oxigénhiány lépett fel nála, ezért sérült a mozgásközpontja; élete végéig gondozásra szorul.- Ritka szerencsés vagyok, hogy nem intézetben, hanem a családommal - igényes, inspiráló környezetben - élek! Vince édesapjáról már esett szó. Édesanyja Nováky Andrea, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium énektanára. (Velefia tavalyi OKTV-győzelme után B. Pintér Márta készített interjút lapunk számára. A beszélgetés Hivatása: az odafigyelés címmel az Evangélikus Élet 2009. május 3-ai számában jelent meg. - A szerk.) Két egyetemista bátyja is van. Márton matematikát és nyelvészetet hallgat, Lőrinc pedig zeneszerzést tanul, nemrégiben volt a diplomakoncertje.- Nincs viszonyítási alapom. Nem tudom, milyen ép testű emberként élni. Nem tudok azon sajnálkozni, hogy a kortársaim lemennek a térre focizni, és én nem tarthatok velük. Nem tudok sajnálkozni, mert nem tudom, miért jó kergetni a labdát vagy, mondjuk, lötyögni egymás mellett a diszkóban. Pillanatnyi hallgatás telepszik közénk, amikor Vince a szalagavatóját említi. Azért szívesen keringőzött volna... Nem mondja ki, de szavak nélkül is értem: az édesanyját (is) felkérte volna...- Mindenkitől azt szoktam kérni, hogy nevezze nevén a dolgot: mozgássérült vagyok. Sok kínos pillanatot el lehetne kerülni, ha ép testű embertársaink nem kerülgetnék a forró kását, hanem nyíltan megkérdeznék, hogy zavar-e bennünket, ha így vagy úgy szólítanak meg minket. Akár igent, akár nemet válaszolunk - mindenképpen tiszta a helyzet. De a magyar társadalom nagy része nem tudja, hogyan is közelítsen a fogyatékos emberek felé, és az ez irányú törekvések ellenére még mindig problémát jelent az integráció(nk). Nyilván nem lesz mozgássérült munkás az építkezésen, de vannak olyan szektorok, amelyekben elhelyezkedve igenis a társadalom hasznos tagjai lehetünk. Mert az, hogy valaki szellemileg igényeset tud-e nyújtani, nem kerekes szék kérdése. Ezért is örülne, ha az, hogy valaki mozgássérült és intellektuális sikerei vannak, nem számítana különlegességnek.- Be vagyok zárva a testembe, sokkal jobban, mint mások. Ez azonban nemcsak korlátokat jelent, de lehetőségeket is rejt magában. Azt az időt és energiát ugyanis, amelyet mások a fizikai létezés kiterjedtebb formájának megélésére fordítanak, én az ismereteim gyarapítására, a tudásom csiszolására fordítom. Hiszen ülök a székben, és csak annyit tudok tenni, hogy olvasok, gondolkodom, beszélek... Ez azonban mostanra oda vezetett, hogy azt tapasztalom: valaki vagy sokkal többet tud nálam, vagy egy jelentős lépéssel le van maradva tőlem. Kevés olyan ember van a környezetemben, akit szellemi tekintetben partnernek tekinthetek, vagy akitől tanulhatok. Ezért is várom már nagyon az egyetemet. ■ Vitális Judit Vince édesanyjával az OKTV-díj június 4-ei átvétele után
